Bihar.
Bihar.
V.-Olaszi, mart. 17. Országgyülési teendőink közt alig van tárgy, melly annyira fölhangolá a’ közfigyelmet, mikint a’ kir. városok és házi adó ügye. E’ két tárgynál kezdem ismertetését országgyülési utasitásokkal foglalkozó választmányunk munkálatának. – Mi a’ kir. városok ügyét illeti: azon körlevelek, mellyeknek lelkes küldői Szabadka fölhivására orsz. gyülésen maradni, férfiasan vitatkozni ’s hatósági életökben a’ nemzettel haladni ohajtnak, választmányunkban rokonszenvet gerjesztettek. E’ rokonszenv következménye lön, hogy nemcsak Debreczennek a’ városi belszerkezet javitásába bocsátkozó körlevele véteték tárgyalás alá, hanem egyuttal az országgyülési szavazatarány fölött javaslat készittetett, mi – tudtommal – még egy megyében sem történt*. – Debreczen körlevele két szempontból indul ki, u. m. a’ kormány ’s itélőszékek iránti viszonyoknak ’s a’ beligazgatás elrendezésének szempontjából. Az elsőre nézve, Debreczennel egyetértőleg, kir. kincstártóli függetlenítést, a’ helytartó-tanács felügyeletének helyreállitását, ’s a’ tárnok- és személynöki székek megszüntetésével fölebbviteli biróságul a’ hazai közös főtörvényszékek kijelölését ohajtja választmányunk; a’ beligazgatási elrendezés ügyében pedig nagyon örvend azon alkotmányos elvnek, mellyből Debreczen megyei institutióinkkal öszhangzólag kiindult, t. i. hogy „a’ polgárság kebelében rólok nélkülök semmi se történjék.” De a’ javaslat azon pontjábna, miszerint nem magok a’ polgárok, hanem ezek képviselői fognák választani a’ követeket és tisztviselőket, meg nem nyughatik, valamint abban sem, hogy az alsóbb hivatalok betöltése egyedül csak a’ tanács által eszközöltessék. Ha a’ városi polgárság elég erkölcsi és értelmi érettséggel bir megválasztani a’ képviselők testületét: akkor ugyanazon polgárságnak elég belátással kell birnia arra is, hogy alkalmas tisztviselőt a’ gyávából, igaz birót a’ vásárolhatótól, ’s jó követet a’ roszból megkülönböztessen; – és valóban visszalépésnek tartaná a’ bihari választmány, ha kir. városi polgárainknak tiszt- és követeik választásában nem adatnék meg azon jog, mellyet a’ törvény előljáróik választásában minden más községeknek megadni igazságosnak tartott. Mihez képest a’ városi tisztviselőknek és országgyülési követeknek választásában minden lakost, ki házzal bir, és a’ debreczeni körlevélben előadott okokból a’ város kebelében állandóul lakó minden nemest közvetlen szavazattal kiván felruháztatni. Ezenkivül ohajtja, hogy a’ közgyülésekre és törvényszékekre nézve a’ körlevél szerint helyesen inditványozott nyilvánossággal egybehangzólag, a’ képviselő testület befolyása a’ tanács szakosztályi üléseiből ki ne rekesztessék, szóbeli pöröktől birói önkény ellen biztositékul birtokon belőli fölebbvitel engedtessék; végre, hogy a’ városi főkormányzó a’ megyék főispánjaitól leendő megkülönböztetés tekintetéből – minthogy ezeknek a’ főrendi táblánál ülésök és szavazatuk van – főkirálybirónak neveztessék. – Ime a’ módositások, mellyekkel Debreczen körlevele választmányunk által elfogadtatott. Legyen szabad e’ módositásokhoz egypár igénytelen szót nekem is szólanom. Én nagyon tisztelem a’ választmány javaslatát, minélfogva követek és tisztviselők választásában a’ polgárságot közvetlen befolyással akarja fölruházni; de a’ kelléket, mellyhez e’ befolyási jog szabatott, igen szigorúnak tartom; mert hány kereskedő, mesterember, gyártó, ügyvéd, orvos, sebész ’stb. van, kinek nem jutott osztályrészeül azon szerencse, hogy nemessé szülessék, vagy házzal birjon; azonban becsületes uton keresi élelmét, adót fizet, ’s a’ polgári jogok gyakorlására talán még nagyobb befolyással bir, mint a’ nemes vagy házbirtokos. Én tehát ezeket is választói joggal vélném fölruházandóknak. – És most az országgyülési szavazatarányról. Ezt illetőleg: választmányunkban különböző véleményeket lehete hallani. Volt, ki mondá: mikép városainknak az országgyülés elrendezése előtt szavazatot adni nem lehet. Volt, ki az 1687: 17 törvénynek következő szavaiból: „quandoquidem numerus liberarum regiarumque civitatum regni Hungariae per gloriosam recuperalitonem plurimorum similium locorum in tantum auctus sit, ut idem quartus status catereros non solum adequaret, verum fors etiam superaret” – ugy okoskodott, hogy a’ 4-ik rend már 1687-ben „nyakára nőtt” a’ 3-iknak: hogy tehát az 1608: 1 törvényben érdeklett 8 szavazatnál többet adni nem lehet, nehogy tulnyomóságra vergődjék a’ 4-ik rend. Volt, ki mindazno kir. városoknak, mellyek törvény által országgyülési joggal fölruházvák, szavazatadást javasolt. – Volt, ki aránylag minden kir. várost részeltetni akart, egyet sem véve ki. A’ többség azonban oda hajlott, hogy a’ törvényhozó test által bizonyos szám állapittassék meg, ’s csak azon kir. városoknak adassék ülés és szavazat, mellyeknek népessége ama’ számot megüti; önkényt értődvén, hogy azon városok, mellyek a’ kellő népesség hiánya miatt mostani ülésöket elvesztenék, azt szavazattal együtt nyerendenék vissza, mihelyt népességök a’ törvény által határozandó számot elérné. E’ javaslat mellett védokul hozatott föl: 1) hogy képviselettel ’s alkotmánynyal biró népek törvényhozásbani részvét-engedésben főkép a’ népességre szoktak lenni gondos figyelemmel. – 2) Az értelmi és anyagi erő, melly az alkotmány jóléte előmozditásában főtényező, leginkább a’ népesebb helyeken öszpontosul. – 3) Közohajtat, hogy az alkotmány boldogitó sánczai közé lassankint minél többen bevétessenek; ezen ohajtás létesitésére a’ törvényhozási állásnak népesség számáhozi mérséklése egy lépés. – 4) A’ szavazatjog népességi számtól függvén, kisebb kir. városaink ez által ösztönöztetni fognak arra, hogy népesebbekké váljanak; ez pedig Magyarországban nagy tekintetet érdemel. – 5) A’ némelly kir. városok által elvesztendő ülést a’ polgárság érdekében bőven ki fogja pótolni azon szavazatjog, mellyel a’ többi városok fölruháztatnak, és a’ veszteséget – ha ugyan a’ hasznot egyátlalában nem hajtó, sőt számos kir. városokra nézve fölöttébb költséges ülés megszünését veszteségnek lehet tartani – könnyen türhetővé teendi az, hogy népességök szaporodtával ezen városok ülést és szavazatot nyerendenek. – 6) Az érdeklett javaslat által elhárittatik minden nehézség, melly bizonyosan előálland, ha a’ kisebb kir. városok egyenkint töredékes szavazatot nyerendenek, vagy ha kerületekre osztatván, többen kapandanak egy vagy fél szavazatot ’stb. – A’ tisztelt választmány javaslatának gyakorlatbani alkalmazása – igaz – kevés, mondhatni, nem is volna nehézséggel összekötve; de megdöntené azon elvet, hogy a’ melly kir. város már az országgyülésen van, attól az országrendi jog el ne vétessék. És erre igénytelen véleményem szerint talán nem elég Anglia példájával felelni, hol „egy korhadt helység a’ parliamentből kirekesztetvén, elvett szavazata egy, annakelőtte nem képviselt községnek adaték”; mert ha bir is ezen példa nyomadékkal, én azt tartom, mikint kir. városaink közt egy sincs, melly korhadt helységgé vált volna; aztán abból, hogy kir. városaink nincsenek ellátva annyi népességgel, miszerint egész szavazatot nyerhetnének, nem az következik, hogy addig várakozzanak, mig a’ kivánt számot megütik, hanem inkább talán az, hogy többen alakitsanak egy kerületet, és igy a’ kivánt számot megütvén, az egész kerületnek legyen egy szavazata. – Azon k. városoknak, mellyek törvény által országgyülési joggal világosna felruházva nincsenek, mondhatnók: hogy azt, mivel nem birtak, el sem veszthették; de mit mondanánk azoknak, mellyek egykor törvény által kaptak szavazatot? Erre felelni kissé nehezebb föladat! – Pedig hogy a’ választmányi javaslat által közülök többen kirekesztetnének, kétséget sem szenved. Bizonyitásul csak azon 8 kir. várost idézem föl, mellyek Ulászló 7-ik D. 3-ik czikkében foglalvák, ’s a’ mellyek az 1608: 1. törvény szerint az országrendek között szavazatjoggal említtetnek. Ezen 8 kir város közül Bártfa, Eperjes és Nagy-Szombat népessége tiz ezeren alul van. Tehát ha a’ választmányi javaslat folytán a’ népességi szám p. o. tizezerre tüzetnék ki – mert ennél kisebb számot kitüzni, ugy hiszem, senki sem kivánhatna – akkor ezen 3 város üléséből és szavazatából elesett. Ha pedig a’ választmányi javaslat pártolói az érdeklett 3 várot kizárni nem akarnák, akkor a’ szavazati jog mérlegeül Bártfa népességét kellene kitűzniök; mert Bártfa csak igy vehetne részt törvényhozási jogban. ’S mi volna ennek következménye? nem egyéb, mint az, hogy 29 királyi város kapna egy-egy szavazatot; mert 29 kir. város van, melly nagyobb népességgel bir, mint Bártáfa. e’ szavazatmennyiség pedig olly nagy, hogy – igénytelen véleményem szerint – azt sem a’ városok nem kivánhatnák, sem a’ megyék okszerűen meg nem adhatnák. – Én tehát csekély belátásommal a’ kerületezés eszméjét fogadnám el. – És most még néhány szót a’ házi adóról. Erre nézve választmányunk javaslata az: hogy a’ házi adót mindenki birtokához aránylag viselje. E’ javaslat ellen a’ választmányban három egyén nyilatkozott. két kanonok és egy táblabiró. Egyik kanonok okai ezek: 19 Ha a’ nemességet adó alá veszszük, mivel kármentesítjük? E’ kérdésre kérdéssel válaszolák: hát az adózó népet ki kármentesíti az általa ekkorig kizárólagosan viselt terhekért? – 2ik ok: A’ nemest jogától fosztani meg, hogy az adózó népen könnyitsünk, igazságtalanság. Felelet: Mihelyt valaki hitelesen bebizonyítja, hogy a’ házi adó terhét igazság szerint a’ bocskoros parasztnak kell fizetnie, a’ mentes nemesembernek pedig adómentességgel büszkélkednie: azonnal térdet fejet hajtok. – 3-ik ok: A’ nemesember adómentességét vérével pótolja; mert szükség esetében a’ haza ótalmára fölkelni tartozik. Felelet: Válaszoljanak helyettem a’ boldogemlékezetű insurrectionalis kardok, mellyek vér helyett rozsdával fedezvék. – 4-ik ok: A’ nemesember kiváltságait leginkább katonai szolgálatokért kapta, és ha most adó alá vettetik, lesz e, ki feláldozza életét, lesz e, ki nemesség után törekedjék?* – 5-ik ok: Az 1740: 8. törvényczikkely a’ magyar nemesség adómentességének valóságos talizmánja; a’ neve „ne nyulj hozzá.” Felelet: Az illyen mondvakészült talizmánok idő haladtával elvesztik bűverejöket. Hát a’ név? A’ névnek közelebbről Szabolcsban vakparádét csaptak. De hiszem, hogy a’ vakparádét nem sokára hétköznapok váltandják föl. – A’ másik főtisztelendő kanonok ur azt nyilvánitotta: mikint a’ házi adó elvállasa által nem eszközöltetnék mást, mint az, hogy az adózó nép kevesebbet fogna fizetni és erősebb lenne mint most. Ő tehát nem akar házi, hanem – saját kitétele szerint – honi kincstárba fizetni. Ebből fedeztessenek aztán a’ szükségek. E’ vélemény magában maradt; „requiescat in pace.” A’ táblabiró okai ezek valának: 1) Nem akarja a’ nemességet adóztatni, mert ez által a’ constitutio megváltozik. – Nem változik biz az tek. t.biró ur! csak mi nemesek fogunk változni. – 2) ok: A’ parasztnak van legnagyobb szüksége biróra és tisztviselőre, tehát fizesse azokat. Felelet: Mi pedig nemesek magunkat tisztekül választjuk, – ugy e nemes atyámfiai? – 3) ok: Ha egyszer adómentességünk oda van, akkor több szabadságainkból is kivetkőztetünk. – Szabadság helyett olvasd: „szabaditék”, és kész a’ felelet. – Ime az okok, mellyek a’ választmány javaslata ellen fölhozattak. A’ házi adó mellett fölhozottakat elősorolni nincs sem idő, sem hely. Egy ősz férfinak, Haller János grófnak nyilvánitását azonban említenem kell. A’ tisztelt gróf meggyőződése szerint a’ házi adó mellett szavazván, azzal végezte előadását: hogy már most csendes lelkiismerettel menend a’ husvéti gyónásra.
Lukács György.
Lukács György.
Pesten igen, mint fentebb előadók.
Szerk.
Szerk.
Lesz e, ki föláldozza életét! – hát ki alkotja most a’ magyar hadsereget? adózók, vagy nem-adózók?
Szerk.
Szerk.
