Magyar tengerpart.
Magyar tengerpart.
Fiume, február. 24. Nélkülözhetlen szükségnek érezzük, hogy a’ legközelebbi országgyülés az ország szivéből egész a’ magyar tengerpartig vonuló vasut iránt határozzon, mi a’ honra olly hasznot árasztana, hogy segedelmével az első kereskedői nemzetek soraiba emelkedhetnénk. A’ legtetemesb nehézségek úgyis csak Fiume és Károlyváros közt a’ 18 mérföldnyi hegyláncz akadályainak legyőzésénél forognak fen; Károlyvárostól Eszékig a’ tájék merő rónaság és erdőség, mi az útépités olcsóságára nagyon kedvező. – Miután főkép azon kell lennünk, hogy termékeny-hazánkból az áru fölösleg fogyasztás végett Fiumén át vitessék ki, a’ vasutakat csak amerikai rendszer szerint kellene épitenünk, azaz lóerőre, vagyis előlegesen csak áruszállitványozásra a’ nélkül, hogy a’ szélsebességű személyszállitást egyelőre számolásba vennők; ámbár a’ lóerőre épitett vasut a’ személyes utazást is nagyon elősegíti, miután csakugyan felényi időbe sem kerül vasuton, mint a’ legjobb csinált uton utazás; hát még rosz utainkhoz képest minő roppant gazdálkodás pénzben és időben! Illy vasut által a’ nemzet igen sokat megkimélene, ’s a’ czél mégis el lenne érve; mert sokkal olcsóbban és biztosabban szállithatnók termesztményeinket a’ tengerre, mint jelenleg történik, vagy később a’ triestiek képesek leendnek tenni. Idővesztés nélkül kellene tehát a’ dologhoz fogni ’s városunkra egy millió pftnyi hozzájárulást vetni; nem kételkedem, hogy e’ rendszabályt Fiume lakosai örömest fogadnák, miután meg vannak győződve, hogy az által egész városunk vagyona előre alig látható mértékben gyarapodnék*.
E’ részben, gondolnók, kivetésre sem lesz szükség, mert előttünk fekszik e’ pillanatban is azon bizottmány jelentése, melly a’ kereskedés ’s nemzeti jólét eszközeirőli javaslattételre f. évi jan 31-kén 35 szám alatti kapitányi határozat által levén Fiuméban kiküldve, a’ fiumeiak által egy millió pftot javasolt az országnak, vagy akárki magányosnak segedelemül fizettetni, a’ ki t. i. Magyarországból Fiumégig vasutat épit. – Szerk.
Igen szükségesnek véljük itt Fiúméban a’ magyar kereskedelmi társaság felállitását, melly különösen a’ honi és tengerparti kereskedés előmozditását tüzi ki czéljául*, és bátorkodom megjegyezni, miszerint jó volna Angolhonban mindazon házakat részvétre fölszólitani, mellyek ollynemű termékekkel munkálkodnak, mint a’ minőket Magyarország kivihet, minthogy az angol nemzet első a’ világkereskedésben, ’s ugy a’ kivitel– mint bevitelnél nagyobb lökést adhatna a’ vállalatnak. – E’ két fontos eszköz – ugymint fiumei vasut és magyar kereskedelmi társaság – által érhetnők el rég ohajtott czélunkat, t. i. azt, hogy termékeinknek világpiaczot szerezzünk, a’ magyar kereskedést cselekvő állapotba helyezzük, a’ magyar tengerhajózást fölemeljük, gyarmati czikkekkel nemcsak az országot, hanem Erdélyt, Gallicziát, Lengyelországot ’stb. is elláthassuk.
Ennek alakitására az első lépések már megtétetvék, ’s mi tökéletesen meg vagyunk szőződve, hogy az üdvös gondolat életbe lép. – Szerk.
Örömmel hallottunk Wodjaner és fiának a’ francz kormánynyal kötött dohányszállitási szerződéséről, melly szerint a’ szállitványozó nagykereskedő háznak, habár kocsin kénytelenittetnék is dohányt szállitani a’ tengerig, mégis jutányosabb azt Fiumén át eszközölni, mint Triest felé; mert itt szabadságában áll áruját akarmelly raktárba olcsó bér mellett lerakni, mig Triestben kötve van bizonyos rakhelyet drága pénzért elfogadni. Varasdtól idáig nem kerülhet a’ szállitás többe 1 pftnál, legfölebb 1 ft 15 krnál, és talán kevesebbe is, ha Wodjaner urak a’ louiza-uttársaságnak tudtokra adják ’s ki is mutatják, hogy Triest felé fordulnak küldeményezésökkel, ha vámjaiknál könynyebbitést nem engednek.
M. G.
Mi is azt hiszszük (a’ mint már több ízben ki is jelentök), hogy a’ fiumei vasutat csak lóerőre kell terveznünk. A’ hegyeken lefelé a’ jutányos épités és a’ lótartás olcsósága tekintetéből nem lehetne 15–20 krnál nagyobb fuvarbért szabni; fölfelé pedig 40–50 krnyi díj elég lenne egy mázsa tehertől. A’ 26 mérföldnyi hosszú gmündenlinz-budweisi vasuton Gmündentől Budweisig fölfelé 44 kr, lefelé Budweistól Gmündenig 29 kr; gabnáért pedig csak 14 kr fizettetik p. pénzben egy sporco mázsáért. És ezen társaság utólsó évben egy-egy 120 ftos részvényre 6 ft 15 kr osztalékot adott, mert vállalata csak nyerészkedés. Épitse nálunk a’ vasutat az ország, ’s ne keresse annak hasznát egyenes jövedelemben, hanem a’ kereskedés emelésében, közlekedés könnyitésében, ’s ez által a’ közjólét gyarapodásában: ekkor a’ fuvarbért tetemesen leszállithatja; de ha az utfentartási költségeken kivül még 5% egyenes jövedelemre vágynék is, a’ fuvarbért még ekkor is alacsonyabbra szabhatná. – Eszéktől Pestig a’ hajó-fuvarbér 25–30 kr egy mázsától, és igy körülbelől csak 1 ftba kerülne egy mázsától teher szállitása Fiuméból, mig Triestből legalább 3˝vagy 4 pftot is kell az ideszállitásért fizetni.
Wodjaner ur vállalkozását illetőleg bátorkodunk megjegyezni, hogy nagy mennyiségű szállitványozásnál a’ hon érdekében mindent ki lehet vinni, a’ mit csak akar az ember, ha őszinte hazaszeretettel fogunk a’ dologhoz; mert az embri nemet az önfentartás ösztöne keresetre vezérli, ’s a’ hol valamelly nyereség ajánlkozik, ott bizony száz is kap egy munkához. Igy föl vagyunk hatalmazva kijelenteni, meszerint Mitterdorfer János ur pesit kereskedő átveszi a’ dogányszállitást, lekötelezettség nélkül 2 ft 30 kron, legfölebb 3 forint váltón mázsáját Varasdig; lekötelezettség nélkül pedig azért, mert Fiume felé mostanában a’ szállitványozás még nem rendes, ennélfogva fuvarosokat sem mindennap találhatni. De szállitsa Wodjaner ur dohányának egy részét jó eleve vizen (a’ mi bizony a’ Triest felé fizetni kellő 50–60 p.garasos fuvarbérnél kevesebbe kerül), más részét pedig kocsin, és szólitsa föl az országbani fuvarosokat e’ vállalatra, és minden bizonynyal mondhatjuk, hogy e’ szállitványozásból eredt hasznot tökéletesen megtarthatjuk Fiuménknak és a’ honi fuvarosoknak, a’ nélkül hogy az által Wodjaner urra legkisebb kár háramlanék, és akár van Fiuméban eleinte viszfuvar, akár nincs, majd gondoskodnak a’ fuvarosok, mikép jöhessenek vissza nyereséggel.
Ifj. Szabó Pál.
