Vezérczikk. (Census.)
Vezérczikk. (Census.)
Miután királyi városokban a’ polgárjognak ’s képviselő testület hatóságának bizonyos száma legtöbbadót fizető egyénekre ruházását, mint elvontan is szabadságellenes, alkalmazottan pedig a’ magyar alkotmány typusával merőben ellenkező monstruositást egyátlalában el nem fogadhatónak véleményezők: a’ censualis rendszerről is kell néhány szót szólanunk. – Mielőtt azonban ezt tennők, még megjegyezni kivánjuk: hogy ha ki kir. városainkra nézve a’ polgárjogi qualificatio és képviselő testület tekintetében a’ franczia- vagy németországi községrendszer szempontjából indulna, nagyon hibázna; mert ez csupán helybeliségekre vonatkzik, ’s a’ statushatalombani részeltetésre teljességgel ki nem terjed, mig mi nálunk a’ polgárjog egyszersmind alkotmányos állást is nyujt, ’s a’ törvényhozó hatalomnak képviselet utján részesévé tesz. – A’ kik tehát kir. városokban minden kigondolható polgárjogot csak a’ legtöbb adót fizetők zárt testületére akarnák ruházni: egy olly testületet akarnak a’ szabad választás kizárásával alakítani, melly nemcsak a’ városi ügyeket kormányozná, ’s tisztviselőket választana; hanem egyszersmind orsz. gyülési követeket is nevezne, ’s azokat utasitva, a’ törvényhozó hatalomba egyenesen befolyna. – Ez a’ lényeges különbség a’ mi kir. városaink ’s a’ külföld községrendszere közt; ’s ezt szem előtt tartva ismételjük, hogy ama ’rosszallott ellenvélemény igy a’ mint itt előterjesztetik, példátlan az egész világon, ’s mind az 1831-ki szerencsétlen és abnormis franczia községrendszerből, mellyben a’ legtöbb adót fizetők legnagyobb, de mégsem egyedüli szerepet játszanak, mind az 1837-ki badenitől, melly a’ Servius Tullius által alkotott ó-római centuriale convitiumok alapeszméjét elkölcsönözvén, a’ polgárokat legtöbb, közép ’s legkevesebb adót fizetőkre osztályozá, – merőben különbözik. – ’S most a’ censusra.
A’ censualis rendszer lényege – mint már emlitők – abban áll, hogy a’ polgárjog gyakorlatának részeivé azok tétessenek, kikről – minthogy egy bizonyos vagyonnal vagy jövedelemmel birnak – valószinűleg föltehető, hogy magokat némileg kimüvelheték, ’s a’ közállomány és közjó iránt érdekekkel viseltetnek. – Ezen eszme ellen magában véve nem lehet senkinek ellenvetése; de az alkalmazás az orvosságot is méreggé változtathatja, ’s a’ census ollyan lehet, minélfogva a’ választási jog valóságos mockliberalismus szinét ölti föl. – Hitünk szerint a’ polgári álladalomnak azon kell lennie, hogy a’ köznevelésről a’ szerint gondoskodjék, miszerint még a’ legszegényebb polgárnak is módja alkalma legyen magát némileg kimüvelni; az emberben pedig az embert és polgárt annyira tisztelnie, a’ birtokszerzés ’s élelemkereset akadályait annyira el kell hárítania, miszerint a’ közjólét ugy elterjedjen, hogy a’ közállomány fentartásában az egész nép érdekeltnek tekinthessék, legalább az érdeklettek olly tulnyomó számot tegyenek, miszerint a’ választói jog veszély nélkül az egész népre kiterjesztethessék. – Ez nézetünk szerint a’ czél, melly felé a’ statusoknak törekedniök kell. Ezt azonban Európában magáról jelenleg még egy status sem mondhatván el, a’ census eszméje az europai statusjogban egészen meghonosult; ’s az eszme ellen – mint mondók – in thesi senkinek sem lehet ellenvetése, ki nem felejti, hogy a’ politica a’ leggyakorlatibb tudomány; mert a’ létező körülményeket vennie kell, a’ mikint vannak, ’s a’ közállomány nem szabad tabula rasa gyanánt néznie. – A’ mi minket illet: mi már akkor, midőn a’ kir. városok rendezését legelőbb fejtegetnők, kijelentettük, hogy ámbár a’ lehető legtágabb qualificatiónak barátai, a’ censustól mégis ez idő szerint nem vonakodnánk, csak ollyan ne legyen, mi által a’ képviseleti rendszer első láncszeme, a’ reformált városi szerkezet t.i., a’ pénzaristocratia hinárjába sodortatnék. – Az elvnek tehát most sem vagyunk ellenségei, ’s csak az alkalmazásról kell szólanunk.
A’ censusnak, vagyis annak, hogy valaki elegendő vagyonnal avvagy jövedelemmel (tehát bizonyos keresetmóddal) bir, miszerint választópolgár lehessen, Europa alkotmányos országaiban két különböző mértéke van: egy helyütt ugyanis az adó, máshelyütt a’ jövedelem. Az első franczia, a’ másik angol rendszer. Francziaországban t. i. választó az, aki 200 frank egyenes adót fizet; Angolhonban választó az, a’ ki városban 10 font házbért szed vagy fizet; mezőséges pedig nemesek a’ földbirtokos aristocratia, nemcsak a’ szabadosok (frecholders), hanem a’ korlátolt tulajdonú földmüvelők (eopyholders) sőt az ideiglenes bérlők (leaseholders) is, ha bérletök legalább 60 évre szól, mind választási joggal birnak, mihelyt 10 font sterling tiszta jövedelmet be tudnak bizonyitani. Sőt a’ nem ugyan 60, de mégis 20 évre vagy több időre szerződött bérlők is választók, ha 50 font jövedelemmel birnak. – A’ két rendszernek eredménye igen különböző. Francziaországban 30 milliót haladó népességből csak mintegy 200 ezr választó van: tehát minden 150 emberből csak egy, ki magát valósággal alkotmányos polgárnak nevezheti, és a’ franczia törvényhozás nem egyéb, mint oligarchicus személyesitője a’ nemzetén uralkodó pénzaristocratiának; és Frankhon a’ forradalmak országa; ellenben Nagybritannia és Irland 26 milliónyi lakosa között 1841-ben 994,731 választó volt*: tehát minden 25 ember közt egy választó; és Angolhon concussio nélkül állja ki a’ legnagyobb crisiseket is. – Ez azonban az adómértéki rendszer ellen semmit sem bizonyít; mert az adófizetési censust is lehetne olly kicsinyre szabni, miszerint aránylag még sokkal több választó kerülne ki, mint Angliában a’ jövedelmi censussal kikerül, mellyet – mint tudjuk – nemcsak a’ chartisták, hanem sok mérsékelt reformerek is nagyon magasnak tartanak. – De volt mégis okunk ezen különbséget idézni.
Lewis ,Feur reformed Parliaments” és William Spackman „Statistics of the Britisch empire” 1842.
Ugyanis a’ censualis mérték két neme közt a’ jövedelmi, vagyis élelemkereseti mértéket, tehát az angol rendszert jobbnak, ’s nálunk magyarokul amazt, az adómértéket t. i. mindaddig, mig adórendszerünk gyökerében meg nem változik, teljességgel inpracticabilisnak is tartjuk, ’s köztanácskozásokban ekkint is nyilatkoznák; – akadtak azonban a’ magát conservativnek nevezni szerető pártból igen tisztelt férfiak, kik az adócensualis rendszert inditványozva, egyenesen Angliát idézték például, ’s azt ajánlották követésre’ a’ mi véleményünk ellen pedig (a’ Pest megye által is elfogadott 3 ategoria ellen t. i.) rémitő például Francziaországot hozták fel; minket is elvtarátainkat francziáskodásról vádoltak, ’s annak örökös rázkódtatásaival ijesztgeték a’ közönséget. – Az illy tacticácska nem olly veszélyes mint mulatságos, mert hiszen ki az europai statusjogban csak egy kissé is járatos, lehetetlen nem tudnia, hogy épen az francziáskodik, a’ ki adócensushoz akarja kötni a’ polgárjogot, ’s igy a’ hessegető rémszavul használni szeretett „franczia” szó egyenesen az ő véleménye ellen harczol; – ellenben ki az adócensust nem pártolja, az akármi mást pártoljon, meglehet hogy angoloskodik, meglehet hogy magyaroskodik, meglehet minden; csak az nem lehet, hogy őt francziáskodásról vádolni nevetséges képtelenség ne legyen. – De így van az; – most legujabban ismét Szontagh Gusztáv tisztelt hazánkfia kél föl ellenünk a’ „Jelenkor”-ban, minket francziáskodásról vádolni; – valóban kérdeznünk kell a’ tisztelt férfiut, valljon tömérdek időt és tanulmányt kivánó egyéb alapos tudományossága mellett, volt e valaha ideje arról komolyan gondolkozni, hogy mi az a’ franczia rendszer? ’s tartotta e valaha méltónak a’ Pesti Hirlap csekély fejtegetéseit egy kis figyelemmel olvasgatni? – Azt kell hinnünk, hogy nem, különben illy váddal előállania nem lehetne. Mert hiszen azt, ki a’ municipalis önkormányzat hő barátja, ’s a’ franczia centralisatiónak engesztelhetlen ellensége, ki a’ franczia alkotmányról százszor megmondá, hogy az alkotmánynak sem tartja, hanem egyenesen mockliberalismusnak, ki a’ franczia institutiók közül még soha egyet sem kölcsönzött, azt francziáskodásról valóban csak az vádolhatja, ki magának soha sem vőn időt ’s fáradalmat kissé studiumul venni, hogy mi tulajdonképen az a’ franczai alkotmány ’s franczia rendszer. – Kérjük azonban ezt oda nem magyaráztatni, mintha mi a’ franczia szó miatt a’ legjobb eszmétől is, mint gyermek a’ kéményseprőtől, visszariadjon; nem, nem! mi a’ franczia nemzetet dicső nagy nemzetnek tartjuk, ’s tudjuk, hogy annak az emberiség, szabadság és polgárisodás annyi köszönettel tartozik, mint többel senkinek; de hittük mindig, és hiszszük most is, hogy a’ francziák talán midnent jobban tudnak, mint szabadoknak lenni, és statust békésen reformálni, ’s hogy tőlök mindent inkább lehet tanulni, csak alkotmányt ’s közigazgatási rendszert nem. –
Nevezetesen a’ választói census tekintetében is akkint vagyunk meggyőződve, hogy a’ franczia rendszer előtt, melly mértékül az egyenes adót veszi föl, az angol rendszer nagy elsőséggel bir, a’ minek megmutatására szögről végről csak három okot említünk: 1) A’ censusnak fentebb adott értelmezésénél fogva, az adó csak annyiban szolgálhat a’ polgárjogi képesség mértékeül, a’ mennyiben egy bizonyos jövedelmet képvisel: világos tehát, hogy azon rendszer tökéletesb, melly magára a’ dologra, mint az, melly a’ dolognak csak képletére alapszik; annyival inkább, mert 2) a’ hol birtok vagy jövedelem vétetik föl, ott a’ polgárjog változatlanul az embernek csak magányviszonyaitól függ, ’s a’ statusnak adókörüli intézkedései miatt változást nem szenved; a’ hol ellenben az adó szolgál mértékül, ott a’ választásra jogosított polgárok száma, tehát maga az alkotmányosság is, megfordított arányban áll a’ statusgazdálkodás takarékosságával, mert az egyenes adó leszállítása, az adófizetést kevesbítvén, a’ választási joggal biró polgárok számát is kevesíti, és igy az, a’ mi igen kivánatos jótékonyság volna, a’ takarékosság t.i., egyenesen polgárjog-fosztássá válhatik; hacsak vagy azt nem akarjuk föltenni, hogy az egyenes adónak leszállítatni soha sem lehet; vagy pedig azt, hogy a’ censusnak mindannyiszor ujabb átvizsgálat alá kell vétetni; már pedig tudjuk, hogy ez nem olly fluctuans kérdés, melly akár gyakori változtatást elfogadhatna, akár pedig változtatása roppant politicai rázkódtatás előzvénye nélkül akár Francziaországban akár Angolhonban valaha sükerült volna. 3) A’ jövedelemnek sok neme van, mellyet direct adó tárgyává tenni nem is lehet, hacsak a’ jövedelem önkényt be nem vallatik: az adó-qualificatio tehát a’ polgároknak némelly osztályára ki sem terjedhet; de tudjuk azt is, hogy adó tekintetében a’ birtok ’s jövedelem külön nemeit lehetetlen egymás közt olly hasonlatba tenni, miszerint tökéletesen aequiparálva legyenek: az adócnsualis rendszernél tehát nem csak hosszadalmasságok, hanem igen gyakori csalatkozások is kikerülhetlenek.
Azonban mind ezek mellett is kinyilatkoztatjuk, hogy ha a’ törvényhozó hatalomnak akármelly nevezetes töredéke, a’ kir. városok rendezésénél az adócensualis rendszerben vélné találni megnyugvását, épen nem vélnők halálos véteknek azt elfogadni, csak azt legyen valaki képes bebizonyítani, hogy a’ dolog nem csak szükséges, vagyis, hogy könnyedebbet, egyszerűbbet, czélravezetőbbet, körülményeinknek megfelelőbbet találni lehetetlen; hanem azt is bebizonyitsa, hogy adórendszerünk ’s különösen kir. városaink sajátlagos állapotja mellett az adócensualis rendszer elfogadása practicabilis. – Ámde nekünk ugy látszik, hogy az egy részről szükségtelen, más részről lehetetlen.
Szükségtelen azért: mert a’ Pest megye által felállitott 3 categoria a’ czélnak sokkal tökéletesben, könnyebben ’s egyszerűbben megfelel; mert hiszen az sem akarja a’ polgárjogot különbség nélül a’ müveletlen, vagyontalan ’s biztos élelemmóddal el nem látott proletariusokra kiterjeszteni; sőt inkább a’ census abban is alapul van véve, 234még pedig sokkal helyesebb mérleg szerint, mint minőt az adónak változékony ’s bizonytalan kulcsa nyujthatna. – Ismételten figyelmet kérünk azon körülményre, hogy midőn választói censusról van szó, az adónak bizonyos mennyisége, nem a’ dolog lényege, hanem csak mérlege olly állapotnak, melly kezességül vehető, hogy az illető egyénnek módja volt magát annyira képezhetni, mennyi a’ választási jog gyakorlatára szükséges; ’s hogy a’ közállomány fentartása ’s közjólét előmozditása iránt érdekkel viseltetik. – Ez a’ census eszméje, nem az adó bizonyos minimuma, ez amannak csak francziás mérlege. – Már most emlékezzünk, hogy a’ polgárjogi képesség csak annyi képességet teszen föl, mennyit az alkotmányos jogok minimumára, t. i. képviselők választására kell, ’s erre megemlékezvén, alkalmazzuk a’ pest megyei három categoriát: Az elsőbe azok tartoznak, kik a’ kir. városokban házat vagy földet birnak (ha ki a’ földbirtoknak olly minimumát kivánná megállapittatni, melly a’ közbirtokossággal egy categoriába jöhessen, ez ellen nem volna ellenvetésünk); kérdjük: valljon arról, a’ ki kir. városban házat bir, nem lehet e föltenni, hogy módja volt magát annyira müvelni, miszerint tudatlanság miatt képviselőt választani képtelen ne legyen? ’s kérdjük: nincs e ő a’ közjólét előmozditásában ’s közállomány fentartásában érdekelve? – Második categoria: a kereskedők, gyárnokok ’s iparmüvészek osztálya, kik magok kezére dolgoznak, vagy állandó műhelyt, raktárt, árúboltot tartanak. Nem találjuk e fel itt is a’ becsületes állandó keresetmódot, következőleg jövedelmet, következőleg a’ census lényegét tevő képességet? – Harmadik végre: a’ városi lakás által föltételezett jövedelmet kimutató irástudók categoriája, hová épen az értelmiség ’s müveltség tartozik; nincs ebben egyenesen az angol censualis rendszer, mellyet a’ francziánál tökéletesebbnek már fentebb kimutatánk? – Szükségtelen tehát a’ franczia censust utánozni, mert a’ census ezen categoriákban is benfoglaltatik; azonkivül ezek is biztositanak, hogy a’ ki adót nem fizet, az polgárjogot nem gyakorolhat; ’s a’ mi legfőbb, minden érdeknek kellő befolyást ’s képviseltetést engednek: az első categoria t. i. képviseli a’ stabilismus érdekét, a’ másik az ipart és kereskedést, a’ harmadik végre a’ tudományt, nemzetiséget, politicai képzettséget.
De végre eldöntő körülmény az, hogy az adócensualis rendszer nálunk, ’s kir. városinkra nézve egyáltalában inpracticabilis, tehát lehetetlen, különösen három oknál fogva: 1) mivel nálunk a’ törvényhozás nem tárgyakra veti ki az adót, hanem egy általános öszvegben ajánlja meg. Ez a’ censualis qualificatiót magában lehetlenné teszi; mert erre okvetlenül megkivántatik, hogy a’ censualis adómennyiség egy bizonyos vagyont vagy jövedelmet képviseljen, ollyat t. i., mellyet a’ törvényhozás a’ polgárjogi képességre elegendőnek vél. A’ hol tehát a’ törvényhozás az adót nem akkint ajánlja meg, hogy az legyen például 5 millió, hanem megajánl például minden városi házbér-forinttól egy garast, vagy minden holdföldtől egy fél forintot, és igy tovább: ott megszabván a’ censualis adó-minimumot, egyszersmind tisztában van magával ennek correlatuma, t. i. a’ jövedelem iránt; ’s tisztná tudja, mennyi ’s minő vagyont vőn a’ polgárjogok gyakorlatára föltételül. – Ellenben minálunk, midőn az országgyülés 4,395,244 frt 21 5/.. kr adót megajánl, csak azt mondja ki, hogy például Pest városa 80 porta utján fizet 80-szor 688 ft 29 3/: krt; ’s igy ha hozzá vetné, hogy a’ melly pesti lakos ebből például 20 ft adót fizet, az politicai jogokat gyakorolhasson; ezen kimondásához sem bizonyos birtok, sem meghatározott jövedelem fogalmát nem köthetné; mert az, hogy ki fizetend Pesten 20 ft adót? nemcsak az embernek saját vagyonbeli állapotától függ, hanem attól is, hogy lakostársai közt a’ kivetett öszveg mikint oszlik el. – Illy adórendszerrel az adócensualis qualificatiót be akarni hozni annyival nagyobb képtelenség, mivel nemcsak az összes adónak fölemelése, hanem csak a’ törvényhatóságok portaszámábani változtatás is (a’ mi minden második harmadik országgyülésen megtörténik), egész sor polgárokat fosztana meg azon politicai jogtól, mellyet, mig az adó kisebb, vagy az illető hatóság kapuszáma kevesebb volt, már alkotmányszerűn gyakorlottak; sőt hasonló jogvesztés támadna az által is, ha magában azon városban néhány uj ház épülne, vagy néhány uj raktár, ’s árúbolt nyittatnék; mert a’ többiek adója ezeknek illetőségével megkevesednék; szóval: hol egyes emberek adótartozéka nemcsak saját vagyonuk állapotától, hanem lakostársaiétól is függ, ott az adó-censualis qualificatio merő lehetetlenség. – 2) Lehetetlen azért is, mivel még igen sok ember van az országban ’s a’ kir. városobkan is, ki adót nem fizet; ott pedig, hol a’ közadó terhe aránylag nem mindenkit ér, – ott adócensusról álmodozni épp olly képtelenség, mint a’ minő hiba volna a’ kir. városok rendezésének magában is nehéz kérdését még az adórendszer kérdésével is nehezíteni. – 3) Lehetetlen azért, mivel a’ kir. városok vagyonbeli állapotja, tehát adófizetési viszonya is, olly végetlenül különböző, hogy nem lehet olly adócensust képzelni, melly minden kir. városra alkalmazható legyen; minthogy vannak városok, annyi birtokkal ’s jövedelemmel birók, hogy házi adó végett egy fillért sem kell kivetniök; vannak ellenben mások, mellyekben csaknem minden egyenes adó utján fedezhetik. – Ezen nehézséget az adócensus leghőbb pártolói is elismerik, hanem azzal vélnek a’ dolgon segiteni, hogy minden kir. városra külön census alapittassék meg az országgyülésen. – Boldog isten! minő zavar, minő képtelenség! 600,000 főnyi népesség közt 50 féle census! hisz a’ censusnak egyenesen természetében fekszik, hogy ugyanazon osztálynak minden tagjaira nézve hasonló legyen; ezen 50 féle census pedig a’ kir. városok lakosait egyenesen földhöz ragadt szolgákká tenné; mert például az, a’ ki Kassán politicai jogokra képesnek itélteték, Pestre jőve, jogtalan lakossá válnék; a’ debreczeni polgár pedig olly adóval, melly őt Debreczen polgárjogra képesítette, polgárrá talán sehol országszerte nem válhatnék. – Ezekhez hozzátevén még, hogy illy adórendszer mellett a’ statusgazdálkodási takarékosság mindig a’ polgárok számát kevesitené: reméljük, kiki átlátandja, hogy az adócensus hazánkban jelenleg inpracticabilis képtelenség. – És ez az, mit jelen értekezésünkben megmutatni kivántunk.
