Pozsonyi ujdonságok,
Pozsonyi ujdonságok,
majus 28. A’ napokban Kliegl Józsefet látogatám meg. A’ nagy férfiu mélyen vala elmerülve roppant feladatu foglalkodása közt, de csakhamar szives készséggel mutogatá az általa feltalált osztógépet, melly még a’ mult országgyülés alkalmával csak mintában, tervben tünteté föl a’ létesülhetés alaperejét. És ime most már némi csekély, de kis idő alatt bizonyára betöltendő ’s csupán külső hiányok mellett, készen, sikerülten áll a’ nagyszerü találmány, fönnen hirdetve a’ könyvnyomtatás egyik legnehezebb részének nagy szellemi és anyagi hasznot igérő reformját. Most már a’ kishitüek, a’ fitymálók, a’ műértők és avatatlanok nagy serege egyaránt meggyőződhetik a’ felől, miszerint az ige valóban megtestesült, a’ szó tetté vált, mit az elkészült osztógép csalhatlanul képes bebizonyitani. E’ nagy feladatu találmány tulajdonkép a’ könyvnyomtatás utórészéhez tartozik, azaz, a’ gép a’ nyomtatás végett ki- és összeszedett betűket külön meghatározott helyeikre rakja, osztja szét, mi eddig tömérdek nehézséggel járt, sok ember munkájába került ’s hosszas időt kivánt; ’s im Kliegl osztógépe, egyszerre mintegy 20 emberért a’ lehető legnagyobb gyorsasággal dolgozik, egyesek szétszórt munkaerejét összesitve, ’s a’ drága időt is tetemesen kimélve. De van a’ gépnek más roppant érdeme is; az osztógép nélkülözhetlen előzménye a’ szedőgépnek; ’s elég amazt működni látni, hogy az ember átlássa: mikint általa a’ munkának fele már téve, ’s hogy a’ szedőgép amabból sokkal könnyebben ’s egészen természetesen következend. És ha Kliegl teremtő lelkét tehetetlenné nem teszi a’ részvétlenség, – nyerve lesz az irodalmi világ legnehezebb csatája, meglesznek törve a’ müveltség általános terjedésének rablánczai, mert Kliegl gépei által annyira le fog szállni a’ könyvek és journálok mostani magas ára, hogy azokat a’ szegényebb sorsuak is könnyen megszerezhetik. Kliegl kész osztógépének igen sok része, ágazata, bámulatos módon van öszveszerkesztve; a’ már kiszedett betűk sorozatai, sürü tömeges lapjai a’ gép tetejére állitott parányi vasutacskán mozdittatnak elő, ’s mint egy óramű most még emberkéz által igen könnyen fogattatik, a’ sok betű egyszerre mozgásba jő, ’s mindenik a’ maga meghatározott utján indul el és sietve megy le rendeltetése helyére, azon ládácskákba t. i., hol a’ kijelölt különféle betűk biztosan várják apró fekete rokonaikat. Ha ezen bonyolódott géputakon végig tekintesz, egy tévesztő labyrinth áll előtted, ’s csodálkozol a’ kimenetel ariadnei fonalán, mit a’ müvész lángesze olly biztosan képes vezérleni. Fölötte csalatkoznék, ki azt hinné, hogy e’ gép valami recsegő, otromba nagy machina, mert az egész egy finom, gyöngéden működő kis alkotmány, igazán illő és méltó a’ könyvnyomtatás magas és szelid irányához, sőt az egész csak könnyü játékszerkint tünik föl, – kivált a’ mi kiskoru nemzetünk kezében, melly azt aligha megérdemlé, – és mintha e’ gép működésének kellemes hangzása a’ betűutazás kisérő zenéjét hirdetné. De látni kell ezt, uraim, látni! Azért hát, kivált ti sokat tehető országgyülési honatyák, kik jelenleg e’ nagyszerü magyar találmányhoz olly közel álltok, méltassátok azt közelebbi megtekintésre. Kliegl ugyan mindaddig, mig gépét külsőleg is a’ lehető legnagyobb tökélyre nem viendi, azzal nyilvános kisérletet tenni nem akar: de azért gépét, mostani álláspontján is örömmel, csodálattal lehet megtekinteni, mert már belsőleg készen áll, ’s a’ süker koronáját büszkén viseli homlokán; igenis, ezen, az általános szellemi haladás történetében epochát csináló gép készen áll, az egész emberiség hasznára, ’s különösen a’ műtalálmányokban olly szegény magyar nemzet dicsőitésére. A’ biztos sükert már évek előtt tudnunk lehetett, már maga a’ minta is eléggé kezeskedék a’ létesülés bizonyosságáról, és mégis, teremtő isten! milly iszonyu akadályokkal kellett és kell még most is küzdenie e’ világraszóló mű lelkes feltalálójának, ki miután évek alatt forralt dicső tervét a’ nemzetnek bemutatá, ’s ettől műve pártolását, fölsegélését bizodalmasan kikéré, szóval mindenfelé a’ hő lelkesedés szalmalángjával üdvözölteték, de műterve tettleg a’ részvétlenség magyar Siberiájába volt számüzve; alig valának néhányan, – ’s erre mi, hű társaim! örökre büszkék lehetünk, – kik tehetségünk szerint minden lehetőt elköveténk a’ tervezett gép fölsegélésére, mi hoztuk össze e’ czélra a’ csekély pénzösszeget, többnyire ollyanok, kik sokat nem adhatunk, a’ derék Zsoldos Ignácz, Veszprém megyei mostani követ ajánlatára mi irtuk meg a’ Kliegl-könyvet, hogy szellemi fáradozásunk a’ gép alkotójának számra anyagilag gyümölcsözzék; de mint ez nem sokat nyomott a’ pártolás mérlegén, ’s valóban parányi és megpirító jutalom volt a’ megfizethetlen mű nagy becséhez képest; ’s innét az, hogy Kliegl éveken át inség, nyomoruság közt készitgeté gépét, mert hiszen sokszor még csak dolgozó legényt sem tarthatott, ’s jelenleg is egyetlenegy segéd ráspolyozása szakítja félbe a’ részvétlenség síri csendjét, melly az elhagyatott gép körül olly leverőleg uralkodik. És ha kérdenők, mi az oka annak, hogy Kliegl gépe olly borzasztó csekély pártolásban részesült? erre ez az igaz felelet: mert ő Magyarhonban állt elő müvével, hol az illy szokatlan találmányoknak sem előleges sem utólagos jutalmazása nincs divatban, és hol haszontalan fényüzési czikkekre ezereket, milliókat pazarolnak, de olly dolgokra, mik hazánk ’s az egész emberiség hasznát és dicsőségét előmozditanák, a’ vagyonosak nagyobb része vagy semmit sem, vagy csak nyomatéktalan csekélységet áldoz. Kliegl bizonyos levén tervének létrehozásában, többeket hítt föl munkájának olly móddali fölsegélésére, hogy a’ mintegy kölcsönkép adott pénzt annak idejében, t. i. a’ gép sikerültével visszafizeti, sőt a’ vállalkozót még a’ leendő haszonban is részesítendi. De vállalkozó még e’ kedvező föltétel mellett sem találkozék, ’s Kliegl igy elhagyatva sem esék kétségbe, ’s nem állt boszút a’ honosak részvétlenségén az által, hogy tervével a’ minden jó és nagy czélt ’s kivált az illyent segédkarokkal fogadó külföldön keresett volna menedéket, hol bizonyára több kincs, nagyobb nyereség várakozék rá mint szegény hazánkban. Mert Kliegl nem csak genialis ember, hanem egyszersmind igaz, hű hazafi is, ki azon czélból, hogy honának hirt és fényt szerezzen, mindig férfiasan, nemes resignatióval türte és türi még most is a’ részvétlenség dermesztő fagyát, mert mindennél becsesebb tulajdona: a’ hazafiui önérzet melegité, buzditá, ’s tette őt tervében, munkájában állhatatossá. Kliegl napnál világosabban tanusitá: miszerint ez utilitarius kor divatcsábjainak daczára is, nem alacsony nyervágy, hanem magasztos ihlet ’s tiszta honszerelem vezérli nagyratörő lépteit. Az illy ritka lelkülettel párosult lángész, uraim! kétszeres pártolást érdemel, ’s nincs olly anyagi kincs, nincs crözusi gazdagság, melly az ő roppant hasznosságu müvét ’s hazafiui szenvedéseit, kitürését eléggé megfizetni, jutalmazni képeskednék. Az illy mű- és tettnek nincs más díja, mint a’ nemzet közméltánylása, ’s közös tisztelet mind a’ jelenkoriak, mind az utódok részéről. És igy ha nemzetünk jó hirét nevét ’s hasznát emelő hazafitásunkat, Klieglt, nem is árasztá körül eddigelé a’ közméltánylás lelkesitő és megnyugtató jótéteménye: hiszszük, hogy miután már a’ mű létesülésének világos bizonyitványa áll előttünk, ezentul minden igaz magyar sietend lefizetni a’ polgári hálás tisztelet, sőt az önbecsülésnek netalán elmulasztott szellemi és anyagi adóját. Tudjuk mennyire 365méltatják, milly gazdagon jutalmazzák külföldön a’ jelesebb műtalálmányok fölfedezőit, sőt csak a’ létesülés reményének fejében is nagy összegeket szokott a’ status vagy egyesek társasága ajánlani a’ mű előleges fölsegítése végett. De mi nem kételkedünk, mikint a’ nagy lelkü magyar nemzet, melly most e’ helyt országgyülésileg összesereglett, előkelő figyelmet forditand Kliegl gépének ügyére, ’s megvizsgáltatván a’ nagyfontosságu mű mibenlétét, a’ derék föltalálót illőleg jutalmazandja, ’s további munkálatában hathatósan elősegitendi*.
E’ tárgyhoz egy-két szót szólani én is kötelességemnek érezem. Klieglnél e’ napokban én is valék; – és – – átéltem a’ könnyen lángra hevülő enthusisasmus rózsa korát; ’s a’ férfi kor tapasztalásai bámulásra ragadtatni nem könnyen engednek, de itt vallásos pietással kellett meghajtanom fejemet az isteni szikra revelatiója előtt, és bámulni az észt, melly megtestesülve állott szemeim előtt; és mély tisztelettel pillantani fel a’ férfiuhoz, ki keblének istenétől űzetve, inség, nyomor, ’s örökös gond között illy müvet teremt. A’ ki Kliegl osztó gépét működni látta, első pillanatban meg leend győződve, hogy a’ szedőgép problemája is meg van oldva; ez amabból olly természetesen következik. A’ gépen vannak még tenni valók; mert egy gondolat kivitelénél az utólsó perczben is előadják magokat részint physicai, részint technicai nehézségek, mellyek a’ működés infallibilitását háboritják; mert meg kell gondolni, hogy ha ezen gép egyszer a’ közéletbe átmegyen, minden egyes alkat-részeit, a’ száz egyenlő csappantyút, a’ száz egyenlő csavart, gépekkel fogják késziteni kétségtelenül, és leszen egyik hasonló a’ másokhoz tökéletesen, a’ gondolat árnyékaig hasonló; de most az első kisérletnél szabad kéz készite mindendarabot; ’s itt egyik csappantyún egy reszelő vonással több, a’ másikon egygyel kevesebb történt, itt egy foglaló egy gondolattal föllebb, amott alább van meghajtva, ’s a’ csalhatatlanság háborítva lőn; ’s a’ művész napokig vizsgál és gondolkozik, mig végtére, itt egyetlen kalapács-ütéssel, amott egy csippentyú-szoritással a’ bajon segítve van. – Illy műnél tehát nem lehet megmondani, hogy ez ’s ez perczben lesz készen, mint egy pár sarunál megmondhatni; de annyi igaz, hogy a’ problema meg van oldva, a’ mi még hátra van, az csak simitás; ’s én lelkemben meg vagyok győződve, ’s műértő technicusok itélete után mondhatom, hogy minden mit eddig a’ gépészeti mechanica előmutatott, e’ remek combinatio előtt messze háttérbe szorul – És rendszere mégis olly egyszerü! olly könnyen természetesen felfogható! – Menjen Kliegl, gépével ugy a’ mint most van, Münchenbe, Párisba, Londonba, New-Yorkba; tegye ki közlátományra három napig; és asztalára özönlenék a’ pénz, melly neki módot adjon, hogy egy kalapáccsal művét összezúzza, ’s egy fél év alatt dicsőbben, a’ tökélynek legfőbb mértékében ujat teremtsen; és szedőgépét is hozzá kösse; és ne legyen kénytelen minden csavarocskát maga reszelni, mert öt garast kimél meg ha maga teszi. – Midőn Napoleon jutalmat tőn annak, ki a’ kötő-gépet feltalálja: eljöve Jacquant ’s egy halász-hálonak egyetlen szemét mutatá fel, mellyet nem ember kéz, hanem gép kötött; és Napoleon mondá „a’ problema megoldatott” ’s 6000 frank évpénzt rendelt neki. Pedig mi egy kötő-gép ehez képest!! És Kliegl? – menjetek, kérdezzétek, hány ember látogatá meg szerény hajlékát, hol ő teremtő lélekkel működik; hány ember Pozsony előkelői közül három év óta? És ti, kik szegénységtekből néha egy fillért vetettetek méltánylatául az ideának (a hon nemtője áldjon meg készségtökért), ha talán békétlenkedétek, miért hogy csak jő egy kis segély innen is amonnan is, jő olly bőven!! hogy már alkalmunk volt egyszer roppant summát egészen 140 ftot!! is felküldeni, az ezen gonddal küzdő genienek, – ’s ő munkájával még sincs készen!! – gondoljátok magatoknak a’ müvészt, a’ lángeszűt, mikint ül le itt a’ lakatos szerszámhoz, hogy egy vasacskát kovácsoljon; amott az esztergához, hogy egy cylindert gömbölyitsen, ’s más munkát tegyen, mit egy jó mesterlegény megkészithetne; a’ helyett hogy a’ durva munkát végező kezek serege fölött teremtő lelkével, mint isten szelleme a’ vizek fölött, éltetőleg, rendezőleg lebeghetne; és mind ezt annyi gond, annyi szivszorongató epedés, ’s a’ tehetetlenség lelket marczangló kínai közt; ’s ha hetek, hónapok alatt egyszer, durva munkától keményült ujjai közé, néhány forintot juttat a’ hazafiak szives részvéte, azt sem tudja, mellyik lyukat dugja be vele, és neki illy állapotban számítni, combinálni, teremteni kell; – gondoljátok mind ezt meg, uraim! és – szánakozzatok, – és talán velünk együtt piruljatok is. – Klieglt nem fogja a’ nemzet elhagyni; Daguérre-t a’ franczia nemzet megjutalmazá, mert érezé, hogy azzal önbecsületének tartozik. – Kliegl-t a’ nemzet nem hagyandja el; különben akadand, kétségtelenül, ki a’ magyartól e dicsőséget is elvegye, hogy a’ mit a’ teremtő lélek gondolt, a’ magyarnak veszve, az emberiségnek megmentve legyen; – ámde a’ nemzeti jutalom, mit a’ nemzet csak országgyülés által adhat, máról hónapra nem történhetik; addig is ne hagyjuk, hogy a’ lángészt élelmi gondok sorvaszszák; ’s megbecsülhetlen pillanatait durva kézmunkák emészszék föl. Csak egyszer már legalább 1000 pengő ftot nyujthatna a’ hazafiui részvét egyszerre művének bevégzéséhez, de egyszerre nem apró cseppenkint sükertelenül! – És megállapodám ablakom mellett, melly a’ pozsonyi sétatérre néz; ’s a’ tér fasorai közt fel ’s alá hullámzó tömegben egy óranegyed alatt képes valék 100 nevet számlálni, mellynek egyike sem érezné de csak egy pillanatig is meg azon 10 ftot; mellyel száz ember Kliegl gépét egy-két hét alatt bevégeztethetné. – Többet nem szólok. A’ kik nem értenek, azokat hiában buzditanám. – Én hálás készséggel fogadnám el számára az adományt, mellynek lajstromát ezennel 10 pengő fttal meg is kezdem. –
Kossuth
