Zala.
Zala.
Zala-Egerszeg, ápr. 24. Zalának követe nincs!! Követválasztásra kijelölt közgyülésünket ma 10 órakor nm. gr. Batthyány Imre főispánunk éljenkiáltások közt nyitván meg, miután az orsz.gyülésre meghivó kir. levél felolvastatott volna, ő excja fölhivá a’ számosan jelenvolt RRet kötelességök teljesitésére; és e’ fölhivást a’ megye teremében jó ideig tartó halálos csend követi, ’s ’e csend még soká nem szakasztatott volna meg, ha első alispánunk meg nem kérdezte volna a’ RRet: valljon ő excellentiájának fölhivását hallották e? – ’s erre elkövetkezett a’ harsogó „hallottuk!” mire Csányi László tbiránk emelt szót, fájdalommal jelentvén ki, hogy igenis hallottuk, ’s hogy mind e’ mellett mégis halálcsend uralkodott a’ teremben, annak okát, ugy hiszi, mindnyájan egyformán tudjuk, kebleinkben egyformán érezzük; mert üresen látunk teremünkben egy széket, annak székét, ki egyedül lehetne méltó tárgya a’ fölhivásnak; de mivel követeket választani mégis törvényes kötelességünk, e’ kötelesség teljesitésére a’ RRet ő is szorgalmazá, – és ismét csend lőn, mert a’ számosan jelenvolt köznemesek kijelölést vártak; de miután értesitve lettek volna, hogy szabadon, kijelölés nélkül kell követeket választani, egyszerre kitört Deák neve, harsogott a’ RR., harsogott a’ tömeg közt, ’s a’ zajt lecsillapítani nem volt könnyű, a’ mikor első alispánunk értesité a’ közgyülést, hogy Zalának mostani körülményei közt Deák Ferencz ura” követséget semmi esetre el nem vállalja, mit csak tegnap kapott tulajdon levelével is valósithat. – Hertelendy Károlyt harsogtatánk ezután, ki nyilvánítá, hogy Deák nélkül az országgyülésen meg nem jelenni már szavát adá, ’s ha ezt megszegné, érdemessé tenné magát az egész hon által szószegőnek tartani; ’s kifejté még azt is, hogy becsületes ember becsülettel Deák Ferencz helyét Pozsonyban el nem fogadhatja, ’s azért ha a’ RR. bizodalmukra érdemesítik, csak Deák Ferenczről vállalja el a’ követséget, a’ nélkül pedig nem. – Kerkapolyi István első alispánunk lett ezután fölhíva, ki ezen polgári kötelességét már teljesitve lenni állitá, midőn kérése ellenére a’ RR. bizodalma egy országgyülési követséget reá ruházott, azért ő el nem fogadja. – Következett Horváth János kamarás ur; nyiltan magyarázá ez azon kötelességet, mellyel minden honpolgár hazájának ’s megyéjének tartozik, ’s kettősnek nevezé a’ vétket, mellyet azon kötelesség nem-teljesitésével elkövethetni, – haza ’s megye elleni véteknek; de egyszersmind kimondá azt is, hogy az ember kebelében egy érzés létezik, ’s ezt ő becsületérzésnek nevezi, melly bizonyos körülmények közt a’ bizodalmat el nem fogadni parancsolja, e’ bizonyos körülmények közt van jelenleg Zala, ápril. 4-ike óta Zala nem az előbbi többé, ápril. 4-kén előbbi fényét, dicsőségét elvesztette, illy megyének 277pedig követe lenni nem akar. – Sorba megválasztók ezek után Csányi László, Hertelendy György, Csillag Lajos m.-alispán – ki hivatalát is letenni kész volt, ha a’ RR. mint hivatalbelit kényszeríteni akarták volna – báró Puteáni József, Horváth Vilmos, Farkas Károly, Bogyay Lajos és Csertán Sándor táblabráinkat, kik mindnyájan sértve lenni álliták magokat e’ bizodalom nyilvánitásával, ’s azért többen ki is mondák, hogy Zala mostani körülményei közt e’ bizodalmat meg sem köszönik; – táblabiráink e hosszu során keresztül vándorolva követet nem találtunk: főispán ő excellentiája tehát, hogy a’ hosszu zajnak véget vessen, jónak látá felszólítani Zala minden RReit, mikint legjobb volna, ha maga magát nyilatkoztatná ki, ki a’ zalai követséget elvállalni akarja; ’s mi helyeslők e’ felszólítását, de nem jelenté magát senki, sőt minden oldalról, minden szájból hallók harsogtatni a’ „senki sem”-et. – Megjegyzésre méltó e’ közben, mikint egy Tapolcza m.városi nemes megkérdezé a’ RRet, ha a’ megye meggyaláztatásának vádja azokat, kik a’ mult gyülés történeteinek eszközei nem voltak, érdekli e? – mire megnyugtató választ nyervén, rögtön inditványozá, hogy mind azok, kik a’ mult gyülés történeteit okozák, a’ követválasztási jogból hagyassanak ki; de értesitve lön, hogy ez nem lehet. – Csányi László biránk ekkor a’ mai gyülés történeteiből fejtegeté reményét, hogy a’ Zalának egére borult fellegek nem sokára eloszlani ’s a’ nap fényes sugarainak éltető erejét tapasztalni fogjuk ismét, ha a’ keblünkben dühöngött izgatás szülte indulatok helyett a’ hideg ész tanácsit követendjük, ’s bizodalommal viseltetünk azok iránt ujabban, kik eddig is a’ becsület ’s dicsőség ösvényén vezettek; – figyelmezteté azután a’ RRet mai gyülésünk következményeire, ’s elmondá: hogy törvényeink értelme szerint a’ királyi ügyész megyénket kereset alá vonandja a’ törvényes bűntetésnek, 800 arany forintnak megvétele végett; de ugyanazon törvények értelméből magyarázá azt is, hogy bennünket a’ büntetés súlya alig érhet, miután követeket a’ törvény értelmében választani mi nem makacskodánk, az pedig a’ megye vétke nem lehet, ha nem találkozott egyén, ki a’ követséget elvállalta volna: fel kell tehát küldeni megyei ügyészünket, mihelyt megidézve leszünk Pozsonyba, hogy bennünket ez értelemben védelmezzen. – Egy ó-hidi nemes szólalt fel ezután, köszönetet mondva az eddig vezető férfiaknak, de – mint mondá – ma restaugrálni vagy is követet választani jöttünk, azért sok másokkal egy értelemben lévén, kéri Babos József és Oszterhueber József táblabiró urakat kinevezni, – és mi utána kiáltozók mindnyájan a’ kijelölteket, kik közül azonban az első személyesen jelen lévén gyülésünkön, kinyilatkoztatá, hogy vason sem engedi magát elkisértetni; másik nevében pedig Hertelendy György szólalt fel, kijelentvén, hogy mennyire Oszterhueber József urat ismeri – ’s mi mindnyájan igy ismerjük – a’ követséget el nem vállalja. – Első alispánunk pedig azt jelenté, hogy már maga is felszólitá a’ követség elvállalására, de előtte határozottan el nem vállalni kijelenté. – Főispán ő excellentiája tehát kimondá, hogy a’ felszólitott egyének sokasága, de fölebbi általános felhivása által is meggyőződött arról, mikint jelen körülmények közt a’ követségek senkit sem vállalja el, ’s azért a’ követválasztás kedvezőbb időre halasztani szükség. – Ez mai gyülésünk hideg vázlata, mert a’ zalai értelmes egység lelkesedését leirni képes nem vagyok, – mi hálát adánk istennek, hogy nem találkozott egyén, ki Deákunk helyét elfoglalni ’s magát Zala képviselőjének feltolni hazaelleni véteknek ne tartotta volna. – E’ gyülésünk talán gróf Mailáth János urat is meggyőzendi arról, hogy az ő érelmében Zalában conservativ párt nem létezik, ’s az ápr. 4-kei gyűlés történetei, nem e’ prt reactioja, hanem az értetlenség következményei volt.
Kossár.
