ŐSZINTE SZÓZATOK MAGYARHON HITELRENDSZERE, ADÓZÁSI ÉS HONVÉDELMI TÁRGYAI KÖRÜL.
ŐSZINTE SZÓZATOK MAGYARHON HITELRENDSZERE, ADÓZÁSI ÉS HONVÉDELMI TÁRGYAI KÖRÜL.
Alkotmányunk javitása iránt két vélemény keletkezett, mióta e’ tárgy élénkebben vitattatik közbeszélgetés, a’ literatura és a’ tettleges törvényhozás utján. Egyik fél állitá: nem ér a’ toldozás foltozás semmit, töröljük el az egész alkotmányt, ’s állitsunk helyére ujat*. Részemről ezt olly dolognak tartom, mit azt mondani: honunkban semmi jó anyag nincs egy erős ház épitésére, azért szállitsunk külföldről mindent, ’s igy fogjunk a’ munkához. A’ másik fél, mellyhez parányiságom is tartozik, állitja: alkotmányunkban sok lényeges jó van, igyekezzünk azt a’ kor szükégeihez idomítani, ’s a’ hol kivánatos, uj törvényekkel is pótolni, mellyek a’ megmaradottakkal egy irányban munkálandják a’ hon javát. E’ fél az azon nyomon menést véli legbiztosabbnak, melly még 1791-ben az országos törvényjavaslatokban kifejlett; mi eredménye volt azon fölvilágosodásnak, melly József császár nagyszerű törekvései által lobbant föl, mik megbuktak ugyan, de nem azért, mintha sok jó nem foglaltatott volna bennök, hanem azért, mert behozataluk nem volt alkotmányos, ’s létesitésökbe nemzetiséget fojtó elemek sodortattak.
Mi még nem találkozánk emberrel, ki ezt akarná; e’ vélemény létezéséről semmit sem tudunk. – Szerk.
Az 1791-iki országos bizottság vitatás alá vette egész törvénykönyvünket, ’s a’ szinte 10 kötet könyvet képező törvényjavaslatok, mellyek a’ mult évtizedben ujra országosan megvizsgáltattak ’s átdolgoztattak, ’s mellyeknek törvényekké alakitásukba az országgyülés már tettleg bebocsátkozott, általában mind nagy fontosságuak. A’ törvényhozó test, igen bölcsen, nem tűzött sorrendet a’ törvényjavaslatok elővételében, sőt a’ szemelő rendszert fogadá el, azaz: vitatás alá veszi azon tárgyat, mellyet legsürgetösebben kiván a’ nemzet szüksége.
Ohajtandó lenne, hogy az érintett törvényjavítások mind hajtassanak végre minélelőbb; de ez nem történhetik. Az angol reformbill, melly szinte 1790-ben inditványoztatott, 40 évi küzdelem után juthatott létre, ’s még tömérdek tennivalójok maradt az angoloknak is, holott nálok minden évben országgyülés van; ’s igy nem mondhatjuk, hogy későn érünk czélt, ha még 20 évig tart is a’ tusa. Munkálkodni azonban folyvást kell, ’s ha egy általános tekintetet vetünk állapotunkra, hasonlit hazánk sorsa egy ollyan emberéhez, ki sokat utazva, már ismét utra készül, azaz: illő nekie magát ellátni költséggel és védelmi biztositékkal, ’s a’ nemzet részéről is legüdvösebb, ha azon országos dolgaink vétetnek tüstint elő, mellyek anyagi jólétünket ’s külhatalom elleni biztositékunkat tárgyalják. Értem ezek alatt pénzügyi dolgainkat ’s ezzel egybekapcsolt hitel tárgyát, ’s vagyonaink értéki becsét, ’s adózási és fölkelési (insurrectionalis) állapotaink rendezését, ’s ezek után legnagyobb fontosságunak vélem a’ kir. városok rendezését, mihez azonban szólani nem szándékom.
Nemzetünk birtokos közönségének, mellynek állapotán a’ kereskedést és mesterséget üzők jóléte is alapszik, főszüksége van arra, hogy a’ birtoknak több becse ’s több jövedelme legyen. Elérhetni ezt a’ kisebb kamatláb eszközlése ’s a’ pénznek élénk, uzsoranélüli keringése által. Hazánkban most valamelly birtok értékét meghatározni akarván, becsára legalább tizes kamat tőkéjéül számittatik ki. Például melly birtok évenkint 1000 p.frtot hoz be, tizezer forintot érőnek állittatik, ’s nehezen is kaphatni érette többet, hacsak valakinek felette nagy kedve nincs a’ vételre, ’s pénze lévén, árát fölebb fizeti. És miért van ez igy? mivel a’ készpénz 10 percenttel biztos helyűvé könnyen elkölcsönözhető. Magában látszik tehát, hogy ugyanazon birtok kétannyit érő volna, ha 5 p.frtjával vétetnék a’ kamat, mert akkor 1000 p.frtnak tökéje húszezer. Azon országokban, hol a’ hitel dolga rendén van, négyes kamatra biztos ember könnyen kaphat pénzt kölcsön, mi ha nálunk is sikerülne, még többre emelné a’ fekvő birtok árát. A’ hitel és kis kamatláb eszközlésére gyors igazságszolgáltatás, kétségen kivüli hypothecalis biztosság kivántatik, és kölcsönöző intézet vagyis bank. Az elsőt eszközlé a’ törvényhozó test a’ váltójog és törvényszékek fölállitásával, ’s megállva harmadán a’ rendszer kivitelének, nem eszközlé egyszersmind a’ kisebb kamatlábot és élénkebb pénzforgást, sőt szülé az undok uzsora virágzásra-jutását, minekutána akármint történt a’ kölcsönözés, ha rendesen van a’ váltó szerkesztve, elégtétetik az uzsorásnak. Mindazáltal nem helyeselhető azon vélemény, mellyet a’ gyors igazságszolgáltatás ellen hallhatni, hogy az nem lenne más: mint a’ birtokos közönség jólétét megrontó szabály. Igaz, ennek létrejötte óta több családok megbuktak: de azt hiszem, a’ melly háznép el volt és van merülve adósságokba, csakugyan a’ fűbe kellett ’s kell annak harapni, a’ régi szokás szerint ugyan késő: de ennek fenmaradása bizonyosan nem tette volna az adóst tőkepénzessé, a’ zabolátnul költő miatt pedig, az igyekezőknek lakolni nem kell, sőt a’ szigorúbb rendszer azt kijavulni akar és képes, inkább eszére hozza és szilárditja, mig a’ fizetésnek régi mód szerinti húzása halasztása, a’ bajokban mindinkább bonyolitja, és sok becsületes hitelezőnek hátramaradást és kárt okozva, végre csakugyan buknia kell, ’s bátran kérdem: nem lettek e a’ régi mód szerint is számosan, ’s mondhatni hasonszámmal mint most, roszul számolt pénzügyi kezelések és zabolátlan költekezés ’s fényűzés áldozativá?!
Felvilágositásaim a’ tárgyismerő előtt unalmasak; de megbocsátható, ha alkotmányos kifejlődésünknek jelen egymást capacitáló vagyis értesitő stadiumában, még egy-két szót ejtek azoknak kedvökért, kik e’ tárgyban kevésbbé jártasak, ’s felelek a’ kérdésre: miért nincs hát kisebb kamatláb ’s élénkebb pénzkeringés, miután a’ gyors igazságszolgáltatás létesült? Felelet: mert nincsen hípothecalis biztosság, azaz: a’ kölcsönt fedező birtokok nagyobb részében helyezett biztosság ingatag, ’s ezért nem alakulhatnak kedvező feltételü kölcsönző intézetek.
A’ nemesi jószágok nagyobb része zálogban biratik, ’s azon fekvő vagyon, melly folyó becsár szerint sokat ér, lehet negyedrésznyiért vétetett egykor, ’s elégtétel utján elfoglaltatván, könnyen történhető, hogy a’ hitelező vagy az, ki a’ birtokot átvette, az eredeti jogtulajdonos által az ősiség jogánál fogva a’ birtokból kimozdittatván, tetemes veszteséget szenvedhet. Szabályozni szükséges tehát az ősiséget ’s az örök adásvevést biztosítani, ’s rendelkezni a’ zálogos birtokokról is. Fognak igy magokban keletkezni kölcsönző intézetek*; de szükség főleg az országban szétágazó nemzeti bankot is felállitani, a’ felvett kölcsön részletes visszatéritésének szabályával, különben fekvő birtok jövedelméből élőn, kinek évenkint földje csak egyszer terem, ’s ez is viszontagságoknak van kitéve, a’ birtok-javitásra vagy szerzésre vett kölcsönt sikerrel használni nem lehet. Hogy az uzsorát tilalmazással büntetéssel nem fojthatni el, a’ história bizonyitja. A’ legrégibb hajdankorban a’ rómaiak az uzsorát törvényszerüleg kétszerte nagyobb véteknek nyilvánitották mint a’ tolvajkodást, ’s midőn a’ tolvaj az ellopott vagyonnak kétszeres visszatéritésére büntettetett, az uzsorás négyanynyira, mint mennyit uzsorára adott: mégsem lehetett megszüntetni 5 ’s ujabb tapasztalások szerint csupán ugy korlátozható, ha a’ biztossággal biró ember könnyen juthat kis kamatra kölcsönzött pénzhez. Azonban máig is fenmaradt ezen undok keresetmód iránt a’ közönség gyűlölete, ’s tettleg áll most is, mit róla a’ lángeszü Columella mond, hogy azok által is gyülöltetik, kiken segített. – Ohajtandó tehát, hogy az országgyülés a’ hitelrendszernek még hátralévő tárgyait is végezze el; mert ennek egyik végrehajtott része, épen ugy nem melegitheti fel a’ nemzet tömegét, mint egy félig megvarrt köntös az emberi testet. – A’ sebesebb ’s bővebb pénzforgás terményeink árát, a’ kis kamat a’ birtokok becsét nevelendi.
Állitásomat támogatja Wodjaner és fiának hirlapok utján nyilvánitott javaslata, miszerint hatos kamatra igérkeznek bankot állitani, tiz évigi részenkinti visszafizetéssel; ’s ezt méltánylattal emlitvén, azt jegyzem meg, hogy iparkodnunk kell kisebb kamatot kivánó bankot állitani föl, ’s ha birtok állapotunknak illy zavaros léte mellett is hatos kamattal történik ajánlás, az ősiségek, zálogok szabályozása esetében, négyes vagy legfölebb ötös kamatot igénylő bank remélhető, mi mind a’ kölcsönvevőre, mind a’ birtokok becsére nézve kedvezőbb hatásu lenne. – B. –
Nem kisebb fontosságú a’ nemzet jobbléte kifejlésére az adó tárgya is, ’s e’ részben két felfogás kerül elő, u. m. a’ házi és hadi adó. Némellyek minden különbség nélkül mindenki által vélik mindkettőt viselendőnek; mások csupán a’ házi adót, ’s erre nézve ismét kétfelé ágazik a’ vélemény, t. i. egyik azt mondja: a’ kiváltságos testület vegye egészen magára a’ házi adót, és ez lesz igazságos; a’ másik azt: hogy ezt tegyük, de aránylag az eddig is adót fizetőkkel testvérileg. Illy eszmét terjesztenek a’ Pesti Hirlap és Világ, ’s parányiságom is ebben gondolná feltalálni mind az igazságos teherviselést, mind kivitel tekintetében a’ sikerülhetőbbet. Mi a’ hadi adót illeti: alább szólandok felőle, hol a’ honvédelmi tárgyról értekezendem. – Nem vitatkozom azon, mennyire igényli az örök igazság azt, hogy ki jótéteményeiben részesül egy alkotmánynak, terheit is illő arányban viselje; elmellőzöm azon szivrázó érzelmeket, mellyek egy keresztényi szellemű kebelben keletkeznek annak szemléléséből, hogy az ország nagy terhei, mellyeket 127 év előtt legnagyobb mértékben a’ nemzet kiváltságos testülete viselt, a’ hon lakosainak leggyöngébb osztályára hárittattak*. Nem állok elő azon erőséggel, miszerint nemzetünket szabadnak nem is állithatnók, ha a’ sürgető kor szükségei sem adhatnának jogot, adózási dolgainknak czélszerűbb alkotmányos rendezésére. Szólok csupán arról, hogy józan felfogás szerint főleg a’ birtokos kiváltságos testület, melly sokat veszít azért, hogy az ország szükséges házi kiadásaihoz nem járul, holott a’ rendes adófizetők a’ mostani terheket sem birják, mit a’ tömérdek restantiák és executiók által is kivasalhatlan adófizetés állapolja bizonyít, annyival inkább olly intézetek létesitésére nem képesek a’ szükséges költségeket kiszolgáltatni, mellyek nemzeti jobblétünket csalhatlanul eszközlenék.
Értem a’ fenirt alatt a’ kiváltságos testület 700 esztendőt haladó korszakát 1715-ig. t. i. az adófizetők jajból állitott állandó katonaság és általok addig nem fizetett hadi adó behozatala ’s fölállitása idejeig. Az előtt az egyházi méltóságok és világi nagybirtoku főrendek, külön-külön jövedelmükhöz képest, békeség idején is több száz és több ezer főre menő állandó banderiumokat köteleztettek tartani a’ magok költségén, a’ haza ’s trón védelmére, a’ középrendű nemesek pedig háború idején jobbágyaiknak számától az országgyülés határozata szerint magok költségén katonát állitani ’s fölfegyverkezni, ’s együtt velök, valamint a’ püspökök és többi mágnások is, a’ csatatéren harczolni; a’ birtoktalan nemesek is személyesen köteleztettek azt teljesiteni, ’s bátran mondhatni, hogy az egyházi ’s világi főrendüek roppant birtokaik jövedelmeinek nagyobb részét nem fényüzésre ’s pompás asztalok tartására, hanem a’ haza terheinek lerovására fordították, ’s ezen nagy szolgálatokon alapulhattak a’ kiváltságok. Azok pedig, kiket most adófizetőknek nevezünk, sem hadi adót nem fizettek, sem nem katonáskodtak, ’s itthon a’ földmüveléssel foglalkozva, ’s a’ viláltságosak gazdasági dolgaiban munkálkodva, csekélységgel járultak évenkint a’ közterhek viseléséhez „lucrum camerae” czím alatt, annyival inkább, mivel akkor a’ házi adó felette csekély volt. De ki azt tagadja, hogy a’ fenirtakon kivül, a’ nemesség nem adózott a’ közterhekre, tudatlanságát árulja el; ugyanis törvénykönyvünk bizonysága szerint számtalan esetben rovatott az országgyülés által szükséghez képest a’ kiváltságos testületre több éven át viselt ’s rendesen elosztott adó, ’s a’ közterhek viselésének elve nem csak az 1715 előtti szokás, hanem világos törvények által is szentesitve van, mellyeknek sorából hivatkozom az 1486-iki 64. t.czikkelyre, melly rendeli: „hogy az egyházi és világi főrendek ’s a’ nemesség, tartoznak a’ megyékben birtokuktól adót fizetni, midőn a’ megyéknek közköltségre szükségök van, ’s a’ resteket a’ megyék főispánjai kényszeritsék az adózásra”; szóval: a’ kiváltságos testületnek 1715-ikigi érdemteljes pályája a’ mostani állapothoz nem is hasonlitható; ’s épen azért maradt, rendületlen alkotmányunk, mert azok, kik jótéteményeiben legtöbb részt vettek, terheit is legnagyobb mértékben viselték; melly keblet nyugtató útból alkotmányunk egy század és néhány év óta félrevezettetett. – B. –
Hogy a’ fekvő birtok jövedelmét főleg az eszközli, ha termékéinket minél olcsóbban szállithatjuk oda, hol annak kelendősége van, ollyan igazság, mellyet okokkal gyámolítani felesleges, ’s merem állitani, hogy utainknak, hidainknak, folyóvizeinknek, mellyeken terményeinket szállitani szoktuk, rosz karban léte, a’ minek rendbevételi költsége a’ házi adót illetné, több kárt okoz a’ kiváltságos testületnek, mint minden többi adózási czikkek együtt véve, mellyekben részesülnünk kellene. Ezt azonban szükség adatokkal támogatni, ’s először szólok utazási állapotainkról, – például tűzvén a’ magam állapotját. Én évenkint egyszer kétszer ’s néha többször szoktam 25–30 mérföldnyi távolságra vagy magam lovain, vagy fogadott alkalommal utazni,’s tapasztalom, hogy száraz időben, midőn az utak jók, Pestre 40 v.frtért fölvisznek, ’s akkor kevesebb a’ fogadóbani költés is; rosz útban épen kétennyi a’ szekérbér, több a’ fogadókbani költség; ’s azt tartom, e’ tárgyban kivétel nélkül egy hajóban evezünk mindnyájan, ’s már magok az utazási kiadások a’ bizonytalan utak miatt tetemes pénzfogyasztást okoznak mindenkinek. Ezekre azonban mondhatja az, ki mindig hon ül: „mi közöm nekem az utazáshoz, engem nem sujt a’ baj, én nem fizetek.” Ez azonban nem áll, mert még a’ koldus is kénytelen ollyan czikkeket szerezni évenkint, mellyeket szállitani szoktak, ’s igy a’ szállitási magas bér belé tudatik a’ megvett árúczikk árába; annyival inkább van ennek kitéve a’ tehelősebb, ki többet szokott vásárlani, ’s épen ezen körülmény az, melly a’ szállitási állapot tetemes kárszenvedéseibe mindenkit összefoglal, ’s ezen aprólékosnak, csekélynek látszó költség kiadásainkban tömérdekre megy, még pedig a’ nélkül, hogy azon osztálynak használna, melly a’ szállitásokat teszi, mit egy általam tapasztalt példával nem lesz fölösleges felvilágositani, az olvasóra bizván, a’ tárgyróli elmélkedése közben maga körében történt eseményeket erőségül használni.
A’ mult 1842 esztendő nov. havában Pestre utaztomban, Poroszlón etetni megállva, egy pár fuvarost találtam evés borozás közt a’ fogadóban, ’s kérdvé tőlök: mi járatbeliek? felelik: „Pest megyei fuvarosok vagyunk, portékát szállitunk Nagy-Váradra”; ’s tovább kérdve tőlük? mi bért kapnak egy mázsától? felelék: 10 v.frtot; ’s tudva azt, hogy jó utban 3 v.forint egy mázsa teherbére, mondám: most lehet kentek jó keresetben részesülnek; mire elnevették magokat, ’s tagadólag válaszolva álliták, hogy ők inkább szállitanak jó útban 3 v.frtért egy mázsa terhet, mert ekkor sebesebben mehetnek, több terhet rakhatnak, ’s visszafelé is inkább kapnak fuvart; rosz útban pedig lovuk szerszámuk romlik, csárdákban többet költenek ’stb., ’s egyik azt adá hozzá: „bolond fuvaros az, uram! ki a’ nagy fuvarbérnek örül (értve a’ rosz ut hatását), hiszen hánynak döglik el lova is az erőködésben”, ’s a’ vidor elméjü fuvaros eláradt észrevételeinek közlésében. Hetedfél napi türelmet fárasztó ’s erszényt lapitó utazás után Pestre érkezve, egyik fogadóba betérék, ’s a’ fogadót épen két Szepes megyei fuvarost találtam számadási vitában, a’ két fuvarosnak t. i. a’ rosz utak miatt tett adósságaik ’s Pesten a’ jobb ut reménye miatti várakozásérti tartozásaik annyira mentek, hogy lovaikat szekeröket kénytelenittettek eladni, ’s nyolcz ló két szekér helyett, két bottal, semmi pénzzel, éhesen hazájokba visszatérni; ’s hogy illy szivrázó esetek gyakoriak hazánkban főleg akkor, midőn jó idő jártával a’ szegény emberek jó reménység fejében olcsón alkusznak, időközben pedig az utak megromlanak, mindennapi tapasztalás bizonyitja; ’s mennyi inséget áraszt ez az egyetemes közönségre! De vannak portékák, mellyeknek mázsája, példaul a’ gáliczkőé csekélyebb árú, mint 20–25 mérföldre rosz uton egy mázsa fuvarbére. Hátha folyóvizeink rendetlen állapotját viszszük gondolóra, hány millió kárt okoznak a’ feketlen áradások, hány ezer hold föld hever a’ hazában viz által lepetve? ’s kérdés, valljon elégséges e ezeknek rendbevételére az adófizetők ereje? ’s valljon igazságos e ő velök kényszerittetve tétetni a’ vízszabályozásokat? – hány nemesnnek szűkül e’ miatt birtoka ’s nem lenne e üdvös közerővel fogni a’ dologhoz, és szaporítani a’ termőföldet? midőn a’ haszonvehető terület számos helyen a’ birtokosok természetes szaporodása által annyira megoszlott, ’s megkevesedett. (Folytattatik.)
Balásházy János
