TÖRÖKBIRODALOM.
TÖRÖKBIRODALOM.
Említve volt lapjainkban Miklós czár levele a’ nagyurhoz. E’ nevezetes okiratot, ugy szinte a’ nagyur válaszát nem leend érdektelen egész kiterjedésben közölni. Igen fontos világot vet az a’ portának Oroszország ellenébeni állására ’s Oroszország nyilván kimondott vagy csak sejtetett igényeinek minőségére. Ime következik. „Miklós czár, Abdul-Medzsid szultánhoz. October 19. (31). 1842. Azon általános rendetlenség közepette, mellyet Szerbiában a’ lázadás diadala idézett elő, nagy fontosságot tulajdoniték ama’ bölcs és józan elhatározásnak, mellyre a’ fönséges porta hajlandónak mutatkozandik, a’ dolog illy sajnálatos helyzetének megszüntetése tekintetéből. Stambulban levő követem tudósitásaiból, mellyekben fönséged ministereivel tartott értekezéseit kimeritőleg fölemlíti, értésemül esett, miképen a’ postának szándéka semmit el nem hamarkodni, és a’ szerződvények rendeleteihez képest tanácskozni az orosz udvarral azon eszközök iránt, mellyek legalkalmasbak lennének Szerbiában a’ törvényes rendet helyreállitni, ’s jóvá tenni ama’ súlyos sérelmet, mellyet a’ lázadók vakmerősége fönséged fejedelmi jogain, ugy szinte az Oroszországnak ünnepélyes szerződvények általengedett jogokon elkövetének. Élénk tetszést adózék ezen okos elhatározásnak, ’s e’ fölött szerencsés valék, nagy és hatalmas császár! még más jelét is vehetni ama’ nemes gondolkozásnak és tisztaelvüségnek, mellyet ön a’ bennünket egyesitő barátság egész ideje alatt szünet nélkül kitüntetett, ’s mellynek fönséged csak a’ minap is olly kitünő tanujelét adá a’ havasalföldi hoszpodárügyben. Fönséged szándékainak elérésére segédkezet nyújtani ohajtván, meghagyám báró Lieven őrtábornoknak, hogy Szerbiába utazván, a’ dolgok állásáról magának legszorosb tudomást szerezzen: innen visszatérvén Stambulba, fönségednek a’ látottakról olly lélekismeretes jelentést tegyen, mintha nekem tenné azt, ’s elvégre Butenieff urral és a’ porta ministereivel egyetértőleg részt vegyen olly rendszabályok sikeritésében, mellyek iránt Szerbiát illetőleg az egyezkedés megtörténendik. De épen azon pillanatban, midőn Lieven báró utnak indula, értésemül esett, miképen a’ porta szándékait hirtelen megváltoztatá, ’s az uj főnököt – kit, magokat vakmerőleg a’ szerb nemzet képviselőinek nevezők választának – megerősiteni határozá; valamint az is, hogy a’ reisz-effendi részéről e’ határozat követemnek hivatalosan hirül adatott. Én, megvallom, az egyenes és őszinte barátság kötelességét mellőzném, nagy és hatalmas császár, ha eltitkolnám a’ bámulás és sajnálkozás azon érzelmeit, mellyeket e’ határozat bennem fakasztott. Igen fájdalmasan esett eltérni látnom a’ szultánt ama’ vonalról, mellyet szerződvényeink ünnepélyes pontjai kijelöltek, – megfelejtkezni látnom őt olly hatalom igazságos igényeiről, melly az ozmán birodalomnak az ezt környező veszélyek közepette mindig csak kitünő szolgálatot tön; ’s megfeledkezék csak azért, hogy a’ lázadás diadalát és egy főnök választását szentesitse, kit áruló jobbágyok elég vakmerők valának, villogó fegyverrel kezökben kikiáltani, – szóval: fájdalmasan esett látnom, miképen a’ szultán a’ legveszélyesb eseményeket – elég sajnálatosan – felbátoritja. Én nem hihetém, hogy fönséged legmagasb tekintélyének illyszerű megszentségtelenitését türendi. Készebb valék föltenni, hogy valamelly balraértésnek kelle történni, ’s hogy mihelyt a’ tények fönséged tudomására jutandnak, azonnal visszaveendi a’ koronája méltóságával megegyezhetlen rendszabályokat. Illy meggyőződéssel ’s első határozatom megmásitása nélkül, ismét Szerbiába küldöm Lieven bárót, ’s meghagyom nekie, hogy onnan Stambulba visszatérjen. Egyszersmind meghagyom követemnek, hogy e’ levelemet önnek, fönséges szultán, kezébe szolgáltassa, gondolataimat és ohajtásaimat nyiltan ön elébe terjeszsze. Ha a’ fönséges porta elébe panasz tétetett Obrenovics Mihály herczeg ellen, ez esetben hatalma van a’ portának vétkét napfényre hozni, ’s őt – miután Oroszországgal a’ fenálló szerződvények értelmében tanácsot tartott – letenni, ugy szinte a’ szerb nemzetet a’ szükséges meghatalmazással ellátni, hogy a’ hattiserifben rendelt forma megtartásával uj fejedelemválasztáshoz lásson. Egyedül illy cselekvés szabályos, törvényes és becsületes, mert egyedül ez egyezteti meg a’ fejedelem előjogait és jobbágyok érdekeit ama’ jogokkal, mellyek egy barátságos szomszédhatalomnak engedtettek, és én más cselekvéshez soha sem adhatom megegyezésemet. A’ kormányom által illy sajnálatos conjuncturában követendő sinormértékre nézve kijelentem, miképen én egy lázadással soha sem fogok alkudozásba bocsátkozni, ’s ama’ jogtalan és törvénytelen rendet, mellyet e’ lázadás szült, soha sem ismerendem el. E’ fölött kötelességem ugy hozza magával, hogy olly szerződvények fölött, mellyeket én lélekismeretesen megtartottam, őrködjem ’s azokat fentartsam. Mélyen meggyőződve, hogy fönségednél hasonló érzelmeket találandok, örömest akarom hinni, hogy ön méltánylandja azon egyenes és őszinte érzelmeket, mellyek e’ levelet sugallák, ’s megparancsolandja a’ fönséges porta ministereinek, hogy Butenieff urral akkint intézkedjenek, miszerint a’ szerb kérdés törvényes és szabályos helyzetbe tétessék vissza, ’s ekkép olly eredmény érettessék el, melly mind kettőnk szándékainak megfeleljen. Midőn ekkép legbensőbb gondolataimat ama’ nyiltsággal tárnám ki fönséged előtt, mellyet a’ bennünket összekötő barátság tesz kötelességemmé, fogadja ön kifejezését ama’ gondnak, mellyel fönséged jóléte és birodalmának dicsősége iránt szünet nélkül viseltetni fogok. (Aláir.) Miklós. (A nagyur válasza jövő számunkban.)
