Vezérczikk. (B. Wesselényi az adóról és gyanusitások.)
Vezérczikk. (B. Wesselényi az adóról és gyanusitások.)
A mi tisztelt ellenünk gr. Széchenyi István, kinek a’ Pesti Hirlap ébrében álmában boszorkánykő gyanánt nyomja kebelét, jónak látta legujabban a’ Jelenkor szerkesztőjét egy nyilt levélben azon becses igérettel megörvendeztetni, hogy legalább jövő uj évig, ha tovább nem, dolgozótársa maradand. Isten adjon a’ nemes grófnak hozzá sok szerencsét, nekünk pedig azon igazságosságnál fogva, mellyet róla még mindig föltenni szeretünk, azon sok jóakaró (!) tanács viszonzásaul, mit tőle két év óta igen udvarias modorban venni alkalmunk volt, méltóztassék megengedni, hogy viszont egy tanácscsal mi is szolgáljunk. ’S ez abban áll: hogy ha már a’ nemes gróf minket, egykori elvei tanitványait, ellenségeskedése tárgyaul kitűzött, ’s ha már az ellenünki gyülölet annyira rögeszméjévé vált, hogy tán a’ chinai császár tüszszentéséről sem tudna elmélkedni a’ nélkül hogy azt nekünk tulajdonitná; változtassa irántunki modorát – ha ugy tetszik – egy kissé, nem mondjuk illendőbbé, nehogy eddigi modorát illetlennek látszassunk tartani; hanem változtassa csak önmagához illőbbé. Mert ámbátor minket ’s elvbarátinkat összesen és egyenkint (hogy saját igen aestheticus kifejezését másoljuk) kivétel nélkül trágyának talán csak még sem tekintett, mégis bizony merő bagariában járt mindig körültünk. Már tán ideje volna ezzel az örökös bagariáskodással kissé felhagyni; mit a’ nemes gróf különben is igen okszerűen tehetne, mert hiszen ő az, (és legyen neki önhite szerint) ki magát a’ politicai chamoeleonság apostolának hirdeti, ’s igy egy kis változékonyság talán ebben sem ártana, miután ha magának irtózatos illusiókat csinálni nem akar, ’s egy-két politicai szajkócskának nem csak az ő magasztos érdemeit velünk együtt hálás tisztelettel méltányló, hanem még gyarlóságainak is örökös bókkal tömjénező Eduard és Kunigunda ’s Kunigunda Eduard-ját közvéleménynek venni nem eléggé hiú, három dologról lehetetlen meg nem győződnie. Egyik az: hogy eddigi journalistai modorával az olvasók legnagyobb részének vagy csak undort, vagy unatkozást okozott; másik az: hogy a’ Pesti Hirlapnak sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben (miután szemében, ’s épen az ő szemében! már ez is szálkává lön) avvagy csak egy hajszálnyit sem ártott; – harmadik az: hogy hazájafiainak irántai jó véleményökben ’s mondani merjük, mind fent, mind alant, magának illyen journalistaságával többet ártott, mint mennyit legnagyobb ellenségei tiz éven át árthattak volna; – ’s mi a’ nemes grófnak jósolni merjük, hogy ha ezen ösvényen maradand, eljövend az idő, midőn vérző szivvel mondandja minden hazafi, ’s vérző szivvel mondandjuk mi is (mert igazak a’ spanyol Quintana szavai. hogy csak gyáva örülhet egy nemes ellenség esésének), vérző szivvel mondandjuk mindnyájan: boldog isten, mi gyarlók vagyunk mi emberek, ha még egy illy férfiu is túléli magát. –
Lehet egyébiránt, hogy a’ nemes gróf őszinte tiszteletből eredett tanácsunkat, már csak azért is, mivel mi adók, semmibe sem veendi; sőt kedvencz szava szerint, kedvencz modorában még inkább megcsökönyül; erről mi valóban nem tehetünk, ’s azért a’ kedvetlen themát minden provocatiók daczára is abbahagyva, inkább egy kedvesebb jelentre vezéreljük olvasóink figyelmét, ’s ez egy férfiunak véleménye a’ korkérdések egyik legfontosbikáról ’s mellesleg egy ellenünk unalomig csépelt haszontalan gyanusitásról, egy férfiu véleménye, ki a’ hon tiszteletében alább soha sem állt, mint maga gróf Széchenyi, dicsősége akármelly fénykorában; ’s e’ férfiunak olly véleménye, férfias és határozott, mellyel a’ magyar irodalom mezején találkozni sokaknak annál kedvesebb leend, minél fájdalmasabb volt gróf Széchenyitől már öt hónap óta gyüléseken és sajtó utján midig hasztalan várni és várni, ’s az országgyülés beálltáig is mind hasztalan várni egy és más kérdés iránt hasonló határozott nyilatkozást, melly helyett most is a’ végső perczben egyebet nem nyujt, mint a’ politicai változékonyság doctrináját, ’s azon confessiót, hogy még nem tudja, mit cselekvendik; ’s végül azon igéretet, mikint legközelebb post festa sacerdos a’ megbuktatott adóról fog szólani, mellynek megmentésére, mig tán teheté semmit sem tőn; megbuktatására ellenben a’ liberalis felekezet örökös gyanusitásával, rémkiáltásaival, uszitásaival bizony a’ mit csak tudott, mindent elkövetett. – ezen tacticának ellenében idézzük b. Wesselényi Miklós véleményét. –
Báró Wesselényi Miklós, „Szózat a’ magyar és szláv nemzetiség ügyében” czimű legujabb munkájában, midőn a’ veszélyt, melly különösen honunkat fenyegeti, azon logicai szabatossággal, melly mindig kitünő sajátja volt, kifejtette, a’ teendőkről mondja meg véleményét, mik a’ honunkat fenyegető veszélyt elhárithatják; – ’s ezen teendők sorában a’ házi adóról ekkint nyilatkozik:
* * *
Van még egy, mit a’ nemzetiségnek érdekek összeolvasztása általi öregbitésére, törvényhozásnak mentőlelőbb meg kellene tenni; minek eszközlése szintoly üdvös mint halasztása káros, megtagadása pedig veszélyes. Ez a’ nemességnek háziadóbani részesülése.
Senki sem fogja tagadni- mi már annyiszor mondatott – hogy nemzeti egység mind közvetve mind közvetlen, érdekek közössé-tétele által eszközöltethetik leghamarább ’s legbiztosabban. Érdekek egyenlősége ’s egysége sok más egyenetlenséget ’s különbséget képes kiegyenlíteni. Hasonérdekek felszólamlása ellenkező érzeteket, sőt szenvedélyeket is gyakran hallgatásra bir. Kinek érdekét a’ magunkéhoz kapcsoljuk, frigyesünkké teszszük azt; habár addig érdeke ’s törekvése ellenünk volt is. érdek szorosabban ’s rokonná-tevőbben nem igen kapcsoltathatik, mint terheknek, abbani osztály által eszközlött könnyitésével. Tehernek együtti hordása, kötelességnek együtti teljesitése – rokonérzetre, egymáshozi ragaszkodásra ’s egymásoni segitésre felhivó czím ’s helyzet. Terhen – kivált sulylyal nyomón – könnyités lekötelező, de nincs lekötelezőbb, modhatni szivet megnyerőbb, int midőn a’ könnyités olly móddal törénik, hogy a’ tehernek egy részét a’ sulyosan nyomott vállakról le-, és tulajdon vállainkra veszszük. Már ezen tekinet elég lehet ’s elégnek kell annak lenni arra, hogy a’ nemesség a’ közterhek legalább egy részét magára vállalja; ’s igy az annyira nyomott és terhelt köznépen könnyitvén, azt mind maga iránt lekötelezze, mind ez által is érdekeihez csatolja.
Azon mindennél fonákabb képzet, mintha nem-fizetés szabadságnak lenne föltéte ’s következése: szünjék meg már köztünk eszünk vagy akaratunk gyalázatjára még tovább is létezni. Honosodjék meg már valahára nálunk azon fogalom: miszerint fizeni, ugy hogy a’ fizetés mennyisége ’s czélja, hozzájárultunk ’s mirei használata ’s mikinti kezelése tudtunk nélkül történjék, – igenis szolgaság bélyege; ellenben szabadság következése: fedezni ’s fedezhetni saját szükségeit. Valamint egyén, a’ szó valódi értelme szerint az tehetős, ki sokat költhet ’s azon sokból, mit pénzzel tenni lehet, mentől többet tehet: ugy nemzet annál tehetősb, ’s annál távolabb van szolgaságtól ’s annál közelebb urasághoz, mentől többet fizethet ’s fizet maga számára, ’s mentől többnek tételére képes az által. És váljék közöttünk is honossá azon világszerte elismert eszme: hogy illy tehetős ’s annálfogva előkelő ’s kijelelt nemzet közt megint csak az lehet kijelelt, ki fizet; ’s csak ollyan mértékben lehet előkelő, millyenben járul a’ köztehetősség létesitéséhez.
Mind ezen nézetek ’s igazságok annyira szólnak a’ nemesség adófizetésbeni részesülésének illő, helyes és szükséges volta mellett: miszerint minden más indok nélkül arra készszé kell lennie. De ezenkivül az örök igazságnak ez iránti parancsa tiszta ’s elhatározott – minden adóra, de főkint a’ házi adóra nézve.
Ideje már, hogy megszünjünk nem látni azt, mi olly szégyenitő meztelenségben áll az egész világ szeme előtt; ’s nem hallani azt, mi olly ideget rázón harsog ’s annyira égre kiáltó: hogy t. i. nálunk épen az ’s csak az fizet, kinek nincs, – kinek van, nem fizet; hogy a’ terheket az és csak az hordja, ki gyenge, – kinek pedig vállai izmosak, ki a’ terhet hordani jól birná, az mindentől ment; – és a’ mi még több, hogy azon költségeket is, mellyek legközelebbről a’ nemességet illetik, ugymint igazgatásának ’s hivataloskodásának házi költségeit is egyedül ’s kirekesztőleg a’ földnépe ’s parasztság hordja. Mi által ezen egész testület, melly a’ nemesség szép nevét hordja – ’s e’ névre nem kis mértékben büszke – azt teszi, mit közüle egyéni ’s társas viszonyaira nézve a’ legutolsó is nemtelennek tartana ’s szégyenlene tenni: azaz házi ’s egyéni költségeit, ’s érette ’s számára tett kiadásokat mással fizetteti. E’ helytelenségnek ’s e’ szégyennek olly régóta ’s olly nagy mértékben nőtt sulya alól, a’ helyesség ’s nemzeti becsület szent nevéért menekednünk kell.
A házi adóbani részesülés tömérdek hasznu, helyes és szükséges volta sokak előtt áll honunkban tiszta fényében. E’ valóban nemesek törekvése hatott a’ nemesség nagy számára, mellyben jó iránti fogékonyság ’s készség nem hibázik; ’s mellyben e’ tárgy iránt is a’ helyesnek ’s illőnek érzete – habár sokakban csak sejtelemkint, vagy másokban szűkkeblüség, előitéletek ’s önzés által háttérbe nyomva – létezett.
Lelket emelő ’s a’ legszebb reményekkel biztató volt az ezen ügy iránti készség terjedése. – Ekkor fölléptek többen. A’ köznemesség tömegben gyüjtetett fel ’s csődittetett a’ törvényhatóság ok teremeibe. Szóltak ezeknek régi megrögzött nézeteikhez, szóltak a’ nálunk annyira honos fizetéstőli undorodáshoz, hiuságnak ’s gyengeségnek hizelegtek; – másfelől nemes társaik gyászos tudatlanságát használták költött rémképekkeli ijesztgetésökre. Az igy felingerelt ’s elcsábitott tömeg helyenkint megbuktatta az ügyet; ’s több törvényhatóságban – jövő országgyülésre, vagy a’ házi adóbani részesülés elleni, vagy azt mellőző utasitások készültek ’s készülnek.
És buta tömeggel és nyers erővel részint a’ legbotrányosabb módon ’s erőszakkal, illy végzéseket tétetők, – ollyanok voltak e, kik helyzetök következtében a’ tárgy illő, helyes, hasznos és szükséges volta iránt, természetes vagy legalább menthető tévedésben vagy tudatlanságban lehetnek? – Fájdalom, nem. Nagyobbára főrendűek, felsőbb körök tagjai, magas állásuak ’s hivatalbeliek tették ezeket. Illyenek léptek fel: mint a’ nem-fizetés, ’s a’ szennyes mássalfizettetés, ’s máson – még pedig a’ legszegényebbekeni – élősködés apostolai. Használtak nyers tömeget ’s erőszakot olly elvek megbuktatására, mellyek a’ világ minden civilizált nemzetei által elméletileg ’s gyakorlatilag el vannak fogadva.
Mondják ugyan némellyek: miszerint többeknek tulhevű buzgósága, ’s jelesen a’ „Pesti Hirlap” ez ügy melletti erőszakoló felszólalásai reactiót szülve ’s ellenhatásra késztetve, okozták mind ezen ellenszegülést.
Igaz, többen ’s a’ „Pesti Hirlap” is férfiasan ’s erőteljesen fejezték ki több javitások ’s azok közt a’ házi adóbani részesülés sürgető szükségét. – Illy elhatározott szavak, mellyekben nem felekezet kivánata, nem személyek sürgetése, hanem a’ helyesség és okosság követelése fejeztetik ki, – hitem szerint – senkit sem ingerelhetnek, senkit sem birhatnak megátalkodottságra. Ha mégis volna, kire illy szavak azon hatással lennének, az ama’ gyermeknél is gyermekebb lenne, ki a’ kemény földre haragszik, mellyhez orrát csapta, ’s azt üti hiú boszujában; amaz ugyanis még ennél is nevetségesebbet tenne – ’s haragudnék azért, ’s vakon követett utját átalkodottan folytatná, azon okból: mert megmondták neki, hogy ez uton bukni fog, ’s orrát zuzandja; ’s mert megmutatták neki az utat, mellyen biztosan ’s kényelmesen járhat ’s kivánt czélra juthat. Hogy illyesmiért emberek boszura lobbanjanak, ’s azt, ki a’ körülmények ’s következések mind jó mind rosz oldalát mutatja, azért üssék ’s gyülöljék: alig hihető, – de még hihetlenebb, hogy valaki boszuját azzal kivánja kielégíteni, miszerint készakarva ’s vakmerőn a’ megmutatott ’s leleplezett veszélynek rohanjon.
Ha illy gyermekinél gyermekesebb makrancz létezhetik, azt legfölebb olly müveletlen ’s értelmileg kisdedkoruaktól lehetne várni, kik polgárilag – mondhatni – még jobb és bal kezök közt sem tudnak különbséget tenni. De ha – fájdalom! – vannak is illyenek még nálunk, koránsem ezek azok, kikre az említett férfias felszólalások ’s hirlapi czikkek (mellyeket ezek nem is olvasnak, nagyobbára olvasni sem tudván) az emlitett hatást gyakorolták. 302Ezen értelmileg kiskoruak csak eszközök voltak, kiket térszülte ingerültségre vezettek ’s ugy használtak ollyanok, kik sem helyzetük sem nevök sem nevelésök következtében, ama’ kiskoruak közé nem tartozhatnak – ’s tartozniok sem szabad. – Ezeknél semmi esetre sem lenne menthető: ha eszély- ’s helyesség melletti ama’ nyilatkozatok, ’s a’ közjó ’s önfenmaradás nevére tett azon felszólitások illy makranczosságra birták volna. Valóban nagy csökönyösségi hajlam, ’s valóban olly állathozi hasonlatosság kellene arra, mellynek csökönyösség leginkább fekszik temészetében, hogy olly figyelmeztetésekre ’s intésekre, millyek amaz iratok- ’s czikkekben voltak, a’ sülyedő parton önveszélyökre magukat megbakolva ellenszegüljenek.
Illyet a’ kérdésben forgókról feltenni nem akarván ’s fel sem tehetvén: nem marad egyéb hátra, mint azt hinnem, miszerint ezeknek ellenszegülését azon gyanusitások szülték, mellyekkel vörös fonalt, forradalmi kort ’s hősöket, vagyontalanoknak vagyonosok elleni törekvését ’s harczát, ’stb. emlegetvén, keblöket nyugtalansággal ’s fejökei rémképekket töltötték el.
Akárhogy legyen, károsabb ’s nemzetünkre veszélyt ’s szégyent hozóbb tett nem lehet, mint a’ házi adóbani részesülés elleni törekvés, ’s korkivánta ezen szent ügynek megbuktatása.
Adja isten, hogy tévedések, helytelen felfogás ’s rosz akarat daczára is, ez ügyet eszély ’s nemes érzet, miknek az postulatuma, már közelebbi országgyülésünkön kivívhassák; ’s mentse az ég honunkat ennek megbukása szégyenétől ’s veszélyétől.
* * *
Eddig a’ nemes báró. – Most a’ tárgy logicájánál fogva még gróf Széchenyi ő nagyságának és satelleseinek egy kedvencz állitására néhány rövid szót, – csak igen röviden és szárazon.
Azt mondják, hirdetik és lármázzák: hogy „a Pesti Hirlap buktatta meg az adót; a’ P. H. hazánknak egyetlenegy életkérdését sem hozta nagyobb érettségre, sőt A-tól Z-ig mindent compromittált; ’s most elv- és modorbarátival homokbuczkán, zátonyon ül.” Igy a’ vád. – haszontalan és nevetséges; de örökös ismétlése megérdemli, hogy száraz tényeket idézzünk ellenében.
„A Pesti Hirlap compromittálta a’ kérdéseket.” Ugyan ugy e? A’ liberalis pártot, mellynek organumának lenni a’ P. Hirlap dicsőségének ismeri, két esztendő óta vörös fonalról vádoljátok, revolutionariusnak kiáltjátok, mindent elkövettetek, hogy ellene szenvedélyt, boszut, hatalmat felingereljetek; mindent elkövettetek, hogy azt megbuktassátok; nem volt semmi eszköz kisérletlenül hagyva, lett légyen bár akármillyen, hogy e’ pártot, ’s a’ parttal természetesen elveit, ohajtásait, törekvéseit zátonyra juttassátok; – igaz, hogy nem sikerült – de tegyük föl hogy sikerült – ekkor előállani, ’s pityergő lamentatiókban intonálni: „lám, lám! ezt mind a’ P. Hirlap buktatta meg, minő szerencsétlenség, hogy ezen üdvözitő elveket a’ P. Hirlap megbuktatta! – ugyan kérdünk, ’s az ép értelem nevében kérdünk boldogot, boldogtalant: mit kell ezen absurditásról mondani? azt e, hogy itélőtehetségi hiány, vagy azt, hogy hypocrisis, vagy mit egyebet??
A hypocrisist gróf Széchenyi Istvánról föl nem teszszük, itélőtehetségének sok fényes jeleit birja e hon; – mi okozhatá tehát, hogy a’ hypocriták ’s itéletgyöngék lármájában még ő is osztozik? Az, hogy a’ nemes gróf annyira el van merülve valamibe, miszerint a’ tény iránt jőne tévedésbe, ’s teljességgel nem tudná, mi történt légyen az országban? mert hiszen a’ megyék országgyülési utasitásai tudvák a’ hirlapokból; ’s mikint állanak az életkérdések, mellyekről mondatik, hogy A–tul Z-ig compromittálvák? mellyek közül nagyobb érettségre egyetlenegy sem emelteték, – Méltóztassék a’ tisztelt gróf ur kissé számolgatni; az a’ számtan igen jó dolog; ’s ha számolnia tetszendik, látni fogja, mikint azon megyék között, mellyek egy nagy más életkérdésről nyilatkoztanak, az egyetlen házi adót kivéve, minden főkérdésre a’ P. Hirlap alapelveivel rokon szellemü többség van. Illyenek nevezetesen: a’ magyar nyelv, a’ vallás ügye, népnevelés, az ősiség, majoratusok, a’ birtokképesség, a’ hivatalképesség, a’ szabad sajtó, örökváltság, az erdélylyeli unio, a’ kereskedés, a’ vádvám-rendszer, bank, Fiume ’s fiumei vasut, a’ kir. városok, kerületek, honiratiorok, országgyülési szállások ’stb., – minő tömérdek kedvező anyag, hogy az országgyülés azt tehesse, ’s kiszemelhesse, mit a’ sajtó által előkészitett kérdések közül határozattá emelni a’ körülmények megengedendnek. – ’S ezen, az egész ország tudomására lévő tényekkel szemközt azt állitani, hogy minden életkérdések compromittálva vannak, hogy nagyobb érettségre csak egy sem ment! – megfoghatatlan önvakitás!! Igen de a’ házi adó! a’ házi adó! – fogjátok mondani. Igenis, uraim! a’ házi adó; ez igy is, a’ mint áll, azon pártnak, mellyhez a’ P. Hirlap is tartozik, állitni merjük, az aristocratia évkönyveiben példátlan dicsősége. – A’ három partiumbeli megyén kivül még három hátra van; a’ többiek közül, minden revolutio-kiabálástok, minden törekvéstek, minden izgatástok, minden lélekvásárlás, minden forintos és ördögi mesterségek daczára, még jelenleg is 16 megye a’ kérdés mellett áll, tizenegyben pedig csak ólmosbotokkal, bicskákkal, fokosokkal voltak képesek a’ nemzet átkozottjai azt agyonverni. Ennyire érett rövid két év alatt a’ kérdés, mellyet békes önkénytes uton keresztülvinni az igazság barátainak még soha egyetlenegy aristocraticus országban sem sikerült! – Ennyire érett az minálunk rövid két év alatt; és pedig érett nem veletek és általatok; hanem nélkülötök sőt ellenetek!! E’ napokban mondá Bécsben egy nem-magyar nagy statusférfiu: „Nincs példa a’ történetekben, hogy nemesség önkényt, kényszerités ’s a’ hatalom impulsusa nélkül jó szántából valaha az adómentességrőli lemondásra illy dicsőséges készséget mutatott volna.” – És ez igaz; pedig nem kell felejteni, hogy nemzetek életében illy kérdések gombakint egy éjen át nem érnek meg; és nem kell felejteni, hogy a’ nemes grófnak egy casino, egy lóverseny létesitése is alkalmasint több idejébe került, mint a’ liberalis pártnak ezen roppant kérdést annyira megérlelni. – Vagy talán legalább annyi igaz a’ nemes gróf vádjából, hogy a’ Pesti Hirlapnak ha már elvei nem, legalább elvbarátai ülnek zátonyon? Erre ismét egy rövid feleletünk van: tessék végigtekinteni a’ követválasztások névsorán, még ott is, hol a’ házi adót agyondorongolák, mellyik pártból vana többség választva? – Ezek tények, uraim! eltagadhatlan tények. ’S most, ha ugy tetszik, gyanusítsatok.
