Vezérczikk. (Polgárcategoriák.)
Vezérczikk. (Polgárcategoriák.)
Igérők azon elveknek, mai számunkban alkalmazását, mellyek a’ polgárjogi qualificatiók meghatározásában nézetünk szerint criterionul szolgálhatnak. Engedjék tisztelt olvasóink az alkalmazandó elveket röviden emlékezetökbe visszahínunk. – Szükségesnek tartjuk ugyanis: 1) hogy a’ polgárjog senki kényétől, senki kegyelmétől ne függjön, hanem bizonyos állapotnak természetes és megtagadhatlan következménye legyen; – 2) hogy születés és castok szerinti osztályzat helyt ne foglaljon, hanem ollyanok legyenek a’ polgári categoriák, miszerint azokba juthatni, mindenkinek születés ’s osztályzati különbség nélkül szabad tér nyiljék; – 3) hogy ollyan ember polgár ne lehessen, ki a’ városnak adót nem fizet; – 4) hogy polgár csak az lehessen, a’ ki polgárjogi qualificatiója által a’ város érdekeihez csatolva van.
Meg kell vallanunk, hogy a’ sajtó utján ’s törvényhatósági vitatkozásokban ekkorig feltünt eszmék között ezen kellékeknek leginkább a’ Pest vármegyei követutasitásban felállitott categoriákat találjuk megfelelőknek. – Pest vármegye ugyanis a’ kir. városok belszerkezetét rendezendő törvény által, a’ városi polgárok közé számittatni, vagyis a’ város beldolgait kormányzandó képviselő testület és országgyülési követ választására joggal felruházni kivánja mind azon született vagy törvény szerint naturalizált magyarhoni lakosokat:
1) Kik legalább egy év óta városi házat, telket, vagy a’ város határában ingatlan vagyont birnak. – Első tekintetre szembetünő, hogy ezen categoria szerint ’a polgárjog senki kényétől, kegyelmétől nem függend; születési ’s osztályzati különbség nélkül mindenki előtt nyitva álland; városi adózással összekötve leend; ’s a’ város érdekeihez csatoland. – Azonkivól ezen categoria az, melly által városokban a’ stabilitási elem – a’ status-szerkezeti egyensúlynak eme’ nélkülözhetlen kellék e- kellő nyomatékkal képviselve lesz. – Nem is gondolnók, hogy ezen categoria ellen a’ legtartózkodóbb politicusok is némi okszínnel valamelly más ellenvetést tehessenek, mint csak talán azt, hogy a’ városi ház ’s városhatárbeli csekély földbirtok nem áll egyenlő tekintetben. Mire azonban hármat kérünk tekintetbe vétetni: egyik az, hogy a’ polgárjog nem terjed egyébre, mint képviselő- ’s követválasztásra; másik az, hogy a’ stabilitási elem a’ földbirtokban, nem pedig a’ földbirtok mennyiségében rejlik; ’s harmadik az, hogy a’ magyar törvényhozás azon elvet immár még az urbéri községekre néze is szentesitette, miszerint minden, ki a’ határban fekvő vagyont bir, egyszersmind a’ községben választó is. – Nem gondolnók tehát, hogy a’ kir.városok müveltebb lakosaira nézve olly megszorítást lehetne alaposan motiválni, mellyet a’ törvényhozás még a’ falusiakra nézve sem tartott szükségesnek; annyival kevesbbé pedig, mivel a’ falusi földbirtokosok előljáróikat, helybeli tisztviselőiket közvetlenül választják; mig a’ kir. városi polgárok, Pest mege ’s ’a mi véleményünk szerint is, csak képviselőket választandanak. – Azonban ha épen igen erőt venne valakin a’ félelmetes tartózkodás, nem vélnénk abban valamelly igen nagy életkérdést rejleni, ha meghatároztatnék a’ külső határbeli birtok mennyisége, mellyel birni kell, hogy birtokosa ez által ép ugy polgárrá legyen qualificálva, mint lenni kell nézetünk szerint különbség nélkül az első ’s utólsó házbirtokosnak.
2) Pest vármegye polgárjoggal kivánja felruházni a’ kir. városokban, mind azon kereskedőket, mesterembereket és gyárnokokat, kik maguk kezére dolgoznak, ha legalább három év óta már a’ városban laknak. – Ezen kifejezés nem törvényt stylizál, hanem csak eszmét ’s irányt fejez ki: azt tehát nem ridege a’ szavak, hanem betűje értelme ’s philosophiája szerint kérjük megitéltetni; – ’s igy – mi ugyan a’ kifejezést eléggé szabatosnak ’s határozottnak, sőt a’ legjobbnak találjuk, de ha valaki nem találná ’s a’ „maga kezére dolgozás” helyett például azt kivánná tétetni, hogy a’ nevezett categoriába azok legyenek foglalva, kiknek árúboltjuk, raktáruk vagy rendes műhelyök van, e’ részben ismét nem volna nagy ok felakadni, csak azon alapeszme tisztán tartassék fen, hogy városokban is valaminek, bizonynyal a’ műiparnak és kereskedésnek nyomatékosan kell képviselve lennie; mert ha ez nem képviseltetnék, ép az nem volna képviselve, mi a’ várost várossá teszi, mi a’ városoknak nyomatékot ’s országgyüléseni befolyásra is méltó igényt ad. – És pedig ép ezen fontos tekintettel tartanók ellenkezőnek, ha a’ városi iparmüvesek ’s kereskedők polgárjogositása szűkebb korlátok közé szorittatnék, mint mellyet a’ maga kezére dolgozás, vagy árúbolt raktár ’s műhelytartás kifejezi, mert máskülönben a’ polgárjog ép azon categoriára nézve tétetnék kény ’s kedvtől függőnek, hol annak illyesmitőli függését, vagy születés ’s zárt néposztály körökhözi csatolását, az alkotmányosság tekintetén kivül még különösen az ipar és kereskedés szabadsága is erősen megsinlené. Különben pedig ezen categoria, a’ másik két alapkelléknek is igen tökéletesen megfelel; meg az adózás kelléknéek, mert habár jelenleg semmiben sem változnék is az országos adórendszer, már a jelenleges állapotban sincs ’s nem is lehet gyárnok, kézmüves, vagy kereskedő, ki a’ kir. városokban adót (keresetadónak – Erwerbsteuer – nevezhetnők) nem fizetne; a’ mi pedig az érdekkapcsolatot illeti: alig tudunk viszonyt képzelni, melly városi lakost erősben a’ város érdekéhez csatolhatna, mint csatol az ipar ’s a’ kereskedés.
Azonban vannak még városi lakosok, kik a’ polgárjogból kirekesztetnének, hahogy az csupán a’ fentebbi két categoriára szorittatnék; ki nem rekesztésöket pedig megkivánja a’ jogszerüség, minthogy ép ollyanokról van szó, kik polgári jogokra képzettségök felől kezességeket képesek nyujtani, mint akárki más; de megkivánja azon fontos tekintet is, hogy miután a’ városi polgárok igen nagy része maiglan a’ magyar nemzetiség sánczain kivül áll, e’ mellett pedig a’ városi szerkezet fonák typusánál fogva ekkorig alkotványos életet teljességgel nem élt, ’s igy abban gyakorlat és tapasztalás hiával van, – ép azon városi lakosok, kikről szólani akarunk látszanak arra hivatva lenni, hogy a’ városok uj szerkezetében a’ politicai képzettségnek eleven példáiul, a’ magyar nemzetiségnek gyüjtő magul szolgáljanak. Értjük azon városi lakosokat kik közé számithatók a’ városi lelkészek, ügyvédek, orvosok, nyilvános oktatók, köztisztviselők, tudósok, literatorok és müvészek, akár legyenek születésökre nézve nemesek, akár nem; – mert nézetünk szerint a’ város megszünnék város lenni, mivelhogy számkivetve volna köréből a’ polgáregyenlőség typusa, ha ott születés politicai jogot akár adna, akár elvenne. – Azonban miért nem tanácsos az említetteket, kiket közéletben tisztesb rendűeknek szokás nevezni, mint illyeneket egy harmadik külön categoria gyanánt ridegen, minden további qualificatió nélkül felállitani? annak okát mult számunkban adók; ’s itt csak annyit ismételünk, hogy az, miszerint valakinek zsebében diploma van, még őt sem adózóvá nem teszi, sem a’ város érdekeihez nem csatolja, sem pedig egy bizonyos állandó kereset módról bizonyságot nem tesz; minőt az európai statusjogirány (jól vagy roszul – mindegy) annak mértékeül szokott fölvenni, hogy ’a ki azzal bir, annak már érdeke van a’ közállomány fentartásán ’s közjólét terjesztésén ügyekezni. – Csak az a’ kérdés tehát, mikint kell ezen mértéket, ezen érdekkapcsot, ezen adóztatási objectivitást feltalálni? mert a’ ház- vagy földbirtokosnak van háza, föüldje, az iparmüvesnek, gyárnoknak, kereskedőnek van műhelye, gyára, raktára, áruboltja, melly mindezen kellékeknek szemmellátható, kézzelfogható tárgyaul szolgál; de a’ tudományosság körében illyesmi nincs. Azonban miért szolgál amott a’ ház, föld, műhely, bolt a’ szükséges kellék bizonyságaul? azért, mert olly élelemkeresetet képvisel, melly a’ városhoz köt, tehát városi adó tárgya is lehet; – ámde a’ tudományosság utján szerezhető élelemkeresetnek vagyis jövedelemnek illy külső objectivitása nincs, hacsak a’ lúdtollat annak nem veszszük: szükség tehát egyenesen ahoz visszamenni, mit amott a’ ház, föld, műhely ’s árubolt képvisel, t. i. a’ jövedelemhez. Ez uton minden kellékeknek meg lesz felelve, ha a’ törvényhozás harmadik categoriául állitja fel, a’ mint Pest vmegye fel is állitotta, hogy polgárjoggal birjanak mindazok, kik
3) A’ városnak állandó lakosai, s’ a’ fentebbi két categoriába nem esnek ugyan, de irástudók, élelmi keresetök a’ városbani állandó lakás által van föltételezve, abból bizonyos jövedelmet (például a’ városoknak három osztályra sorozható különböző állapota szerint 400–300–200, vagy pedig 600–500–400 pfnyit) bebizonyítanak, ’s attól a’ városnak adót fizetnek. – Ne gondoljuk, uraim! hogy ez valami kellemetlen kutatásokkal járna; mert nem a’ város kutatná az ember jövedelmét, miszerint attól adót vehessen; hanem maga az ember vallana fel ’s bizonyitna be annyi jövedelmet, mennyit a’ törvény megkiván, miszerint polgárjogot gyakorolhasson, minek az adózás természetes corollariuma. – A’ dolog ép ollyformán történnék, mint történik például Angolhonban a’ választók lajstromozása. Nem a’ közhatóság kutatja, hogy ki bir választói qualificatióval, hanem a’ választók jelentik ’s bizonyitják be igényöket. – Egyébiránt ha itt nem a’ kir. városok szerkezetéről, hanem az országos adózási rendszer gyökeres átváltoztatásáról volna szó: nem akarjuk állitani, hogy a’ földbirtokos iparüző és kereskedő osztálya nem eső városi lakosok megadóztatására nézve, a’ jövedelmi minimumnak fentebb kijelentett mód szerinti fölvételénél jobbat föltalálni nem leheete; a’ mennyiben e’ szerint nem a’ városi lakás által szerzett egész jövedelem, hanem csak a’ polgárjog gyakorlatához szükséges rész vettetik adó alá; azonban tekintetbe vétetni kérjük, hogy itt nem az ország adózási rendszerének gyökeres átalakitása, hanem a’ városi szerkezet ’s polgárjog meghatározása forog kérdésben. A’ városok kérdése magában is annyi nehézséggel terhes, hogy okunk leend áldani nemzetünk istenét, ha törvényhozási egyezkedéseink retortáiból csak félig meddig elégitő alakban kerül is ki; ’s ha még egy más kérdés bonyolult csomóját is hozzá kötnők, – olly kérdés csomóját, mellyel tökéletesen megoldani, még eddig a’ gyarló emberésznek sehol sem sikerült: az adóztatási rendszer kérdését t. i. mellyel a’ kérdés lényegében rejlő nehézségeken kivül, nálunk még sajátlagos körülmények is nehezítenek; – ezen hozzákötéssel csak azt bizonyítanók, hogy a’ városok reformja iránt mutatott készségünkkel csak nemzetünk várakozását ’s a’ müvelt világ figyelmét akarók mystificálni, de cselekedni nem akaránk, mert szándékos gonddal szemelénk ki mindent, mi a’ kérdés megoldását lehetetlenné tegye. – A’ fentebbi categoria ugy, a’ mint felállitva van, a’ czélnak, melly véget felállittatik, megfelel; mert a’ polgárjogot nem teszi kénykedvtől, nem születéstől, castoktól függővé; biztosit annyit, hogy polgárjogot senki sem gyakorland, ki a’ városi érdekekhez önérdeke által csatolva nincs, de mindenki gyakorland, ki olly állapotot 210bizonyit, melly bizton kezességül vehető, hogy a’ választói jog gyakorlatánál kivánatos képzettség ’s a’ közállomány fentartása iránti eleven érdek nem hiányzik; egyszersmind annyi adózással is össze van kötve, a’ mennyi olly élelemkeresetet, olly jövedelmet képvisel, melly az említett érdekeltségnek ’s jog képességnek anyagi jeléül emberileg fölvehető.A’ mellett pedig, hogy Pest vármegye tervezete a’ statusjogtanilag józanul föltehető kellékek mindenikének megfelel, még azon ajánlatos sajátsággal is bir, hogy egészen gyakorlatias, könnyen kivihető, egyszerű s’ a’ fenálló adórendszerbe legkönnyebb szerrel beilleszthető; hogy jogot közteherviseléssel viszonyba teszem; minden érdeknek, melly a’ városokban képviseltetést kiván, kellő de nem tulságos befolyást biztosít; és elég tág, hogy a’ városi reformot az alkotványos szabadság érdekében történendőnek biztosítaná; de nem olly tág, hogy a’ nyers tömegek rendetlenkedésétőli félelmet, még a’ szűkebb érzetű kebelben is fölgerjeszthetné. – Mert hiszen nem lehet eléggé ismételni, hogy midőn polgárjogi qualificatióról van szó, nem olly testület alakitása forog kérdésben, melly tanácskozandik és határozand, hanem csak ollyan, melly tanácskozókat választand; ’s mi bátran merjük állitani, hogy a’ választói jog a’ polgárjog minimuma; bátran merjük kérdezni: van e még kevesebb, mit polgárnak adni lehet? ’s nevezhetnők e azt alkotványos polgárnak, ki még csak ennyi joggal sem bir? – Rendetlenségektől nincs mit tartani, nem csak azért, mivel több nagy de nem királyi városok példáján kivül egyenesen Pest városára is hivatkozhatunk, hol a’ külvárosi birákat a’ lakosok egész összesége és pedig évenkint minden rendzavarás nélkül választja; hanem azért is, mivel a’ választásoknáli rendzavarások egyedüli kútforrását, nagy tömegeknek egy helyre csőditésében kell keresni; ennek lehetségét néptelenebb kir. városokban a’ categoriákba eső lakosok csekély száma, népesebb kir. városokban pedig azon intézkedés kizárandja, miszerint a’ választók tömege nem fog egy helyre összecsődittetni, hanem várostizedekre oszolva, adandja csendben nyugalomban titkos irott szavazatát. Emberi intézkedés, épen mivel emberi, örökké gyarló maradand, ’s árnyékoldala mindennek van;de vessünk össze fényt és árnyékot, és soha ne felejtsük, hogy azon nemzet önmagáról mondott le, ’s lemondva vesztét önmaga irta alá, melly a’ visszaélésektőli félelem miatt a’ szabadságórl is lemondana.
Azonban nem elég saját vélemnéyünket okokkal támogatnunk, szükség másokét is méltánylanunk, ’s megmérnünk becsöket legjobb belátásunk szerint; mert nem azon hiuság vezérel elmélkedéseinkben, hogy az nyerjen diadalt, mit mi gondolnák, vagy a’ velünk rokonul érzők gondolának; hanem azon ohajtás lángol keblünkben, hogy az történjék, mi a’ honnak jó. – Azért tehát nem mellőzendjük a’ tekintélyes ellenvélemények taglalatát; tisztelt olvasóinkat pedig kérjük: ne unják, ne vegyék feleslegesnek e’ kérdés gyakori vitatását. Nem tudjuk, mások mikint vannak vele, de keblünkben napról napra erősb meggyőződéssé válik, hogy nemzetünk ujjászületésének roppant processusában más működő elemek jótékony hatására is van szükség, mint mellyet csupán az eddigi tényezők nyujtanak. Magunk is nemesnek születve, természetes, de tán nem kárhozatos gyarlóságnál fogva néha felvillanni érezzük kebelünkben az ohajtást: bár a’ nemességnek adatott volna az isteni dicsőség, e’ nemzet regeneratióját egyedül tökéletesen bevégezni! máde minek mystificáljuk magunkat a’ vágyak ihletésével? – Nem megyen, uraim! – hiában, – a’ dolog igy menni fog. A’ nemesség kétségtelenül főtényező leend mindvégiglen, és megérdemli, hogy az legyen; de egyedüli nem maradhat; segédre van szüksége, különben működése hatását önmagán fogná szertetördelni. – E’ nélkülözhetlen segéd pedig csak egy önálló alkotmányos középrend lehet, e’ nélkül nemzetünknek jövendője nincs. – Ezért hát a’ kir. városok kérdése életkérdés; de ez életkérdésnek viszont életkérdését a’ polgárjog meghatározása teszi; – alakittassék ez roszul, alakittassék oligarchikus vágyak, impracticus elméletek, suprematiai törekvések irányában, alakittassék akkint, hogy ’a kir. városk csak életműtlen eszközökké törpüljenek, a’ castok érdekeinek vagy castok hatalmának kezében: ’s átkává válhatnék jognak ’s alkotmánynak, a’ mitől áldást vártak sziveink; ’s beteljesedhetnék rajtunk, mit a’ római költő dallott:
Sic est, acerba fata Romanos agunt,
Ut – – – – – – – sua
Urbs haec periret extera.
Ut – – – – – – – sua
Urbs haec periret extera.
