Vezércikk. (Városi polgárjog és honoratiorok.)
Vezércikk. (Városi polgárjog és honoratiorok.)
Pest vármegye rendei e’ napokban, mellyekre minden Pest megyei nemes, szívet emelő nemes önérzettel, a’ megyének 400 ezernyi népessége pedig hála ’s bizodalom érzelmeivel emlékezendik, – Pest megye rendei határozatilag kimondották, hogy a’ kir. városok kérdését életkérdésnek tekintik; – ’s hogy valóban annak tekintik, hogy sem a’ szépszerivel semmit nem tevő olcsó liberalismusra ürügyet nem keresnek, sem az életkérdésből játékot űzni nem akarnak, arról főbb vonásaiban e’ lapok által is közlött követutasitásuk tanuságot tesz. – És valóban a’ kérdés, életkérdés; és mivel az, az életkérdésnek életkérdése minden honpolgártól komoly elmélkedést igényel, t. i. az, hogy kik ruháztassanak fel a’ királyi városokban polgárjoggal? vagyis más szóval kik birjanak szavazattal, a’ városi ügyeket igazgatandó képviselő testületnek ’s a’ városok országgyülési követeinek választásában? – Ez a’ sarkkő a’ városi szerkezet épületében, mely annak sorsa fölött határozand, melly eldöntendi, valljon kir. városaink ’a magyar polgári szabadság érdekében legyenek e a’ honnak megnyerve; valljon a’ szakadozott nemzeti test egy testté forrasztásának első láncszemét képezzék e? vagy pedig idegen növény maradjanak a’ magyar alkotmány virágkertjében, ’s rendezésök vezérelve legyen akármi más, csak a’ nemzet érdeke nem? –
Sz. kir. Debreczen városa, választói jogot kiván adni minden polgárnak; – ez határozatlan értelem; mert ép az a’ kérdés, ki legyen polgár? miután a’ „polgár” szónak valamelly értelmet csak adni kell, ’s mi más értelmet adni nem tudunk, mint azt: hogy polgár az, ki a’ városokban polgári jogok gyakorlatára képesitve van; e’ polgári jogok minimuma pedig a’ választói jog, vagyis részeltetés ’s városi polgárgyülésekben képviseljék. – E’ szerint polgárjog és választói jogot még adni akar minden házbirtokosnak és minden önállásu nemesnek és honoratornak, ki valamelly városnak állandó lakosa.
Hogy a’ tisztelt város, azok közül, kiket a’ városi népesség nevével érteni szoktunk, csupán a’ házbirtokosok körére szoritkozik, azt sem szükebblüségnek, sem az ipar és kereskedés érdekei egyedül azon természetes benyomásnak, mellyel az emberre helyzet ’s a’ mindennapi körülmények hatni szoktak. – Midőn Debreczen városa leginkább földmüvelők, ’s olly városról szól, mit városi házakhoz kötni szoktunk, igen kevés köze van, hanem legnagyobb részben van csak köze az egyszerü falusi lak eszméjéhez, minővel a’ szerény földmüves megelégedni szokott, melly őt szél ’s eső ellen fedezi, de mellynek sem czélja sem hivatása méhkasul szolgálni a’ műipar ’s fürge kereskedés mozgalmainak, mit tulajdonkép e’ szóval „város” *ugyanazonit a’ szokott fogalom. – Debreczen városában hát a’ nád- és szalmafedeles szerény házbirtokosság meglehet elég tág qualificatio volna, ’s e’ várost valóban magában foglalhatná: de a’ „polgár” szót a’ törvényhozás nem csupán Debreczen városára értelmezendi, és vannak városok, ’s minél városiabb lesz valamelly város, minél jobban fejlődendik ’s emelkedendik, annál inkább ollyanná lesz, mellyben a’ városi polgárjogot házbirtokosokra szorítani annyit tenne, mint ép a’ várost kihagyni a’ városból, mert kihagyatnék az ipar és kereskedés. –
Végre még sz. kir. Debreczen városa választói vagyis polgárjoggal kész felruházni, a’ városban állandóan lakó nemeseket és tisztes rendűeket, minden további qualificatio nélkül, és a’ nélkül, hogy még csak a’ város közköltségeihez járulást vagyis adózást is megkivánná. – Mi ezen készséget tisztelni tudjuk, ’s tökéletesen méltányoljuk az okot, mellyből eredett; – eredett t. i. onnan, mivel a’ nemes város a’ helyhatósági biráskodásnak minden városi lakosra különbség nélkül kiterjesztését a’ városok virágzása föltételének tartván, más részről pedig ismervén a’ nemesség azon ellenvetését, miszerint magát olly birónak alávetni nem hajlandó, kinek választásába be nem folyt, – e’ tekintetnek minden áldozatot hozni kész, csak hogy a’ territorialis biróság elvét keresztülvigye. – Ámde bármennyire méltányoljuk is ezen áldozatkészséget, ezen engesztelődési szellemet, annak ennyire terjesztését nem látjuk szükségesnek; látjuk ellenben más részről a’ városi szerkezet egyedül idvezitő alapelveivel ellenkezőnek, látjuk a’ városok ügyeire nézve veszedelmesnek.
Nézetünk szerint a’ város megszünik város lenni, mihelyt ott a’ születés mint jogosztogató qualificatio állittatik fel; mihelyt választófal emeltetik polgár és polgár között, állapot (Stand) és személyes viszonyok tekintetében; ’s a’ polgárjog olly qualificatióhoz köttetik, mellynek elnyerése nyitva nem mindenki előtt áll; mellyet csak puszta véletlen vagy puszta kegyelem adhat embernek; – és a’ város megszünik város lenni, ha annak ügyeibe ollyanok is befolyhatnak, ’s itt-ott talán határozólag folyhatnak be, kik a’ város terheit viselni nem segitnek, kiket a’ városhoz semmi érdek, semmi kapocs nem csatol. – Ezen utóbbi tekintet pedig annál fontosabb, mivel hazánkban a’ városok javakkal, jószágokkal, javadalmakkal birnak, mellyekrőli rendelkezésbe tehát befolyást adni ollyanoknak, kiket a’ városhoz semmi érdek nem köt, merő statustani képtelenség, ’s igen veszélyes képtelenség. –
Már most hasonlitsuk össze Debreczen városa javaslatát imezen kellékekkel. – Be akarja hozni a’ születési aristocratiát a’ városokba, hol annak helye teljességgel nincs; ’s azt akarja megengedni, hogy bármelly kövezettaposó, bármelly iparlovag, bármelly koczka- ’s kártyahős, kinek apja történetesen nemes volt, magát városi polgárnak mondhassa, és városi képviselőt és városi követet választhasson, és azzá választhassék, mihelyt tanyáját városban üté fel, mivelhogy kártya koczka utján másutt el nem tengődhetnék; polgárjogot nyerjen a’ nélkül, hogy az adózásnak olly nemét feltalálni lehessen, melly őt utólérhetné, melly által őt a’ városi terhek viselésében részeltetni lehetne, hacsak talán a’ botrány és szemtelenség és fodorított hajfürt adó alá nem vettetnék. – Születéshez tehát polgári qualificatiót kötni képtelenség, ’s ezt a’ territorialitas elve meg nem kivánja, hanem kiván olly categoriák felállitását, mellyek a’ nemes előtt ép ugy nyitva legyenek mint a’ nem-nemes előtt, ’s mellyek akármellyikét ha ki magának sajátjává tevé, már azáltal polgárrá is lett, ’s igy birájának is választásába közvetve vagy közvetlenül befolyni jogot nyert.
Nézzük most a’ tisztesbek osztályát, a’ honoratiorokat. Már másszor is mondók, hogy mi a’ magyar statusjognak azon szabaditékos irányát nagy szerencsétlenségnek tartjuk, miszerint nem csak egyes községek, mihelyt bizonyos kifejlődésre emelkedtek, a’ megyétől elszakadni iparkodtanak, és 50 város el is szakadott; hanem a’ szokás törvényen kivül még azt is szentesitette, hogy a’ nép egyes tagjai is, mihelyt annyira müvelték magokat, miszerint némi tudománynyal dicsekedhessenek, magokat ez által már adómentességre kiváltságolják, városi hatóság alól kivegyék, szóval a’ néptől elszakadjanak, ’s annak érdekétől mind azon nyomatékot elvonják, mellyet az értelmiség tulajdonithat. – Az elszakadozásnak, a’ cotteriákra oszlásnak ezen irányt olly boldogtalan iránynak tartjuk, miszerint nem kétségeskedünk megvallani, hogy ha a’ megyei rendszer reformját ohajtásunk szerint intézhetnők, koránsem azt tennők, hogy a’ honoratiorok személyenkint a’ megye gyüléseinek szavazó tagjaivá legyenek; hanem adnánk képviseleti jogot a’ községeknek, megengednők, hogy minden helység, népességre arányához képest, képviselőt vagy képviselőket küldjön a’ megye gyülésére, miszerint aztán a’ honoratiorok nem mint a’ néptől elszabadott, annak érdekeihez nem kapcsolt ötödik országrend, hanem mint népképviselők jelenjenek meg a’ megyei szerkezet sánczai közt; mint ollyanok, kik a’ népérdeket müveltséggel ’s tudománynyal egyesitve, nem az értelmiséget – a’ mi magában elvont testetlen fogalom – hanem a’ népet 202értelmesen képviseljék. – De már a’ mi a’ városokat illeti, itt a’ törvényhatóság tekintete a’ helyhatóság és községi rendszer teknitetével egyesitve van, itt tehát ép a’ végett, hogy az értelmesek választhatókká legyenek, választási joggal is kell birniok, ha t. i. magokat olly helyzetbe tevék, hogy a’ városnak adót fizetnek ’s a’ város érdekével személyes érdekök azonitva van. Mert jól kérjük megjegyeztetni, hogy midőn városi polgárjogról van szó, nem csak személyszámszerinti képviselet, hanem egy bizonyos meghatározott testület közigazgatási ’s gazdasági viszonya is forog kérdésben. – Ámde az említett kellékeknek még az magában meg nem felel, hogy valaki „honoratior”, azaz: ügyvédi, orvosi, seborvosi avvagy mérnöki diploma van zsebében; avvagy magát literatornak nevezi, mivelhogy valaha egy-két ív haszontalanságot összeirt, vagy arczának veritéke közt egy-két rosz rimet összecompingált. – Egy részről ez sokkal több, mint mennyi a’ polgárjog végett szükséges; mert arra, hogy valaki képviselőt választani tudjon, elég az ép ’s egészséges értelem; prozódiára, Husztyra, Hipocratesre nem nagy szükség van; más részről azonban mégsem annyi, mennyi a’ városi polgárjoghoz szükséges; mert ha nem akarjuk magunkat mystificálni, el kell ismernünk, hogy a’ puszta diploma még nem minden diplomaticust tesz olly helyzetbe, miszerint akár némi férfias önállással birjon, akár adót (hacsak nem fejadót) fizethessen, akár pedig a’ város ügyeinél magát érdekeltnek érezhesse. – Hozzá járul, hogy egy bizonyos néposztályt kiválólag tisztes rendünek nevezni, a’ többekre nézve lealacsonyitás, ’s városokban a’ polgárok között olly osztályzati különbséget alkot, minő nem csak az érdekegység ’s várospolgári egyenlőség eszméjével ellenkezik, hanem a’ városiság eszméjével ugyanazonított ipar és kereskedés érdekeit is sérteni látszik; mert szeretnők tudni, mi ajnálhatná egy olly választófal felállitását, melly a’ becsületes élelemkeresetet tisztes és nem-tisztes rendüekre osztályzaná? ’s mi jogosítana fel annak kimondására, hogy a’ műipar, hogy a’ kereskedés nem tisztes foglalatosság?
Mi tehát, a’ mint már – in thesi – máskor is mondók, az ugynevezett tisztesb rendűeket a’ városi polgárjogban részesíteni, azaz választókká ’s választhatókká tenni ohajtjuk; vagyis helyesebben szólva, nagy hibnáak tartanók a’ polgárjogot olly qualificatióra szorítani, miszerint az ügyvéd, az orvos, a’ tudós ’stb., hacsak városi fekvő vagyont nem bir, a’ polgárjogból kirekesztessék; ’s ezt annyival nagyobb hibának tartanók, minél inkább meg vagyunk győződve, hogy ép a’ városban állandóan lakó nemesek és honoratiorok képezendik a’ városi polgárgyülésekben azon elemet, melly a’ magyar nemzetiségnek ’s politicai képzettségnek gyüjtő megkövül szolgáltatand; – ezt azonban, nem a nemeseknek és honoratioroknak mint különvált, és semmi más qualificatiót nem kivánó osztályoknak rideg felállitásával vélnők eszközlendőnek; hanem olly categoriák megállapitásával, mellyekben a’ nemesek ’s tisztes rendüek közül mind azok helyt találjanak, kik városi lakásuk által föltételezett becsületes élelemkeresetükkel a’ városi érdekekhez annyira hozzá csatolták, miszerint méltán ép ugy a’ város tagjainak tekinthessenek, mint az önálló iparmüves, gyárnok vagy kereskedő annak tekintetik. –
És pedig négy tekintet van, mellynek a’ várospolgárjogi qualificatióknál nézetünk szerint nem lehet mellőzhetni: 1) hogy a’ polgárjog senki kényétől, senki kegyelmétől ne függjön, hanem bizonyos qualificatióknak megtagadhatlan természetes következménye legyen; – 2) hogy születés és cast-ok szerinti osztályzat helyt ne foglaljon, hanem ollyanok legyenek a’ polgári categoriák, miszerint azokba juthatni, mindenkinek születés ’s osztályzati különbség nélkül szabad tér nyiljék; – 3) hogy ’a ki polgár lenni akar, az a’ városnak okvetlenül adót fizessen, – és 4) polgári qualificatiójánál fogva a’ város érdekeihez csatolva legyen. – Ezen tekintetek alkalmazásáról jövő alkalommal szólandunk.
