Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
April 1-sőjén adaték nemzeti szinházunkban Lendvay Márton jutalmául Shakespeare III-dik Richardja; a’ derék szinész, kinek utólsó évekbeni szilárd haladását örömteljes csudálkozással kiséré a’ közönség, dicséretreméltólag adá Richard szerepét, melly egy tettek- ’s viszontagságokban gazdag ’s gonosz szenvedélyektől átviharzott élet minden aknáit kimeríti. ’S első felvonás után a’ teli ház alig szünő tapsai közt egy, tisztelői által ajándékozott, becses smaragd gyürü, ezüst tálcza és borostyánnal tisztelték meg. Ebből láthatják szinészeink, hogy megvan irántok a’ méltánylat, csak küzdjenek érte. – Vasárnap, april. 2-kán (egy nappal előbb méltábban történhetett volna) tétetett föl valóban dulcamarai hirdetés után, Budán a’ Krisztina-városi Horvát-féle kertben az uj comoedia-bódéra az ácskoszorú, ez egy talán, melly a’ müvészeket lealacsonyitó műhelyt diszesitendi. Az ünnep nagyszerüségét emelni az épület csucsán a’ nemzeti zászló lengedezett, az eresz körül pedig 52 megyénk papiros lobogja. Oh hazánk ősi helyhatóságai! sujta e valaha benneteket az augsburgi jámbor kávénénike illy keserű gunynyal? czimeitek egy bajazzo-műhelyen lobognak, papirosból, és tiz jó krajczárért, mindenkitől láthatók. A’ sok cantate, beszéd, lakoma, bár a’ szegény munkások ma sem tudják, mi volt vizesebb, a’ beszéd e vagy a’ bor? annyira föllelkesité a’ kézmüveseket, hogy hazamentökben a’ buzdulás szinte öklökig terjedvén, eldöngeték egymást; de ne csudálkozzunk, mert Aa bove maiori –”, ’s láttunk egyéb megyei zászló alatt is, ha mindjárt uraibb, de mégsi ördögibb verekedést. – Ad vocem „ördög”! néhány levelet közlendünk, miket a’ sánta Asmodi irt a’ sötétség fejedelméhez. – Ki nem tudná, napjainkban mit müvel az ördög honunkban! mig némelly megye urai more partio csak dorongot emeltetnek: ő mint sokkal müveltebb lény késeket villogtat, hogy kés – él pótolja az ész – élt, ’s hirt nevet szerez magának, nevére méltót. De a’ mi ördögünk bár sánta, még is sokkal szellemibb lény, mert fegyvere csak toll, bár ezt némellynek mérgesebbnek tartják a’ vasnál. De meg kell mondanunk, mikint jutottunk ezen levelezéshez? Ez furcsán történt. A’ sötétség fejedelme világosságra szánta követe leveleit, ’s tudakoztatván, mellyik hirlapban volna legtanácsosabb azokat kiadni, földi hiveitől csak azt hallá, mikint minden rosznak most csak a’ „Pesti Hirlap” az oka, ’s azért kére meg egész alázattal bennünket azok fölvételére; ’s mi ő sötétségének kérését annál inkább teljesitők, mivel eddig azon panasz hirlelteték ellenünk, hogy a’ miénkkel ellenkező véleményt lapjainkba nem iktatunk, ezen vádat talán megsemisithetjük az által, ha még az ördög leveleinek is megnyitjuk hasábainkat; mert örögge legyvéleményüeknek lenni, még talán az sem hiend, ki a minapi irtózatos üstökös felidézését is kész lenne reánk fogni. A’ jövő számban tehát közzé teendjük az első levelet. – Előre figyelmeztetjük számos mezei gazdáinkat, következő e’ napokban megjelenendő gazdasági munkára: „Mezőgazdaság népszerű kézi könyve.” Schlip után szabadon forditá Manó Alajos, a’ m. természet-tudományi társulat tagja. A’ forditó, mint az első magyar vegytan szerzője, már nevet vitott ki magának irodalmunkban.
