Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Pest városa tanácsa a’ bérkocsisok közönségesen ismert dijkövetelési visszaéléseik megváltásának tekintetéből már régóta határozattá tevé, miszerint az általa megalapitott árszabás (lariffe) minden bérkocsiban felfüggesztve álljon, hogy a’ kocsizók tudják magukat valahára mihez tartani; azonban, az üdvös határozat még mai napig sincs végrehajtva, vagy ha volt, már régen felejtve van – ’s a’ pesti bérkocsisok pénzzsarolási mesterségöket még most is olly nagyban űzik, mint ezt egyetlen egy jól rendezett európai városban sem lehet tapasztalni. – József napján ünnepélyesen szenteljék föl az ugynevezett Josephinum árva-intézetet, melly Pest városa által ő fensége ’a nádor tiszteletére alapittatott, ’s már is több mint 100,000 forintnyi pénzalappal bir, ’s 12 árva tartása- és növeléséről gondoskodik. Árva lelkünkre mondjuk, – és igen-igen szép dolog. – A’ fővárosunkban tartózkodó műlovagtársaság igazgatója – wolf urnak használt a’ leczke, mellyet számára nem régiben olly igazságosan tartánk, mert a’ magyarságot és a’ magyar pénzt nagy mennyiségben összecsőditő pesti vásár kezdete óta nemzeti nyelvünkön is hirdeti már mutatványainak részleteit, ’s bár azon igen gyönge okkal mentegeté magát, hogy ő azért adá ki a’ hirdetményeket egyedül német nyelven, mert itt működött előde, Guerra is hasonlót tön, azaz: „én is ugy mint komám uram”; de mivel hibáját legalább negative mégis elismeré, ’s azt jóvá tenni ügyekszik, most már azt kivánjuk neki: hogy megtérése miatt minél több magyar néző részvéte által idvezüljön, ’s többé soh’se mondhassák felőle, mikint Wolf farkaskint ólálkodott a’ bárányszelid és ártatlan magyar nemzetiség körül. – – Az egy időre munkálódni megszünt pesti czukorfinomitó gyárat báró Vas Miklós ur 60,000 p.forintért vette át, ’s hiszszük, hogy a’ nemes báró ez annyira hasznos iparág felvirágoztatását a’ központban, hatékonyan mozdítandja elő. A’ czukor magában véve édes portéka, de azért sok keserüséget okozott a’ pesti czukorgyár előbbi birtokosának, a’ mostani vállalkozás azonban ismét édes reménynyel kecsegtet. – A’ Honderűben Benza énekes és Sári Francziska fiatal tánczosnő többször nagyon is megdicsértetett; miért történt ez igy, azt P. Horváth Lázár ur legjobban tudja, ki igen sok ügyetlenül elpalástolt szerkesztői titokkal bir, mellyeknek homályát még a’ Honderű szinházi páholyának fénye is alig oszlathatná el. Mert tudnunk kell, hogy egy idő óta az arszlánok ezen kalitkája belülről illuminálva van, ’s az érdemes szerkesztő ur innét bocsátja ki a’ derűt, innét terjeszti a világot magyar hazánk sötét éjjelére. E’ maguszi fényű bűvös páholyra most már ezt kellene fölirni: „lucus a non lucendo”, avvagy: „éljen a’ fényüzés!” – – A’ napokban nyugati láthatárunkon egy rendkivül széles és hosszu farku üstökös csillag mutogatja magát. Valóban a’ „földiekkel játszó égi tünemények” megjelenése oda fent igen divatos dolog kezd lenni, hihetőleg azért, mivel ide lent földünkön igen kevés nagyszerü tünemény mutatkozik. – Most jelent meg gróf Széchenyi István legujabb munkája „Üdvlelde” czím alatt. Üdvlelde annyi akar lenni mint Walhalla, mert a’ gróf egy nemzeti temetőt inditványoz nagy férfiaink hamvainak. A’ könyv czímét illetőleg, szabad legyen megjegyeznünk, miszerint a’ nemesi gróf igen nagy előszeretettel látszik viseltetni az uj magyaros da-de suffixum iránt, és sokan is csodálkoznak azon, hogy uj év óta a’ jelenkor – ad norman: csolnakda, – illy czímet nem visel. Jelenkorda (mi annyit is tehetne: a’ jelennek kordája) vagy Függetlende (mit azonban valamelly furfangos rabulista könnyen igy csavarhatna el: Független volna de…) Különben most, midőn az adó, ősiség ’s több efféle igen érdekes tárgyak kerültek szőnyegre, gr. Széchenyitől igen ŕ propos dolog volt egy „nemzeti temetőről” szóló könyvet kapnunk, mert a’ nemes gróf véleményét az említett ügyek iránt még mindig mély halotti csend környezi. – – Mi sokan olly igen ohajtának, a’ város erdejébe vezető királyutcza kis idő mulva négyszegü kövekkel fog kirakatni. Jó kövezet uraim! mindenfelé jó kövezet! Ez a’ lapis philosophiae, mit lábaink ’s portól iszonyodó tüdeink kedveért Pest városának elébb-utóbb egészen föl kell találnia. Ha már a’ királyutcza kövezetét javitandják, kivánatos volna egyszersmind, hogy azon igen előretolakodó két ronda házat, melly a’ királyutcza szép egyenes vonalát annyira elferdíti, ’s a’ közlekedést olly rutul akadályozza, rendre igazitsák, belebb vigyék, ’s ezt annyival is inkább igényelhetjük, mert az egyik ház birtokosa választott polgár, kinek tisztében áll a’ város szépitését lehetőleg előmozdítani. – – Mondják, hogy vásárunk alkalmával igen sok lopás történt, de a’ büntetten csak igen kevés éreték utól. Journalisticánk zajos vásárpiaczán is elég orzás történik, tőlünk is gyakran vesznek – amugy czigányosan: azért hát egész tisztelettel szólitjuk fel érdemes collegáinkat, valahányszor fővárosi ujdonságaink közül egyet vagy mást szórul szóra le- és átirnak, jelöljék ki a’ forrást, mert a’ másét „ne bántsd”-nak nevezi a’ magyar!
