NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Parliamenti ülések.) Febr. 23. A’ felsőházban Campbell lord kérdést tesz a’ minisztereknek a’ skót non-intrusionisták viszályai körüli szándéka iránt; mire Wharncliffe lord kijelenti, hogy mig a’ skót egyházat illetőleg különféle törvényszékek előtt perek folynak, a’ kormány nem tartja tanácsosnak ama’ viszályokra vonatkozólag rendszabályokat javasolni a’ parliamentnek. Az alsóházban sir John Grahm belminister hasonló nyilatkozatot ad. Az alsóházi vitatkozás főleg az uk, angol szegénységi törvény körül forog, melly ellen Walter ur, quondam szabadelmű tag, most tory és a’ Times főtulajdonosa, öt inditvány terjeszt elő: négytől mindazonáltal önkényt eláll, az ötödik 168pedig 126 vokssal 58 ellen, tehát 68 szó többséggel félrevettetik. Az első minister melegen pártolja e’ törvényt, mellynek a’ whigek adának létet. Sokat beszélnek – mond a’ többek közt Peel ur – országos szegényekről; pedig ezek minden esetre jobban állanak, mint a’ kis haszonbérlők vagy a’ munkás kézmüves és aprókereskedők, kik arczuk veritékével táplálják családjaikat, és ámbár fölötte keveset különböznek a’ szegényektől, mégis legtöbbet fizetnek a’ szegénységi adóhoz. – Febr. 24. A’ felsőházban Minto gróf, a’ whig kormány alatt admiralitas első lordja, az angol tengeri erő jelen állapotára vonatkozó iratok előterjesztését inditványozza, ’s kétségét fejezi ki a’ brit tengeri erő elégsége iránt, ha – kivált Francziaországgal – háború ütne ki. Erre Haddington gróf, admiralitas első lordja, kijelenti: mikép uj hajók épitését eddigelő a’ Woolwichban levő gőzösök ’s már hadi hajók kijavítása gátolá; egyébiránt mintegy három hónap mulva harmincz sorhajó teljesen elkészülve leend tengeri hadiszolgálatra; t. i. Medwayban, Portsmouthban és Devenportban, tiz-tiz mindenütt; e’ fölött hat uj gőzös munkában van, mellyek közül öt még ez évben vizre fog eresztetni, ’s különféle hajógyárakban még nyolcz van megrendelve. Jövő évben is fognak uj hajók épittetni, ’s csak az országnak financialis bajai gátolák eddig a’ kormányt a’ közszolgálat ezen ágaért még többet tenni. Rövid idő mulva Portsmouth és Plymouthban a’ woolwichihez hasonló gőzhajóállomások leendenek. Ez évben Anglia 96 hadi gőzössel bir. A’ kormány mindent el kiván követni, hogy Anglia tengeri hadereje minden perczben készen legyen háborúra. E’ nyilatkozat után Minto gróf inditványától eláll. Hardwick gróf a’ gőzösöket mind vasból ohajtá épittetni, mit azonban Haddington lord nem ígérhete meg föltétlenül. Wellington véleménye szerint a’ parliamentben illy kérdéseket szőnyegre sem kellene hozni, mert fölötte kártékonyan hatnak a’ közszolgálatra; nem jó az egész világgal tudatni, mi történik a’ honi hajógyárakban. Ezzel az e’ tárgy feletti vitatkozásnak vége szakad. – Az alsóházban bizottmány inditványoztatván az országos segedelmekre nézve, Hume József ur, a’ takarékosság nagymestere, alkalmat vesz magának panaszt emelni a’ szárazi és tengeri erő nagysága ellen. A’ szónok kevesli a’ folyó évi, 832,000 font sterlingre menő költség-kevesbitést, mert két milliót kellett volna megkimélni a’ jelen súlyos helyzetben. Hume ur többek közt a’ Canadában levő hadsereget, a’ középtengeren és különösen Syria partjain állomásozó hajóerőt kevesbittetni kivánja. Hasonló értelemben nyilatkozik Williams ur. Peel ohajtotta volna, hogy a’ felhozott kifogások a’ részletes budget megvitatásáig elhalasztassanak. Nézete szerint olly nagy birodalomnak, mint minő Nagybritannia, kiadásait nem lehet mindig az országos jövedelmek állapotjához alkalmazni Europa helyzete sokszor olly időben kiván legnagyobb erőfeszitést, mikor a’ közjövedelmek állapotja talán legkevesbbé kedvező. Ő is teljesleg érzi a’ legszigorúbb takarékosság szükségét, de tagadja, hogy azt olly gyorsan sikerítani lehessen, mint némelly urak kivánják. Chinára nézve veszélyes volna mindezt az ellenfél hitére és becsületére bizni, és igy az ottlevő hadi erőnél czélba vett kevesbitéseket e’ pillanatban, mig a’ chinai kormánynyal nem leend minden végkép kiegyenlitve, nem volna tanácsos valósítani. Syria mostani helyzete alkalmasint lehetővé teendi a’ középtengeri hajóhad kevesbitését; mert a’ minister erősen hiszi, hogy a’ béke Anglia és Frankhon közt, a’ hirlapi lárma daczára, mindinkább erősbül. Egyébiránt időt kell a’ kormánynak engedni, ’s a’ reduktiók mindenesetre csak 1844-ben fognak megtörténhetni. Szóba hozatik még az egyesült statusok és Anglia közt függőben levő határkérdés, mellyre nézve Peel kijelenti, hogy a’ washingtoni kormánynyali alkudozások kedvezőleg folynak. Erre a’ ház bizottmánynyá alakul a’ tengerhadi költségek végett, mellyeknek minden pontjai elfogadtatnak. Russell lord némelly bombayi kereskedők nevében kérelmet nyujt be a’ chinai kormánytól a’ mákony elfoglalása által okozott károk megtéritése iránt. A’ kincstári cancellát elismeri a’ kárpótlás elvét, de kijelenti egyszersmind, hogy a’ követeléseket csak akkor lehetend kielégiteni, ha a’ Chinával kötött szerződvény megerősitése hivatalosan elérkezendett.
(A’ februar. 20-ikai alsóházi ülés folytatása.) A’ mult számban közlött beveztés után Sir Robert Peel Afghanistán állapotját festi, ’s e’ kép röviden szólva következő: 1841-ig Kabul ügyei békés szint viselének. Az előbbi keletindiai főhelytartó és M’Naghten jlentése szerint a’ főnökök és mahomedanus papok féltékeny szemmel kisérték ugyan Anglia befolyását, de kitörés még nem fenyegetett, és a dolog akkint álla, hogy M’Naghten okt. 20-kán Bombayba visszatér, ’s a’ követséget Kabulban sir Burnes Sándornak engedi át. Ekkor a’ ghilzi főnökök fellázadának Anglia uralma ellen, minthogy tőlük a’ hegyszorosak nyitvatatásaért régebben fizetett summák megtagadtattak, ’s mert a’ keleti ghilzik által elkövetett rablásokért ők tekintettek felelősöknek. Ez használtaték a’ lázadás ürügyeül. A’ Kabul és Gundamuk közötti szorosok tehát elállattak, és az angolok a’ keletindiávali közlekedéstől elzárattak. Sir Robert Sale küldetett ki az elállott szorosok átrontására, ’s csakugyan sikerült is nekie kéz ezreddel a’ szorosokon áttörni, ’s a’ legnagyobb akadályok közt nov. 11-kén Dzsellalabadba érkezett, hol az egész vidék lakosságától több ízben bekerittetett ’s megrohantatott. E’ közben Kabulban az angolok minden oldalról megtámadtatának, M’Naghten, Brunes Sándor és testvére meggyilkoltatának. Kobistán felzendült, ’s a’ lázadás Ghiznitől délre 80 angol mérföldre terjedett. E’ hirek Calcuttába érkezvén, Auckland lord dec. 2-án költ sürgönyében Szutledzs és Dzsumma közt 10–12,000 emberből álló tábort javasolt összevonatni, Pesawerbe pedig egy dandárt küldetni. Ebből világos, hogy Auckland lord szintugy mint a’ keletindiai hadak fővezére sir Jasper Nicholls nem tarták tanácsosnak Dszellalabadból Kabulra előnyomulni, ’s legfölebb Sale Robert tábornokot szándékozának szorult helyzetéből kiszabadítani. A’ főhelytartót nem lehet kárhoztatni, hogy Afghanistánból a’ hadakat vissza akarta vonni, mert a’ Birma és Nepalban mutatkozó ellenséges szellemekre is figyelnie kelle, ’s azt is meggondolnia, mennyi katonaságot kelljen a’ chinai háborúra alkalmaznia. Az angol-indus hadak állapotja Kandaharban és Dzsellalabadban fölötte sanyarú volt. A’ közlekedés el vala zárva, a’ Kandaharban levő hadsereg 340 ang. m.földnyi távolságra volt az Industól, ’s e’ fölött Kandahar és az Indus közt létezett a’ Bolan-szoros. A’ Kabulban levő had Ferozeportól, az angol-indiai birtokok legelső határvárosától, 540 ang. m.földnyi távolságban volt. Ezenkivül a’ sikhhadak lázongó hangulatát sem kell feledni. Ferozepor és Kabul közt feküdt a’ veszélyes Keyberszoros és egy 153 ang. m.földre nyuló vidék, mellyen fölötte nehéz hadi müveleteket vinni végbe. Még egy veszteség, hasonló ahhoz, mellyet az angolok Kabulban szenvedtek, és a’ következmények Anglia keletindiai uralmára nézve legvészterhesbek lehettek volna, mert illy baleseteket a’ hir keleten véttelenül nagyítani szokott. Auckland lord tehát Peel nézete szerint bölcsen cselekvék, hogy a’ hadakat Angol-Keletindia határai közt összevoná,’s időt vőn magának, az afghanistáni ügyek körül követendő politica megfontolására. Igy állatok a’ dolgok Közép-Ázsiában, midőn a’ mostanő főhelytartó, Ellenborough lord, Auckland lordot Keletindia kormányában felváltá. Ellenborough lordnak 1842-i mart. 15-kén Vilmosvárban (Fort William) a’ fővezérhez költ első hosszu sürgönyéből kitetszik, hogy az uj főhelytartó politicája Sale tábornoknak és a’ Dzsellalabadban levő őrseregnek ostrom alóli fölmentésére, a’ foglyok kiszabaditására és Kabulban a’ brit uralom helyreállitására volt irányozva. Azonban ő nem szándékozék Kabult tartósan elfoglalni. E’ politica minden legkisebb részleteiben végrehajtatott. Igaz ugyan, hogy Ellenborough april. 19-kén Nott tábornoknak parancsot küldött Kandaharból visszavonulni: de e’ parancs a’ legkétesebb körülmények közt adatott ki, mikor még egy csatavesztés a’ legsúlyosb felelőséget hárithatá a’ főhelytartóra, mikor Ghizni elestének, Palmer ezredes ezredével együtt lett elfogatásának, és England tábornok, Nott segitésére tett sikeretlen kisérleteinek rémitő hire érkezett. E’ körülmények tehát nem csak mentik, de igazolják is Ellenborough lordnak a’ hadak visszavonulása iránt kiadott parancsát. (Vége követk.)
London, feb. 22-én. Tegnapelőtt az afghanistáni hősöknek indítványozott köszönetszavazat került szőnyegre, ’s az alsóház, mint mindenkor, ha szorosan vett pártérdékek nem forognak fen, egyhangulag fogadá el Peel inditványát. Csak a’ fanyag képü Hume nem vőn részt a’ közlelkesedésben, mellyel Peel nagyszerü festése fogadtaték. Anglia tekintélye Közép-Ázsiában teljesen helyreállitva, neve tisztelve a’ föld két sarka közt mindenütt, hadi szerencséje és dicsősége sokaktól irigyelve, mindenektől csudálva. A’ tekintély és dicsőség illy polczára még soha sem jutott nemzet, mióta történetek iratnak; a’ férfias elszánásnak, kitürésnek és heroismusnak illy példáit egy nemzet sem mutathatja föl, és a’ siker nem vala több mint a’ mi megérdemelteték. Mi kisdednek érzi magát az ember olly roppant események és az ezek közt kifejlődő characterek ellenében! – Sale Robert, ki csekély csapatocskájával Dzsellalabadban, száz meg száz mérföldnyi távolságra ama’ vidékektől, honnan segélyt remélhete, agyagból készült vármüvek közt ’s gyakran a’ legsanyarúbb élelemszükséggel küszködve, hónapokig védé magát a’ büszke és engesztelhetetlen afghánok dúló sáskaserege ellen, és súlyos helyzete daczára egy merész kirohanás alkalmával Akbár khánt táborával együtt megveré; – Nott, ki veszélyes vidékeken és hegyszorosokon át, mellyeknél rémületesebbek a’ föld kerekségén sehol sem léteznek, nyomult előre; – Pollock, kinek száz veszély közt folytatott merész táborozása Kabul megvételével végződött: – mind ezek olly nevek, mellyek egykor mesésen fognak az utókor előtt hangzani, ’ s mellyek fénye – mig Ázsiában emlékezetben marad az angol név – soha sem fog elhalványulni. De ki számithatja fe e’ szerencsés kimenetelű harcz erkölcsi hatását a’ hindu-népekre?! – Nem kell e szükségkép uj aerának támadni ezek jellemére nézve? Ezek a’ hinducsapatok, mellyek egy Dzsengis khán, vagy egy Timur vad csordái elől félemlett juhok gyanánt szétfutának, mellyekre a’ harczos mongolok és afghánok bizonyos nemével a’ szánakozó megvetésnek szoktak lenézni, ’s mellyek félénksége napkeleten közbeszéddé vált, – ezen hinducsapatok, mondom, vetélkednek heroismusban az eruopaiakkal, ’s ama’ természeti nehézségek és rémségek látására sem veszik el bátorságukat, mellyek nagy Sándor világdöntő phalanxaiban a’ férfiszívekeg megreszketteték, ’s egy pillanatnyi csüggedés után a’ vezér lelkesítő szavára diadalt vínak azon akadályokon, mellyek győzhetleneknek látszának, ’s egyik győzelemről a’ másikra sietnek. Ez a’ civilisatio diadala a’ nyers és gyáva anyag fölött, és legyen ön meggyőződve, hogy a’ hinduk magok is csudálkozni kezdenek, mikép lehettek ők annyi ideig köz megvetés tárgyai. Illy siker után szükségkép bizalomnak kell támadni e’ népben önmagához, ’s a’ hindu rokonszenvvel fog viseltetni ama’ hadirendhez, mellynek e’ fényes, nevét annyira körülsugárzó diadalokat köszönheti, és ama civilisatióhoz, melly e’ hadirendnek szülőanyja volt. Még egyszer: a’ legközelebb mult események az angolok keletindiai uralmára is elhatárzó befolyásuak. Innen magyarázza ön, hogy minden pártoskodás távol maradt a’ vitatkozástól, ’s hogy Hume savanyú inditványa pártolásra nem talált.
