Bihar.
Bihar.
V.-Olaszi, mart. 21. Örökváltság. Javaslata elébe bocsátja a’ választmány azon hiedelmét, miszerint az örökváltságról szóló törvény eredménytelenségének oka a’ kitűzött czél elésegélő eszközök nélkülözésben rejlik. Ezt előbocsátván, igy szól: ha az urbéri megváltást az urbéri birtok egy részének természetbeni átadásával létre hozni nem kivánjuk, mit a’ választmány mind az adóalapnak törvény által kimondott nem csonkithatása, mind a’ haszonvételeknek a’ jobbágyra szinte törvény által lett átruházása miatt nem is javalhat: ugy nincs egyéb mód a’ kiváltásra, mint kész pénzben egyszerre vagy részenkint letenni a’ megváltandó terhek értékét. Oda látja tehát a’ választmány az ország figyelmét intézendőnek, hogy a’ heverő tőkék forgásba hozása által a’ kész pénz gyorsabb keringését eszközölni, és a’ kölcsönözést az adósra nézve könnyíteni, a’ hitelező irányában pedig biztosítani ügyekezzék. És itt mind ezek egyik főtényezőjéhez, a’ nemzeti bank felállitása eszméjéhez jutott a’ választmány. Hitelintézetek olly szükséges mozgonyokká váltak az állományok gépelyében, hogy azokat ma már, Europának a’ kifejlés magasb polczán álló statusai között, egy ország sem nékülözheti; sőt köztudomásra van: mikép azon hatalmasság is, melly látnoka vallásos könyvében hiszen letéve minden status-bölcseséget, az elszigetelési eszmékkel fölhagyni, ’s hitelintézetek behozataláról, mint létezhetése netalán egyedüli támaszáról gondolkodni kénytelen. Magyarországra nézve is eljöttnek látja tehát a’ választmány azon időpontot, hogy más nemzetek példáján okulva, vegye föl institutiói közé azt, mi a’ nemzeti jólét hatalmas elősegitőjeül közönségesen elismertetett. Nem tagadhatni azonban, sőt közel a’ példa, hogy a’ papirospénz alkotásának sokszor súlyos és több nemzedékre kiható káros következményei vannak; de ezen tapasztalás a’ választmány véleménye szerint nem magát az intézet roszaságát bizonyitja, hanem csak azt: hogy visszaélések a’ legüdvösebb dolgoknál is történnek; mert ellenben bizonyos az is, hogy a’ szilárd alapon nyugvó hitel-intézetek, alkotmányos nyilvánoság, ezen szükséges ellenőrség és biztositék mellett, nem csak legnagyobb veszedelemből ragadták ki az állományt, hanem annak erejét és hatalmát megdönthetlenné tették. És a’ választmány meg van győződve, hogy nemzeti bank szilárd alapjai, kivált ha az ősiség eltöröltetik, Magyarországban sem hiányzanak; mellőzve azonban mind azon óvásokat, szabályokat és biztositékokat, mellyek a’ nemzeti bank felállitásával országgyülésileg megállapitandók lesznek, és mellőzve a’ nemzeti bank létesüléséből az örökváltság könnyitésén kivül az iparra és kereskedésre háromlandó megmérhetlen hasznok elősorolását is: itt csak azt kivánja a’ választmány kimondani, hogy követ urak a’ nemzeti bank felállitását, mellynek egyik feladatául az örök megváltás tűzessék ki, minden erejökből pártolják, – megjegyezvén még a’ küldöttség, hogy mivel az örökváltság sikerét a’ nemzeti bank segedelmével kivánja eszközölni, a’ kényszeritő megváltást sem nem pártolhatja, sem a’ nemzeti bank teendői közé nem sorolhatja; mert a’ bank jegyeivel levén az kiviendő, ha a’ jegyek elfogadására akárki is kényszerittetnék, a’ bank főalapja a’ kényszeritést nem szenvedő hitel, azonnal összeomlanék. Végül javasolja a’ választmány, hogy törvény által mondassék ki: mikép az 1840: VII törvényben fönhagyott urihatóság mellett azon községek, mellyek magokat megváltandják, azonnal rendezett tanácscsal biróknak fognak tekintetni. – Igénytelen véleményem szerint az örökváltság ügyébeni permissiv törvényben kevés üdv rejlik; mert – gróf Dessewffy Emil szavaival élve – mihelyt törvényhozás akarja előmozdítani törvényhozói uton az örökváltságot, el kell ismernie, hogy ámbár a’ szabad alku első tekintetre legigazságosabbnak látszassék is, de ha csupán erre szoritkozik, czélt érni nem fog; mert az illető felek haszonvágya, mellynél fogva az egyik jogát nagy áron eladni, a’ másik köteleztetésétől olcsó áron szabadulni kiván, a’ szabad egyezést legtöbb esetekben akadályozni fogja; az emberi természet válátozását pedig reményleni nem lehet. – Ősiség. Ősiségre nézve ugy vélekedik a’ választmány, hogy a’ hol valamelly intézet tökéletes roszaságát az idő és tapasztalás bebizonyította: ott a’ roszat gyökerestül kell kiirtnai, nehogy erőre kapván, ismét buja sarjadékot hajthasson. E’ vélemény következtében javasolja: hogy az ősiség tökéletesen eltöröltessék, örökségi osztályban kapott javakról szabadon lehessen rendelkezni, és e’ tekintetből minden előintés megszünjék. A’ kincstár örökösödési jogának megváltására nézve szem előtt tartván a’ küldöttség, hogy a’ megváltási öszlet általános fizetése olly egyéneknek, kikre az ősiség felette nehezen esnék: az illy általános megváltást csak azon esetre javasolhatja, ha ő felsége attól elállni nem akarna; különben pedig a’ megváltást ollyformán vélné eszközlendőnek, hogy a’ fekvő nemesi javaknak ezutáni eladásakor, az eladási öszlettől a’ királyi kincstárba országgyülésileg megállapitandó váltságbér fizettessék. A’ mi pedig az ősiség eddigi fenállása mellett érvénytelenül tett örökvallások megerőtlenithetését illeti: bizonyos határidőt vél szabandónak a’ választmány, mellynek elteltével erőtlenitési pört kezdeni semmi szin alatt ne lehessen, – önkényt értetődvén, hogy az alkotandó törvény kihirdetése utáni vételek és adásokra nézve, a’ fortély és csalárdság czímét kivevén, más erőtlenitési pernek helye nem lenne. Végül, nehogy az ősiség eltörlését tárgyazandó törvények zálogositások által kijátszassanak, szükségesnek látná elhatároztatni: mikép azon esetben, midőn a’ zálogos birtok a’ lekötött esztendők után bizonyos számu évek alatt ki nem váltatik, örökösen eladott és többé vissza nem váltható vagyonnak teknitessék. – Hitrebizottságokat illetőleg: az 1836-i utasitást kivánja megujittatni a’ választmány. Ezen utasitásban a’ hitrebizottságok multra néze eltöröltettek, jövőre pedig ujabbak alkotása eltiltatott. – Birtokolhatás és hivatalképesség. A’ küldöttség olly véleményben van, hogy a’ birtokszerezhetési és hivatalviselhetési jognak minden jól rendezett állományban közösnek kell lennie. Valamint azonban hivatalviselésnél a’ magyar nyelv tudása törvénynél fogva megkivántatik, ugy nemzetiségünk föntartása és terjesztése tekitnetéből azt látná szükségesnek elhatároztatni, hogy Magyarország földbeli fekvő birtokot csak az szerezhessen, ki vagy törvény vagy az orszgában tíz évi benlakás által meghonosul. – Czéhek. Meg van győződve a’ választmány, hogy ezen intézetek rendeltetésöknek meg nem felelnek, szerkezetükből folyó egyedáruság miatt akadályozzák a’ kézmüvek tökéletesitését, és nyomasztólag hatnak mind a’ közpolgárokra, mind magokra a’ jobb és szorgalmasabb kézmüvesekre. A’ küldöttség véleménye szerint tehát a’ czéhek eltörlendők, és ezek helyett vasárnapi iskolák és más illynemű intézetek által a’ mesteremberek czélszerü kiképzése szükséges. – Népnevelés. A’ népnevelést, mint egyedüli eszközt arra hogy az emberiség, magas rendeltetésének megfeleljen, és az elébe tűzött magas czélokhoz eljuthasson, a’ küldöttség hazánk legelső teendői közé számitja, következőleg ohajtja, hogy jövő országgyülésen mindenek felett a’ népnevelés tárgyában alkottassanak sikeres törvények; minthogy azonban czélt érni eszköz nélkül sehol sem lehet, és ezen eszközt, vagyis a’ népnevelésre szükséges költség-alapot a’ birtokaránylag elvállalandó házi és ebből teljesitendő országos adóban találja föl a’ küldöttség, ahoz képest nem osztozhatik azon inditványban, hogy az érdeklett költségek a’ világiasitandó egyházi javakból vétessenek; mert ámbár mind azokat, mik a’ Borsod megyei körlevélben az egyházi javaknak hazai közczélokra javaslott forditását illetőleg törvényesség, jogosság és méltányosság szempontjából mondatnak, mint törvényben és igazságban gyökerezett állitásokat, elvileg elfogadja és helyesli is, nem látja azonban kor- és czélszerűnek, hogy ezen keserüség-szülte és még keserűbben vitatandó kérdés czélba vett békés átalakulásunkra a’ haza minden rendei és polgárai között annyira szükséges egyetértést és közremunkálást megszakaszsza; hanem e’ tárgyra nézve is, mint a’ szatmári 12-ik pontban tervezett népképviseletre, ezeknek megérlelését az időtől – melly egyedüli békés uton vezet és vezethet szerencsés kifejlődéshez – remélvén a’ küldöttség: ez alkalommal sem az egyházi javak világiasitását, sem a’ népképviselet ezen megye részéről inditványoztatni nem javasolja, hanem azon esetre, ha e ’két tárgy az országgyülésen szőnyegre hozatnék, követ urakat ez alkalommal csak az elv, nem pedig egyszersmind a’ kivitel melletti nyilatkozásra véli utasitandóknak. – Statusadósságok átvállalása. Mi a’ statusadósságok terheiben aránylagos részvétet illeti: erre nézve olly véleményben van a’ küldöttség, hogy ámbár Magyarország a’ statusadósságok terheit közvetlenül nem viseli, és azokért nem is kezeskedik: közvetve mindazáltal ezen terhekben a’ vámrendszernél és indirect adóknál fogva tetemes részt vesz, és mindenkor is vett, minélfogva, ámbár meg van győződve arról, hogy a’ vámrendszer változtatása által nyerhető kedvezőbb kereskedési állás végett az ország bizonyos áldozatokat tenni kénytelen lesz, a’ statusadósságok aránylagos elvállalását azonban sem a’ multra, sem jövőre nézve nem javasolhatja; a’ multra nézve azért nem, mivel – mint már fentebb is megjegyeztethetett – Magyarország a’ közállomány terheit mind egyenes, mind nem-egyenes adóknál fogva tehetségéhez aránylag viselte; jövőre pedig azért nem, mivel az örökös tartományoknak Magyarországétól lényegesen különböző állása és igazgatási rendszere miatt olly biztositékokat, mellyek a’ statusadósságoknak alkotmányos szempontbóli kezelését biztosítanák, felállithatni, Magyarország függetlenségének veszélyeztetése és a’ többi örökös 213tartományokkal összeolvadás nélkül a’ küldöttség lehetségesnek nem tartja.
Lukács György.
