SPANYOLHON.
SPANYOLHON.
A senatusban a’ válaszfölirat fölötti vitatkozás apr. 24-kén kezdődött. A’ választmány, melly által a’ senatus többsége jólag képviselve van, a’ külpolitikára, jelesül pedig Frankhonra vonatkozó, ’s Guizot urnak Spanyolhon iránti nyilatkozatait élesen megrovó szakaszát módositás végett viszszavette, de lényeges változtatást nem tett rajta. Az e’ szakasz fölötti tanácskozás maj. 24-kéig szövődött, ’s ekkor a’ választmány által módositott szakasz tetemes szótöbbséggel elfogadtatott. A’ tanácskozás a’ válaszfölirat többi szakaszai fölött folytatva lön, ’s legkisebb kétség sem marad fen, hogy a’ kormány, vagy jobban: Espartero szellemében készült választmányi terv elfogadtatik.
A ministerium lelépése maj. 1-jén lőn hivatalosan értésűl adva a’ kamráknak. A’ tengerészeti minister azt következő szavakkal tudatá a’ senatussal: „Jelentenem kell a’ senatusnak a’ ministerium nevében, hogy mi már mart. 16-kán beadók lemondásunkat; ő fönsége a’ regens azonban akkor azon ohajtást fejezé ki, maradnánk helyeinken, a’ többség kitünik, hogy ennek soraiból lehessen ministeriumot alkotni. A’ követkamra tegnap nyilatkozott. Ennek következtében a’ ministerek megnyiták mart. 16-kán kijelentett lemondásukat, melly a’ regens által el is lőn fogadva. A’ regens ő fönsége Cortina urat a’ congressus elnökét magához hivatá ’s uj ministerium alakitásával bizá meg. Conrtina ur ma estve válaszoland ő fönségének.” Hasonló nyilatkozatot tőn Calatrava pénzügyminister a’ követkamrában. Cortina ur azonban, még Olozaga urral együtt sem vala képes olly ministeriumot létesíteni, melly 348biztos és állandó parlamentaris többségre támaszkodhassék; több combinatiók meghiusulása után végre a’ ministerium következőleg alakult; Lopez igazságügyi minister és elnök; Aguillar eddigi követ a’ lissaboni udvarnál külminister; Serrans tábornok hadminister; Frias tengerészeti minister; Ayllon financzminister; Caballero belminister. Egy párisi levélben az uj ministerium ekkép jellemeztetik: „Az uj spanyol ministerium, egyetlen egy kivétellel, a’ congressusból (követkamrából) vétetett, és nem fogja – mind elődei – ama’ vádat vonni magára, hogy antiparlamentarisnak neveztethessék. Lopez és Caballero urak mintegy 40 szavazatból álló fractio főnökei, ’s e’ fractio a’ progressisták közt mintegy azon szerepet viszi, miként a’ tiszti bal a’ franczia követkamrában. Lopez nr több alkalommal tüzes és ügyes szónoknak mutatkozott; de ama’ rövid időszakban, mellyben még Krisztina királyné alatt minister volt igen kevés jeleit adá gyakorlati ügyismeretének és ama’ tapintatnak, melly egy országos férfiunál a’ legelső kellékek egyike. Caballero ur, mostani belminister, Gonzalez ministeriuma alatt nevezetes hivatalt viselt, mellyről azonban midőn az ellenzékhez csatlakozék, önkint lemondott. Ő nagyon kitünő ismeretekkel, elmetehetséggel és szónoklati képességgel bir, de mindig némi ármányhajlammal vádoltatott. Aguilar gróf, ki a’ külügyeket kormányozandja, eddig követ volt Lissabonban és tagja a’ senatusnak, s politikai véleményével jólag közeliti meg az ugy nevezett ayacuchokat (a lelépett kormány véleményét). Frias ur, a’ tengerészeti minister, szak embere; mostan hivatalát már már az ideiglenesregensség alatt viselte 1840–41-ben; ő a’ spanyol tengeri haderő helyreállitásának Capaz által megkezdett munkáját bizonyosan nem hagyandja félben. Serrano tábornok hadminister, malagai követ, a’ legmérsékeltebb oppositióhoz tartozik, a’ regensnek személyes barátja, ’s mult őszkor, miután a’ hadak megint bemenének Barcelonába, néhány napig a’ cataloniai hadsereg tábornoki karának főparancsnoka volt. A’ congressusban rendszerint Cortina urral szavaz, kivel szoros barátságban él. – Fiatal kora mellett azonban nemigen leend képes a’ szükséges erkölcsi tekintélyt magának a’ hadseregnél kivíni. Ayllon ur mindig Caballero fractiojához tartozott, és ezzel együtt vált el Gonzalez ministeriumától. Az Eco del commercionak régebben, mielőtt még ez a’ mostani kezekbe jutott, szerkesztője ’s társtulajdonosa volt; már a’ Rodil-Almodovar ministerium alakulásakor ki vala jelölve a’ financzministerségre, melly mindig czélja volt törekvésének, ’s mellyet csakugyan elért. Miután Cortina, Olozaga urak és barátaik az uj ministeriumnak – mint hirlik – megigérték pártolásukat, ’s az eddigi ministeri pártnak egyik része is hihetőleg mellette szavazand, mind a’ mellett is, hogy némelly baráti elpártoltak tőle, meglehetősen erős többségre van kilátása. A’ Párisban levő spanyol menekvők amnestiát várnak, mellyet Lopez ur – mint mondják – programjának főpontjai közé sorozott. Hosszas tartósságot azonban nem igérnek az uj ministeriumnak.” – A’ követkamra válasz fölirata még nem készült el. A’ választmány tagjai: Gonazles, Bravo, Quinto, Mareno Lopez, Alonzo, Alvarez, Galvez, Canero és Cortina urak.
A spanyolok nagy lelkesedéssel ünneplék maj. 2-kát, ama’ feledhetlen napot, mellyen 35 év előtt, 1808-ban, a’ spanyol honfiak a’ fővárosba nyomuló francziák ellen fölkelének, az elárult hazát az idegeneken megboszulandók. – A’ lapok mind gyászban jelenének meg. Az Eco del Comercio következő szavakra fakad: „Europában nincsen nép, mellynek királyai hálával nem tartoznának Spanyolországnak. Nápoly, Sardinia, Frankhon, Hollandia, Svédország királyai, Olaszország és a’ német szövetség számos fejedelmei ma talán nem uralkodnának már, ha Madrid maj. 2-kán ama’ dicső lángjelt nem adta volna a’ népeknek. És e’ fejedelmek közül némellyek bennünket 1823-ban rabigába akarának görbeszteni; mások hét évig tartó polgári háborút tápláltak közöttünk, sőt némellyek most megtagadják kormányunktól az elismerést, ’s folyvást mindennemű meghasonlást hintegetnek közöttünk. Azért, spanyolok, egyetértés! Erre intenek bennünket a’ maj. 2-kán elesett hősök sírjaiból fölzengő szózatok. Ne legyünk siketek ezen szózatok iránt! Egyetértés! oh ez legelső, legmagasb kötelességünk! Spanyolok! legyünk mindig csak egy szív, csak egy kar, ha külön megtámadás ellen kell védenünk magunkat! Ám tegyenek a’ többi népek is ugy, mi nem kivánunk jobbat: ők ügyeiket szabadon rendezhetik a’ mint értik; mi hasonló szabadságot igénylünk magunknak. Spanyolok! a’ maj. 2-kai vértanúk szent sirjánál tegyünk esküt, hogy mindig testvérek kivánunk lenni; ők hallják eskünket, hogy egyetérteni és szabad nép lenni akarunk.”
