Borsod.
Borsod.
Miskolcz. ápr. 20. Megyénkben az adó ügye eltemettetett. Sirási nem a’ bicska és fütykös hősei, hanem az ugynevezett értelmi rész egyik fractiója volt. Az adó egyetlenegy védelmi szó mellett bukott meg, mert az édes önérdek meddő jelene felejteté a’ hon jövőjét, ’s mig ellene többen szólának, mellette csak Herke L. tb. bátorkodék szót emelni. Commentárul szolgáljon, hogy az ügy egykori leghőbb apostolai most, mint Jónás a’ czet gyomrában, hallgatának. Mert tudni kell, hogy követválasztó gyülésünk f. hó 27-kére tüzetett ki. A’ gyülés elején első alispánunk hivataláról leköszönt; mert őt – mint mondá – a’ választandók közé sorozá a’ közbizodalom. A’ leköszönő beszéd felolvasása s könyek potyogtatása után F. A. táblabiró kezdé beszédét felolvasni, mellyben vallomást teve, hogy 10 év óta gyülésben meg nem jelent, hogy ismeretei e ’tárgy körül csekélyek, hogy keveset tud, most 10 év után kérni jött a’ t. RRet, őrizzék meg az alkotmányt ’stb., jelt adva a’ „nem adózunk” rivalgásra; utána egy aranyos köntösű ur B. L. szólalt föl, ’s keblébe és zsebébe nyulva egyszersmind, miután amazt hidegnek, ezt üresnek tapasztalná, ismételve (mert ez volt a’ talizmán) kérdést tőn: „adózzunk-e, vagy ne adózzunk!” mellett kimondani; mielőtt utasitásunk felolvasása megkezdetnék (mert ez ügy is csak közkivánatra szemeltetett soron kivül ki), azon aranyos ruhás ur az anatomizálást folytató szeszélyében kérdést tőn: miután a’ fő levágatott, mi történendik a’ dolog farkával? elvágassék e az ősiség farka? Roppant kaczagás közt a’ tisztelt ur megnyugtatásaul elnökünk őt a’ tárgynak az utasitás során bevárására utasitá, mikor is alkalma leend a’ farkvágást megkisérteni.*. – Igy tehát az adómentesség sujtátos ’s – jól megjegyezzük! – arany sujtásos „praerogrativája” a’ nemesség ’s a’ kor dicsőségére (?) fenáll; de minek omlani kell, le fog omlani; az idő eljő, ’s árjának az aranyos ruhák gátat ép ugy nem rakhatandnak, mint nem a’ bicskák és ólmos botok. – Rendetlenség nem történt; nyers erő nem erőszakoltatá a’ dolgot.
A’ mint értesitve vagyunk, más napon az utasitás többi pontjai, nevezetesen az ősiség eltörlése is, jobb szerencsével mentek keresztül, ’s igy a’ farkvágási pudli-operatio ezuttal nem sikerült. – No de hiszen a’ mi ma nem történt, majd megtörténik holnap; csak tessék ujra megkisérteni, tisztelt B.– L.–ur! higyje el, hogy hol az adóügy támaszrai egy-két „nem adózunk” rivalgás miatt elhallgatnak, és pedig olly megyében hallgatunk el, hol az értelmiség erejét tömegek ellenében már kétszer tapasztalák, ’s hol a’ gyülési többséget most is a miskolczi nemesség tevé, melly ha ns Borsod megye (a’ mint nem kételkedünk) az 1836: XI t.czikket végrehajtotta, már adózik, melly hát nem is olly értetlen, hogy az okos szót megértené, nem is olly pazarló, hogy ne szeretné, ha 1 ft adó helyett másoknak hozzájárultával csak fél ftot fizethetne; – a’ hol mondom, illy körülmények közt sem emelkedik egy szónál több az ekkorig hőn pártolt ügynek védelmére – ámbár a’ meghallgatás lehetetlen nem vala – ott bizony B. L. ur a’ liberalismus testén nemcsak a’ farkvágást, hanem a’ körömvágástól a’ scalpirozásig minden anatomicus munkálatot egész kéjelemmel végbevihetend, ha ma nem, holnap, vagy holnapután. – De mi egy dologról olly bizonyossággal meg vagyunk győződve, mint minő bizonyos, hogy 2×2=4; ’s ez az, hogy a’ magyar nemesség vagy lenyeli a’ közteherviselés keserű falatját, és ekkor hathatós orvosszert vőn, vagy ha le nem nyeli, megfulad vele. – Fájdalmas, de igaz. Harmadik eset nem képzelhető. –
–Szerk.
–Szerk.
–o–
Rendes levelezőnktől pedig a’ következő tudósitást vettük:
Miskolcz. ápr. 22. A’ balsors, melly e’ szegény hazát dúlni indult, fájdalom! Borsodot is látogatni kezdi. E’ hó 22-én instructionalis közgyülésünk volt köztiszteletű helyettes főkormányzónk elnöksége alatt, ’s ebben a’ házi adó ügyében költ határozatunk visszahuzatott. Megyei nagy teremünk tömve volt néppel, ’s mint helyzetünkben és szomszédságos viszonyaink között várhatók, nagyon ingerültek. A’ szent ügy érdekében emelt első szó láttatá velünk, hogy az értelemhez szólni már hasztalan, ’s hogy az értelmi résznek férfias föllépése nemcsak a’ többi haladási kérdésekre, de magára a’ személyes bátorságra nézve is veszélyes lett volna*. Ugyancsak e’ gyülésen első alispánunk szatmári K. – J. – 12 éves szolgálatától a’ nemességhez ejtett gyönyörű szavai közt búcsút vőn, ’s még az napon a’ követségre föllépett, bár megyénk két derék fiának P–nak és Sz.–nek ünnepélyes igéretet tőn, egyiknek sem lépni utjába. Most e’ két utóbbi összefogott, ’s miután P–nak az alispánságróli lelépését közönségesen hiszik, követ- és tisztválasztáshoz készülünk, mellynek határnapjául f.hó 27-ke van immár kitűzve. E’ határnap nagyon rövid, pedig e’ kevés napok Borsod jövendője felett határozandnak*. Most hát, inkább mint valaha, cselekvésre vagyunk fölhíva, ’s ez okból meg fog bocsátani a’ t. szerkesztőség, ha ugy a’ közgyülésnek, mint az egész catastrophnak körülményesb leirását néhány napig halasztani vagyok kénytelen.
Erről megvalljuk, minden kútfőkből eredeti tudósitások egybevetése után sem vagyunk képesek meggyőződni. – De általában sem tudjuk hinni, hogy a’ férfiasan okos föllépés, kivált midőn még a’ szenvedélyek rohama vadul ki nem tört, vagyis más szóval: mig az ember meghallgattatik, valaha szomorúbb következményre vezethessen, mint a’ hallgatás visszavonulás. Ez annyit tesz, mint a’ várat az első trombitaszóra feladni. –
–Szerk.
–Szerk.
Már határozva van. – Consummatum est.
–Szerk.
–Szerk.
