Bars.
Bars.
Febr. 10. (Vége.) Kikel továbbá t. levelező ur a’mult tisztujitáskor választott mezei rendőri sz.birák ellen, állitván: „hogy az ezek választása iránti többször megbukott indítvány csak a’ tisztujitás előtti napon lőn elfogadva”, erre szabad legyen t. levelező ur kedvencz soraival röviden mondani: ez nem igaz: mert a’ tisztválasztást jóval megelőzőleg ez ügyben a’ h.tanácsnak már feliratott, és nyomban a’ tisztválasztás után csak a’ már felküldött felirás ujabb ’s nyomosabb adatokkal, védokokkal bővittették; igaz, a’ kérdéses sz.birák mult gyülésen a’ kápolnai és fölkelő seregi pénztárakból, a’ mezei rendőrségi és egyéb birságokból, h.tanácsi nem gyöngén pislogó, hanem biztosan várható engedményezés reménye alatt, fizettetni rendeltettek; de a’ kápolnai pénztárnak ezelőtt divatozott, most már – hála az égnek! – végkép megszüntetett alispáni lakomára szükségelt főző- és evőszerekre elhasznált maradványát jobb czélra fordítani tán alig lehetett;– a’ fölkelő sereg pénztára nálunk olly csekélység, mikép az honvédelem alapjául többé nem szolgálhat; a’ mezei rendőri és egyéb birságok pedig a’ honi adó öszvegétől el nem szakitvák; mert a’ tisztviselők fizetése eddigelé csakugyan annak terhei közé vetteték; az uj sz.birákat pedig, levelező ur minden törekedései daczára, a’ tisztviselő kar díszes sorából kilökni tán csak mégsem fogjuk.– Sokallja továbbá t. levelező ur a’ megyénkbeni tisztviselők nagy számát; de felejteni látszik, hogy ezek többsége nem a’ közrendőri rovatba tartozik; pedig a’ mérföldekrei kivetés józanul csak illyenekre alkalmazható; de furcsa, és még a’ furcsánál is furcsább az, hogy ő, ki a’ mult tisztválasztáskor főügyészi hivatalra vágyott, czélja nem sikerülte után pedig e’ hivatalnak tiszteletbeli függeléke is lehetni, és igy e’ tisztikart szaporítani egy cseppet sem átallott, – most itt kifejtett elveivel ellenkezve, a’ tisztikar sokaságát számitgatni nem restelli. – Az illetett sz.birák választásában tekintetbe vett nepotismust sző be fortélyosan t. levelező ur czikkébe; ez ismét nem más, mint rágalom; mert a’ tisztikar körében számosb olly nevet láthatnak, melly nem névrégiség, de érdem ’s polgári erény miatt mindenki előtt becsben áll; de ha már t. levelező ur szenvedélyi mámorában a’ nepotismus árnyékoldalát csakuglyan megemlíteni akará, vetett volna csak egy pillanatot tu ajdon édes vérére, és a’ nálunk még alig ismert, iskolát alig végzett öcscsének sz. biróvá választásában éles, hegyes tőre eltörendett. – A’ tisztikarnak sokaságából eredhető káros testületi szellemet igyekszik t. levelező ur erővel kisajtolni; – no ez már bizony megfontolatlan logicátlan állitás, mert illy állitólag káros testületi tömöttség nem a’ testület sokaságából, hanem annak személyzetéből szokott származni; de ki megyei tisztikarunk nyilvános működéseit tiszta elfogulatlan szemmel kiséri, láthat ugyan benne testületi szellemet, de ollyat, melly a’ hon ’s megye közérdekei előtt térdelve, midőn kell (pedig ez vajmi sokszor szükséges!), a’ megyei RRel összeolvadva, külön castát nem képvisel’ és ha lett volna is egykor olly idő, midőn megyénkben az elkülönözés calána virágzott, annak hamvaiból a’ december 16-kán kötött, olvasztó ezüst pillanatnak tekinthető frigy után az ismét egybeforrt sympathiák ujra fölcsillámlottak. – A’ függeni tanultakról és ezekkel ellentétben saját meggyőződés után indulókról, cselekvőkről tesz emlitést t. levelező ur czikkében; – megyénk tisztikara, melly ön lelke után indulva, főnökeitől is láthatá, egyedül király törvény, és ez ikerből álló alkotmánytól függeni, illy méltatlan vádat nem érdemel; vagy tán levelező ur önszellemét, mellytől vezérelve, nem régiben nyilván kimondá:„kivánom,hogy tőlem féljenek az emberek” – szeretné a’ tisztikar kebelébe ótani? és ha tolltól minden ember remegne, az imigy függőket függetleneknek kürtölni? nem! – illy kisszerű terrorismusnak megyénk soha nem hódoland; uralja igen is és uralandja az alkotmány szentségét, de személyesített gáncs és rágalom előtt soha térdet nem hajtand. – Elvégre önügyéről szól a’ levelező, igazság kiszolgáltatási késedelemmel, ellene gyülési nagy többséggel elhatározott ügyészi vádnak el nem itélésével, igéretek nem-teljesitésével vádolja megyénk törvényszéki biráit; felszólittatik ezennel minden, e’ sorokat részrehajlatlan szemmel olvasó, valljon igazságkiszolgáltatási késedelem e az, ha egy ügyészi pör, melly mult évi augustusban fölvétetett, és mellyben az alperes védelmét egy ezt megelőzött majdan száz éves (mire jutánk!) szóbeli perből merítgeti, és mellyben a’ kérdéses alperes több ívekre terjedő, az őt birálandó törvényszéki birákat is becsmérlő szóváltásokat ír, ugyan mult évi decemberi törvényszéken, és igy néhány hó alatt, végkép be nem fejeztetik? e’ kérdésre alkalmasint mindenki egyhangulag „nem”-mel felelend; és e’ három betűvel meg van mentve Bars törvényszékének sértett becsülete. – Mi a’ keresetbe vett rágalmazó mondás ismétlését illeti: ez hihetőleg a’ megsértett személyek részéről férfias és nyomatékos felelet nélkül nem maradand. – És ekkép befejezvén czikkemet, ezennel nyilvánitom, hogy ezzel Bars megye RRei, tisztikara és megsértett becsületének és a’ tiszta igazság adójának tartoztam, remélvén az olvasó közönségtől e’ soraim méltánylását, a’ t. szerkesztőség ismeretes igazságszeretetétől pedig azoknak lapjaibai bevételét.
– Szabó János, Bars megyei főjegyző.
