Fehér.
Fehér.
Székesfehérvár, majus 3. Ma tünt fel megyénk egén az eseményteljes nap, melly annak legközelebbi jövendőjét elhatározá; e’ nap a’ tiszt- és követválasztás napja vala. Mielőtt azonban a’ nap történeteiről szólanánk, némellyeket előrebocsátani szükségesnek tartjuk. A’ folyó évi aprilis 18-dikai marcalis gyülés után, hol a’ tikos szavazat megbukott, azt gondolák a’ fehér tollas hősők, hogy ügyök már egészen nyerve van, ’s a’ fractiócsak ellenzékpárt – mint ők mondani szokták – gyüléseni legyőzetése által egészen elenyészett. Hibás véleményöket mégis csakhamar belátni valának kénytelenek, mert az ellenzéki fractio befolyása és tisztválasztási ereje, az uradalmi tisztek minden erőszakoskodása sőt azon nemességnek éjjel-nappali őriztetési daczára, a’ nemesség közt naponkint annyira növekedett, hogy a’ szavazó többséget attól sem elpénzelni, sem elkukuriczaföldezni többé nem lehetett. Más eszközökhöz kellett tehát nyulni, hogy a’ tiszt- és követválasztási győzelem, minden árért biztosittassék, tudnillik: a’ dolognak elferditése ’s agyrémek teremtése által annak kieszközlése, hogy S.– L–s, az ellenzéki párt kitüzöttje, a’ másod alispáni hivatalra ne candidáltassék. Igy állottak a’ dolgok a’ tisztujitás előtti napon. A’ midőn is a’ conferentián minden törvényes kifogás hiányában felhozatott S. L. ellen: hogy nem diplomaticus, és igy az alispáni hivatalra nem alkalmatos; holott Fehér megyének már több nem-diplomaticus alispánjai valának, azokból főispán is vált, a’ legközelebb mult országgyülés alatt pedig szinte nem-diplomaticus egyén lőn helyettes alispánná nevezve, ’s azóta tudtunkra ellenkezőt parancsoló törvény nem hozatott, ’stb. – Est felé a’ nemességnek legszebb renddeli beérkezte után az ellenzékpártnak – számos tagokból álló küldöttség az iránt ujíta kérelmet: hogy a’ megyebeli nemesség igen nagy részének törvényes kivánsága méltányos tekintetbe vétessék, és S. –s, kinek sem jelleme, sem törvényes jártassága ellen, mellyet számtalan megyei kiküldetésekbeni hivataloskodása és elnökösködése által eléggé bebizonyított, alapos kifogás nem tétethetik, candidáltassék. Azonban tagadó választ nyervén a’ küldöttség feleletül, reményét mind e’ mellett is egészen el nem veszté, azt hivén, hogy a’ jövő napon annak szemmel látása, mikint S. L–st nem valami gyönge párt-töredék, hanem a’ megyei nemesség igen nevezetes része kivánja alispánnak, meggyőző ok leend törvény értelmében a’ kijelölést meg nem tagadni, ’s a’ többségnek akármelly részre szabad nyilatkozatot engedni. Másnap reggel a’ reménynek ezen utólsó szikrájával keblökben a’ vörös tollasok voltak elsők, kik a’ megye teremét elfoglalák, de sokaságukkal eltelvén az egész terem, nehogy az ellenfél kizárassék, a’ gyülés az udvarra tétetett által, hol a’ szemre igen egyforma számu két felekezet illendő renddel és csenddel helyet foglalt. A’ gyülés 9 órakor megkezdetett, ’s rövid vitatkozás után a’ szavazatszedő választmányok alakitása és a’ felett: hogy a’ választás alatti ideiglenes birósághoz ügyésznek kinevezett H. L. uradalmi ügyész helyett más, uri hatalomtól független egyén neveztessék, az első alispáni hivatalra jelöltek nevei felolvastattak, ’s ezek közül Sárközy Kázmér felkiáltással megválasztatott. Midőn a’ másod alispáni hivatalra jelöltek nevei olvastatván, azok közt S. L. neve csakugyan nem találtatott, a’ vörös tollasok szünet nélkül harsogtaták a’ kihagyott nevet, ’s az asztalhoz mindig közelebb tolulván, az vére ropogni ’s a’ tömeg előre nyomulni kezdett, mire az elnök elhagyá a’ gyülés helyét, a’ vörös tollas felekezet pedig utána ment föl a’ lépcsőkön be a’ terembe, ’s ott, a’ nélkül hogy legkisebb kicsapongás történt volna, megtelepedett, mig a’ fehér tollasok az udvarban állva maradtak, ’s a’ még hátra lévő 10–15 vörös tollasokat verni kezdték. Egyszerre egy fehér kendőveli jeladásra a’ megyeház ablakából az átellenben álló katonai őrtanya kapui megnyiltak, a’ tiszt két könnyen megnevezhető ’s maga helyén és idején meg is nevezendő urak által csak nem ruhájánál huzva is unszoltaték, hogy a’ fegyveres erőt előre vezesse, ’s a’ katonaság kiszegzett szuronyokkal a’ megyeház udvarába rohant, az udvaron ’s lépcsőkön levő vörös tollasokat az utczára kidöfödte, azután a’ megye teremében rontott, sőt magokat béke barátinak valló némelly urak által animálva, a’ mi vöröset látott, 23 nemes egyénnek megvérezése után az utczára mind kiüzte, ’s a’ megyeház előtti téren fél kört formált, vissza nem bocsátván többé senkit; minek következtében azon egész roppant tömeg, melly S–L–st kivánta alispánjának, a’ választásból tettleg kizáratott. Fél óra mulva a’ fegyveres erő jelenlétében, csupán az egyik fél emberei folytatták a’ tisztujitást, természetesen a’ másod alispántól kezdve utólsó esküttig a’ kijelöltek igen szép többséggel, országgyülési követekül pedig a’ két alispán Sárközy Kázmért és Fiáth Ferencz mondhatni egyhangulag megválasztattak. –
Többen.
