POROSZORSZÁG.
POROSZORSZÁG.
A poseni országgyülés befejeztetett. Egy levél az augsburgi Allg. Zeitungban következőleg ir róla, „Posen: apr. 15-kén. A’ millyen zajos volt ország gyülésünk kezdete, épen olly csendes lön vége, mert minden elmaradt, mi csak távolról is demonstratiohoz hasonlított. Az oppositio nem állott elő sérelmeivel, ’s ovásait egyszerűen jegyzőkönyvbe iktatta. A’ kormánynak csak javára fordulhat a’ fölirási ügy, mert ezáltal elvégre megnyilhattak szemei az iránt, miszerint a’ lengyelek semminemű engedményekkel nem fognak rá birathatni, hogy igénylett nemzetiségükről le mondjannak. A’ kormány rég tisztában lehetett volna ugyan a’ lengyelek alaphangulata iránt: de a’ lengyelek többnyire csak külsőleg társas és a’ legfelsőbb országos tisztviselők ellenében maguk tartásáról itéltettek meg, hol csak a’ sima külszint ismerhetni meg; olly emberek ellenben, kik több évig éltek a’ nagyherczegségben, ’s mindennapi közlekedésben vannak a’ lengyelekkel, soha legkisebb áltatásba sem estek a’ lengyelek nemzetiségi igényei iránt. Néhány nap óta az országgyülési tanácskozások külön lapokban jelennek meg németül és lengyelül nyomva. Az utolsó ülésekben sok érdekes fordult elő. Igen feltünő volt, hogy ama’ kérelem miszerint a’ gneseni és poseni érseknek szavazat adassék az országgyülésen, mind a’ mellett is, hogy e’ folyamodás épen a’ legkedvezőbb időben, a’ lengyelek és clerus közötti legmelegebb sympathia idején terjesztetett elő, – általánoson elleneztetett; egyik oldalról az hozatott fel okul, hogy az egyházi ügyek, mellyek csak az érsektől függhetnek, ez által a’ világi hatóságok felügyelése alá is esnének; a’ másik oldalról ellenben jegyzőkönyvileg kiméletlenül kimondatott, miképen „Krisztus országa nem e’ világból való, következőleg utódának sem szabad világi ügyekbe avatkoznia.” Szavazatra kerülvén a’ dolog, a’ kérelem 36 vokssal 9 ellen félrevettetett. Ellenben a’ városi választott polgárság, a’ kerületi és országgyülések nyilvánosságát tárgyazó kérelmek nagy többséggel fogadtatának el. Egy-két karból, hittudományiból és bölcsészetiből, álló lengyel quasi-egyetem alapitását tárgyazó javaslat is nagy viszhangra talált. Igen érdekesek még a’ másodrendü műutak épitésére 600,000 tallérral tett legfensőbb ajándék részletei is, miről külön emlékirat jelent meg nyomtatva, mellyből kitetszik, hogy a’ király az első években még nevezetes summákat hajlandó előlegezni, csakhogy a’ czélba vett országutcsinálás siettessék. E’ nagyszerü ajándék mély hálával fogadtatott, de mind e’ mellett sem titkoltatott el azon aggodalom miszerint e’ miatt az igért vaspályaépités könnyen felakadhat; ezen aggodalomnak azonban legkisebb alapja sem vala, mert Zimpel technicus épitészeti igazgató mindnyájunk örvendetes meglepetésére már ide érkezett, hogy haladék nélkül az előmunkálatokhoz fogjon, mellyekkel ő, igérete szerint, három hónap alatt elkészülend.” – A’ levél többi része e’ vasutépitésre és más helybeli érdekű tárgyakra vonatkozik. – Poroszországban – ugy látszik – a’ költők, kivált azok, kik szárnyas paripá,okat a’ kor kérdéseivel szokták megnyergelni, kevesbbé türetnek mint akárhol. Herwegh esetét mindenki tudja. Ujabban Berlinben megint költő-üldözés történt. Dr. Moris Laurian a’ porosz fővárosban – nem tudni, mi okból – elfogatott. Hir szerint egy rendőrségi tiszt jelent meg szállásán, ki Moris irásait elszedvén, felszólitá őt, hogy vele a’ rendőrséghez menjen. Moris az aacheni kerületből való, rajnai Poroszországban. Régebben az általa alapított „Deutshce Chronik” czímű folyóiratot szerkeszté. Berlinben kirekesztőleg csak a’ költészetnek élt; költeményei jobbára a’ korkérdések körül forognak. Ügyének kimenetele nagy feszültséggel váratik.
