Felelet Dr. Wildnernek.
Felelet Dr. Wildnernek.
Mult évi majud kezdetén jelent meg egy röpirat* Dr. Wildnertől, kiben rögeszmévé vált hazánkat boldogitani, de ugy, hogy e’ boldogság alapköveül röpiratai szolgáljanak. Ezen iratnak – mellyben a’ mi jó, nem uj és a’ mi uj, az rosz – igen rövid tartalma az: hogy Magyarország statusjövedelmei még a’ hadi erő magyar contingensének fentartására is elégtelenek, ’s hogy nekünk a’ statusadósság egy részét magunkra kell vállalnunk. Én a’ P. Hirlap 142-ik számában a’ doctornak e’ röpiratra azt felelém, hogy a’ monarchia vám- ’s kereskedési rendszere Magyarország irányában reánk nézve nem egyéb egy indirect adózási rendszernél, melly a’ W. ur által felhozott 2,913,000 p.forinton kivül a’ kincstárnak sok más milliókat szerez, és a’ magyar statuskiadásokat elégségesen fedezi. Tiz nónap mult el azóta, ’s a’ közönség bizonyosan rég elfelejté dr. Wildnert és röpiratát ’s röpiratának birálatait; de a’ tanár felébreszté ez ügyet halottából, ira ismét egy 67 lapnyi röpiratot*, látszatos tudomány ’s rosz bűzű méreg igen nagy apparatusával, ’s mellé ragasztá az első iratkát is. Ezen ur talán a hiedelemben van, hogy mivel ő munkáit szellemdúsaknak tartja, ’s gyakrabban olvasgatni szereti, az olvasó közönség is szivesen veendi azokat még egyszer, ’s még egyszer áttanulandja a’ hires brochuret, a’ magyar politica ezen uj bibliáját. Tanár ur! valljon az idő nem minden ember tulajdona e? miért támadja meg e tulajdont? A’ tulajdon ezen megsértése a’ hitelt – azaz önhitelét – bizonyosan csökkenteni fogja. – Ezen uj röpiratban megleczkéztetik Orosz József, Kossuth Lajos, a’ P. Hirlapban megjelent két más czikknek névtelen szerzői, és e’ sorok irója. W. ur az egyiknek igen előkelőleg megmutatja, hogy nincs politicai képessége, a’ másodikra a’ szenvedélyesség és anarchicus törekvések bélyegét nyomja, a’ harmadikat mint rosz tréfaüzőt utasitja el; hogyan bánik velem e, statusbölcs, alább előadandom. De mindnyájunknál majd csudálkozik, hogy mi is a’ nemesi adómentességben látjuk hátramaradásunk egyik okát; majd nem látszik hinni, hogy mi bona fide ohajtjuk e’ szabadalom megszüntetését. Oh kedves W. ur! azt hiszi e, hogy ezen belátáshoz csak olly genialis fők, csak olly jeles irók mint ön, juthatnak? azt hiszi e, hogy ön találta fel a’ nemesi adómentesség megszüntetésének eszméjét?!
Ein Haupthenderniss des Fortschrittes in Ungarn.
Die ungerischen Publicisten über die Broschüre: Ein Haupthinderniss der Fortschrittes in Ungarn. Von Dr Ignaz Wildner, Edier von Maithstein. Wien, 1843.
Két hasábú czikkemre a’ dr. ur 29 lappal felel, mellékesen más olly dolgokkal bibelődve, miket mindenki ismer, és miken senki sem kételkedik; felelete következőkben pontosul össze:
1) A’ czélirányos munkának (mit ő kluge Arbeit-nak nevez; uj kifejezés a’ politicai gazdaságtanban) föltételei, a’ nemzeti gazdaság ezen egyetlen alapja, Magyarországban nem léteznek: hátramaradásának okait tehát nem kivül a’ határvámvonalban, nem a’ vámrendszerben kell keresnünk. Ipar és kereskedés a’ munka czélirányosságában gyökereznek, ez pedig csak az ipar- és kereskedés-iskolák eredménye; de ezek Magyarországban nem léteznek, és a’ munka felébresztésére sem történt semmi is. A’ munka a’ keletkezendő nyereség biztos felszámolhatásán és a’ lehető legnagyobb concurrentián alapszik. A’ concurrentia elég hosszu ideig a’ szolgaság törvényei által letartóztatott. A’ munka második tényezője, a’ nyereség biztos felszámolhatása, Magyarországban szinte nem létez. Ahoz a’ személy ’s tulajdon biztossága szükséges; ’s hozatott e be valami rend az ősi büntetőtörvénykönyvbe, vagyis inkább büntetőszokásokba? Van e büntetőtörvénykönyv, ’s következőleg biztos e a’ munkás személye? Létez e alapos polgári törvénykönyv?
Ez első pontból kitetszik, hogy W. ur nem rég olvasá hazánk történeteit, azért zavarja össze a’ multat a’ jelennel. Ő a’ szolgaságról ábrándozik, melly Ausztriában épen olly sokáig létezett mint Magyarországban; ábrándozik a’ tulajdon- és személybiztositás hiányáról, mintha Törökországról beszélne. W. ur! mi is rosznek találjuk hazánkban az igazság kiszolgáltatását és az igazgatást; de ismerjük a’ más nemzeteknél divatozó titkos eljárás borzadalmait is. Wildner ur állitásait azonban legjobban megczáfolja azon tény, hogy valamint ezelőtt, ugy jelenleg is, sok idegen – ’s pedig kézmüvesek és más foglalatosságu emberek telepednek le hazánkban: ha tehát csak gyárnokok tesznek e’ tekintetben kivételt, más oknak kell létezni; ’s ezen ok nem más, mint a’ védvám hiánya.
2) Az ausztriai egész birodalom ugyanazon vámvonal által vétetett körül, ’s gyárai a’ külföldi concurrentia ellen ótalmazottak; miért emelkedhetett a’ gyáripar az örökös tartományokban a’ virágzás olly magas fokára, ’s miért nem Magyarországban? midőn a’ magyar gyárnok az örökös tartományok ellenében még egy csekély beviteli vám és a’ nyers anyagok magas kiviteli váma által ótalmazva vala.
Erre én dr. urat kérdezem, valljon abból, hogy Magyarország 15–20 év előtt, ’s még inkább akkor, midőn az ausztriai birodalomban a’ prohibitiv rendszer által a’ gyári erő megállapittatott, erre érett nem vala, következik e, hogy ezen állapot mindeddig nem változott? A’ többi örökös tartományok sok tekintetben müveltebbek valának, és a’ műipar a’ prohibitiv rendszer ótalma alatt meggyökerezett, mig hazánk önereje által csak sokkal későbben juthatott oda, hol a’ gyáripar előidézésére a’ szükség beállott; de e’ szükség kielégitése a’ mostani kereskedési és vámrendszer mellett lehetlenné válik. A’mit pedig dr. ur a’ magyar gyárok különös kedvezményéről mond, több mint nevetséges; mert azon vám, melly az ausztriai készitmények bevitelétől Magyarországon fizettetik, nem védvám; a’ mi pedig a’ nyers anyagok kiviteli vámát illeti: ez olly állitás, hogy valóban nem méltó reá felelni, miről azonban alább fogok szólani. A’ dr. kérdezi még, miért nem viszi át posztógyárát a’ brünni gyárnok Magyarországba? ’s ennek okát az igazszágszolgáltatás szomorú állapotában létja fekünni. – Nem tudja e dr. ur, hogy a’ brünni gyárnok tőkéje már Brünnben van fixirozva? hogy átköltözködése igen nagy költségekkel volna összekövet? ’s hogy tehát Magyarországban felállitandott uj gyára ez okokból a’ külföldiekkel védvám nélkül nem versenyezhetne?
3) Hogy az ipar keletkezhetésének föltételei előidéztethessenek, W. ur a’ nemesi birtokra adót akar vetni, külön kezelendőt, ’s külön közczélokra fordítandót, a’ házi pénztár in statu quo maradása mellett. Ez alkalommal az ősiségre ’s birhatlanságra rohan, és e’ középkori insitutiók feudalis leventéjévé válik. W. ur tehát, ő, a’ hitel apostola, ’s ősiséget ’s birhatlanságot védi?! – Én megbocsátanám dr. Wildnernek a’ romanticismust, ha ez Tiek, vagy a’ két Schlegelhez valamivel közelebb állna; de a’ tanár romanticismusa rosz németséggel irott üres phrasisokban áll. – W. ur továbbá azt hiszi, hogy semmi kormány, melly előtt a’ jog eleve szent, a’ mostani megyei viszonyokban a’ gyüléseket a’ házi pénztár nagyságának meghatározásával és kivetésével meg nem bizhatná, ’s fájlalja, hogy a’ Tripartitum szerinti sanior és potior pars dafanitiójától eltávoztunk.
Hasztalan volna itt vitatkozni, micsoda pénztárba fizessen a’ nemesség, mert ez általában fizetni nem akar, bizonyságul, hogy épen olly kevés politicai érettséggel bir, mint a’ dr. ur, ki a’ politicusok közt aligha érdemel kitünőbb helyet, mint a’ magyar insurrectio az europai seregek közt. Ezen rosz összehasonlitást csak azért teszem, mert a’ dr. engem 44. lapján kérdez: valljon komolyan hiszem e, hogy a’ magyar insurrectio egy disciplinált sereggel szembeszállhatna? Ha W. ur véleményemet ez iránt épen tudni akarja, légyen nekie mondva: hogy én az insurrectiót a’ nemesség adómentességével ’s az ősiséggel együtt a’ történetekbe akarom relegálni. A’ tanár e’ kérdést olly mal ŕ propos teszi, mintha komoly értekezése közepette azt kérdezte volna tőlem: szeretem e a’ holdvilágot? – Mi a’ megyei viszonyokat illeti: ezekről főkép az utólsó időkben, mióta az illusiók oszlani kezdettek, sokan meggyőződhettek (ezen meggyőződés azonban bennem már régi), hogy ezek sem maradhatnak reform nélkül, ’s hogy erős kormányra van szükségünk. De a’ kormánynak erősbülése vagy nem, vagy csak alkotmányos után történhetik*. Erős nemzeti ’s alkotmányos kormány tehát ’s a’ municipalitások reformja az óvszerek, a’ megyei igazgatásbani hiányok, a’ mostani visszaélések és a’ szabadság kicsapongásai ellen; nem pedig rabulisticus definitiók, nem a’ latinitatis medii nevi glossariumba való törvények. Önnek dr. ur magasztos érzeményei lehetnek, 199önnek felesége fogalma lehet a’ nemzetiségről, ’s nézeteim alacsonysága, mellyet szememre lobbant, szembetünő ellentétet képezhet önnek mézeteivel; önnek igen nemes szive és jó akaratja lehet, ön egyébiránt is igen okos és becsületes ember lehet: de a’ politicai tudomány organuma koponyáján nincsen kifejlődve. Ön sem ismeri Magyarország jelen állapotát, ’s higye el, ezt sem a’ corpus jurisból, sem Fessler historiájából nem fogja kitanulni.
’s’ a’ megyei istitutio lényegének fentartásával igenis öszszeköthető. – Szerk.
4) W. ur megtámadja azon állitásomat, hogy a’ monarchia kereskedési ’s vámrendszere Magyarország irányában, reánk nézve indirect adózási rendszer, ’s jövedelmek hő forrása. – „Vizsgáljuk meg ez állitás alapját – mond W. ur – ha T. azt véli, hogy a’ magyar fogyasztók azon adót fizetik, mellyet a’ gyárok és számukra termesztő földmüvelők az örökös tartományokban a’ kormánynak fizetnek, mert az ausztriai gyároknak Magyarországban biztos vásáruk van: (szerintem késztő rendszabások által biztositott, „nicht sicheren, sondern durch Zwangsmassregeln gesicherten”) – ugy az angol és franczia adó egy részét az egész világ viseli; mert az angol és franczia gyároknak is biztos vásáruk van más honokban. Olly financialis képtelenséget pedig T. csak nem fog állitani?”
Én azonban nemcsak W. ur ellenkező állitását Magyarországra nézve képtelennek tartom, de hiszem azt is, hogy Angliát ’s Francziaországot kereskedés és vámok tekintetében a’ német vámszövtségi statusok vagy az ausztriai birodalom ellenében ugyanazon categoriába tenni, a’ mellyben Magyarország e’ tekintetben az örökös tartományok ellenében áll, nem is lehet. – Van e az angol vagy franczia gyároknak más honokban kényzeritő rendszabások által biztositott vásáruk? Valljon Anglia szabja e a’ vámot, melly készitményei bevitelétől Németországban fizettetik:
5) W. ur továbbá ezeket mondja: „T. talán azt vélik, hogy ha a’ nyers anyagok bevitele az örökös tartományokba magas vámmal terhelve nem volna, az adómentes jószágok birtokosai, kik legtöbbet termesztenek, többet nyernének? De a’ dolgokat nem kell igy elcsavarni, hiszen T. azt állitá, hogy a’ vámrendszer – és ez alatt leginkább a’ Magyarországból behozott termesztményekre szabott magas vámot érti – az ipar fölemelkedését Magyarországban hátráltatja. Itten pedig ismét azt találja, hogy ez által a’ nyers anyagok termesztesének érdeke szenved. T. tehát hiában uszitja ellenem a’ negyedik statust; itt leveszi az álarczot, itt kiviláglik, hogy tulajdonképen nem a’ negyedik status, hanem a’ nemesi birtokosok panaszkodnak a’ nyers anyagok súlyos beviteli vámja felett. De a’ nyereségnek is kell határt szabni, máskép ez le fogná csapolni az örökös tartományokat.”
Erre azzal felelek: hogy W. ur szatócsszellemével (Krämergeist), mellyet nekem szememre vet, ’s melly olly nagy mértékben épen benne van, nem foghatja fel a’ szoros kapcsolatot a’ földmüvelés és gyáripar érdekei közt. A’ virágzó földmüvelés mozditja elő a’ gyáripart, valamint ismét a’ gyáripar a’ földmüvelés még további kifejlődését hozza magával. Ezen viszonyos hatások példája nemcsak Anglia, de az örökös tartományok is. Én tehát ezen viszonyos hatás és szoros kapcsolat érdekében irok ’s irni fogok; én értelemelferditésben nem követendem a’ tanár példáját, ki enengem épen akkor mer arról vádolni, mikor ő szavaimnak értelmet egészen féremagyarázza. Én a’ vámrendszer alatt nemcsak termesztményeink bevitelére az örökös tartományokba rótt magas vámot, de az örökös tartományok gyárkészitményeinek Magyarországba ugy szólván minden vám nélküli bevitelét is értem. Felesleges volna azt itten bizonyitani, hogy ezen viszony gazdasági állapotunkat szerfelett nyomja; egyebiránt én az örökös tartományok és hazánk anyagi érdekei közti kiegyenlitést forrón ohajtom. E’ kérdés egészen más jelentőséget kap, ha ugy állittatik: akarjuk e Magyarország és az örökös tartományok közti vámsorompók megszüntetését? Nem levén azok egyike, kik a’ tények világát ignorálják, nyiltan kimondom, hogy ezt, ha méltányos föltételekkel, alkotmányos után ’s alkotmányos szellemben eszközölhetni, mind a’ két félre nézve felette hasznosnak ’s kivánatosnak tartom*.
Szeretnők, ha tisztelt barátunk ezen föltételek minősége, nevezetesen az idő és szükséges előzmények iránt is nyilatkoznék. – Szerk.
6) W. ur szerint: „azt állitván T., hogy Magyarország a’ külföldtől részint beviteli tilalmak, részint igen magas vámok által elzáratva, az ausztriai gyárkészitményeket fogyasztani kényszerittetik, nem vehet tehát gyári készitményeket azon nemzetektől, mellyek legjobban ’s legolcsóbban gyártanak: itt ismét bibujik T. irányzata, a’ műipar érdekeit a’ földművelés érdekeinek alárendelni. Itt kiviláglik, hogy ő a’ szabad kereskedés theoriáját pártolja, hogy a’ politicai gazdaságtant az angoloktól tanulta, ’s magát általok a’ lépen megfogatta. Hr. T.
Ezen utólsó phrasist a’ tanár ur Listtól tanulta, ’s a’ mint látszik, egyebet nem is tanult tőle. Ha ezekben nem volna kénytelen mindenki mást látni lappangani: nagyon kételkedném azon, ha valljon van e W. urnak fogalma a’ kereskedés szabadságról? Ugyan dr. ur! legyen csak egyszer bécsi bon enfant, ’s vallja meg, nincs e igazam, hogy miután bebizonyitottam, mikint védvámunk nincsen, hogy tehát honunkban gyárak nem jöhetnek létre: nem természetes e, hogy azon nemzetektől szeretnénk gyárkészitményeket venni, mellyek legjobban ’s legolcsóbban gyártanak: – Farceur que vous étes! Ön rosz tréfaüző.
7) A’ dr. azt hiszi, hogy reánk nézve nagy szerencse, ha hazánkban a’ bécsi bank jegyei keringenek. Das Gold ist nur Chymere, das wahre Glück auf Erden ist Papiergeld nur allein!
De erre kérdem őt: ha Magyarországnak nemzeti bankja és hitelintézetei volnának, nem szoritnák e ki ezek a’ bécsi bank jegyeinek circulatióját? Miért nincsen bankunk ’s hitelintézeteink? erre felelhet magának W. ur, és meglehet, hogy magam is máskor és másutt fokok e’kérdésre felelni.
8) A’ tanár ur pertractálja további kedvencz themáját, a statusadósságok kérdését, ’s taglalja a H. Phart. tit. 3. 2.-ik §-ját, és a 1723-iki Art. H. 7-ik §-át.
Nézetem szerint e’ hely és az idő nem alkalmas e’ törvények magyarázatára. Anglia, Francziaország ’s Belgium, általa idézett példák, mit sem bizonyitanak; mert ott a’ ministerium a’ törvényhozó testület többségét képviseli. Baden és Bajorország pedig csak papiros alkotmánynyal birnak. Azonban minden szatócsszellemem daczára én is tudom, hogy egy nemzet fentartása többet ér az alkotmányos formák sérthetlenségénél.
9) W. ur még azon is felakadt, hogy én Magyarországban a’ nemesség adómentességén kivül még más kiváltságokat is látok, mellyeknek, ha haladni és erősbülni akarunk – és azt jelenleg is ismétlem – véget vetni kell.
W. ur csudálatos készséggel kapott az alkalmon, reám a’ revolutionarius bélyegét nyomni. Doctor ur! ez igen nevetséges, ez igen elkopott fogás. Ez a’ görögök és rómaiak idejétől egészen e’ folyó év mai napjáig számtalanszor használtatott. Már revolutionarius vagyok e, továbbá vagyok e jártas a’ psychologiában, van e fogalmam a’ valódi nemzetiségről? ezt a jövő be fogja bizonyitan; de addig is engedje, hogy ön gyanusitásait megvessem.
10) Végre a’ dr. ur, mint minden illynemű urak szoktak, nézeteinek alaptalanságát a’ fels. uralkodóház és az örökös tartományokkali kapcsolat érdekeivel identificálni törekszik.
Tudja tehát a’ dr. ur, hogy a’ politica és a’ nemzetgazdaságtan is tudományok? ’s hogy valamint a’ chemiában vagy botanicában, ugy a’ politica és nemzetgazdaság mezején is, tudatlanságot vagy tévtanokat az uralkodóházak iránti szeretettel védeni képtelenség. A’ fels. uralkodóházak Magyarországon olly védőre, mint W. ur, szüksége nincs. – Hazánk kapcsolata az örökös tartományokkal tény – a’ természettörvénynek egy neme – ’s ezt legfölebb éretlen gyermekek, kik parányiságukban, ha fejök fáj, vagy gyomruk rosz, a’ teremtés rende ellen is kikelnek, akarhatják csak felbontani. Mi akarjuk – ’s józanul nem akarhatunk egyebet – hogy az örökös tartományok érdekei a’ mieinknek alája ne rendeltessenek; mi nem akarhatjuk, hogy Bécsben, Magyarország kormányzárásánál, az öszszes birodalom szempontja elfelejtessék. De más részről mi is követeljük – ’s hitünk szerint e’követelés jószerüsége kétségbe sem vonatik – hogy Magyarország alkotmányossága statuséletünk természettörvényének tartassék; ’s minthogy alkotmányunk egyes részei elavultak, és az élő nemzedék érdekeivel ’s eszméjével össze nem férhetők: alkotmányosságunk törvénye hozza azt magával, hogy insitutióink korszerü átalakulást nyerjenek, mi nemcsak reánk, de maga a’ fels. uralkodóházra ’s az örökös tartományokra nézve is haszon nélkül nem maradhat.
Trefort Ágoston.
