NÉPNEVELÉS TÖRVÉNYHOZÁSI TEKINTETBEN.
NÉPNEVELÉS TÖRVÉNYHOZÁSI TEKINTETBEN.
„– alkotmányos országban mulhatlanul szükséges, hogy az időszaki sajtó általa napi kérdések megvitattassanak ’s fölvilágosittassanak, hogy ekkint az igazság annál fényesebben lépjen napvilágra, hogy a’ szétágazó vélemények a’ közjó előmozditására közakarattá egyesüljenek, ’s hogy a’ kölcsönös bizalmatlanság, az egyesülésnek ezen ellene, mellynek kútfejét többnyire tárgyismeretlenségben ’s a’ közérdek álfölfogásában kell keresni, mindinkább eloszlassék.” Gr. Pejacsevicsh János.
Hogy „Nevelés a’ főszükség”: e’ hitben minden nap csak erősbit. De ha valaki ellenkező meggyőződésben van, ’s azt tartja, hogy kereskedés előmozditása, vámszabályozás, ut, ’s számtalan egyéb mellőzhetlen anyagi szükségeink előbbvalók, és ezt kimondja: „jól teszi, tőle senki e’ jogát el nem veszi.” Megesnék ha véleményeink szabadságában akarnók egymást gátolni. Ha tehát kiki a’ mit szükségesebbnek hisz, a’ mellett marad, és annyi jót eszközleni, mennyit bir, teljes erőből törekedik: ugy tartom, tenni rendelt drága pillanataink leghasznosabban fognak használtatni. Sőt épen az czélirányos, hogy több specialitások kedvelésére nemcsak, de előmozditására és más- és mások vállalkozzanak, ’s egyik örök-váltság, másik vasutat, ’s t. effélét tüzzön ki magának; mert a’ mindenkit ölelő, senkit – mint kell – nem szerethet.
Én legalább igy itélek; most is hát csak a’ dologra térek, mert még az öreg Shakspearetől megtanultam, hogy: „Ha annál sokáig kivánnék tartózkodni, hogy a’ nappal miért nappal? ’s az éj miért éj? és az idő miért idő? ez semmi egyéb nem volna, mint az éjt, nappalt, és időt, elvesztegetni.”
Mindenek előtt kijelentem, hogy nem a’ nevelésről általában, hanem csupáncsak a’ nép – tehát egyedül az alsóbb oskolákbani – neveléséről kivánok jelenleg értekezni; ’s hogy az e’ tárgyban 1840-dik aprilis 5-én készült országgyülési (kerületi) választmány javallatot illő tisztelettel tekintem én is, de nézeteim az ott javaslottaktól, némileg különbözők. ’S ím igy következnek:
