Vezérczikk. (Zala ’s az adó.)
Vezérczikk. (Zala ’s az adó.)
Midőn a’ házi adó kérdésének zalábani megbuktatását gyászhírül közölnők, ’s azt olly csapásnak mondók, mellynél nagyobb, mellyhez hasonló országgyülési reményeinket nem érheté: azt hivők, alig lesz olvasóink között, ki a’ szörnyű csapásróli rövid tudósitásból át ne lássa, mikint a’ gyászhirnek leggyászosabb oldala, a’ csapásnak legfájdalmasb része nem abban áll, hogy a’ házi adó ez idő szerint ismét egy megyében megbukott, hanem áll a’ zalai megbuktatásnak könnyen gondolhatott következményében, mellyet – Uray, Eö–gh, B–nyi, B–y, F–s, K–er ’s hoc genus omne urakat talán (de ezeket is csak talán) kivéve, e’ honban minden ember, akármelly párthoz ’s pártszinezethez tartozzék is, sőt mondani merjük, az egész ország közszerencsétlenségnek fogna vallani; ’s talán még nagyobb joggal, mint a’ minővel amott nyugaton egykor Sieyes hallgatása közszerencsétlenségnek mondatott. – A’ tárgy kényesebb, semhogy róla sokat beszélni hiba nem volna, ’s mireánk néze kétszerte kényes; mert igazat kellendvén szólanunk, nem szólhatnánk a’ nélkül, hogy szerénységét sértsük ama’ férfiúnak, kit testvéri barátunknak tarthatni éltünk dicsőségéhez tartozik, kinek hajthatlan érczjelleme a’ hazafiui kötelesség munkás érzetét olly valami természetesnek tartja, hogy magáról magasztalásokat olvasni. – A’ keleti fatalismus ugyan keblünk gyarlóságaihoz nem tartozik, ’s kivált nemzetek életében nem hiszünk más fatumot, mint azon megszakithatlan összefüggést, melly okot ’s eredményt örök törvényül egybekapcsol, miszerint bizonyos okoból bizonyos eredmények, egyből a’ nemzet emelkedése, másikból a’ nemzet sülyedése, egyből élet, a’ másikból halál okvetlenül elkövetkeznek: mindazáltal, bár ekkint a’ fatalismus keblünk hitének nem ágazata, annyi sejtelmet mégsem valánk képesek érzelmeinkből kirekeszteni, miszerint hinnők, hogy ugy az emberiségnek, mint a’ nemzetcsaládoknak egy bizonyos rendeltetésök van, ’s azért van percz, midőn egy nemzet összes erkölcsi súlyához mérve, a’ legmagasztosabb egyéniség is olly kevés súlyúnak látszik, hogy ama’ latin közmondás szerint: „mundusse expediet” nem hibáztatnók azoknak minden egyéniséget nullificáló véleményét, kik nélkülözhetlen embert nem hiszenek. – És lehet is, hogy cosmopoliticai szempontból ’s egy beláthatlan távolságú végeredmény szempontjából talán igazuk van: de hogy nemzeti szempontból igazuk nincs, vagy legalább hogy vannak körülmények egy nemzet életében, midőn a’ minél több jó,vagy legalább a’ minél kevesb rosz, reményéhez némelly egyéniségek tényleges munkássága mulhatlanul szükséges; szóval: hogy a’ magyarnak ’s épen a’ magyarnak, ’s épen e’ perczben, épen az országgyülésre nézve nélkülözhetlen embere van, ’s hogy ennek hazafiui munkásságát a’ közelgő országgyülés nélkülözni közszerencsétlenség volna; ez olly érzés, melly – azt hiszszük – az egész nemzeten villám-szikrakint azon perczben keresztülrezgett, mellyben a’ P. Hirlap 47000 példánya a’ zalai gyászhírt honunkban szerte vivé; – mert nem épen igen mély politicai belátás, avvagy jóstehetség kellett hozzá, miszerint a’ közvéleményt mintegy ösztönszerűleg azon aggodalom szállja meg, hogy a’ zalai catastropha valószinüleg az emlitett közszerencsétlenséget húzhatja maga után. – Ezért gyászhír a’ házi adónak zalábani megbukása. És valóban nehéz hinnünk, hogy a’ Világ kalászedőjén kivül akadjon politicai élettel foglalatoskodó ember honunkban, ki tudósitásunknak imez értelmét föl nem fogni, ’s abban a’ házi adó megbukása fölötti lamentatiónál egyebet nem látni képes volt volna. Ő föl nem fogá, ő nem látott; ’s ezt csak ő teheté, kinek – mondhatnók – szeme előtt munkált ötnegyed évig a’ büntetőjogi országos választmány, kinek egyik főnöke azon országos választmánynak tagja is volt, mégis annyira mit sem tud a’ kor kérdések alakulásának momentumairól, miszerint jámbor avatlanságában egész naivsággal csudálkoznék, hogy hol vette magát tollunk alá azon vélemény taglalata, melly kir. városokban a’ választói jogot a’ legtöbb adót fizetők által kivánná monopolizáltatni; sőt e’ vélemény czáfolgatását hajánál fogva előhurczolt, ’s épen most országgyülés előtt egészen időszerűtlen vitatásnak nézi. Boldog isten! hogy némelly ember erőnek erejével politicus irónak veti fel magát, ’s pedig a’ szitán át még csak azt sem látja meg, a’ mi közvetlenül orra előtt van. – Illy embertől aztán nem csuda, ha a’ zalai catastrophároli gyásztudósitásunkat nem értette. De hiszen ős szegény erről nem tehet, habár nemcsak politicai dolgokról irni, hanem még a’ politicai journalisticát birálgatni is elég vakmerő. – Requiescat in pace! – Pest megyének középponti közönsége, még a’ kávéházi közönség is, gyásztudósitásunk értelmét egyszerre felfogá, ’s a’ mint ápril. 6-kán a’ P. Hirlap 236-ik száma Budapesten széthordaték, két-három óra alatt már uton utfélen általánossá vált a’ meggyőződés, hogy Pest megyének önmaga ’s a’ hon iránti kötelessége Deák Ferenczet követül választani, ’s gyakorlatilag megmutatni, hogy a’ megyei szerkezetnek olly szellemi separatismust kifejteni nem szabad, miszerint a’ nemzet jelesbjeit sajátuknak csak azon megyék válhatnák, mellyekhez lak vagy birtok által csatolvák. – És 3–4 száz főnyi tömegekben járt a’ pesti középponti nemesség a’ megye hatályosb tagjainak kijelenteni, hogy ők követül Deák Ferenczet kivánják, és Pest megyének rég designált, utóbb pedig közakarattal meg is választott követei, vetélkedtenek egymás között, hogy mellyiküknek jusson a’ szerencse visszavonulni; és valóban Deák Ferencznek Pest megye követévé elválasztását csak azon körülmény gátolhatá, hogy legmeghittebb barátainak szomorú, de becsületbeli kötelességök vala, a’ legpositivumabb, legfélremagyarázhatlanabb, ’s a’ reménynek még csak árnyékát is elzáró adatok nyomán kijelenteni, hogy Deák Ferencz most Pest megye követségét semmi esetre, és semmi kigondolható conjunkcutrák között el nem vállalja; elválasztása tehát őt csak azon kellemetlen helyzetbe tenné, hogy lemondani legyen kénytelen, mit egy díszes megyének tisztelő bizalma ellenében, megtenne bár kétségtelenül, de csak fájdalommal tehetne meg. – És Pest megyének lelkesült rendei sokkal inkább tisztelik őt, sokkal nagyobb bizodalommal méltányolják a’ fontos okokat, mellyek őt reá birák, hogy ingathatlanul igy határozzon, mintsem olly lépést tegyenek, mellynek minden eredménye csak fájdalom lehetett volna, és pedig annak okozott fájdalom, kinek hazafiui keblét az, a’ mi Zalában történt, már ugy is keservesen megérintheté. – Mert tudniok kell olvasóinknak, hogy Zalában az éretlen durva nyers tömegnek szentségtelen vétkes kezekkeli felizgatása már olly eseményeket idézett elő, mellyek iránt csak az adhat némi megnyugtatást, hogy olly megyében történtek, mellynek értelmes része hosszu évek során keresztül az ország előtt mocsoktalan tiszta fényben áll, ’s mellynek eszét, szivét az idők viszontagságai alatt meghajolni soha sem tudott férfias jellemét, nemzetünk a’ két Deákban olly magasztosan egyénesítve tiszteli; mellyen hát egy-két zavargónak ármánykodása csak pillanatnyilag diadalmaskodhatik; de mellyett meghomályositni, vagy épen tartósan legyőzni képes nemcsak nem leend, sőt mellyet a’ viszontagságok inkább csak megedzendnek. – Jónak véljük a’ levelet, melly az emlitett szomorú eseményekről tudósit, a’ megyek dolgok rovatából ide iktatni:
* * *
Zala-Egerszeg.
April 6. A tegnapelőtti gyászos nap után tegnapi gyülésünket örömmel irnám meg, mint teljes ’s fényes bizonyságát annak, hogy Zalában az értelem most inkább, mint valaha, egy és osztatlan, ha azt ápr. 4-kei már közlött események egy részről, más részről pedig a’ tegnap tudomásunkra jött borzasztó esetek kebleinket örömtelenekké ’s fásultakká nem tették volna; mert az elcsábitott ’s fölizgatott mintegy 2000 körüli nemesség eltávozta után, kikkel eltakarodni az izgató három kolompos is, noha kettő ezek közül is nem ugy a’ mint jött, tanácsosnak tartá, – Zala RRei fölötte nagy számmal együtt maradván, határtalanul tisztelt ’s szeretett Deákunkat a’ terembe léptekor egy óranegyedig nem szünt harsogó éljenekkel fogadák, ’s a’ csüggedést nem ismerő férfiu tekintete uj reményeket élesztett kebleinkben, miszerint várhatjuk, hogy Zala nem sokára ismét az előbbi lesz. – Hő ragaszkodást ’s értelemegységet tanusita a’ gyülés folyta is, mert a’ választmányi javaslat* egész kiterjedésében minden ellenmondás nélkül ’s harsogó tetszés jeleivel elfogadtatott, ’s egyedül azon pontokat tekintve, mellyekben fizetés véleményeztetett, mint például az országgyülési költségek, szállások ’stb. a’ nyers tömeg által kimondott „nem fizetünk” következtében pótló utasitásra hagyatott, mellynek adására ’a nemesség ismét összehíva leend; az utólsó utasitási pont olvasása után azonban feljajdultunk mind, kik a’ teremben valánk, érzékenyen hatván kebleinkre ama’ rémitő hir, hogy ápril. 4-kén estve a’ nemesek Kehidán (Dek Ferencz jószágán) gyilkolást követtek el. – Csányi Elek fősz.biránk szóval tett jelentésével bemutatá a’ kehidai gazdatiszt tudósitását, melly szerint még azt ápr. 3-kán nagy számmal gyalog keresztül utazott nemesek az utczán több helyeken tapló-tüzet vetettek el, sőt Deák Ferencz ur kapujánál az udvarba kétszer is lőttek. Ezen előzmények őt figyelmessé tevén, nehogy visszatértök alkalmával valamit meggyújtsanak, a’ szükséges őröket kirendelte; és jöttek a’ nemesek 4-kén estve diadal-mámorral, iszonyú zajjal ’s lövöldözésekkel, ’s az urasági udvarba ismét belődöztek. Ez alkalommal különösen a’ leggarázdább bükiekkel két éji őr találkozott, ’s inték a’ bőszülteket, hogy viseljék magokat csendesebben, hogy a’ lövöldözés faluban tilos; de ez intésre ütés- ’s lövéssel feleltek, ’s az egyik őrt egy 18 éves fiatal legényt balválla alatt keresztüllőtték, ki is holtan esett le; a’ másik hasonlóan fiatal őr, egy kis fejszével kapott ütés után futással menekül; – de lett ekkor lárma, a’ falusi lakosok összefutottak, ’s a’ borzasztó verekedés közönségesssé lett, ’s nem is szünt meg, mig a’ nemeseket a’ faluból ki nem verték, – egy a’ nemesek közül a’ falu végén halva találtatott, egy pedig nagyon meglőve s’ verve, még életben van ugyan, de fölgyógyulásához kevés a’ remény; a’ nemesek közül összesen 6 elfogatott ’s letartóztatott, de ezek is tetemesen össze vannak verve. Még fősz.biró ur e’ tudósitás folytában azt is jelenté, hogy az említett nemeseket hazautaztakor kikerülvén ő utána is lőttek. Elkeseredve hallották mindezeket a’ megye RRei, ’s a’ történtekben egy borzalmas jövendőnek előjeleit sejdíték; a’ tanácskozás nem ment higgadt kebellel, a’ borzasztó esetet az elkövetett izgatás következésének tulajdonitották, ’s a’ rendkivüli esetre rendkivüli módokat javasoltak, hogy a’ szikra előbb, mintsem tűzre – lobbanthatna, elfojtassék. A’ főigazgató F–György ellen, kit előbb megvetés tárgyának tekintének, vizsgálatot akarának rendelni, mindaddig, mig Deák Ferencz, noha ő volt a’ sértett, ’s az izgatás személye ellen intéztetett, az ingerültséget le nem csillapitá, ’s megtaníta bennünket, hogy bűnt ne keressünk, hanem bűnöst, ’s tartsuk meg a’ törvényt magunk, ha mások által is megtartatni kivánjuk; keblét érzékeny fájdalom dúlta, de mégis nyugodt tanácsadó maradott, – ’s mi elfogadók tanácsát, vizsgálatot rendelénk az elkövetett gyilkosság ’s véres verekedés iránt, ’s a’ vizsgáló választmány ma már Kehidán a’ hely szinén foglalatoskodik; – eredményét megirandom.
Mellyet, habár csak fővonásaiban is, a’ kezünknél levő szerkezet nyomán közölni fogunk.
–Szerk.
–Szerk.
Kossár.
* * *
Mig ez Zalában ekkint történik, a’ szomszéd Vasban is gyülés vala, ’s találkoztak – mint alább olvashatni – emberek, kik ott is felbősziték a’ tömegeket, miszerint nem csak a’ javitási kérdéseket szentségtelen kezekkel legyilkolnák, hanem az ajkaikon pengetett ősi szabadság templomából, a’ megyegyülési teremből, mellynek fegyveres kézzeli megilletéseért már emlékezetünkre az egész nemzet búsan feljajdult, a’ nemességnek nyers erőszaka, nem csak a’ szólásszabadságot, hanem a’ személyes bátorlétet is számkiveté; ’s egy Batthyányi Lajost, ki előtt, midőn szót emel, hogy adómentességét a’ haza boldogságának áldozatul vigye, még ellenének is szent pietással kellene meghajolnia, alkotmányos jogainak meleg honszerelemmeli gyakorlatában, durva fenyegetésekkel akadályozza; ’s egy Széchenyi Jánost, ki nevének fényéhez férfias hazafiui szilárdság mellett, olly kedélyes jóságot csatol, mellyről azt hinnők, hogy hol a’ polgárosodásnak csak még olly gyönge mécsecskéje is ég, a’ bősz harangot is megtudná kérlelni, ezen férfiunak tisztelt személyét, még durva tettleges bántalmakkal is illeté, ’s tán életét is veszélylyel környezé.
244A’ kórállapot im ennyire nőtt, ’s mi ha recriminatiókban gyönyörködnénk, hangos szemrehányásokat tehetnnék azoknak, kiknek talán épen ellenséges föüllépése nyujttot bátorságot némi zughősnek, hogy a’ nyers erőszak mezejét merje megkisérteni, mellyet talán nem mert volna, mi a’ haladó pártban szakadást nem tapasztal, melly azon erkölcsi erő hatását is tetemesen meggyöngitette, mellyet egy kérdésnek az ország összes értelmisége által szinkülönbség nélküli pártolása mindenkor, ’s mindenütt magával hord. – Azonban isten ne adja, hogy bennünk az emberi gyarlóság a’ polgárkötelesség fölött valaha annyira erőt vegyen, miszerint illy időben akár önérzetünknek tömjénezzünk, akár pedig a’ bajok halmazát, criminatiók és recriminatiók végett kizsákmányoljuk; – majd nyugalmas időkben törhetünk láncsát személyink iránt, most csak a’ közügy, és az édes hon lebegjen mindig szemeink előtt. – Azért mindenek fölött komoly szilárdsággal constatirozzuk az állapotot.
A’ házi adó kérdését a’ mi illeti, mi Zalában, mi Vasban, mi mindenütt, hol az a’ köznemesség felizgatása következtében nyers erőszakkal buktattatott meg, ép az illy módoni megbuktatásban, naponkint uj meg uj bizonyságát találjuk annak, hogy a’ sajtó e’ részben hivatásának nem csak becsületesen megfelelt, de sőt példátlan haladást fejtett ki, ’s a’ kérdést két rövid év alatt csudásan megérlelé. – Mert annyi bizonyos, hogy alig tudand valaki országot nevezni, hol illy kényes kérdés, mellynek a’ szabadalmat szabadságnak néző szokásosság annyira ellene áll, ép a’ szabadalmazottak soraiban olly kimondhatlan haladást tegyen, miszerint az ország összes értelmisége, igen parányi töredék kivételével, minden reményt haladó egyetértéssel pártolására nyilatkoznék. – Ez nem egyedül a’ sajtó müve, de igen nagy részben mégis az övé; mert mondani merjük, hogy nélküle a’ kérdés ennyire tán tizszer annyi idő alatt sem érett volna. A’ sajtó tehát a’ magáét becsületesen megtevé, ’s meddig a’ sajtó hatása terjedhet, addig a’ kérdés gyönyörűen áll. Mert a’ sajtó mezeje az értelmiség mezeje, azontul csak az élő szó hathat, ’s a’ sajtó hatásának vége ott kezdődik, hol az olvasás végződik. – A’ kérdést a’ mint látjuk a’ felizgatott tömegek nyers kitörése buktatja meg; tehát olly erő, mellyel a’ sajtó hiában küzdene, mert a’ sajtó szózata oda közvetlenül nem hathat. Ha ez máskép volna, az ügy diadalát a’ sajtó öszhangzatos működése ott is kivíná, mint kivítta Frankhonban cholera idejében, 48 óra alatt, a’ kútmérgezési bősz hiedelem legyőzetését. – Ámde kik idézték nyugalmából fel a’ nyers erőszakot? azon izgatók, kik elmentek oda, hová a’ sajtó nem férkezhetett, ’s az értetlenséget elcsábiták, az együgyüséget reászedék, ’s a’ szenvedelmeket felizgaták, hogy magoknak minden áron lépcsőt csináljanak egy vagy más polczhoz, melly után éveken át hasztalan sovárogtak, vagy biztositsák a’ köznemesség bizodalmát, mellyre vagy soha sem valának érdemesek, vagy azt már elveszteni érdemesek; mások ismét hogy boszut álljanak, mások hogy magokat fontosakká tegyék, mások ismét, hogy látható szerepvivői legyenek azok ármányának, kik eladósodott erszényükön kívül érdekeket alig ismernek, vagy épen azon ármnáynak kezére dolgozzanak, melly földalatti utakon túr előre zsákmánya fölé. – Mindezekkel ismét a’ sajtó hiában vesződnék, mert ezekre ok nem hat, és nem hat meggyőződés; azon tisztes ellenek pedig, kik a’ házi adó kérdésének meggyőződésből ellenségei, nem sokan vannak. Azonban mind a’ becsületes ellenzék, mind a’ vétkes ármány fontosságot csak az által nyer, hogy a’ köznemességet felbősziti; ’s azon irtózatos jelenetek, mellyeket ezen felbőszités már is előidézett, sokkal veszélyesb következményekkel terhesek, mint a’ házi adónak ephemer megbukása. – Mi ugyanis attól tartunk, hogy a’ szegény megvakított nemesség, megyei szerkezetünket, vele alkotmányunkat veszélyezteti, legközelebb pedig egyenesen maga alatt vágja a’ fát, ’s magának olly sorsot készít, minőbe a’ lengyel schlachták sülyedtek. – Mert ha egy részről hasonló jelenetek a’ felsőbb osztályokban azon érzést támasztandják, hogy értetlen nyers tömegekre közvetlen tanácskozási jogot bizni, ’s a’ hon jövendőjét azoktól várni merő kábaság; más részről pedig még az értelmes középrend soraiban is sokakat megszálland a’ hiedelem, hogy átalakulásunk illy módon menni csakugyan nem fog: kérdjük, mit használand azoknak ügyekezete, kik visszaélések miatt magát a’ szabadságot nem kárhoztathatják; kik a’ képviseleti rendszerré alakulást nem jogfosztások, hanem jogkiterjesztés utján vélik eszközlendőnek; ’s kik például a’ borsodi, gömöri, pesti nemességre talán hiába hivatkozandnak, mint fényes bizonyságra, hogy a’ magyar köznemesség jelleme nem olly bőszülten nyers, mint minővé az itt-ott némelly csábitók teszik? Nem lesz e ezen ügyekezet hasztalan? ’s nem hihető e, hogy a’ talán mind sürűbben és sürűbben megujulandó borzalmas jelenetek rémitő, szivháboritó hatása közt, a’ köznemesség köztanácskozási joga hulland talán legelső áldozatul?
Egyébiránt a’ mi közvetlenül a’ jelen állapotot illeti, nem kétségeskedünk kimondani, hogy nézetünk szerint a’ házi adó kérdésének barátai önerkölcsi erejük érzetében szabad tért engedtek az izgatásban. Isten őrizzen! hogy valaha Eö–h vagy F–s urak példáját követnők, inkább veszni, mint olly utakon győzni; de miután ügyünk mellett az igazság, a’ hon boldogságának ’s magának a’ nemesség javának igénye harczol, miután több helyütt (még most közelebb Komáromban is, Pestben pedig kivált Áporkán) tapasztalhatók hogy a’ köznemességre a’ józan okoknak, alkalmas előadással, még felizgatott állapotban is hatása lehet; miután végre ott, hová ’ sajtó nyomtatott betűi nem hathatnak, az élő szónak még jó tér nyilik: nagyon csudálkozunk, hogy ezen tér F–s ’s tb. uraiméknak, minden ellenzés nélkül elfoglalniok engedtetett, ’s a’ csábitás szavának az igazság szava, amaz urak sajátságainak leleplezése ’s a sorsnak, mellynek örvéne fölé a’ köznemesség taszittatik, kimutatása, ellen nem szegeztetett.
Ezen tér jó eleve megkisértve még kevés helyen volt, ’s a’ hol volt, sükerét ritkán téveszté; ebbe vetjük bizalmunkat Zalára nézve is, ’s reméljük, hogy azon közindignatio, mellyet a’ történteknek fel nem ébreszteni nem lehet, olly öszpontositott erőt ’s munkásságot fejtend ki, mellynek törvényes és igazságos eszközei előtt, minden forintos ármányok egyszerre összeporlandnak, – a’ hon pedig hálát ’s köszönetet mondand azoknak, kiket a’ viszontagság sulya le nem nyomott, sőt fölemelt, s’ kik nem esvén kétségbe a’ közügy fölött, megtartják a’ nélkülözhetlent ama ’pályának, mellyre különben politicai jellem szilárdsága őt lépni nem engedné.
