NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Parliamenti ülések.) Mart. 23-kán az alsóházi ülés folytában némelly nemzetgazdasági tárgyak kerültek még szőnyegre, hogy p. o. a’ London-doveri és London-croydoni vasutbill másodszor olvastatott; Stanley lord gyarmatminister pedig jelentést tőn, miszerint húsvét után törvényjavaslatot terjesztend elő a’ gabnabevitel iránt Canadába. Williams ur a’ kir. palotákra, ligetekre ’stb. 1811 óta 1842-ig kiadott országos költségek iránti számadásokat kivánta előterjesztetni. Az inditványozó igen alaposan azt jegyzé meg, hogy Angliában ezer meg ezer becsületes kézmüvesek büszhödt pinczékben kénytelenek lakni, és itt az ország terhes költséget fordít olly pompaépületek fentartására, melylek közül némellyekbe a’ királyné soha még lábát sem tette. Ezentul tehát csak ollyanok tartassanak fen, mellyekben az udvar valóban lakni szokott. Válaszul az adaték az inditványozónak, miképen olly kir. paloták, mellyekben az udvar többé nem lakik, a’ közönség gyönyöreül tartatnak fen; egyébiránt a’ kivánt számadások előterjesztése megigértetett. – Ugyan ez ülésben Hume ur, M’Greor John által a’ nápolyi kormánynyal 1840-ben kötött, de az angol kormány által meg nem erősitett szerződvény másolatát, a’ sir Woodbine Parish Nápolyba küldött biztos részére tett költségek jegyzékét, ugysznite ama’ rendeletnek, mellyben az angol kormány 1840-ben Stopford admiralnak meghagyá, hogy hajóhaddal Nápolyba evezzen, másolatát, az admiral által elkobzott, de későbben tulajdonosaiknak visszaadott hajók jegyzékével együtt, közöltetni kivánta. Hume ur kérdi: miért nem erősittetett meg ama’ szerződvény, mellyben a’ nápolyi kormány hajlandó volt az angol gyármüvek beviteli vámát 15–20 pcettel albábszáéllitni? ’s hosszasan panaszkodik az angol kereskedés pangó állapotja ellen; jelesül pedig kiemeli, mikint p. o. Anglia aczél- és gyapjuczikkeit a’ németek majdnem mindenünnen kiszorították; hasonló sors fenyegeti az an angolok edény- és üvegneműit is. A’ kormánynak egyébirnát hatalmában áll a’ nemzeten segíteni szabad kereskedés engedése által. Sir Robert Peel a’ kivánt oklevelek előterjesztését megigérte, kivevén a’ Stopford admiralnak 1840-ben küldött rendeletet; mert – ugy mond – miután Nápolylyal az érdeklett viszályok kiegyenlíttettek, nem volna helyes a’ régi szenvedélyeket ismét föléleszteni; egyébiránt az admiralnak adott utasitások akkint szólának, hogy mihelyt a’ viszályok a’ nápolyi királylyal békésen elintézve leendnek, az elkobzott nápolyi hajók tulajdonosaiknak visszaadassanak. A’ szerződvény meg nem vala elegendő meghatalmazással ellátva, hogy ama’ szerződvényt megköthesse, ’s a’ nápolyi kormány hasonlag vélekedék ügynökéről. – O’Brien ur választmányt inditványozott az irlandi szegénység-törvény hatásának megvizsgálására, ’s élénk panaszra fakad e’ törvény ellen. Elliot lord irlandi főtitoknok elismeri ugyan, hogy az igazgatásban hiányok léteznek, de a’ rendszert magát Irlandra nézve is nagy részben jótékonynak állítja. Grahant belminister igéretet tőn, hogy a’ kormány e’ hiányok orvoslásaul törvényt javasland, de O’Brien inditványát ellenzé, melly heves vita után 108 vokssal 23 ellen félre is vetteték. – Mart. 24-kén a’felsőházban Brougham lord jelenté, hogy húsvét után azonnal uj és kimeritő törvényt javasland a’ rabszolgakereskedés elnyomására. Az alsóházban a’ gyárokban levő gyermekek jobb oktatását tárgyazó ministeri törvényjavaslat másod olvasása került napi rendre, ’s hosszas vita folyt a’ tárgy fölött, mellyben természetesen különféle vallási és társadalmi viszonyok jőnek tekintetbe; igy p. o. a’ gyermekek vallási nevelése a’ javaslat szerint kizárólag csak az országos egyház lelkészeire lenne bizandó. A’ radicalok az oktatást csak világi tanulmányokra kivánták kiterjesztetni; a’ mérsékelt whigek ohajták, hogy a’ nevelési rendszer az országos egyház felügyelete alatt álljon ugyan, de protestans dissenterek és catholicusok gyermekei saját vallásuk tanitóitól vegyenek vallási oktatást; az ultra-toryk végre mindezekről mit sem akarának hallani, hanem azt kivánák, hogy még a’ titkos tanács választmánya is, melly e’ rendszer főigazgatását viendi, merőben csak az országos egyház tagjaiból álljon. Egyébiránt mintegy a’ hiányok a’ részletes választmányi tanácskozásban is pótolhatók lesznek, a’ bill szavazás nélkül másodszor olvastatott. Ülés végén egy a’ kutyákat targonczavontatástól mentő törvényjavaslat is elfogadtatott.
A’ Sun, radicallap, következőleg nyilatkozik a’ jelen parliamenti ülésről. „A’ mostani parliamenti ülés figyelemre méltó ellentételét mutatja valamennyi üléseknek az utolsó 15 év alatt. Ez időszak alatt minden ülésben uj tárgy vitetett a’ politicai küzdmezőre, melly a’ iözönséget szabadelműek vagy conservativok neve alatt, a’ whigek vagy toryk részére állitá. A’ test-eskü és testületi acta eltörlesztése mély benyomást tőn. A’ catholicusok emancipatiója viharos izgásba hozá az országot, mert itt azt kiálták, hogy ez Anglia romlása leend; amott pedig a’ rendszabály üdvösség gyanánt, magasztos lelkesedéssel fogadtatott. A’ reformbill szélvész gyanánt érkezett, az ország rég megalapított institutióit alapjaikban megrendítvén. A’ toryk teljes erővel ellenszegülének, és a’ harczot két évig folytaták makacs vitézséggel. A’ casta-törvényhozók azonban igen hatalmasnak láták a’ népet, és a’ reform diadallal vivatott ki. Ekkor az angol, skót ’s végre irlandi városok reformját tárgyazó javaslatok következnének; e’ gyökeres változtatások mind nagy haragot, hosszu parliamenti vitákat és szenvedélyes fejtegetéseket idézének elő az ország minden részeiben. A’ tizedkérdés, az uj szegénységi törvény, egyházi adó ’s más hasonfontosságú kérdések a’ nép lelkét ’s kedélyét mozgásba hozák 1840-ig, melly évben a’ vihar csillapulni kezde, és most, 1843-ban, szellőlebbenés is alig érezhető. A’ gabnatörvények kérdésén kivül egyetlenegy tárgy sem forog a’ parliament előtt, melly csak legkisebb érdeket is gerjeszthetne. A’ régi toryk nem hoznak szőnyegre olly rendszabályokat, mellyek önző czéljaikat előmozditnák. Sir Robert Inglis az egyházterjesztési kérdést a’ szeleknek engedé át, Stanley lord megszünt üldözni az irlandi parliamenti választókat, sőt még az exeteri püspök is elnémult. Ezek figyelemre méltó jelei az időnek. Mi oknak kelljen ezt tulajdonítni? Koránsem a’ toryk megbánásának vagy eddigi tévutaik átlátásának, hanem épen ama’ nagy rendszabály, a’ reformbill befolyásának, melly minden tökélytelenségei, az 50 ft. st. záradék, a’ grófságok eldarabolása és némi zsebválasztó helységek megtartása általi megnyirbálás és körülmetélés mellett is megmutatá, hogy a’ nép lelkesedése 1830-tól 1832-ig a’ helyes czélra: a’ nagy városok képviseletére volt irányozva. E’ reform nélkül sir R. Peel egészen más szerepet játszanék mint első minister. Ő hátul fedezve látná magát az elavult választó helységek többsége és egész Scotia által, mint a’ Melville-dynastia napjaiban; ugy szinte Irland nagyobb része által is – csak a’ képviselőkről szólunk – és Manchester, Birmingham és Glasgow még ötven más nagy városokkal daczolna. Most, mint okos minister, körülményekhez alkalmazza magát. Ő gondosan kikerült minden összeütközést elleneivel; sőt ravaszul pártolásukat keresi az által, hogy terveiekt sajátivá teszi és kivíja. Ő valóban a ’szabadelmünek egyetlenegy fontos rendszabályát sem ellenzi egyenesen. Ő az országos költségeket Hume ur ’s baráti kedveért kevesbíti; Rougham lord sok éves hafiui fáradozásival egyértelműleg nemezti nevelési renszert állit; egyházterjesztésre csak egy fillért sem akar kiadni, ’s ezzel a’ dissenterek előtt teszi kedvessé magát; békében él a’ külhatalmakkal a’ Grey lord által ministerségre lépte alkalmával felállitott elv szerint. Valóban Peel Robert korunknak leggyökeresebb whigreformere. Nem akarjuk igazságtalanul azt állitani, hogy sir Robert nem lett volna hajlandó talán parliamenti reform nélkül is ez ösvényt követni; de annyi bizonyos, hogy őt arra’ reform nélkül a’ tory-aristocratia vagy elűzte vagy ama’ kényszerítette volna, hogy emennek engedelmeskedjék. Most ő uralkodik a’ tory-aristocratia fölött. Az alsóházat mostan, bármi hiányos legyen is, senki sem tudná a’ régi tory-elvek szerint vezetni. Ebben pedig egyike fekszik a’ legerősebb okfőknek, miszerint a’ reformot folytatni kell. A’ npnek tehát kötelességét teljesíteni kell. A’ minister lágy anyagból van csinálva; ő – mint látszik – épen nem idegen a’ viaszdagasztástól, ’s csak a’ külnyomásra várakozik. Ha a’ nép nem mozog, ugy nem is remélheti, hogy Peel majd önkényt áll elő rendszabályokkal, mellyeket pártja gyülöl, ’s mellyek ha a’ népvélemény erőteljes demonstratiót nem tesz, a’ megtört tory-pártot könnyen arra birhatnák, hogy a’ kormányt más kezekbe juthassa.
