TÖRÖKBIRODALOM.
TÖRÖKBIRODALOM.
A’ porta – ugy látszik – mit sem akar tudni Szerbiában a’ status quo megváltoztatásáról, ’s minden addigi stambuli hirek egyhangu bizonyitása szerint megvalósul, hogy Bulenieff és Lieven uraknak e’ részbeni sürgetéseik teljesen siker nélkül maradtak. A’ török határszéleken ollyasmit rebesgetnek – s’ e’ hirt az Allg. Ztng. 78 számában is feltaláljuk – hogy a’ Stambulban levő ausztriai ügyviselő utasitást kapott volna Oroszország igényeit támogatni. De nem is említve, hogy a’ számüzött párt igen természetes okoknál fogva mindent elkövet, miszerint veszett hitelét helyre üsse, és ügyének legalább illy hirek terjesztgetésével súlyt szerezzen, csak annyit jegyzünk meg, hogy a’ z–i hatóságnak az Obrenovics család és párthívei iránt adott utasitások távolról sem gyaníttatnak ollyasmit, mintha a’ fölebbi hir csak legkevesbbé is valószinű volna. – A’ porta legujabban a’ dunakereskedést különös felügyelet alá vette, ’s Gibraltar Szadik efendit nevezé ki főfelügyelővé, mit hasonlag demonstrationak tekinthetni hasonlag a’ dunagőzhajózás ellen, mert miután e’ felügyelő kötelesség közé tartozandik többek között a’ dunakereskedés által érdekelt nagyuri jobbágyok érdekeire felügyelni, igen természetes, hogy soknemű érintkezésbe kell jönnie a’ gőzhajózással, ’s igy e’ kérdés is – ugy látszik – mind egyre bonyolultabbá lesz. – Az Oester. Beobachter mart. 15-kéről Stambulból ama’ hirt közli: miszerint a’ török külminister a’ portai tolmács által az öt hatalom képviselőit értesítette, hogy Dzsebail kerülete Libanon vidékén, melly nemsokkal ezelőtt a’ maronitáktól elvétetett és a’ tripolisi pasalikkal egyesittetett, a’ keresztény maroniták kaimakamjának visszaadatott. (L. az alábbi levelet.) – Nuri efendi, nagyuri teljeshatalmu biztos, ki a’ persiávali alkudozások iránt Erzerumba küldetett, mart. 1-jén szélhüdés következtében hirtelen meghalálozott.
Stambul, mart. 4-kén. Aberdeen lordnak Sz. Pétervárott, és Sir Stratford Canningnek itt a’ török fővárosban tett kisérleteik, miszerint Oroszországot a’ szerb kérdésre nézve engedékenynyé tegyék, mint látszik, gyümölcstelenek valának, és Butenieff ur még épen olly szilárdul ragaszkodik, mint előbb, első követeléséhez, hogy t. i. Georgevics Sándor elmozdittassék és Szerbiában uj fejedelemválasztás tartassék. Szarim efendinek ama’ kifogására, miszerint az orosz udvar kivánságának teljesité a’ nagyuri tekintélyét a’ Duna-tartományokban végkép megsemmisítené, Butenieff ur azt válaszolá, hogy ettől legkevesbbé sem kell tartani, mert Georgevics Sándor elmozditása eléggé motiválva leend, miután ez kormányának rövid ideje alatt magát teljesleg elégtelennek mutatá Szerbia kormányát vezetni, ’s az országban a’ csendet és békét fentartani. Elégtelenséget tehát világos, és elegendő alapot nyujt elmozditására. A’ többi europai követek közt csak Bourqueney ur támogatja még a’ szerb status quot, ’s még nagyobb hévvel, mint maga az angol követ, ki darab idő óta némi hanyagságot mutat a’ tárgy körül. – A’ Libanont illetőleg a’ külminiszter egy, sir Stratford Canninggel tartott conferentiában e’ következő nevezetes nyilatkozatot adá: „A’ magas portának soha sem jutott komolyan eszébe Dzsebail kerületét a’ tripolisi pasalikkal egyesíteni; továbbá sem igaz, hogy a’ Libanon lakosaira nagyobb adó rovatott, vagy hogy a’ nagyuri kormánynak illy adó-nagyítást rendelni csak szándékában is lett volna, sőt nem sokára ki fog világlani, hogy a’ hatalmak utóbbi kivánsága a’ druzok és maroniták körül Libanon ügyének elhatározásában csaknem egyetlen sinórmérték vala. Ez elhatározás nem sokára végkép meg fog tétetni, és ő (Szarim efendi; reméli, hogy a’ hatalmak a’ porta végzései által kielégítve érzendik magukat.” Sir Stratford Canning e’ nyilatkozatra bizton látszik építeni, ámbár csak élőszóval adatott; ő azt elfogadá, a’ nélkül hogy a’ ministert önszavaink és az utóbbi események egymássali ellenkezésére figyelmeztette volna, és igen sajnálatos, hogy az europai követek utóbb kifejezett kivánságaiban Besir családjnáak visszahelyezéséről – mint látszik – legkisebb emlités sem tétetett. E’ közben – fájdalom! – valósulni látszik a’ maroniták itteni ügyvivőjének, Murad beynek állitása, hogy az öreg Besirt egy főnök sem képes kipótolni, hogy a ’régibb kormány helyreállitása nélkül gondolni sem lehet nyugalomra, és hogy mihelyt a’ kormány lekülönzésének elve végrehajtatik, a’ maroniták szintugy mint a’ druzok annyi apró pártokra fognak oszlani, a’ pasa néhány nap előtt megérkezett. Ő mindeddig, ámbár megérkezése után rögtön audientiát kért, még nem bocsáttatott a’ magyar elébe. (Az Oester. Beobachter 81 számabeli hivatalos tudósitása szerint Resid pasa mart. 8-kán délben nyert audientiát a’ nagyurnál.) – A’ török nagyok és ministerek látszólag igen barátságosan ’s megelőzőleg fogadák őt; de Stambulban a’ földet általa már kiüregelték, ’s ugy látszik, hogy a’ követ hasonminőségben Sz. Pétervárra fog küldetni. A’ nagyur, ki Resid ellen már el van fogulva, tolakodót lát benne, kit az europai hatalmak török ministerré jelölték ki. Nem mulaszták el ő fensége figyelmét Resid frank elveire ’s jelesül ama’ mély viszonyra fordítani, mellyben valamennyi europaiakkal és europai cabinetekkel áll. Szóval mindennemű ármányt koholtak ellene, miket csak a’ török nagyok aljas irigysége és aggodalmas becsvágya sugallhatott. Mondhatni, hogy Resid pasa itt már megérkezte előtt jóval politicailag meg vala semmítve.
(All. Ztng.)
