Zemplénből.
Zemplénből.
S.-Ujhely, ápril 1. E’ lapok rendes levelezője, mint egy ominosus 13-mas lakomában a’ halálra történt sorsvonás martaléka, ez árnyékvilágból kimulván, m. hó 3-dikán elis takaríttatott. A’ legfensőbb polczot, mit kérészéletében kivivhata: levelezői tisztét, végrendeletileg reám fölülrajzolt ’s alulirt Rákra öröklé. A’ tisztes ókor a’ világmindenséget egy farkát maró kigyó jelképében testesíté meg; tudatni akarva, mikint mindennek vége a’ kezdet leend; mikint a’ bölcsek kövét Salamon után Kölcsey találta föl, minden földi törekvés hitványságára oktatván az oktatandókat. Nem szükség földicsekednem, hogy tanának búzamagvai híveimnél avar szirtre nem hullának. Engedje hát, tisztelt szerkesztő ur, e’ dicsőséget ,nekem is megkisértenem önt, megrögzött Saulust, buzgalmas apostolaim közé tétetni.* Első évnegyedes gyülésünk szellemi bőjtére, az anyagi böjt hamvazó kezdete idézebe, ’s közbejött törvényszékeink végén, 17. d. folytatva a’ diogenesi lakomát, pengő ércz és csengő czimbalom, ,tus’-ai közt 20. d. csakugyan bevégzé. – A’ gyakori kisgyülések jegyzőkönyveiből felolvastatván a’ főispán levele a’ főadószedői hivatal betöltése tárgyában, csodálattal értettük neheztelő óvását: mikint „most egyszer nem ellenzi ugyan, hogy csak egy nevet küldénk választása alá” – azon egyszerű okból, mert több nem volt – „jövendőben azonban a’ kölcsönös jusoknak tiszteletbentartásánál fogva is megkivánja”, hogy a’ megürült hivatalokrai csőd körlevelek utján tudattassék ’s választás végett több név terjesztessék föl töltelkéül. – 1) Jött Biharnak lélekmeleg levele, az ismert tizedügyben ’s a’ fontolva maradásnak főalkalmat nyujta egész pompájában kiterengetni pávafarkát. Egy ur, kinek nagy hibája a’ nagy tehetség: törvénykezésünk zugai és szövényei közt el nem tévedni, de igen, téveszteni, ’s ekkint hatálylyal szilálgatni össze hallgatói egy résznéek gyöngélkedő nézetirányait, roppant sérelmül tekinti Biharnak vádját, de morzsányival sem kisebbnek a’ hatalomkor megatagadását. ’S minden lehetőség kimerítve lön, megbizonyítani a ’curiai itélet lehető törvényszerűségét ’s a’ vádoló körlevelet a’ bihari ismert felekezetesség Eris almájaul ténylegesítni; ’s illyenkor nekünk zempléniekül* smint Archimedesnek, csak mákszemnyi pont kell, hogy a’ legmelegebb meggyőződés napvilágos tényeit senyvesztő fontolgatásunk jégvermében halálra hűtögessük. Az egyik okleveles felvilágositást kivánt; a’ másik simplex mellőzésre szavazott, sérelmet nem a’ vita fölött álló biróitéletben, de Biharnak rendtapodó konokságában álmodozva; – a’ roppant vajudások szüleménye egy óriási – egér leve… „közöltetvén ugyanis a’ tek. kir. táblának e’ tárgyban hozott itélete; de miután épen arról lenne kérdés jelenleg: mikép jött ezen pör a’ legf. hétsz. tábla itélete alá? ns Bihar vm. megkerestetni határoztatott, hogy az ide tartozó adatokat a’ fm. hétsz. tábla itéletével együtt közleni sziveskedjék.” – Illyforma felszólitást intézénk egykor Vashoz* ’s a’ tisztelt megye, válaszra sem méltatá tudakozódásunkat. – 2) Szabolcs inditványai közül a’ Drevenyákféle ásványgyüjtemény megvétele ’s az orsz.gyülési munkálatoknak a’ megyékkeli közlése iránt: amaz országgyülési becsléstől függesztetik föl, emez pártoltatik; bortilalmunk elleni lamentoja pedig ad acta tétetik – jó éjszakát! – Zólyom és Heves előfogatozást illető, – Maros-szék, Hunyad és Három-Szék uniopártoló, – Borsod, törvényszéki határnapjait tudató körlevelei ’s Ürményi koronaőr válasza tudomásul vétettek. – 3) A’ nádori levél, melly a’ vérjogi szabályok hű megtartását rendeli, ’s egy helytartósági intézvény, melly bennünket egy statarialis eljárásunk hely- és törvénytelensége miatt fenyít, ’s azt a’ nevezett törvényszék tagjainak ő felsége legm. nevében komolyan roszaltatni rendeli – felolvastattak. 4) Az 1811. országos pénztár számadásaiból előtünő, 446,606 ft 29 1/8 kr. pp. kincstári előlegezés, minek megtéritése felől a’ KK. és RR-nek a’ jövő országgyülésen tanácskozniok kellend, ugyancsak 248megszeppentett. Ezernyi választmányainknál eszünkbe nem jutott, hogy ezeket a’ diurnumocskák, ezek a’ forspontocskák ’stb. megannyi ezreibe kerülnek – a’ contribuens erszényeinek; most a’ fizetés rémálmai közt utasítók a’ tudató levelet az utasitásokat készité választmányhoz, hogy a’ nemfizetés eszméje addig is boldog öntudatul szűz maradjon. – 5) A’ gazdasági egyesület uj levéllel tisztele meg bennünket, miután az elsőre egyetlen egy fillérrel sem áldoznák. Da capo. – 6) Gatály (falu) robotváltsági szerződését a’ h.tanács visszautasitá, urbéri rendezés említtetvén benne, melly felterjesztve sem volt soha. – Majd Nógrád, Liptó, Gömör, Veszprém ’s különösen Tolna ismert tartalmu körlevelei tárgyaltatnának. Megpezsdült bennünk a’ párduczos apák emlékezete… „Azon esetben – mond Lengyelhonra vonatkozólag Tolna, többi közt férfias föliratában – ha szelídebb érintés az orosz hatalom által figyelem nélkül hagyaték: a’ nemzet és nemzet közt kölcsönös érdek és becsületsértés miatt fenmaradó legszigorúbb eszközt is alkalmaztatni leg. méltóztassék, nem kétkedvén cs. k. ap. felséged, hogy ez esetben hiv magyar nemzete az emberi méltóság-föltételezte és több millio keresztény lelkiszabadságának kivivására szükséges segedelmet teljes készséggel ’s jobbágyi hódolattal meg ne ajánlja.” – ’S labyrinti szövevényekbe tévedezett a’ szerte ágazó vita. Bajt, jogtörést, sőt világos veszélyt majd nem minden színezet láta; de az egyik, sem jogot, sem eszélyt nem a’ körlevél inditványában, – béke, és hadjoghoz mi közünk sem levén. Éljünk, haljunk a’ honért, de idegen ügybe, bár milly legyen is, belé kukkanni: nemzetjogtörés. Ugyan mit mondanánk mi, ha vallásügyeinkbe idegen hatalom keverednék? Víjunk ki tényleges befolyást az aldunai tartományok ügyébe: de háborúskodás nélkül. Hasonlag egy valaki: „Mit czélzunk a’ fölirással? kérdé. „Hűségünk fitogatását? az magunkra vonna árnyat. Országgyülésre vigyük a’ tárgyat? eredménytelen időpazarlás, sőt politicátlan, a’ panszláv érdekek bizgatása miatt.” – Válaszolva lön ’s főleg a’ központ legtehetségesb aggférfia által: Szabadság és világbéke a’ kor jeligéje. Mig a’ zsarnok-kény nem csak a’ nyers erőt, de a’ szellemet ’s a’ hitet is lánczra füzheti, e’ két áldás addig puszta szó ’stb. – Két fél van; az egyik mondja: bár mit tegyen ez ügyben fejedelmünk, reánk számolhat biztosan; a’ másik: Hanibal ad portam, de a’ veszély olly irtóztató, hogy megse mozdulj, mert tüstint véged van. Ne egyes vármegyék irjanak föl, elszakadozva, egymást paralyzálva, minden esetre nyomadéktalanul, mint a’ lengyelek iránti boldog emlékü enthusiasmusunkban; ’s ha minden nyomás ellen irkálni akarnánk, vége, hossza nem lenne a’ levelezésnek. Az országgyülés életkérdése ez: „Si vis pacem para bellum”, tanit a’ deák. Ha tenni akarunk, tegyünk nyomatékosan. Nem ok az exercitatio költséges volta; az efféle kiadás el nem szegényit, mert a’ pénz köztünk marad. De e’ nélkül is, ha az alkotmányos állás és aristocratia tetszik: tessenek terhei is, vagy szálljunk le a’ lóról; A’ beavatkozás mindig ’s mindhol megvala. A’ syriai keresztényeket pártolandóknak mondá a’ franczia kamra, ’s a’ kormány azt felelte, hogy ismeri kötelességét. Igy ellentáll az angol és franczia kamra a’ lengyel nemzetiség elnyomása ellen. Ha a’ lengyelek mellett felszólalhatunk, ha polgári ügyekben felirhatunk: mért nem vallásiakban és bennünket közvetlenül érőkben? Történeti jogunk az Aldunához kétségbevonhatlan; mai napiglan is zászlóival kérkedünk, ’s minden fejedelmünket megesketjük visszaszerzésére… határainkon belől ’s kivül a’ panszláv elemek processusa forrong; ügyekezzünk egykoron elmondhatni: ha annyian leendenek mint Xerxes tábora, hogy a’ nap elsötétednék miattok, „árnyékban küzdendünk.” – Volt, ki a’ fölkelést mint aristocratiai intézményt, melly a’ honvédelemben is elszigetel bennünket, mint erkölcstelenséget mellőzni akarta ’stb. de a’ lényegesb iránypontok, mik tanácskozásainkat vezették, hiven elsorolvák. ’S ekkint a’ fölirás és a’ honvédelmi rendszer kivíva lön, mint ki lenne minden, ha ember volna, vagy is – mert ember van – őszinte, meleg akarat. (Vége követk.)
Kisérletektől senkit sem tilthatunk el, e bizony mondhatjuk semmi sem lesz belőle. – Egyébiránt engedje zempléni tisztelt levelezőnk K– Gábor ur, hogy őt tisztelettel, ’s a’ legszívesebb baráti bizodalommal megkérjük: méltóztassék azon tetszhalottas merevedséget, mellyet Rák ur olly igen hajlandó volna successionalis aperturának nézni, lelki ereje hatalmával lerázni idegeiről, ’s ne restelje akár mi szószátyárságok mint rendes levelezését továbbá is folytatni, s lapjainkat azon törhetlen hűségü genialis közremunkálással gyámolítani, mellyért neki már eddig is örökös köszönettel tartozunk.
– Szerk.
– Szerk.
Tanulják meg némelly bölcsek, hogy nem Zemplény, nem is Zemplin, hanem Zemplén.
Lehetlen akkori határzatunkat ide nem szúrnom: „A’ népnevelés előmozditását ezen megye is legszentebb kötelességének ismervén, ’s mind helybenileg, mind országgyülésileg intézkedvén minden hív polgárt egyiránt érdeklő e’ hazai ügyben is; azonban tagadhatlan, hogy a’ nemesi kiváltságok fölött őrködő sarkalatos törvények sérelme nélkül bár melly adóztatások is, a közönséget veszélyeztető rendkivüli eseteken kivül, kötelezőleg nemesekre is ki nem vethetők: e’ részben tehát a’ megyei RR semmi aggodalmat nem találván, egyedül második része ns Vas megye sérelmének, hogy t. i. a’ népnevelés tárgyában hozott üdvös határozatai a’ közbejött udv. kegy. parancs által általában megsemmisittették, vétetett méltólag fontolás alá; hosszas tanácskozás után azonban a’ többség kivánatához képest ns Vas vm. megkerestetni határoztatott, hogy minden e’ tárgybani bagett közleni legyen szives.”
– e.r.
– e.r.
Egy rák..
