NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Az angol parliamentben jelenleg a’ politicai pangás nagy; a’ kereskedelmi viszonyok és Szerbia most a’ napi főkérdések, mellyek körül a’ parliamentaris surlódás forog; ’s Peel mindkettőben olly óvatos, minő csak egy toryminister lehet. Annál mozgékonyabb a’ parliamenten kivüli élet. Az anti-cornlaw-league a’ husvéti szünnapok után ujult erővel lát munkájához, ’s most is, mint előbb, Cobden ur lelke a’ gabnatörvények elleni izgatásnak, melly nem sokára az egész nemzetet megragadandja. A’ gyárokban és bányákban dolgozó gyermek szivrázó állapotáról a’ „Children employment commission” megint kimeritő tudósitást tőn, melly hihetőleg uj éles fegyverül szolgáland Ferrand urnak. Irlandban O’Connell a’ repeal evangeliumát terjesztgeti. Limerichbe érkeztekor mintegy 15–20 ezer emberből álló tömeg hullámzá őt körül. A’ nagy izgató hazájában egészen nyakára akar hágni a’ szegénységi törvényeknek, ’s e’ czélra igen szenvedélyes beszédet mondott Eliot lord irlandi alkirály ellen. A’ repeal-izgatás Irlandban óriási előmenetelt teszen, ’s magok az orangista szint viselő protestans tory lapok már többet látnak e’ mozgalomban, mint puszta rémképet a’ toryk rémitgetésére. A’ repeal izgatás olly stadiumot ért, mellyen azt mindenki félelemmel szemléli, ’s vannak emberek, kik azt hiszik, hogy vagy O’Connell leend még egyszer az alsóház dictatora (’s akkor jaj Peelnek és Stanleynek), vagy Irland erőnek erejével forradalomnak hajtatik. Clonesben, Monaghan grófságban, nem rég egy repealgyülés alkalmával a’ catholicusok és protestansok közt verekedés támadván, egy M. Caffrey nevü catholicus szurással megöletett. Az alkirály 100 font st. jutalmat tett ki a’ gyilkosra. – Lane Fox ur az alsóházban május 11-kén inditványt jelentett be a’ repeal izgatás ellen. A’ Standard illy rendszabályt szükségesnek tart; de a’ radical Sun azt hiszi, hogy Peel nem fog a’ orangisták ezen ujlag kivetett cselébe menni mert, a’ repeal-izgatás mindeddig a’ törvényesség korlátai közt maradott.
A szerb kérdés, mellynek legujabb megoldása, mint látszik, még nem jutott az angol kormány és angol sajtó tudomására, parliamentben ’s parliamenten kivül nagy figyelmet von magára. A’ ,M. Chronicle’ Stambulból kapott levelekre vonatkozólag, következőleg elmélkedik a’ szerb ügyről: „A’ külministerium sir Stratford Canningtől sürgönyöket kapott, mellyekben – mint halljuk – ő felsége kormánya komolyan megintetik, mi veszélyes Oroszországnak Szerbiára nézve engedményeket adni. Stambuli követünk, hir szerint, villágosan kifejté ama’ machiavellisticai politicát, melly a’ mostani crisist előidézé. ’s Aberdeen lordnak erőteljesen mutatá meg annak szükségét, hogy a’ nagyurnak, mint a’ szerb nép elismert főfejedelmének, az angol pártolás látható jele adassék. Ha ez valóban megtörtént, ugy nyilván a’ tárgy fontossága kivánja, hogy sir Stratford Canning sörgönyeinek másolatai vagy kivonatai a’ parliament elébe terjesztessenek, hogy világoljék ki: ha teljesíti e brit kormány kötelességét? avvagy megengedtetik e Oroszországnak, hogy háboritatlanul fenekelje magát a’ Duna jobb partján, és Szerbiára, hol törvényes védjoggal nem bir (?), terjesztvén ki uralmát, hasonlag nyomuljon elő Bolgárországba, mig végre lassankint kecsvágya végczélját, Konstantinápolyt, elérendette? – Igen kivánatos továbbá, hogy Oroszországnak Szerbia mostani fejedelme elleni hivatalos nyilatkozata is másolatban közöltessék; mert jelenleg fölötte kétségesnek látszik, mennyiben egyez meg az orosz nyilatkozvány ama’ szerződvényekkel, mellyek a’ török birodalom viszonyait rendezik az europai hatalmak ellenébe. Ha Oroszország e’ kérdés körüli nézete főleg azon tételen alapszik – és sir Robert Peel minapi alsóházi megjegyzéseiből illyesmi következik – miszerint Gyorgyevics Sándor választása az adrianopoli szerződvény folytában kiadott hattiserif rendeletével ellenkezik, ugy csak ennyit mondhatunk: mi ez okiratot figyelemmel olvasók, és nem találtunk benne semmit, mit a’ szerb népet gátolhatná, hogy Gyorgyevicset a’ porta helybenhagytával trónra emelhesse. A’ hattiserif legkisebb beszólót sem ad Oroszországnak e’ tárgyban, ’s ámbár egy régibb hattiserif vagy fermán a’ fejedelemséget Milosban és családjában örökösnek nyilatkoztatá, annyi mégis el van ismerve, hogy a’ nagyur fentartá magának a’ hatalmat a’ fejedelmet elmozdithatni; ’s miután e’ hatalmat a’ nagyur Mihály herczeg esetében gyakorlotta is, a’ trón kétségtelenül megürült. Ha Oroszország azt állitja, hogy Gyorgyevics nem választatott, hanem csak kineveztetett, ugy e’ szőrszálhasogatás igen világosan tanusitja Oroszország szándékát e’ beavatkozás körül. Gyorgyevics a’ nagy hazafi Czerny György fia, köztudatul kedves volt a’ szerbek előtt, ’s okunk van hinni, hogy igényei Oroszország machinatioi által is lényegesen előmozdittattak. De bármikép legyen is a’ dolog, nagyon szükséges jól ismerni a’ tért, mellyen Oroszország most beavatkozik; mert az angol kormány teljességgel nem türheti, hogy más hatalom minduntalan az ozmán birodalom ügyeibe avatkozzék, hanemha az illy beavatkozást a’ legvilágosabb szerződvények igazolják. A’ bukaresti, akjermani, adrianopoli ’s más régibb szerződések által Oroszország olly helyzetet vivott ki magának, melly a’ török birodalom körüli becsvágyteli terveinek rendkivül kedvez. ő felhatalmazott védura a’ görög egyháznak az egész török birodalomban, övé Moldva és Havasalföld jogszerű véduralma; egyedül övéi a’ Duna torkolatai. Blanqui ur „Voyageen Bulgarie” czimű munkájában az orosz consulokat Törökországban befolyásra és kötelességekre nézve ollyanoknak festi, a’ minők az angol residensek a’ keletindiai benszülött fejedelmek udvarain. Ugyanazon szerző állitása szerint a’ keresztény lakosok Bolgárországban és a’ többi török tartományokban olly helyzetben vannak, minélfogva kimaradhatlanul el kell következni az időnek, midőn a’ szenvedők a’ török járom lerázása végett kelendenek föl. Mind ezen körülményeket tekintetbe vevén, ’s meggondolván Ausztria sajnálatos politicáját, minélfogva olly nyugton 323tűri, hogy Oroszország játékát űzhesse, – nemigen mutatkozik kilátás, hogy a’ porta valahonnan hatályos ótalmat nyerend, hanemha az angol kormány gyorsan erőteljes védleges (defensiv) politicára szánja magát, minőt, mint mondják, sir Stratford Canning javasolt. Ismételjük: az illető okiratokat haladék nélkül a’ parliament elébe kell terjeszteni.” – A’ ,Times’ hasonló modorban eszmélkedik e’ tárgyról. Igen hihető, hogy a’ parliament komoly felszólalása ’s egy erőteljes végzés kedvezőbb fordulatot adna Oroszország igényeinek ellenében.
