SZERBIA.
SZERBIA.
Szerbiáról hallgatnak a’ lapok. Ha minden nem csal, e’ némaság kitörni készülő események előkövete, vagy a’ vajudás hallgatag intermezzója, mellyet nemsokára rázkódás, jajgatás, ’s végre ha csakugyan ügyes a’ bába, a’ meglett gyermek következik. A’ vajudó Szerbiának igen sok bábája van, vajha ki ne öntsék a’ fürdővel a’ születendő csecsemőt, vagy épen meg ne öljék merő jó szándékból a’ szülő anyát. Sándor fejedelem még mindig utazik, ’s a’ belgrádi szerb lap rendesen közli utazásait. Modora ím ez: Maj. 16-kán ő fejedelmi fényessége tegnap 12 órakor a’ török számitás szerint elutazott Banyaból Kragujevaczba 200 (vagy a’ mint már jő, egész 400-ig) lovas kiséretében. Alekszinacz körül kijöttek elébe 250-en, férfiak, nem számitván a’ nőket és gyermekeket, kik még többen lehettek. Itt megebédelt. aztán Razseny felé ment, itt ismét ezek meg ezek fogadták 220 ember kiséretében, itt estelizett és meghált. Semmi sem lehet unalmasabb mint illyen utazási leirás, pedig igen csekély hurra és rakia változtatással az egész leirás kaptafája ez: Maj. 18-án Kragujevaczba érkezett a’ fejedelem. Az alatt Vucsics Visnyiczára megy ki a’ sz. Miklósnak nagy ünnepét megülni, melly maj. 22-kére esett. Az ünnepről a’ templomban szó sem tétetik a’ közlő által, de annál bővebben adatik elő, mikint Vucsicscsal kiment Petronievics, a’ tanácsnak minden tagjai, a’ hadi tisztek, délután pedig a’ fejedelemnő is, és tartottak fényes lakomát, toastok, zene ’s mnogaja leta között, estve pedig Belgrádba visszatértek. Az alatt – u. m. a’ pesti szerb lap – Bécsben Milost a’ vér öli, mit mi magyarok igy tennénk ki: Milost a’ guta kerülgeti. Mihály pedig privát hirek szerint néhány száz szerb számüzöttől nagy lelkesedéssel fogadtatik Zimonyban és Mitrovicz körül, ’s a’ hódoló hívektől karokon hordatik. Mikor lesz a’ választás, kire esik, ez még mind bizonytalan.
Török határszél, máj. 15-kén. Karagyorgyevics még nem tért vissza Belgradba, ’s e’ halogatásnak oka egyszerűleg abban áll, miszerint Vucsics a’ pasa tatára után kivel felszólitást küldött a’ herczegnek, hogy rögtőn visszatérjen – azonnal még egyet utnak inditott, ki a’ herczegnek Vucsics ohajtasát fejezze ki, hogy visszatérését lehetőleg halogassa, mert Vucsics és Petronievics időt nyerhetni remélnek, mig a’ portához intézett azon kérelmökre: miszerint a’ választás végeig az országban maradhassanak, válasz érkezendik. Ha e’ válasz – mikint Belgradban remélik – kedvező leend, ugy a’ herczeg haladék nélkül Belgradra jövend, és az uj választás ugyanazon férfiak szemei előtt történendik, kik eddig rémitéssel (?) országoltak. Illy körülmények közt természetesen Karagyorgyevicsnek legtöbb kilátása volna ujra választására. Megtagadás esetében Vucsics és Petronievics leghívebb embereikkel együtt a’ rudniki hegyekbe akarják a’ herczeget követni, hol Sándor jelenleg tartózkodik, ’s honnan fegyveres erővel akarnak ellenszegülni. Ez állitást több nemű hadi készületek bizonyitják; különféle vidékek felé fegyverszállitások, és erősitési tervek vétetnek észre, jelesűl Kragujeváczban, hova szükség esetében a’ fejedelmi lakás át fog tétetni. E’ közben Vucsics és Petronievics eddigi országos hivatalaikról lemondottak, hihetőleg azért, hogy a’ portát kérelmök teljesitésére hajlandóbbá tegyek. (Allg. Ztg.)
E’ levelet, ámbár – mint az Allg. Ztg. minden hirei – ellenséges szellemben van irva Szerbia iránt, közöljük bizonyságaul annak, hogy Karagyorgyevics Sándorra nézve Szerbiában csakugyan nem épen roszul állanak az actiák.
