Csongrád.
Csongrád.
Ápril. 15. Épen f. hó 8-ka esthajnalán volt, midőn székházunk ablakait elfoglaló magyar diszruhások messzünnen sűrü porfölleget láttak emelkedni; a’ közelebbre jőve kivehetett lovasok ’s kocsik vége-hossza nem volt; a’ taraczkok durrogtak; a’ zenekar ’s éljenkiáltások harsogának, szóval: minden ünnepet jelentett, de mind megannyi külső jel, csak gyenge viszhangja volt benső örömünknek: rég ohajtva várt főispáni helytartónk Földváry Gábor ő nga megérkezék. Örültünk jöttén; egyelőre sejtve, a’ mi már most biztos reményünkké alakult; mikint egy szilárd elhatározottságú, egy igazságos főnök, hatalmas fölléptével elriasztandja a’ nemtelen lélekvásárlókat, lecsillapítandja az önző pártoskodást, ’s egünk borúját eloszlatandja. – Tiszt- ’s követválasztás, s az adó kérdése izgató szerek ugyan, de mégsem hittem volna, hogy nemességünk egy részecskéje annyira elfajuljon, ’s önérdekét szem elől vesztve, ingyen korcsma, toborzó lakomák, négy öt pengő lélekbér, teljesedésbe soha se menő puszta igéretek mámorától annyira megszédittessék, hogy végette még személyes bátorságunk se lehessen biztosítva; minek aggasztható példáját nem régen tapasztalók: e’ napokban t. i. egy köznemes, ki nem rég tért a’ jobboldalra át, M. L. esküttünkre fényes nappal rátörve 278azt istenkáromlások közül – mivel másfél óranegyed előtt a’ garázdát kivánata szerint meg nem csókolá – magával vitt karddal keresztül akarta szúrni, mit egyedül csak lélekéber esküttünknek nagy erőködései ’s a’ szolgálótul segitségre hivott szomszéd akadályoztatott. A’ rögtön befogatott egyén azt vallja ugyan, hogy ő Sz. urtól hódittatott az uraság részire* mindenféle igéretekkel ’s azon buzditással, hogy senkitől se féljen, senkit ne kiméljen, ő mindenért megfelel, ’s kimenti minden bajából; mi ha tökéletesen bebizonyosodnéjk is, a ’szerencsétlen hamar hivőt mégsem menthetné. Az érintett csábitások és ollynemű lakomák Sz. firmája alatt már másfél év óta sűrűn ismételtetnek; Szentesen egy zászlót is készitének, balgatagul azt hivén, hogy alája majd a’ még erkölcsös nemesség is elküldendik. E’ hiedelemben felszólitának minden kerületet a’ közös elfogadásra, bár a’ viszonüzenet mindenhonnan az vala, hogy a’ magánypárttól állitva el nem fogadottat czélszerűbb lesz a’ napvilágra soha ki nem hozni. Mégis a’ türelmetlen kisebb rész mind a’ mellett, hogy az ellenkezőre már járásbeli előljárójától is felszólittaték, zászlóját a’ jelen ünnepélyre kivivé, helytartónk előtt ohajtván magát megkedveltetni; azonban a’ bajnok sereg pórul járt, mert az ellenes lovasság, miután a’ zászlónak letétele, vagy haza vitele iránti kérése hasztalan volt, azt egy közel mocsárban erőszakkal megfüröszté. – Vasárnap, azaz 9-én, egymást érték a’ szomszéd hatóságok tisztelkedő küldöttségei, a’ békési gr. Károlyi György főispán elnöklete alatt. – Szívemelő vala délután a’ megyeház előtt elvonuló baloldali nemesség hosszú sorát szemlélni; nem vad toborzással, de örömittasan helytartónk ő nga ’s Klauzálunk és Kárász alispánunk iránti hő ragaszkodását harsány éljenkiáltással nyilvánitva. E’ nagy többségnek minden egyes arczán nem az elbizottság, nem a’ kihivó dacz, hanem benső meggyőződés ’s a’ megmagyarázott jónak, a’ helyesnek tiszta felfogása tükrözé magát. Éjjel ismét szép tanuságát adák, hogy lelköket áruba nem bocsátják; a’ másik felekezetből pedig a ’csábitók nem hibáztak, kettő közülök bármilly ingerlő-garázdán vitte is szerepét, a’ józanoktól mérsékelten büntettetett: bezárattak egy magános kamarába azon parancscsal, hogy aludjanak, ’s más nap reggel minden bántalom nélkül tértek kis hadukhoz vissza. – Kihágás az erősb résztől egész éjen át nem történt, nem is csuda, mert a’ hozzájok legközelebb álló tisztjök, mind a’ négy kerületbeli nemesek hadnagya, e’ baloldalon áll, valamint a’ köznemességnek legértelmesb része is. – Illy előzmények után szerencsésen viradt ránk ápril. 10-ke. Nagy sokaságunk miatt a’ gyülés egy illyes alkalmakra készült tágas szinben tartaték, hol a’ beitkatási szertartások végeztével ő felségének az országgyülésre meghivó levele olvastatott fel, ’s a’ követutasitások tárgyalása más napra halasztatott. Tisztválasztási előzményül a’ nemesek összeirásának áttekintése végett f. hó 26-ra közgyülés tüzetett ki. 27-én követválasztás; még az nap, vagy ha az időbül ki nem telnék, 28-án tisztválasztásunk leend. – A’ gazdagon fényes ebéd alatt poharat emelni jött a’ vásárlott sereg, ’s alig hogy ő nagyságát udvariasan (?) felköszönté, már a’ másik rész is érkezék. A’ hadnagyok azonnal lefutottak megóvni az összeütközést, mit azonban minden ügyes kezetökkel sem tehettek. Ugyanis miután a’ csekély rész amazt előbb gúnyos kihivással illetve, ’s néhány emberélet el-elkapva, jól meg hurczolta, megtépázta, azok sem maradtak adósok. K. E. közéjök mene még nagyobb zajt okozott, mig végre K. B. alisp. és Sz. J. tbiránknak leginkább sikerült a’ hevülteket lecsillapítani, kik göröngydobálással adák ki végső mérgüket, mire ’ fontolók nagy rohanva megfutottak. A’ megtépett haj ’s néhány öltönyön kivül csak az urasági épületnek egy ablaka vallott kárt. Hogy tetemes sérülés egy részről sem történt, sokat köszönhetni Basa József és Bogyó Gusztáv uraknak. – 11-én vétettek föl az országgyülésre adandó utasitások, mellyek közűl legérdekesb tárgyul kiszemelten az adó került szőnyegre. Ellenvéleményüek résziről B. A. tb.iró ur által inditványoztatott – a’ megyei közköltségek el nem vállalásán fölül még az urbéres telken lakó nemesek adójának is eltöröltetése; bár e’ kecsegtetés egyetlenegy egyént sem tántorított meggyőződésében. Csendesen végighallgattunk minden ellenvéleményüt, noha ők irántunk türelmetlenebbek valának. Egy tb. ur anyira tűzbe jött, hogy magasabb székből gondolván lebeszélni, vajmi hosszadalmas szónoklatában a’ tatárjárást is nagy bölcsen fölemlítve, „nemes társait” „édes nemes barátit” kérve kérte: mikint adófizetéssel a’ külföldtől ki ne nevettessék magunkat; ’s résziről erősen fogadta, hogy ha az adó elfogadtatik, ő fehér ’s kék nyakkötője helyett gyászt fog ezentúl viselni. Voltak, igenis voltak izgató szavak, mikint rabnép leszünk, ha fizetünk, és több efféle. Mindezek daczára fölvilágosodott nemességünk a’ nagy kérdést megfejté, ’s a’ „nemfizetünk” csekély fractiócskát tulharsogá a’ szónokok többségére büszke közel öt százak határőrző, „maradjon” szava*. ’S igy a’ házi adó aránylagos viselése mind a’ szónokok, mnd a’ fölkiáltások általános többségével végzésileg elfogadtatott. Szóval az utasitásokat készitő választmány javaslata minden legkisebb lényeges változás nélkül helybenhagyatott; mellynek főbb pontjai röven ezek: 1) Követ urak nem csak 1836. 21 t. cz. sükeresitésével az alsó, hanem minden mágnások meghivásával a’ felső táblának kiegészitését sürgessék, nem különben sürgessék azt is, hogy a’ negyedik rendet tevő sz. k. városok alkotmányunkhoz alkalmazottan szerkesztessenek mind belső rendezéseikre, mind pedig országgyülési szavazataikra nézve, és a’ kincstártól függetlenittessenek. 2) Minden vallás egyenlő joggal gyakoroltassék, a’ „bevett”, (recepta) szó megszüntettessék, ’s jövendőre ő felsége ne engedje, hogy törvénybe ütköző pápai rendelmények közhirré tétessenek, annál kevesbbé foganatba vétessenek. 3) Sürgettessék a’ jobbágyoknak szabad örökös megváltási jogot megadó törvény, a’ kir. haszonvételek – és polgári hatóságra is kiterjesztésével, hogy azt a’ legelői elkülönzési egyezkedés mindenkor előzze meg, vagy együtt hozassék létre, melly egyezkedés egy év lefolyta alatt nem sükerülvén, ugyanaz a’ tiszti ügyész fölperessége alatt folytatandó pörrel eszközöltessék. Egyébiránt azonközben is a’ robotszolgálat, ugy az uri kilenczednek megváltása meghatározandó ’s önkényt nem változtatható bizonyos mennyiségben inditványoztassék, jogul maradván fen, a’ birtokosoknak a’ késedelmes fizetőket 15 nap alatti elégtételre szorithatni. 4) Addig is, mig a’ házi adónak aránylagos viselése a’ nemesség által is törvényileg elvállaltatnék, az országgyülési költségek ’s a’ követek lakbére a’ nemesség által megajánltassék. – Melly utólsó, ha törvénybe nem menne is, Csongrád megye részéről ez uttal, jelesen egy egy követnek irnokával együtt egy évre 400 pengő forint labkér fog fizettetni. – 5) A’ mult diaetáról elmaradt sérelmek, kérelmek és kivánatok, mellyek orvosolva, vagy teljesítve nincsenek, ujra szorgalmaztassanak. 6) Minden évben tartassék országgyülés. 7) A’ hadi adó leszállittassék. 8) A’ postadíjak orsz.gyülésileg határoztassanak, ’s a’ postamesterek megyei biróság alá tétessenek. 9) A’ zsidók emancipáltassanak. 10) ősiség és hitrebizottságok eltöröltessenek. Rendes telek, és követelési könyv hozassék be, ’s független nemzeti bank állittassék. 11) Minden magyar ’s honosodott honoratioroknak a’ megyénél szavazatjog adassék. 12) A’ birtokolhatás és hivatalképesség a’ nem-nemesekre is kiterjesztessék. 13) Az egyedáruság minden neme, és a’ czéhek eltöröltessenek. 14) Az országos költségen épitendő csatornák, utak és vaspályák között a’ pest-fiumei vasut leginkább pártoltassék; a’ kereskedés fölvirágzása tekintetéből a’ vámok ingatagsága országgyülési szabályozás által szüntettessék meg, ’s a’ honi gyárak emelésére védvámok állittassanak. 15) A’ curiának felét ő felsége nevezte ki, fele pedig az országgyülés által választassék, ’s állandó polgári törvényszék állittassék, melly üléseit nyilvánosan tartandja. – Következő napon a’ tisztujitási szabályok állapittattak meg, ’s a’ húsnak ára 13-ról 12 kra- szállittatott. – Igy végződött rövid, de eredménydús gyülésünk, ’s legszebben látjuk zöldelni a’ reményt, hogy gyülésünk most ujdon erősbült typusát többé el nem veszítendi. Még köznemességünk is a’ sok alkalmi dalok közt leginkább ezt énekli:
A’ fontolva haladók magukat uraság, ’s az ellenzőket vármegye részeinek nevezgetik.
– Közlő.
– Közlő.
Fölkiáltás sugva nem szokott ugyan történni, de nem is lehet megóvni, hogy midőn 600 főnél több tanácskozik, egynémellyik közbe ne kurjantson, mégis azt mondhatom: tanácskozásnak kivált a’ mult gyüléséhez képest rendes és csendes vala.
– Közlő.
– Közlő.
Nincsen nemes lélek abba,
Az az igazán nemes szó,
| A’ ki voksát bérbe adja. |
| A’ melly bérért nem eladó. |
| Bene István. |
