Vezérczikk. (Fiumei javaslatok.)
Vezérczikk. (Fiumei javaslatok.)
Mai számunkban közöljük a’ fiumei kapitányság körlevelét, az ország törvényhatóságaitól pártolást kérőt azon pontokra nézve, mellyeket a’ tisztelt kapitányság, a’ magyar kereskedés felvirágoztatásának biztos eszközeiül kijelöl. – Meg kell vallanunk, ohajtottuk volna, hogy a’ kapitányság egészen magáévá tegye azon delegált bizottmány javaslatát, melly Terzy Vincze az elnöklete alatt e’ tárgyban a’ kapitányság által kiküldve volt, ’s mellyről okunk van hinni, hogy az ottani derék kereskedői testület gondolkozását ’s áldozat-készségét hivebben tolmácsolja; ámbár azt sem találjuk ollyannak, mellynél kimeritőbbet tenni nem lehetne, midőn a’ nemzeti kereskedés felvirágoztatásának sükeres eszközeiről kell véleményt adni. – Miért nem fogadta el a’ kapitányi tanács egészen a’ bizottmányi javaslatot, annak egyik oka tán az is lehet, hogy a’ tisztelt tanácsnak arra, miszerint Fiume városát valósággal akkint képviselje, mint a’ kir. városokra nézve tervezett képviselő testület azok polgárait képviselné, – nézetünk szerint egy kis reformra szintugy szüksége van, habár nem is ép annyira mint a’ Jász- ’s Kun-kerületeknek; ’s ez lehet oka, hogy a’ kapitányi tanács körleveléből egy igen szép dolog maradt ki, mi ’a bizottmány javaslatának valóságos gyöngye volt, ’s valami hozzátétetett, a’ mi hisz’ magában nem rosz ’s pusztán és egyedül helybeli tekintetből fontos is lehet, de azon magas polczon, mellyre két nagyszerü eszméhez, minden más egyéb kizárásával fölemelteték, egy kissé nagyon is comicus szinben jelenik meg. –
A’ kapitányi tanács ugyanis kérdésül veti föl magának: mik a’ legfőbb eszközök, mellyek által a’ magyarországi kereskedés nemzetileg, önállólag bizonyosan fölvirágoznék? – és e’ nagy, e’ roppant fontosságú kérdésre akkint felel: 1) épitsen az ország biztos kikötőt Fiuméban, 2) váltsa meg a’ Luiza-utat, ’s épitsen vasutat Fiuméhoz, és – – – ugyan mit gondolna harmadiknak az érdemes olvasó? – és – – 3) engedje meg Fiuméba a’ siciliai só behozatalát!! mert – ugy mond – nincs a’ Siciliába menő kereskedő hajóknak mit visszaszállitaniok, ’s igy ha sót szállithatnának vissza, ’s mázsáját a’ kincstárnak csak 30 krjával adhatnék is el; a’ kincstár pedig 2 ftjával árultatná, minő nyereség kerül ki – ugy mond – 200,000 mázsánál!! – Hisz jó, – a’ dolog ellen semmi szólónk sem volna, ha ugy adatik vala elő, mint több aprólékos részletességek egyike, mint ollyan, a’ mi siciliávali kereskedésünknek javára ’s a’ tengerparti lakosságnak könnyebbségére válnék; de midőn valaki az országhoz – Schillerrel szólva – illy szavakkal fordul: „Drey Worte nenn ich euch inhaltschwer”, mellyek egy varázs ütéssel a’ magyar nemzeti kereskedést bizonyosan virágzóvá teendik, ’s e’ három szó: kikötő, vasut és – – 200,000 mázsa siciliai só! – csak ezt tegyétek meg, ’s a’ többit bizzátok reánk, egyéb semmi sem kell; akkor das dritte inhaltschwerte Wort, a’ hármas szövetség ama’ harmadika egy kissé comicus polczra jutott. – A’ delegált bizottmány ezt alkalmasint érezé, ’s azért – tudtunkra – javaslatában arról emlitést sem tőn.
Ellenben a’ másodikra, a’ fiumei vasutra nézve, magasztos honszeretettel ’s azon jó számolatú férfias energiával, mellynek egy tengerparti főváros kereskedő testületét jellemezni kell, a’ bizottmány egy olly javaslatot tőn, mellynek a’ kapitányi tanács körleveléből kimaradását nagyon sajnáljuk. Azt t.i., hogy Fiume egy millió pforintot kész adni az országnak segedelmül, ha Fiuméhoz vasutat épit. – Ki nem érzi? hogy a’ kapitányi tanács ez ajánlatot sanctionálja, ezzel egyszersmind a’ pest- vagy duna-fiumei vasutnak legközelebbi bizonyos jövendőjét sanctionálta vala, ’s Fiumét a’ nemzet rokonszenvéhez olly erős kapcsolattal csatolá, iránta olly hő, olly köznemzeti részvétet gerjeszt vala, minőt más semmi, nevezetesen még a’ magyar sajótnak öszhangzatos működése sem gerjeszthete; ámbár a’ megyéknek már tudomásra jött utasitásainál fogva kérkedés nélkül állithatjuk, hogy a’ magyar sajtónak, ’s közte csekély igénytelen szózatunknak is folytonos ügyekezete e’ részben sem maradt hatástalanul. – Az áldozat nagy, az áldozat sokkal nagyobb, mintsem hogy azt méltányosan kivánni lehetett volna, ha önkényt nem ajánltaték; de midőn megajánltatott, a’ város legvagyonosb polgárai által ajánltaték meg, kik annak nagy részét elvállalni készeknek nyilatkoztak; ekkor annak még csak szabad ajánlat utjáni megkisértését is a’ kapitányság által elvetve látni annyival inkább sajnáljuk, mivel a’ nagylelkű ajánlat már az időszaki sajtó utján nyilvánosságra volt hozva, ’s igy midőn azt a’ kapitányi tanács körleveléből kimaradottnak tapasztalandja a’ közönség, lehetetlen hogy ama’ latin közmondás szerint: „turpius ejicitur, quam non recipitur hospes”, sajnálkozásunkban ne osztozzék. – De hisz a’ mi hivatalos uton nem sikerült, az a’ magányos energiának a’ férfias vállalkozási szellemnek még mindig sikerülhet, ’s mi reményben vagyunk, hogy lelkesedésöket párakint elgőzölögtetni nem engedendik azon lelkes férfiak, kik javaslatukban meggyőződésöket nyiltan kimondák, miszerint hiszik, hogy ha ez ügy hidegen fogadtatnék, akkor beteljesedhetnek Fiumén, hogy isten sem mentendi meg a’ fölötte függő veszélytől, mert e’ hidegség a’ határozottságnak ’s cselekvős erőnek annál veszélyesebb hiányát mutatná: minél bizonyosabb, hogy a’ bécs-triesti vasut körülményei miatt ép a’ végperczen állunk, melly Fiume jövendője fölött határozand; azon perczen, mellyben Fiume minden értelmesebb lakosai érzik, mondják, kiáltják: „most, vagy soha!” – A’ kapitányi tanács véleményére, a’ Luiza-ut ’s vasutak tekintetében egyéb észrevételünk annyival kevesbbé lehet, minél örvendetesb vala szemlélnünk, hogy nézetei, a’ lapjainkban annyiszor nyilvánitottakkal egészen megegyeznek.
A’ mi a’ kikötőt illeti: nem kételkedünk, hogy azon csekélyded öszveget (216,000 ftot), mit a’ kapitányi tanács e’ czélra ajánltatni kér, az önérdekét már e’ részben melegen érző nemzet önmagáért önmagának igen örömest meg fogja ajnálani. Azonban ohajtottuk volna, hogy a’ ns kapitányi tanács ’a kikötőre nézve javaslatában tovább ment volna; mert egyenesen ő tőle várhatja méltán a’ nemzet, hogy tökéletes terv, adatok ’s költségvetés által győzze le, vagy legalább némitsa el azoknak ellenkezését, kik Fiuménak világkereskedési piaczczá alakitását ’s vete a’ magyar önálló kereskedés megalapitását azzal ostromolják, hogy Fiume nemcsak révének fedezetlensége, hanem a’ bejárás nehézsége miatt is országos kikötővé soha sem lehet. – A’ mi a’ kikötőt illeti: arra nézve a’ kapitányi tanács az ellenvetést eloszlatja; de arról: mit kelljen a’ hajók biztos bejárásának könnyitése végett tenni? sem véleményt nem mond, sem tervet ’s költségvetést nem inditványoz. – Hogy a’ fiumei öbölbe jutás viharos időben a’ quarneroi szorosan nincs nehézség nélkül, az tapasztalatlan; de hisz igen virágzó hatalmas partvárosok vannak Europában, mellyekhez jutni csak sokkal nagybob nehézségeken keresztül lehet, ’s e’ nehézségek mégsem valának képesek hatalmas fölvirágzásukat gátolni. Nézzük a’ világhires Amsterdamot, nem is fekszik nyilt tengerparton, hanem mélyen ben a’ Zuyder tó sarkán, mellynek tömérdek zátonyai közt kijelölt keskeny utvonalán viharos időben csak ezer veszély közt lehet a’ nagy hajóknak, miután előbb már a’ gyakran igen ellenséges calaisi szoroson átvergődtek, bejutni; – nézzük Hamburgot, melly 7 mérföldnyire fekszik a’ tengertől, az Elbe partján, hová hogy a’ kereskedői hajók eljuthassanak, a’ tengerdagály pillanatát kell perczekre kiszámitott szabatossággal ellesniök; nézzük a’ keleti tenger kikötőit, mellyekbe csak a’ Cattegaton ’s az ezerszer veszélyes Sundon keresztül juthatni; Stettint, mellynek tengerkapujához képest a’ Quarnero-szoros csak gyermekjáték; Danzigot, Königsberget, Rigát, ’s kiváltkép a’ hatalmas Petersburgot; hasonlitsuk ezeknek bármellyikével össze Fiumnék helyzetét, ’s aztán mondjuk meg, nem volna e több mint gyávaság a’ quarneroi szoros csekélyded nehézségeit semmit nem tevő tunyaságra ürügyül vennünk, ’s kereskedésünk jövendőjét azok vetélkedésének, kik indolentiánkra számitnak, kedvre kényre megadnunk. Mindazáltal nem akarnánk oda magyaráztatni, mintha a’ fiumei öbölbe juthatás nehézségeire nézve csak azzal kivnánók magunkat nyugtatgatni, hogy más hatalmas és virágzó partvárosok még nagyobb nehézségekkel küzdenek; sőt inkbáb szivből lélekből ohajtjuk, hogy a’ nemzet határozott férfias akarattal mindent megtegyen, mint a’ fiumei kikötőre nézve tenni szükséges, tenni lehet; ’s ép ezért nem felel meg a’ fiumei kapitányság körlevele ohajtásunknak, mivel az ottani révet a’ délkeleti szél (Scirocco) dühétől fedezendő halászgát felépitésén túől, a’ nemzet részvétét ’s közremunkálását nem is igényli; holott ép a’ tisztelt kapitánysághoz tartoznék, az ország törvényhatóságait, a’ quarneroi szorosnak, olly igen sokba nem telhető szabályozására ’s világitó tornyokkali ellátásának szükségére is figyelmeztetni, ’s e’ részben is, ugy, mikint a’ kikötőre nézve igen helyesen tőn, specialis irányt adni. – Szeretjük remélni, hogy Fiume városa a’ hiányt kipótolni szives lend; minden esetre pedig országgyülési követeit olly tervekkel, adatokkal ’s költségvetésekkel ellátva bocsátandja el, mellyek a’ fiumei kérdés elintézésében – mirenézve nemcsak a’ nemzet közvéleménye kedvező jósjelt nyujt, de még a’ házi adó valószinű megbukása is könnyitő conjuncturává alakulhat – az ország rendeinek biztos vezérfonalul szolgálhassanak.
Egyébiránt meg kell vallanunk, hogy a’ kikötő szabályozásán, a’ Luiza–ut megváltásán ’s duna-fiumei vasuton kivül, még vannak fontos momentumok, mellyek a’ fiumei kapitányság körlevelében a’ harmadik helyet alkalmasint sokkal inkább megérdemlették volna, mint a’ siciliai sószállitás. – Mi ezuttal csak hármat akarunk emliteni: 1) ohajtottunk volna felszólitást olvasni arra, hogy a’ magyar nemzet, a’ magyar lobogónak, az emberi nem nagy világutjára a’ tengerekre jövendőt készitsen; azaz: hajózási iskoláról gondoskodjék. – A’ magyar kereskedés önállóan, csak Fiume ’s Fiuméban magyar hajózás által fejlődhetik ki; – de kérdem: mi fogalmunk van nekünk magyarokul a’ hajózásról? és hogy is volna, hisz a’ tudomány az égből nem hull, azt tanulni ’s tanulva fejteni kell; – ámde hol tanulhatók mindekkorig? – A’ magyarban nem hiányzik a’ fogékonyság; mutathatnánk leveleket, gyönyörű bizonyitványokul szolgálhatókat, hogy csak e’ lapoknak gyönge szózata is elég erős volt a’ fiumei ügyek iránt annyi részvétet ébreszteni, miszerint akadnának derék lelkesült magyar ifjak, kik az ifju kebel szent buzgalmával tevének fogadást, éltöket a’ magyar tengerészeti pályára szánni (isten adjon férfias kitürést az ifju szándéknak!); és nézzünk szét ifjaink között, minő torlódás van még mindig közöttük az ügyvédi pályára, és mennyi nemes erő vesz el e’ pályán nyomorogva haszontalanul; nyissunk, uraim! hazánk javára a’ duzzadó erőknek más munkatért is, – nyissuk a’ hajózás, a’ tengerészet pályáját is; Dunánkon talán még egy gőzös sincs, mellyet magyra kapitány vezérlene, Adria habjait még egy hajó sem hasítja, mellynek fedezetén a’ világtengeren ismeretlen. – Mi már megettük kenyerünknek jobbját, rég lehanyatlott komor életünkből a’ phantasia rózsakora, nem álmodunk hát a’ magyar nevére tengeri dicsőséggel dús jövendőt; de arról a’ kénytelenség meggyőződése él keblünkben, hogy ha nemzetünknek jólétben, önállásban, kereskedésben némi kis szerény jövendője van, eme’ jövendő ábrázolatjából a’ nemzeti hajózás vonása ki nem maradhat; és azért valahányszor emlékezetünk Fiume nevénél azon pietással, mellyet szivünkben e’ név mindig ébreszt, megállapodik, Fiumét, minő az lesz, minővé a’ nemzet ápoló szárnyai alatt lennie kellend, egy nagy nemzeti hajógyár nélkül nem is tudjuk képzelni; e’ hajógyárt pedig egy magyar tengerészeti iskola nélkül szintugy nem. –És ez az, miről azt véljük, hogy a’ fiumei kapitányság körlevelében talán inkább helyt érdemelt volna, mint a’ siciliai só. – A’ nevelés ügyét a’ nemzet figyelme már fölkarolá, ’s a’ szomorú jelenetek Zalától Szabolcsig intve intenek, hogy késni nem szabad, késnünk nem kell. A’ nevelés müvének gyümölcsét máról holnapra nem arathatjuk, a’ gyönge makkot terebély tölgygyé csak évek fejthetik, ’s minél több idő kell valamelly munkához, annál hamarabb kell hozzálátni. – Nemzetünk a’ nevelés ügyéről gondoskodandik, és gondoskodván reméljük, a’ hajózás, a’ tengerészet momentumát sem felejtendi.
2522. Fiume, a’ mint tudjuk, szabad kikötő. Ennek értelme iránt nem mindenki van tisztában. A’ szabad kikötőség annyit tesz, hogy a’ vámvonal, melly honunkat a’ külföldtől elválasztja, Fiuméra nézve nem Fiumén tul, hanem Fiumén innen van fölállitva; tehát Fiume ’s a’ tenger és az egész világ közt vámvonal nincs; ámde Fiume ’s az ország teste közt vámvonal van. Ennek következtében Fiuméba a’ tengerről mindent vámmentesen szabad bevinni, és Fiuméból a’ tengerre mindent vámmentesen szabad kivinni; ámde Fiuméból az országba, ’s innen oda vám nélkül semmit. Ezen szabaalom fiuménak jelen állapotában, mig t. i. a’ közlekedési eszközök hiánya az ország testétől annyira elkülönözi, hogy jutányosabban vehet odessai, mint bánsági búzát, ’s mig belföldi fogyasztásra számitott gyárai alig vannak, szóval: mig Fiume kifejlődésben csak gyermekkort él, addig – mondom – a’ kikötői szabadság kétségtelenül localis szempontból javára válik; – de mihelyt a’ megváltott Luiza-ut ’s egy vaspálya derék partvárosunkat az ország testéhez közelebb hozandja; mihelyt elég erős lesz érezni, hogy mind azon iparműczikkekre nézve, mellyeknek nyers anyaga tengeren beszerezhető, mellyek tehát tengerparti városokban legolcsóbban gyárthatók; az országot gyármüvekkel ellátni kiváltképen ő van hivata: akkor azt hiszszük azonnal maga Fiume fogja kérni ’s inditványozni, hogy ugynevezett szabad, azaz: hazánk testétől vámvonal által elkülönzött kikötő lenni megszünjék; – Azonban ennek ideje még nincs, nem is az tehát, mit a’ fiumei kapitányság körlevelében olvasni ohajtottunk volna; hanem ohajtánk látni inditványt a’ vámoknak olly módoni szabályozása iránt, hogy a’ belföldi nyers anyagból Fiuméban gyártott iparmüvek, az országba visszahozatalukkor semmit, – külföldi nyers anyagból gyártottak pedig, midőn hazánk belsejébe szállitatnak, csak annyi vámot fizessenek, mennyit kell vala fizetniök, ha nyers anyagkép voltak volna az ország belsejébe beszállitva. Például: egy mázsa finomitott czukor külföldről finomitás végett behozva csak 7 ft 30 krt, és ez a’ honi gyáripar érdekében nagyon helyesen van; ámde Fiume szabad rév levén, oda czakorlisztet vámmentesen lehet behozni; azonban ha itt finomittatnék, ’s finomitott alakban küldetnek be az ország belsejébe, már mintha külföldi gyártmány volna, 18 p.ft vámot kellene fizetnie; holott nézetünk szerint Fiume mint honi partváros joggal kivánhatná, hogy elegendőleg legitimálható saját gyártásu czukrának az országba behozatalát, a’ nyers és finomitott czukor közti arány szernit csak 7 ft 3 0 kr vagy is annyi vámot fizessen, mennyit a’ pesti gyárnok fizetne, ha azt finomitás végett hozta volna be külföldről. – Lehet ugyan, hogy Fiuménak jelenleg talán egyetlen egy áruczikke sincs, mire nézve ezen igen természetes kedvezmény hiányát érezné: de ép azért nincs, mivel az országtól el van zárva, maga pedig 12,000 lakosával egy nagyszerü gyárnak elég fogyasztó piaczot nem nyujt; – ámde egy illy nevezetes partváros jövendőjét épp illy előleges gondoskodás által lehet csak előkésziteni; ’s ép ezért ohajtottunk volna illyesmit is a’ kapitányi tanács körlevelében olvasni, valamint általában 3) olly vámszabályzási javaslatot, mellyet a’ magyar kereskedés, magyar hajózás érdeke, és azon tekintet is javasolna, hogy Fiume tulajdon fogyasztására, ’s tulajdon müiparára nézve, az országhoz tartozás jovoltában részesülhessen, a’ nélkül hogy szabad kikötői praerogativájától jelenleg még megválnék.
