Borsod.
Borsod.
Miskolcz, mart. 2. Évnegyedes közgyülésünk a’ mult hó 13-kán igen nagy élénkséggel nyilt meg; minek legfőbb oka: hogy nálunk a’ legközelebbi országgyülés után csakhamar kineveztetett az utasitásokkal foglalkodó választmány, melly megszabott kötelességéhez képest minden gyülés előtt összeül, ’s rendesen nyujt mindenikre valamicskét, mi különben magyar természetünknél fogva apathiára nagyon hajlandó érzékeinkre csiklandozólag hat. És e’ rendszernek lehető hiányai mellett minden esetre fényoldala, hogy nevezetesb politicai kérdéseink rendesen nagy számu közönség által tárgyaltatnak. Igy vagyunk már tul több haladási életkérdéseken, mellyek semmitől nem tiszták annyira, mint a’ zárkozottság ’s mysticismus bűzétől. A’ jelen gyülésre azonban nem az országgyülési, hanem a’ tisztviselői utasításokkal foglalkodó választmányunk munkálatát vártuk feszült figyelemmel, ’s köztök egy pontot, mellyhez nálunk annyi személyes érdek csatlakozik, ’s melly az egész megyét két nagy különböző véleménypártra osztá föl. De erről alább szólandok, mert egy kis chronologicus rendet követve, jelen tudósitásomat első alispánunk dicséretes buzgalmának megemlitésével kell kezdenem, ki fenálló határozat nélkül, csupán jobb természetének ösztönéből a’ gyülést egy hosszasan kidolgozott, ’s megyénk jelen állapotát hiven ’s teljesen kimeritő jelentéssel nyitotta meg, mellynek sok pontjai kedvesen hatottak ránk; de volt biz azokban elegendő ok a’ fájdalomra ’s aggodalomra is. Örömest bocsátkoznám itt e’ jelentésnek ismertetésébe; de a’ gyülési tárgyak halmaza ’s a’ hosszadalmasság félelme miatt ezt tennem nem lehet, a’ t. szerkesztőséggel azonban – hahogy szükséges – egész kiterjedésében közölhetem.* Az alispánnak e’ tetteért jutalma lön a’ RR. köszönete ’s méltánylata, melly a’ nyomban keletkezett határozat által – miszerint ez jövőre az elnöknek állandó kötelességévé tétetett – szintén kifejezve van. – E’ jelentést követte a’ tanácskozásra várakozó tárgyak elősoroltatása. És itt időgazdálkodás tekintetéből a’ nm. h. tanács által helyeslett két csendbiztosnak kijelöléséhez fogtunk, remélve, hogy azon amugy könynyedén keresztülesvén, kineveztetésöket még e’ gyülés alatt megnyerendjük. E’ számitásunknak azonban egy kis baleset lépett utjába, melly az egész napot kellemetlen czivakodásokban emészté föl. Ugyanis egy bizonyos ur a’ folyamodók egyikét mint nem-nemes sorsút, ’s kinek még nagyapját is mint zsidót ismerte, – megyei hivatalra képtelennek nyilvánitá. És meglapő volt látni, miszerint e’ nyilatkozat nem csak az értelmesb rész, de a’ jelen volt számos nemesség közt is – melly különben a’ kijelölendők iránt részekre volt szakadva – egyetemes visszatetszést szült, mi csakhamar ingerültségbe ment által, ’s az actio mindenfelől egyhangulag sürgettetett. Majd akadtak kedvencz tolmácsai is a’ közérzelemnek, kik a’ kérdésnek lényegesb oldalát, t. i. ha valljon e’ hivatal a’ nemességhez van e egyedül kötve? – ezuttal mellőzvén, csupán azt fejtegeték: hová fajulhatnak köztanácskozásaink, ha bennök illyes megtámadásokra szabad tér nyilnék, ’s azok a’ közönség határozatát gátolhatnák. Végre csaknem két órai tanakodás után – miközben a’ köznemesség köréből is szónoklatok hallattak – az actio, melly többek szerint nem csak a’ büntetett egyénen, de magán a’ köztanácskozáson is homályfolt szokott maradni, ’s ennélfogva csak rendkivüli esetben tanácsos alkalmaztatnia, ez uttal elmaradt, ’s e’ helyett a’ kérdéses ur az elnök által a’ közönség színe előtt példásan megdorgáltatott, ’s vádjának elővitele végett a’ szokott utra utasittatott. De most a’ megtámadott egyénnek alig tehetett volna jobb szolgálatot, mert ez egyedül e’ kis catastrophnak köszöni, hogy minden folyamodók közt legtöbb szavazatot nyert. – A’ második napon a’ még hátralévő famoso-ominosus szatmári pontok közül 3 jött tanácskozás alá, ’s köztök először a’ 7-ik, melly igy szól: „A’ belkereskedés szabadságát gátló egyedáruságok minden nemei eltöröltessenek, következőleg a’ czéhek is; az utakon vámok fizettessenek, egyenlőn mindenki által; a’ mellékutakon birtokaránylag, az illető községek munkára szorittassanak.” – E’ pontnak – mellyel a’ választmányi javaslat is öszhangzásban volt – első két ágai, mellyek az egyedáruságokról ’s czéhekről szólanak, régibb határzataink nyomán szó nélkül keresztülmentek; az utóbbi azonban lényeges változtatást szenvedett, mert a’ RR. a’ vámnak baráti nem levén, minden utakat 3 osztályba soroztak: 1) Legyenek az ország által kijelelendő ugynevezett országos utvonalak, – ’s ezek nemzeti közköltségen épittessenek ’s tartassanak fen. – 2) Olly vonalok, mellyek a’ megyéket ’s főbb városaikat kötik össze, vagy az országos utvonalhoz, gyárakhoz, gyógyintézetekhez ’stb. szolgálandnak. – 3) Az egyes helységek közti utak, mellyeknek kijelölése végett majdan minden megyékben választmányok neveztessenek. – E’ két rendbeli utakból közvetlen haszon leginkább a’ megyei lakosokra hárulván, a’ nemesség által is birtokaránylag viselendő házi pénztárból épittessenek ’s tartassanak fen. És kérdené valaki: miért nem vagyunk a’ vámnak baráti? talán feleletül említhetnők az ezzel járó kellemetlenségeket, ’s hogy ez által a’ szegény nép – mellynek egyik élelmi ágát szekerezés teszi – sokkal inkább ki van tétetve a’ terhelletésnek, mint a’ vagyonosbak. – E’ főbb elveken túl részletekbe bocsátkozni a’ RR. veszedelmesnek látták. – Következett a’ 8-ik pont, a’ papi jajavaknak saecularisatiójáról szóló. Mi véleményben vagyunk ez iránt, tudja az egész hon, ’s benne Zombor városa, melly felszólitásunkra a’ jelen gyülésre megérkezett válaszában nagyon őszintén tudtunkra adja, hogy nézeteinkben teljesen osztozik; az illedelem szabályai szerint azonban a’ confiscatióban csak ugy nyughatik meg, ha az egyházi személyek ez iránt szintén kikérdeztetvén, abba magok is beléegyeznek. – A’ 9-ik pont, melly a’ törvény ellen fenálló előleges vizsgálat eltöröltetéséről szól, egész kiterjedésében pártoltatik. Gyülésünk 3-ik napján administrationalis tárgyak ’s néhány megyei ’s városi körlevelek kerültek szőnyegre, mellyek a’ később felolvasott társaikkal részint választmányhoz utasíttattak, részint egészen elfogadtattak, egypárt kivéve, mellyekről alább. – A’ következett napon a’ tisztviselői utasitásoknak fölvétele sürgettetvén, felolvastattak annak azon pontjai, mikről e’ sorok elején emlitést tevék; ’s mellyek ekkint hangzanak: „Azon esetben, midőn egyik vagy másik tisztviselő követnek választatik, hivatala ugy szünjék meg, hogy helyette választás utján tüstint más választassék; ha pedig a’ főisp. helytartó jelen nem lenne – kivevén az első alispánt, kinek törvény szerint mindig választás utján kell betöltetni – a’ megüresült hivatal a’ rendek ajánlata után főispáni kinevezés által töltessék be.” – Továbbá az elválasztandó követ eskü által kötelezze magát, hogy semminemű kormányi kinevezéstől függő hivatalt vagy bármelly jutalmat 6 évig el nem fogadand. – A’ tanácskozások, miket e’ javaslat előidézett, várakozásunkat meg nem csalák; mert azok ünnepélyesek ’s ritka érdekűek voltak.– Legnevezetesb pártolói valának pedig a’ választmányi véleménynek N. G., B. Zs. t. biráink ’s R. K. fő sz.biránk; kiknek hosszasan kifejtett nézeteik röviden a’ következőkben öszpontosulnak: 1) Jól rendezett status-alkotmánynak fő feltétele: hogy a’ törvényhozói, birói ’s végrehajtói hatalmak egy személyben ne egyesittessenek. – 2) Szinte üdvös status-elv, hogy egy vállra több hivatal egynél ne halmoztassék, mert egy egyénnek rendszerint minden szellemi, ’s anyagi erejét igényli egy, bármelly hivatal, ha annak teljesen megfelelni kivan. ’S miután rendszerint főhivatalbeliek szoktak követeknek választatni, – akár töltessék be helyettesités utján ideiglenesen helyök, akár maradjon az üresen, a’ közigazgatás kipótolhatlan kárával történik; mert az első esetben a’ tiszti kar ép, egészségesnek lenni kellő testületén ejtett hiány és bénaság csak felszínesen toldatik foldatik ki; az utóbbi esetben pedig csonka ’s béna marad. – És e’ tekintet átalakulási korszakunkban, midőn a’ hongyülések, ’s orsz. választmányok évekig nyulhatnak el, különös figyelmet érdemlő. – 3) Főhivatalbeliek, ’s mint leggyakoribb az eset, alispánok – ha egyszersmind követek is – ezen hivatásukat könnyen lépcsőnkint hasnálhatják. De továbbá rájok mint közhivatalbeliekre a’ megyei főkormányzók nagyobb befolyással vannak, mint más önállásu ’s független helyzetüekre. – Végre 4) ezt kivánja az osztó igazság ’s méltányosság, hogy most midőn már – hála a’ haladás nemtőjének! – közhivatalokra képességgel biró egyénekkel nagyobb mennyiségben dicsekhetik a’ hon országszerte, semhogy, mint valaha, egyre több hivatalt ruházni volna kénytelen, a’ közhivataloknak is szükség oszolni a’ hasonképességüek közt. – Ezeknek ellenében legnyomadékosb szót emeltek B. J. és V. L. – t.biráink, és Sz. B. fősz.biránk. Szerintök a’ választmányi javaslat mellett felhozott azon első erősség: hogy a’ törvényhozás ’s végrehajtás egy személyben ne egyessitessék, nem csak hibás alkalmazása, de valóságos félreértése ama’ statustani elvnek: hogy „a’ törvényhozó ’s végrehajtó egy személyben ne egyesittessék”; mert ennek olly széles értelmet adni, miszerint ugyanazon személy vagy testület, melly a’ törvényhozásba befoly, a’ végrehajtásban ne részesülhessen, – egy általában nem lehet; ’s ez annyira nem áll, hogy sőt inkább egyik páratlan elsősége a’ magyar alkotmánynak, miképen itt nemcsak a’ király törvényhozó ’s végrehajtó is egyszersmind, mint más népeknél, hanem a’ nemzet is azonképen mind a’ két hatalomnak részese. – A’ követi álláspontra azonban ez elv még félreértett alakjában sem illeszthető; mert mig a’ követ törvényhozói pályáját futja, ha névvel nem is, hatáskörére minden esetre megszünt végrehajtó lenni. De állana bár elvileg a’ választmányi javaslat mellett ezen erősség, annak alkalmazását a’ szólók czélirányosnak és szükségesnek mégsem látnák; mert szerintök a’ követben megkivántató tulajdonok: a’ képesség ’s függetlenség. – Amazt illetőleg: abban, ki tisztviselő, egygyel több képesség lehet, mint ki nem az, vagy nem volt az; emezt illetőleg pedig: a’ függetlenséget az ember kebeléből ’s nem helyzetéből meríti, ’s különbség van Francziaország tisztviselői közt, hol a’ hivatal-nem-viselhetés szinte sürgettetik, és tisztviselőink közt; mert ott minden hivatalnak egyedüli kútfeje a’ kormány, nálunk a’ nép szabad választása is, és igy a’ követségnek ’s megyei hivatalnak egy a’ forrása. – A’ mi már a’ 2-ik okot illeti: „hogy a’ tisztviselőknek hosszas elfoglaltatásuk miatt a’ közügyek ’s igazság-kiszolgáltatás hátramaradást szenvednek”: a’ szólók erre nézve azt jegyzik meg, hogy a’ szük jelen a’ hosszu jövendőnek, egy megye a’ nemzetnek tartozik átengedni jobb embereit. De igy meg történhetik, hogy a’ megye elveszíthetné mint tisztviselői örökre. ’S ha ki üdvös reformok élelbehozataláért hivatalkodott, annak e’ futó vágyairól le kellene mondani, hogy egy magasabb körben talán igen rövid időre, talán csak megjelenhessen. És e’ szerint a’ diaeta felépülése megbomlása lenne a’ hatóságoknak. De továbbá igaz ugyan, hogy az ideiglenesen megürült hivatalt sokan nem vállalandják el, más részről azonban szintén állithatni, hogy lesznek, kik egy bizonytalan tartásu hatáskörért egy bizonyosbat nem áldozandnak föl, ’s ez esetben lehet, hogy a’ hazának nagy kárt okoztunk, midőn magunknak használni akarunk. – A’ 3-ik erőségre: – feleletül adattak a’ függetlenségről fentebb mondottak; a’ szilárd minden helyzetben az, az ingatag sehol sem; a’ tisztviselő talán fölebbmenni, vagy maradni, a’ tbiró talán bejutni akar, ’s e’ kettő egyre megy. Végre az utolsó erősségre: „melly a’ méltányossággal meg nem egyeztethetőnek vallja több hivatalnak egy személyben egyesítését,” – válaszul adatott: hogy a’ követséget nálunk hivatalnak tartani nagyon hibás fogalom, mert az törvényeinkben is mindenütt mumus-nak mondatik, ’s természeténél fogva sem egyéb, mint ideiglenes megbizás, nem ugy mint más nemzeteknél, hol 4–5 évre választatik. – De mind e’ mellett nincs sehol a’ világon felállitva ama’ hallatlan elv, hogy a’követ semmiféle hivatalt ne viselhessen. Avvagy ha valaki academiai rendes tag, vagy egyházi ülnök, szintén ne maradhasson az? – És valljon méltányosság lenne e ez? – Sőt inkább lehetetlen, hogy a’ nemzet ekkint üldözze törvényhozóit. – De e’ javaslatnak utjába áll még hazai törvényünk is; mert az 1792: 16. t. cz. azt mondja, hogy a’ követnek választandó alispánok helyére surrogálandók előtt a’ pörök folytattathatnak, ’s igy ezeknek csak ideiglenes hatóságot ad. – – Ezek valának röviden az okok, mik a’ választmányi javaslatnak állandó szabály szerinti elfogadása ellen felhordattak, ’s mellyek, csaknem négy óráig tartó egy ideig kétes harcz után végre n evezetes többséget nyertek. Voltak, kik a’ körülmények szerint egyes esetekre e’ javaslatot felállíttatni kivánták, a’ többség azonban ebben örökös pártoskodás magvát vélvén rejleni, hozzá nem járult, ’s addigi határozatunk mellett maradott; melly mindjárt követválasztáskor surrogatiót rendel, ’s hogy ki a’ követ helyett a’ hivatal terheit viszi, azon ideig a’ fizetést is az húzza. – Szintén megbukott a’ választmányi javaslat másik ága is, melly az ismeretes 6 évi eskünek fenmaradását jövőre is javasolja, mint hogy a’ RR., a’ kormánynak ujabb lépteit a’ kölcsönös bizodalom nagy czélja felé irányzottaknak vallván, a’ kérdéses javaslattól – ez uttal elállani tanácsosnak látták; ’s megelégedtek a’ hűségi esküvel, hótlenség esetében a’ visszahivással, vagy a’ körülmények szerint közügyészi keresettel.
Köszönettel veendjük. – Szerk.
