Borsod.
Borsod.
Miskolcz, mart. 2. A’ megyei körlevelek közt gyülési tárgyalás alá vétettek Nógrádé ’s Lipóté, mellyben az orosz hatalom terjedése iránt a’ felséghez intézett felirásukat pártoltatni kérik A’ megye RRei remélve, hogy ő felsége a’ maga részéről a’ nélkül is megteendi a’ magáét, a’ felirást szükségtelennek találták. Követi utasításul azonban följegyeztetett, hogy a’ hazának rendes és rendkivüli védereje országgyülésileg organizáltassék. Szabolcsnak a’ büntető választmány munkálatának megszerezhetése iránt tett felirása pártoltatik, olly hozzáadással, hogy az az orsz.gyülés előtt minden megyékkel közöltessék. – Trencsin, Heves, Arad, Zólyom és Nyitra megyék a’ nem-hivatalos vontatóknak, különösen a’ hetelőknek megszüntetésére szólitván föl, e’ levelek az e’ tárgyban kiküldött választmányunk hasonvéleményű jelentésével együtt vétettek tanácskozás alá. És közönségesen elismertetett: hogy a’ vontatás – melly szerint az egyik osztály a’ másiknak nolle velle kocsicsává tétetik – egy olly servitus, mellynek széles e’ világon nincs párja. Azonban hivatkozások történtek egyes példákra, midőn az utazó olly megyékben, hol a’ vontatás már eltöröltetett, bármi áron sem volt képes haladni. ’S mig a’ dolog ugy áll, hogy egyik megyében eltöröltetik, másikban nem, rendes és állandó közlekedési módok felállitásához remény sem lehet. Ez okból a’ RR. annak általános eltöröltetését országgyülésileg fogják szorgalmazni. De egyébiránt is utvonalainknak rendes és jó karban léte miatt épen a’ vendégi fogatokat nem tartják súlyosnak adózóinkra; ’s hogy rajtok e’ részben még inkább segítve legyen, a’ kirendelendő fogatok ára 20 pkrral, a’ hetelőké 48-al, a’ tisztviselőké szinte azon arányban fölebb emeltetett, ’s ha ezek hetelőket használandnak, nyugtatványaikban azt megemlíteni tartozandnak; a’ fősz. biráknak pedig kötelességök leend a’ hetelőket helységenkint aránylag kivetni. Ez utóbbi tehernek megszüntetését 176illetőleg, első alispánunk figyelmezteté a’ RRet, hogy ez korántsem az utazók kényelme, hanem a’ stationalis és szomszéd helységek könnyitéseül levén felállitva, ha ez a’ kényszerített fogatozás fenmaradása mellett eltöröltetnék, minden állomási helységeink – talán egyet kivéve – kevés idő alatt koldusbotra juthatnának. És e’ helyzetből merített ellenmondhatlan oknak a’ RR. hódolván, a’ hetelőket a’ fentebbi módositásokkal szinte kénytelenek voltak meghagyni; a’ kirendelt választmányt azonban oda utasították, hogy a’ jövő közgyülésre ezeknek surrogatuma gyanánt czélirányos módokról ’s rendelkezésekről gondolkozzék. – Gyülésünk közérdekűbb tárgyairól most ennyit. Engedje meg az érdemes olvasó, hogy egy örvendetes ’s egy szánakozásraméltó jelenetről említést tegyek. – E’ gyülésünkön éllel állott a’ köznemesség, számra elegendő bármelly megyének moralis ereje ellenében, adó- ’s ősiségféle eszméket ledorongolhatni. De e’ nemességnek a’ milly tisztes volt külseje, ép olly illedelmes magaviselete. Midőn a’ szatmári pontok ’s köztük az ut ügye tárgyaltatnék, alig hallottunk eszmét, melly a’ házi adónak aránylagos viselésére nem bukkant volna; alig volt szóló, ki beszéde közben az e’ tekintetben már fenálló határozatunkra nem hivatkozott volna; ’s bár az egész nap igy folyt el, ’s bár az utak költségei, mint föllebb emlitém, csakugyan az ujonan alkotandó házi pénztárra rovattak, a’ köznemesség épen olly nyugodt volt, mint bármellyikünk. És ismerve az izgatásokat, mik nálunk is e’ tekintetben egykét ur által részint nyiltan, részint sub rosa elkövettettek, sohan csudálták e’ jelenetet. De ennek kulcsa im a’ következőkben rejlik: Tudjuk ugyan, hogy nálunk is vannak köznemesek a’ tyukodi fajból, ’s talán nagyobb mennyiségben, mint bármelly megyéjében a’ honnak: de a’ közgyülésen jelen volt nemesség a’ számos nemesi községeknek előljáróiból, amazoknak józan képviselőiből állott, akiket egy idő óta örömmel szemlélünk gyülési teremeinkben, ’s kik között némellyek leginkább e’ czélra Miskolcz városában már állandó szállással is birnak, még pedig a’ község akaratával ’s költségén. És e’ jelenet az, mi fölött lehetetlen örömemet nem nyilvánitanom; mert midőn megyei rendszerünket a’ haladás igényei szerint elrendezhetnők, egyedül ezt látom azon csatornának, melly a’ mint egy részről köznemességünket a’ nyilvános élet mozgalmaival egybekötheti, ugy más részről az ármányos bujtogatások ellen némileg óvszerül szolgálhat. Különös megemlitést érdemel e’ tekintetben Szemere Bertalan fősz.biránk, kinek járásából leggyakrabban birunk illyes látogatásokat. De hiszen miben nem érdemel ő különös megemlitést! kinek jelen közpályáján ez ideig tett léptei ugyanannyi bizonyságok az emberi kebel moralis hatalmáról. Másfél éve már, mióta e’ különben díszes, de nagy részben szellembékózó hivatalát nyilván vallott elveihez híven viseli, nem térittetve le utjáról, de még csak meg sem ingadoztatva a’ megrögzött szokás és irigység rágalmaitól ’s mesterséges koholmányitól, mellyek pályáját – mint bizonyos állatocskák a’ forgó kereket – körülmardossák. Diadalmasan czáfolá meg már eddig is, hogy a’ századokon át félbaromnak tartani szeretett pór bot nélkül, e’ mindenható talizmánunk nélkül, épen ugy, sőt még inkább kormányoztathatik, mint általa. – Járásának főbb helyein takarékmagtárakat eszközlött; munkás ’s mindent legyőző buzgalmának pedig e’ tavaszon már sikerülend magányos ajánlatok utján járásának egyik városában egy fiók- tömlöczöt állitani a’ magányrendszer elvei szerint ’stb. Adja az ég, hogy Borsod sokáig birhassa őt, ’s tehetségeit méltányolni, érdemeit pedig jutalmazni tudja! – Már most egy szót a’ szánakozásraméltó jelenetről. És itt a’ t. olvasót átviszem egy pillanatra társalgásunk mezejére. E’ farsangon a’ miskolczi kereskedőikar három tánczvigalmat hirdetett,még pedig a’ fölösleges (?!!) jövedelmet közczélra szentelendő. Mikint ütöttek ki e’ vigalmak? azzal sem én, sem e’ lapok nem sokat törődünk. De a’ hármas szám kezdetben mindjárt nem kerülheté el figyelmünket, midőn már hirdetve volt, hogy a’ megyei casino szintén ennyit adand. És sejtelmünk nem csalt; mert e’ jó urak feledvén azt, hogy az egyesülés korszakát éljük, ’s hogy a’ casino – mellynek nagyobb részint ők is tagjai – leginkább e’ czélra áll: egy külön testületi szellemtől áthatva, minden nevetséges farsangi harlequinádokat megkisértettek, hogy amazzal, mint az ő jámbor hitök szerint urak intézetével, versenyre szállhassanak. ’S bár e’ verseny a’ nagyobb rész által észre sem vétetett, ők folyvást vitték a’ magokét. Iparlovagok járták el a’ szerény polgárnők hajlékait, őket a’ casinói tánczvigalmaktól visszatartóztatandók, hol közülök csak néhányan jelentek meg. Tánczteremök falazatait ízetlen, de szerfölött költséges ékszerekkel halmozák el, ’s kün az utczára – főbb törvényszékeink példájára – vörös kabátos portást állitottak, ki különben jámbor csizmadialegény volt. És mi volt a’ fölösleges jövedelem? kérditek; felelet: semmi; az álarczok mind megették. Később néhány nappal egy aláirási ív keringett, közönségesen felszólitó minden rangú nőtlent egy tánczvigalom adására, melly a’ helybeli kisdedovó-intézetnek jövedelmezendett. És közülök sokan mondák, hogy azt máskép alá nem irhatják, hanemha annak czíme „unio-tánczvigalom” lesz. És miután ez a’ jegyek kinyomatása után már meg nem történhetett, szavukat ők mégis megtartották. – Hejh urak! ha a’ magyar aristocratia ’s honbeli társaitok felül nem volnának már emelkedve az illy nevetséges érdekeken, bizony nehezen menne az annyira óhajtott egyesülés. Vagy ha már csakugyan ki akartok magatokért tenni, nem találtok e ennél nemesebb mezőt? ’s nem versenyezhettek e ellenséges indulat nélkül? aztán izraelita kereskedőtársaitokat is kizártátók kebletekből, kik bizony nem igen lennének gyalázatotokra. Bizony bizony mondom néktek, nem ismerne benneteket nagy hazánkfia azon kereskedői karra, mellyről ő ’s utána mi olly vérmes reményeket táplálunk keblünkben. –
