TÖRÖKBIRODALOM.
TÖRÖKBIRODALOM.
A’ legujabb stambuli hirek az Allg. Zeitungban április 4- és 5-ig terjednek. Oroszország ultimatuma csakugyan megérkezett, és a’ portával közöltetett. A’ következő leveleket egész kiterjedésben adjuk. „Török határszél, ápril. 10-én. Rendkivüli alkalommal épen most érkezett tudósitás, miszerint a’ Stambulban várt orosz futár a’ sz.pétervári udvar ultimatumával, a’ szerb ügyeket illetőleg, ápr. 5-kén oda érkezett. Mire az orosz követ rögtön a’ reiseffendihez ment, az említett ultimatumot vele közlendő. Sarim a’ tárgyat a’ nagyurnak haladék nélkül előterjeszteni igéré; e’ közben sir Stratford Canning kijelenté Butenieff urnak, hogy kellő utasitások hiánya miatt Oroszországnak e’ lépésekre nézve teljességgel nem nyilatkozhatik; Bourqueney ur pedig hasonlag semmibe sem akart avatkozni, – mert – ugy mond – Francziaország a’ szerb kérdés által sokkal kevesbbé van érdekelve, mintsem hogy szükségesnek tartaná e’ tárgy körül nagyszerű lépést tenni; s igy attól tartanak Stambulban, hogy a’ porta eddig követett ösvényén marad, az orosz követ pedig kénytelen leend a’ Szent-Pétervárról érkezett parancs értelmében a’ török fővárosból előlegesen Bujukederébe visszavonulni. E’ hir ellenében az állittatik, miképen kitünő diplomaták ugy vélekednek, hogy a’ porta engedend, ’s a’ törvényekv ilágos értelme és a’ Mahmudtól Szerbiának adott előjogok ellen elkövetett hibákat ismét jóváteendi.” – Stambul, ápr. 4-kén. Sietek önt egy ma vagy holnap előfordulandó rendkivüli alkalommal értesíteni, miképen f. hó 1-jén egy orosz futár érkezett ide fontos sürgönyökkel, mellyek következtében Butenieff ur tegnapelőtt Lieven tábornokkal együtt a’ külügyek hivatalába menvén, kormányának Szerbiára nézve mulhatlanul teljesíteni sürgetett kivnáságát Sarim effendivel közlé. E’ kivánságaban áll, hogy Georgevics Sándor vagy önkényt lemondjon, vagy ha ezt nem akarná, a’ porta által letétetssék, a’ törvények által rendelt alakban uj választás rendeltessék, ’s végre Kiamil nándorfehérvári pasa, mint szerzője és támogatója az utolsó szerb forradalomnak, rögtön visszahivassék. Azon esetben, ha a’ porta az uj fejedelemválasztást megtagadná, az orosz követnek parancsa van udvara részéről 280Stambult rögtön elhagyni. (Ebből tehát azt következnék, hogy a’ Kiamil pasát illető pontot Oroszroszág nem tartja lényegesnek, mit a’ forradalom többi szerzőinek csak mellesleg követelt büntetésére nézve is érteni kell.) Sarim effendi e közlést előterjesztendi igéré, ’s midőn Butenieff ur őt némi előleges nyilatkozatra látszék kénytetni, kijelenté: miképen ő, mint egyes minister e’ tárgy iránt nem mondhat véleményt, hanem csak rendkivüli divánülést eszközölhet, hol e’ fontos tárgyat azonnal előterjesztendi, hogy az mielőbb eldöntethessk. Egyébiránt – ugy mond Sarim effendi – a’ porta számtalan tanujelét adá már annak, mennyire fekszik szivén oroszországgali barátságos viszonya, ’s hihetőleg most is sietni fog ujlag tanusitni ezen érzelmeit, mellyek már ismerve vannak. Az ausztriai ügyvivő tegnap hosszan értekezett Sarim effendivel; ő parancsot kapott Bécsből Oroszország igényeit erőteljesen támogatni, és igy Szerbia törvényszerű állásának helyreállitását elsőegiteni. Sir Stratford Canningnek, ugy látszik, Oroszország cselekvése nincsen inyére, ’s közötte és Butenieff ur közt némi feszültség uralkodik; de remélik, hogy Londonból közelebb uj utasitások érkezendenek hozzá; mert fölteszik, hogy Oroszország illy elhatározó lépést nem merne tenni Stambulban, ha legalább Anglia közönyösségéről nem lett volna biztositva. Bourqueney ur Frankhon részéről e’ eutralitást már kimondotta, ’s kijelenté, hogy semmibe nem kiván avatkozni. A’ nagyurnak sokszor említett levelét, mellyet az orosz czárnak sajátkezűleg irt, az orosz követ nem küldötte Sz.Pétervárra’ a’ reis-effendi tegnapelőtt kérdést tön, mi történt legyen ama’ levéllel? – mire következőleg válaszoltatott: ha a’ porta el nem áll ama’ levél kivánt elküldésétől, ez Oroszország által a’ kölcsönös diplomatiai viszonyok félbeszakasztásának tekintetnék.”
E’ levelek szerint tehát Anglia csak távolról kiván a’ szerb ügyekbe avatkozni, sőt az addigi hirek szerint Anglia egyenesen Oroszország igényeit támogatta volna; Frankhon pedig, melly ezelőtt két évvel a’ keleti kérdés körül állitólag tapasztalt megcsalatásaért kész vala propagandájával egész Europát elárasztani, épen minden beavatkozástól távol akarna maradni. Homlokegyenest ellenkező iratik Párisból az idézett hirlapnak ápril- 13-káról. Ime közöljük e’ levélnek Szerbiára vonatkozó részét, ’s azután itéljen az olvasó. „Ön lapjának némelly levelezései a’ török szélekről, olly határozottan és biztosan szólnak arról, miképen Frankhon, de főleg Anglia, Oroszországnak a’ Szerbiában állitandó uj rend körüli ezsméihez járult, hogy nem tarthatom fölöslegesnek önt arra figyelmeztetni, miképen ez ügy körül még ingadozások támadhatnak, ámbár más részről megengedem, hogy a’ végeredmény valószinűleg igazolandja az ama’ levelekben kifejtett előnézeteket. Először is tehát Anglia Oroszország követelésének jogosságát egy, Belgrádban ujra rendelendő választás és Sándor fejedelem elmozditása iránt nem ismeré el, következőleg nem adá megegyezését hozzá, hogy a’ porta ellen, tagadó válasz esetében, kényszeritő eszközök alkalmaztassanak. Az e’ pont körüli nagy és következménydús ellenkezés még most is fenáll, ’s ezt annyival kevesbbé kell feledni, mivel mindaddig, mig a’ mostani ozmán ministerium kormányon marad, Stambulban aligha szó is lehet engedésről, habár mind az öt hatalom képviselői egyesülnének is, hogy a’ portát jószerűleg a’ Szerbiára nézve fenálló alaptörvény megtartására, következőleg uj választás megrendelésére birhassák. Azon engedmények, mellyeket Oroszország – mint mondják – a’ portának a’ szerb ügy körül adni szándékozik, t. i. Mihály herczeg kizárása a’ kivánt uj választásból és a’ szerb fejedelmi méltóság örökösségének megszüntetése, az elhunyt Mahmud hattiseriffét és a’ tőle adott alaptörvényt teljesen felforgatják, holott Oroszország követeléseinek támogatásaul épen ez alaptörvényre hivatkozik; minélfogva, legalább itt, némi aggodalom támadott, noha itt eddig ugy vélekedének, hogy az e’ kérdés körül legközelebb érdeklett ausztriai udvar politicáját nyugton lehet követni, ’s az övéivel egyenlő, de nem egyenlő mértékben fenyegetett érdekek megóvásának gondját Ausztriára bizni. Azonban a’ kérdés itt is két szempont alá jő, és pedig itt nem csak a’ dunai fejedelemségeket és uralmukat kell tekintetbe venni, hanem ama’ visszahatást is, mellynek Oroszország nézeteinek diadalából az alsó Duna iránt Stambulban szükségkép erednie kell. Ki fáradságot vesz magának a’ hatalmak régibb állását, a’ septemberi szerb forradalom phrasisait és történetét és az ezek iránt mai napig folytatott alkudozásokat végigvizsgálni, könnyen átláthatja, mi magasra kell Oroszország tekintélyének és hatalmának szükségkép hágnia, ha e’ fontos kérdés akkép oldatik meg, a’ mint most már közönségesen váratik. E’ viszonyok tekintetbe-vétele talán az elkövetkező ingadozások magyarázatául fog szolgálhatni. Az öreg Milos szerb fejedelemmé választása sem Párisban, sem Londonban nem talál nagy rokonszenvre; sőt a’ szoroson tul idegenkedés látszik uralkodni iránta, melly már több izben ki is fejeztetett: mindazáltal a’ mindenfelől érkező tudósitások szerint alig kételkedhetni, hogy – ha Belgrádon csakugyan uj válaszás történnék – az öreg Obrenovics megint meg fog választatni. „(Lásd Szerbia rovatát mai számunkban.)” – Nem kevesbbé figyelmet érdemel következő levél, mellyet hasonlag az Allg. Zeitung közöl. „Páris, ápril 14-kén. Ki azt hivé, hogy Anglia és Frankhon a’ szerb kérdésben Oroszország fegyveres közbejárultának lehetségét és az ebből eredhető következményeket közönyösen szemlélendik, fölötte nagyon csalatkozék. Ama’ körülmény, miszerint egyik főhatalom elvégre Oroszország igényeihez csatlakozott, a’ párisi és londoni kormányokat még inkább az összetartás szükségére figyelmezteté; ’s innen legujabban ama’ közelités egymáshoz, melly régebben illy mértékben nem történt. Anglia éjszak fegyveres közbejárultának esetére már rég elhatározta magát, mit hajógyárainak munkássága eléggé bizonyít; innen magyarázandó azon követnek (sir Stratford Canningnek) tétovázva ovatos haladása, ki különben Stambulban sokkal gyorsabban ’s erőteljesebben szokta udvarának akaratját kifejezni. Mi Frankhont illeti: itt három táborra tétetnek előkészületek; a’ két nagyobbik Lyon ’s Grenoble, és Marseille ’s Tuolon közt fog összevonatni, minek előlegesen nem leend más czélja, mint hadseregeket mutatni, mellyek minden pillanatban akármilly rendeltetésre készen tartatnak.”
