SZERBIA.
SZERBIA.
Szerb határszék, martius 13. Ljubicza, mult havi hirtelen elutazását egy fiát érdeklő rosz álommal takargatja. Az igaz, hogy innen egyenesen N–hoz, onnan pedig másik vejéhez B–hoz sietett, hol fiával találkozott; ’s egy pár napi mulatás után B–né társaságában Zimonyba visszament. Mihály, ki jelenleg 15–17 kisérőivel Versecz és Oravicza közt fekvő Varadia nevű helyen mulat B– sógoránál, mult héten egy Hadia nevű, hajdan zimonyi serfőző, mostan pedig herczegi segédtisztje által négyezer pengő forintot külde Zimonyba, az ottan tanyázók között kiosztandót. Az Obrenovics család által koholt, légből kapott alaptalan biztatgatások számithatlanok. Most egy Stambulból kapott sürgöny, – most egy Milostól vett levél, – majd pedig egy privát tudositás teszi Mihályt ’s hiveit bizonyosokká az orosz kormány szilárd pártfogása felől. Már-már nyomul az orosz soldateska a’ török székváros felé ’stb. Igen természetes, hogy ezen koholmányok, a’ henyélésnek tápul szolgáló havi bérrel együtt, irányukat nem téveszthetik el. – Mert „Where idleness and ignorance was bliss, what folly to be active and wise!” – Azonban, egy legközelebb érkezett, a’ mihályistáknak a’ határszélrőli eltávoztatását ’s Magyarorszába belebb küldetésöket parancsoló rendelet, mennykő hatásu lön a’ szegény emigransokra nézve, ’s nem egy áltatást oszlatott el. A’ belgrádiak által régen várt parancsnak üdvös nyomai már is észrevehetők. –A’ pénz és ármánykodás által elaltatott bárgyu menekültek közül többen – jelesen pozserovczaiak már hatan – folyamodának a’ szerb kormányhoz kegyelemért, mellyet minthogy meg is nyertek, fél év óta oda hagyott vityillóikat nem sokára ismét meglátandják. – A’ jelen szerb kormány jellemzésére még egy tényt közlök önnel. Sándor kormánya – a’ rágalmazásokat ’s mindennemű alacsonyságokat nemesen megboszulandó – amnestiát hirdet; de ennél még tovább is megy, mert ollykor-ollykor embereket küld Zimonyba, miszerint azok az eltévedetteket szóval is egységre ’s hazamenetelre birnák; a’ csupán felebaráti szereteten alapult barátságos lépst is a’ mihályisták félelemnek ’s konokságnak merészlik keresztelni, ezeket mondogatván: ők titeket csak azért akarnak haza csalni, hogy Stambulban annál inkább mondhassák: „ime az egész nemzet részünkön van.” De illyféle ámitgatások fövény-órája alkalmasint lejárt. –
