Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Ápril 4-dikén Pesten a’ józsefvárosi fuvaros-utczában esteli 9 óra körül tűz támadt; a’ gyulás oka Pesten rendszerint mysterium, ’s most is az. De ne is törjük rajta fejünket; elég az hozzá, mihelyt a’ tűz annyira elterjedt, hogy a’ világot szerető oltók létét gyaníthaták, négy vizipuska legott a’ helyszinén termett, sőt egy közülök vizet is adott. A’ többi három vagy igen fontoló természetű levén, mi dicséretökre válnék, vagy, mivel csöveik a’ veszedelmes „Pesti Hirlap” egy számával voltak bedugva, vizét konokul megtagadta. Mi azonban, nehogy szegény lapunk itt is gyanusittassék, nem ismételhetjük eléggé az egykori boldog emlékezetü római szent birodalom egyik szabad birodalmi városának azon hires határozatát: hogy a’ vizipuskák három nappal minden tűz előtt vizsgáltassanak meg. Most, szerencsére, a’ három fendicsért vizipuska konoksága daczára is, csak két ház égett el. – Ad vocem „tűz” ime közöljük a’ sánta ördög igért első levelét a’ sötétség fejedelméhez: „Sötétséges ur! Sötétséged hathatós parancsának következtében utnak indultam a’ felvilágra, melly nevét ugyan a’ világtól vevé, de sokban vetekedhetik homályra sötét hazánkkal ’s alig jelenve meg benne, már annyira honosnak érzem magamat, mint ha át sem léptem volna a’ pokol csikorgó kapuit, kivált ezen országban nagyon jó dolgom van; mert már is tömérdek emberre találtam, kik annyira hasonlítanak hozzám, hogy szinte felcserélném magammal, ha sánták volnának. Nem is képzelheti sötétséged, milly dicső tulajdon ezen sántaság; ennélfova én valóban nemzeti ördög vagyok, mert a’ magyar népmondák telvék kalandaimmal, ’s ugy festenek, mint furfangos bohóczot; már pedig bohócztól, legyen az bár ördög, senki sem fél. Továbbá sánta létemre már a’ természet fontolva haladónak bélegzett, ’s igy ezen hatalmas, de a’ haladáson kivül nem sokat fontoló párt bizodalmát is van reményem megnyerni, miből talán érdemes hasznot hárithatok a’ sötétség országára. A’ harmadik jót, mit sántaságom magával hoz, csak Magyarországban fedezhetém föl; t. i. ezen országban én vagyok az egyetlen ember, (hiszen ha ember lehet ördög, miért ne legyen ördög is ember?), ki borzasztó utaival megelégszik; sánta lábaimmal a’ legjobb uton sem haladhatván gyorsabban, Pestre utaztamkor együtt utazám egy nagy urral, kinek hintaját hat ugynevezett ló és négy ökör vánczorogtatá a’ vendégszerető sárban; a’ ködös időben legalább csak ennyit ismerheték négy lábu állatnak, ámbár az ur a’ magyar nemesség adó- és vámmentességét magasztalá, mig a’ szegény pór marhái majd a’ sárba vesztek hintaja előtt; ezt hallva egy magyar dal jutott eszembe, ’s vígan dudolám a’ szomorú notát: „Túl a’ siron, túl a’ siron ismét meglátjuk egymást,” ’s e’ közben két órával előbb érkeztem Pestre, mint a hintós ur, hol az első pillanatban az egész népességet collegámnak, azaz sántának gondolám, de csak később vevén észre, hogy csupán a’ rosz kövezet miatt biczegnek. Én azt hiszem, hogy Pest városa csak a’ fontolva-haladás érdekében nem köveztetik jobban, mert az utczák nagyobb része jelen állapotjánál bitzosan remélhető, mikép néhány év mulva az egész népesség vagy sánta, azaz mindig fontolva haladó, vagy pedig tyukszemes, azaz fontolva haladó lesz, ha csizmája szoritja; azért én minden ebbeli változtatást könyes szemmel tekintek, mint a’ legőszintébb és mélyebb gyászszal jelentem, hogy a’ hires király-utcza, mellynek kövei, neve daczára is, eddig teljes anarchiában fordíták éleiket egymás ellen, a’ kerékgyártól és kovácsok nem kis fájdalmára ujonnan köveztetik. Sántaságom erejének – mert a’ sántaság gyengeségét jelen állapotunkban valóban erőnek lehet nevezni – még azon jót is köszönhetem, hogy mindig hátul maradván, kivevén ha magyar országuton kocsin járókkal versent gyaloglok, az előttem haladók egész csapatát minden gyengéivel átláthatom, mert a’ gyengéket hátul mindig jobban vehetni észre, ’s igy sötétségedet alaposabban tudósíthatom felőlök. Én az emberek vétkeit nyiltan ki fogom mondani, jól tudván furfangos ördög létemre, hogy az emberek, bár olvasva is leveleimet, javulni nem fognak, először konokságból is, mik ők következetességnek mondanak, ’s másodszor mikép is hallgatnának az ördög szavára, ah az isten igéit is fülek mellett bocsátják el. Igy, remélem, bűneik megrovása csak nyereség lehet sötétséged mélyen és messzeterjedt birodalmának. Ennyit elveimről, mellyeket, sötétséged megbizását: földfeletti híveiről önt tudósítani, teljesítendő, magamban felállíték. Sötétségednek leghomályosabb szolgája a’ sánta ördög m. k.”
