Czáfolat.
Czáfolat.
(Aradi közlésre pesti észrevétel.) A’ Világ f. évi 12-ik számának egy piszkolás-, sértés- ’s fonák eszmékkel megrakott czikke következtében kötelességemnek érzem a’ Világot a’ közlő gyönyörű loyalitására figyelmeztetni, ’s eszméit a’ legszerencsétlenebb elmeszüleményeknek nyilvánitani, az elfogadó lap kezelőit pedig az efféle méltánytalan közlés jövendőbeni visszautasitására bizalmasan megkérni. Az említett czikkben közlő előadja, hogy f. évi január. 23-kán tartott Arad megyei közgyülés alkalmával a’ többi közt a’ boldogult Tököly Sebők hagyománya körüli eljárás ’s annak özvegye (?) részére megtagadott hatalomkor került szőnyegre, ’s közlő a’ közgyülés tettét roszalva, elkeseredve feljajdul, a’ karhatalom megtagadásán boszankodik, az özvegy (?) oldalán vitézül harczol, a’ boldogult általános örököse a’ g. n. e. pesti nevelő-intézet meghatalmazottját, ki a’ hagyományba végrendelet nyomán törvényesen lépett „holmi rácz prókátor” czimmel tiszteli meg, sőt magát a’ t. megyét eljárásában gyanusítni nem átalja; ’s isten tudja, milly véteknek tartja, hogy e’ tárgyra nézve nem az lön határozattá, mit ő szeretett volna. – Némi felvilágositásul szükség a’ tényt elaődni: néhai vizesi és kevermesi Tököly Sebők ur, kir. tanácsos, aranysarkantyús vitéz, törvénytanár, a’ több százados Tököly család ivadéka, – a’ tudományáról, jótékonyságáról, tiszta hazafiságáról, honszeretetről közönségesen ismert, ’s jótékonyságában vallás- vagy nemzetkülönbséget nem ismerő emberbarát, – látván, hogy százados nemzetsége épen ezen volt felesége miatt teljesen kihal, attól még ezelőtt 16 évvel birói itélet következtében elvált. ’S igy sem felesége, sem gyermeke ’s nemzedéke nem levén, egyéb számtalan adakozásokon kivül a’ debreczeni collegiumnak, magyar academiának, ’s magyar szinháznak ügyét hőn pártolva, alapitványokat tett, ’s miután ősi javait még éltében öcscsére átruházta, mult évi septemberben meghalt, ’s végrendeletében polgári javait ’s egyéb szerzeményeit egyházi, katonai ’s nevelő-intézeteknek hagyá; ’s e’ szerint a’ hagyomány egy része g. n. e. hitsorsosainak Aradon, – másika, mig Ludoviceánk megnyittatik, a’ bécsi Theresianumnak, harmadika pedig a’ g.n.e. pesti nevelő-intézetnek jutott, hol a’ magyar nemetiséget legkönnyebben vélte a’ nevendékek szivébe olthatni. A’ boldogult jól ismervén g. n. e. hitsorsosainak szomorú állását, kik segedelmet csak önmaguktól várhatnak, végrendeletében ezek pesti nevelő-intézetét nevezte általános örökösének. Az intézet gyámjai tehát az örökség átvételére két törvényesen meghatalmazott egyedet küldének Aradra, kik is a’ hagyományt – melly azonban koránsem olly roppant, mint azt a’ feljajduló értesitő a’ világgal elhitetni szeretné – átveszik; az ugynevezett özvegyet képviselt bitorló elutasittaték. ’S ez intézet a’ hagyománynak maig is sértetlen birtokában van. Ekkor az ugynevezett özvegy, kinek a’ boldogult által elválás után a’ számára rendelt 2000 p. frt számos gazdag adományon kivül pontosan fizettetett, ’s maig is fizettetik, ámbár a’ boldogultról 16 évig mitsem akart tudni, egyszerre mint valóságos feleség előáll, az intézet ellen képviselője által visszahelyező pert kezdet, ’s hallatlan! ebbe nem a’ birtokban levő intézet, nem annak meghatalmazottai, hanem, tudja isten mi okból! Arad városa, majd t. Arad megyének egy érdemes egyéne, kinek az intézet örök hálával tartozik, idéztetik ’s marasztaltatik el; minthogy pedig más vagyont, mint a’ kérdéses hagyományt foglalás alá venni nem lehetett, az itéletet az emlitett intézeten minden bejelentés nélkül kivánta végrehajtatni; mi törvény szerint gátotlatván, t. Arad megyéhez hatalomkarért folyamodott; de a’ t. megye a’ törvényhez lelkesen ragaszkodva, a’ meg nem idézett, ki nem hallgatott ’s el nem marasztalt intézet ellen hatalomkart nem rendelt; ’s mert nem rendelt, a’ loyalis értesitő kigyót békát kiált a’ megye, annak lelkes egyénei, genialis kifejezésén, „a’ holmi rácz prokátor” czím-adáson, azt hiszi, hogy a’ világot részére megnyerte, ’s a’ gunyos elnevezésekkel az illetőket boszantotta. – Igy állván a’ dolog, nekem ’s minden becsületes érzésü honfinak, kinek a’ különféle ajku ’s vallásu hazafiak annyira kivánatos és szükséges összeolvadása szivén fekszik, a’ sajnálatraméltó levelező ellenében csak felsohajtani lehet, mondván: bocsáss meg neki uram! mert nem tudja, mit cselekedett! – és szánakozni alacsony gyanusitgatásain, mellyekért őt csak közmegvetés fogja követni. – Egyébiránt az intézet elemeivel abban, miszerint a’ birói eljárás holmi stratagemákkal megelőzni kivánják, távol sem akarok versenyezni, hanem teljes bizalommal megnyugszom a’ birói igazságszeretetben, melly vallás- és nyelvkülönbséget nem ismerve, illy intézeteket, mint a’ haza közjavára állitottakat, minden magányérdekek ’s törekedések daczára is egyenlőn pártol; ’s egyedül azt nem hagyhatom érintetlenül, mikép azon laptól, melly annyiszor kijelenté, hogy mennyire viseli szivén a’ hon javát, illy izgága czikk fölvételét csakugyan nem remélettem, és szabadjon hinnem, hogy illyesmit többé tenni nem fog – hacsak azon szánandó kitétele szerint, melly utóbbi számainak egyikében olvastatott: „graeca fides nulla fides” – azt elhitetni nem akarja, hogy elfelejtkezett immár minden következésekről, mellyek az illy gúnyos és sértő kifejezéseknek szomoritó ’s átkos szüleményei szoktak lenni.
Egy magar prokátor.
