Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Nem régiben egy jeles aradi ügyvéd alig hagyá el fővárosunkat, ’s im már az első állomásnál azt kell tapasztalnia, hogy gyorskocsira tett bőrládája egészen üres. Podgyásza többnyire uj ruhákból állván, megért egy pár száz forintot. ’S minthogy a’ bőrládát a’ vendégfogadónak, mellyben szállva volt, egyik szolgája (Hausknecht) vitte le a’ szobából, a’ tolvajság gyanújának terhe természetesen reá esett: azért tehát az aradi ügyvéd mindjárt az első állomásról irt egy pesti barátjához, hogy a’ szolga ellen vizsgálatot tétessen. Azonban a’ levél két mérföldnyi távolságról egy hét alatt érkezek meg Pestre! – mi gyönyörűen bizonyitja a’ megbizott, ’s hihetőleg meg is jutalmazott levél-expediáló becsületességét! – és a’ megkeresett rendőrség olly lágyan fogá a’ dolgot, hogy a’ vendéglőben elrabolt málha még mai napig is oda van! Illy erős gyanúra, mint minő e’ körülményben fenforog, a’ vendéglői szolgát sokkal szigorúbban kellene elővenni, nem ugyan olly vadkeményen, mint például az egykori – – – megyei csendbiztos, ki vallatáskor a’ gyanúba vett betyárok bajszát szálankint szaggatá ki, ’s általában mellőzve minden embertelen kínfaggatást; hanem körülvenni, hálóba keríteni olly fortélyos eszközökkel, mint millyeket a’ helioni élesszemű ’s indusszaglású párisi vagy bécsi rendőrség szokott használni a’ homályban rejtező vétségek kikutatására. – – Mult héten nagy zajt ütött fővárosunkban egy pattantyús közkatona kivégeztetése. A’ szerencsétlen még tökéletlen korú, fiatal szép legény volt – ’s a’ nőnem hihetőleg ezért viseltetek iránta olly előkelő részvéttel; – hűtelen kedvesét dühös szerelemféltésből lőtte agyon, nem ugyan indulata első hevében, hanem az olasz boszú megfontoló kiszámitásával, ezenkivül a’ hölgy háziurára is rá süté fegyverét, de ezt nem találta, az agyonlőtt leány terhes is vala, ’s a’ gyilkos hadi törvényszéke előtt igen makacsul viselte magát, sőt a’ dőre! azzal fenyegetőzék, hogy ha megkegyelmeznek neki, akkor a’ leány anyját lövi agyon! Mind ezen körülmény tetemesen súlyositá a’ mintegy öngyilkolására törekvő ifju sorsát. – Az illy halálos executiók alkalmával szörnyű krähwinkleresen viseli magát a’ micropoliticus pesti nép nemcsak az alsó osztályból, de még a’ műveltnek nevezett középrendből is; illyenkor nappal nem gondolkozik, nem beszél, éjjel nem álmodik másról, mint a’ felakasztandó vagy a’ már felakasztott emberről; a’ siralomházba annyian csődülnek, hogy a’ nagy tolakodás miatt majdnem emberhalál történik, ’s fél napig is elvárakoznak a’ bemehetésre, és ah milly boldognak erezi magát azon hölgy, ki a’ siralomházban kipányvázott delinquenstől egy sirvirágocskát nyerhet emlékül! A’ kivégzés napján a’ dolgozó osztály nagyobb része abba hagyá munkáját, ’s egy honszabaditó, egy életadó hazafi nézésére hihetőleg nem mozdulnának annyian, mint mennyi e’ felakasztás bámulására egész ünnepélyességgel öszszegyült! – És valóban nem hinné az ember, milly abderitai ostobaságú babonákkal van impraegnálva a’ fővárosi népsokaság agyveleje! Mennyi ember, mondhatjuk neveltnek látszó ember találkozák itt, ki az executio után a’ sintérnek 3–4 pengő forintot ada, csakhogy a’ felakasztott ruhájából egy darab rongyocskát kaphasson, minek birása, bolond balhiedelmök szerint, egész életpályájokon át boldogokká ttendő őket. Oh felvilágosodott 19 század! Oh Magyarország fővárosi népe! Bizony, bizony jól mondá valaki: „hogy az emberiség nagy, de az emberek kicsinyek.” – – Hirlik, hogy a’ nemz. szinház orsz.igazgató választmánya hivatalosan szólitá fel Pest városa tanácsát, miszerint a’ német szinházat engedé át az országnak ’s a’ magyarság nemtőjének. A’ városi tanács és a’ pesti polgárság tehát most bizonyithatja be legfényesebben, hogy a’ magyarosodásnak valódi hő barátja, ’s a’ honszerelem legtisztább tüze által lelkesittetik! Most vagy soha! Ebbeli léptére a’ közvélemény eldöntő itélete a’ legfeszültebb figyelemmel várakozik! Most fogjuk megtudni: merre áll a’ szája – a’ magyarok fővárosának. Vajha most minden pesti polgár szívének mélyébe véshetők e’ szavakat: a’ közjó méltóbb jó a’ magadénál! – – A’ mostani törvénykezési szakban mintegy 300 magyar ifju tette le az ügyvédi censurát. Tehát hazánkban a’ prókátorok, törvénytudók száma napról napra szaporodik. Ez koránsem olly közveszélyü dolog, mint némellyek hiszik és hirdetik; mert van e a’ világon prókátorosabb nép mint a’ boldog Éjszakamerikában? hol a’ nép képviselői ’s általán véve a’ közhivatalosok nagyobb része csupa ügyvédekből áll, kik valamint nálunk ugy ott is az intelligentiát kiválólag képviselik, ’s practicus ügyesség által tüntetik ki magokat. De hát more patrio mi is legyen a’ magyar ember fiából más mint prókátor? mitevők legyünk, midőn juson kivül a’ másféle kenyértudományt olly szük kemenczékben sütik számunkra! Nálunk a’ prókátorból minden kitelik; ők a’ nyilvános és magányélet ezermesterei, czímök bizonytalan, foglalkozásuk ollyan mint a’ sokfélekép módositható ’s mindenre illő szinészi ruha! Jól van e ez igy vagy nincs? – azt az ur isten tudja, ki az irás szerint, esőt ad mind az igazaknak, mind a’ hamisaknak! – – A’ Jelenkor general-adjutansa legujabban olly exaltált ingerültséggel phantazirozott a’ Széchenyi gróf által használt „Vérünk”-féle szóról, mintha őseink példáját követve, az uj szerződés megerősitéseül, véráldomást akarna inni, vagy mintha vért kivánna bocsátani nem annyira önmagából, mint inkább képzelt elleneiből, kik reá mint fanaticus handabandázókra, csak szánakozó mosolylyal tekintenek. Ugy van az, ki erősen fuja orrát, vért fúj ki belőle – a’ hazáért! – Azon fontolva haladó vezér pedig, ki nyom nélkül elenyészett irataiban e, lapok szerkesztőjének „képére akart mászni”, – most megforditva a’ rud orrát, egy más világban vezérczikkeket irkál a’ hazáról, „honszerelemről”. – Különben ha valaki a’ férfiak kegyét elvesztette, a’ nőkét azért még talán megnyerheti. Csak rajta! Va banque! aut Caesar aut nihil! – – Az ifjak tánczvigalmából fenmaradt 40 pengő forintnyi öszveg a’ fölötte hasznos czélú népkönyvkiadó egyesület pénzalapjának növelésére ajánltatott, ’s e’ jótékony ajándék megemlitésekor alkalmat veszünk egyszersmind különösen a’ vásári közönséget az ezen egyesület által koszorúzott, ’s leginkább a’ néptanitóknak ajánlható „Népszerü Természettan” (Physika) czímű igen jeles kézi könyv megszerzésére figyelmeztetni. Ára egy-egy füzetnek csak 4 pengő garas! – A’ Frankenburg által szerkesztett „Magyar Életképek” czímű szépirodalmi folyóirat két első füzetének tartalma is olly derék, olly érdekes, hogy a’ ki mulattató, magyar olvasmányért jó helyre akarja adni pénzét, e’ jeles folyóirat megvételéről bizonyára nem fog elfeledkezni. – De általában ha a’ vidékről érkezett, vagy még érkezendő müveltebb vásárlók közül sokan anyagi dolgokra ezreket, százakat költendenek, ne vessék ki emlékezetükből azt, miszerint szellemi szükség is létezik; ne feledjék, hogy szegény irodalmunk pártolásraméltó jelesebb terményei könyvkereskedőink boltjaiban rakásra halmozvák, ’s néma csendben, portól lepve ’s rabokkint becsukva várják fölszabaditásukat! Hisz uraim és hölgyeim! egy pár jó forintért az egész egy évi magyar literatura megvásárolható: mint volna tehát az, hogy kivált ti lelkesebbek és vagyonosabbak! általában minden vagy legalább a’ jobb magyar könyveket megszerezni elmulasztanátok, ’s továbbra is nélkülöznétek fényes, de lelketlen bútoraitok körében – az eleinte bár kisded, de folytonos gyarapitás által nagygyá növekedhető magyar könyvtárát! mi fájdalom! eddigelé olly ritka magyar háznál található fel a’ czifra és drága, ’s többnyire külföldi pamlagok, szőnyegek, órák, toilettek, puskák és pipák közepett! – – Fekete Jánosnak már e’ lapokban is dicsérettel említett „Gyors számitó” czímű fölötte hasznos iskolai kézikönyve szerkesztőségünk hivatalában is kapható, ’s azt annyival inkább ajánljuk a’ közönség figyelmébe, mivel Fekete ur szives volt minden 10-ik példány árát az iparegyesület pénzalapjának növelésére ajánlani. – Ára egy példánynak 30 p.kr. – – Ma van Szentpétery Zsigmond, egyik legjelesebb szinészünk jutalomjátéka. Bő jövedelmet, jó vásárt kivánunk neki! –
