SPANYOLHON.
SPANYOLHON.
A senatus választmánya már elkészitette a’ válaszfölirati tervet, melly egészen a’ kormány és regens ohajtásinak szellemében van szerkesztve. Mindenek előtt bók nyujtatik Esparterónak a’ közjó körül tanusított buzgalmaért. A’ tervből kettőt emeltünk ki: a’ külügyekre és a’ sajtóra vonatkozó pontokat. a’ külügyeket illetőleg következők mondatnak: „Méltánylást érdemlő ’s igen örvendetes körülménynek tartjuk, hogy más országok kormányaivali viszonyainkban a’ lefolyt időszak alatt semmi lényeges változás nem történt. Azon izetlenségnek, melly a’ barcelonai események következtében egy velünk barátságban levő kormánynyal támadott, teljesleg el kell enyésznie, és fönséged meg leend győződve, hogy azon kifejezéseknek, mellyeket az országos férfiu elég fontolatlanul nyilvános szószéken mondott olly ügyekről, mik kizárólag csak bennünket érdekelnek, nem leendnek következményei. A’ senatus reméli, hogy ama’ két drága kelléke minden önmagát becsülő nemzetnek, – méltóságunk és függetlenségünk minden külviszonyainkban fen fognak tartatni. A’ spanyolok, kik e’ két kellékért 30 évig folyton harczoltak, szükség esetében még egyszer annyi ideig is készek leendnek harczolni. E’ czélra kormányoz fönséged egy nagyszivű nemzetet, felruházva ennek egész hatalomteljével, fölfegyverezve ennek egész erejével. Az ész és az igazság, valamint a’ nemzetek közös jogával támogatott közvélemény részünkön vannak, ugy szinte a’ politicai sympathiák néptől népre, nem engedvén meg, hogy a’ jó egyetértés megzavartassék két ország közt, mellyeknek valódi nemzeti érdekeire nézve igen kivánatos, hogy a’ meghasonlás eltávolittassék. Fönséged tehát nem, teljességgel nem engedheti meg, hogy saját ügyeinkben, legyenek bár fontosak vagy nem, valaki jogot igényeljen, azokat tetszése szerint rendezhetni; hogy valaki Spanyolhont olly hűbérnek vagy örökségnek tekintse, melly az ő sajátja; hogy valaki legbecsesb érdekeink körül egy büszke felsőbbség, vagy épen fenyegetőzés hangján szólhasson hozzánk.” E’ kihivó, ’s Guizot ur ellenintézett kifakadás, mint mondják, magának a’ regensnek kivánságára csuszott be a’ tervbe, ’s a’ Journal des Débats, melly soha sem szünik meg Guizot urat valami rendkivüli nagyság gyanánt bámulni, nem kevéssé botránkozik meg ez ellenséges szellemű nyilatkozatban. A’ sajtóra vonatkozó pont következő: „Fönséged, olly okoknál fogva, mellyeket a’ senatus tisztel, szükségesnek tartá, a’ nlunk gyakorlatban levő sajnálatos sajtószabadsági visszaéléseket meg nem említeni; de a’ senatus azokat nem mellőzheti hallgatással, midőn az ország helyzetéről és szükségeiről szól. E’ viszszaélés nem csak egyének becsületét és családok nyugalmát veszélyezteti súlyosan, hanem elterjedtsége következtében oda jutott már, hogy majd-majd összeesküvést képez az álladalom ellen. Egész Spanyolhon undorodással szemléli e’ féktelenséget, és ha a’ kormány, egyetértőleg a’ cortesekkel, nem siet e’ visszaélésnek alkalmas eszközökkel határt szabni, ugy félő, hogy a’ szabadságnak és haladásnak illy roppant eleme nálunk nem sokára az erkölcstelenség, eloszlás és vadság veszélyes eszközévé fog fajulni.” A’ tervezett válaszfölirat többi részei a’ biróságok és igazságszolgáltatás, a’ pénzállapot, közigazgatás, tartományi biztosságok, nemzeti őrség rendezésére ’stb. vonatkoznak.
