NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Maj. 26-kán a’ felsőházban Londonderry marquis kérdést tőn: való e ama’ hir, hogy O’Connell és French lord irlandi békebirák, a’ repealügybeni részvétők miatt, hivatalaiból elmozdittattak? Wellington herczeg akkint válaszola: hogy ez elmozditás minden tekintetben valószinűnek látszik; de nem adhat határozott feleletet, minthogy a’ nemes lord inditványát nem jelentette előre. – Az alsóházban maj. 25-kén hosszu ’s élén vitatkozás folyt Christie ur azon inditványa fölött: miszerint az oxfordi és cambridgei egyetemek növendékei ama’ köteleztetések és eskütételek alól, mellyek tőlök az angol egyház ellenében követeltetnek, fölmentessenek, ’s a’ nevezett egyetemek jótéteményei a’ dissenterekre is kiterjesztessenek. Az oxfordi és canbridgei növendékek t. i. csak az angol egyház felsőbbségét elismerő hódolati hit, ’s magukat bona fide ezen egyház tagjainak valló nyilatkozat után bocsáttatnak magisteriumra, melly különféle kizáró jogokkal jár, jelesül hogy csak illy magisterek lehetnek egyetemi képviselők a’ parliamentben; e’ fölött az oxfordi egyetemben senki sem iratik az egyetemi anyakönyvbe, mig a’ 39 egyetemi czikkeket alá nem irja. E’ köteleztetések által természetesen mindenki kizáratik a’ fenebb elsorolt jótéteményekből, ki az angol egyháznak nem tagja, ámbár a’ londoni és dublini egyetemek némileg pótlolják ama’ hiányt, minthogy ezekben is adatnak magisteri oklevelek, mellyeket azonban az orvosi collegium nem tart teljes erejűeknek. A’ szabad tanulásnak e’ korlátozása ellen élénken kelt ki Christie ur, ’s a’ fenebbi köteleztetések teljesitését a’ növendékek szabad akaratjára inditványozá bizatni. Többen pártolák e’ józan és okszerű inditványt a’ szabadelmű oppositio sorai közül, de a’ ministerium ellenzé azt, minthogy illy rendszabály az egyetemnek vallásos alapjait megrenditené, ’s igy az inditvány 175 szavazattal 105 ellen félre vettetett. Megjegyzést érdemel még sir R. Inglisnek e’ vitatkozás folytában Roebuck ur kérdésére tett nyilatkozata, miképen ő az angol egyház tagjait jobb embereknek tartja, mint a’ dissentereket. Ülés végén nagy nevetséget faksztott még sir V. Blake inditványa: miszerint törvényjavaslatot terjeszthessen elő, mellynek czélja legyen a’ parliament súlyos foglalkozásait megosztani és szabályozni, következőleg az elégületlenséget lecsillapitani, és az egyesült országok sérthetlenségét szilárd és tartós alapokra állitani és azokon föntartani. Más szóval: inditványa oda meg ki, hogy három tartományi parliament állittassék (t. i. a’ három ország mindegyikében egy), ’s ezek mellett az egyesült országos parliament is fentartassék. Az inditvány pártolás nélkül maradt. – 26-kán Russell lord inditványt tőn, miszerint a’ canadai gabnabillnek azon része, melly a’ canadai képviselő ház által éjszakamerikai gabnára vetett vámot föltételezi, hagyassék ki, mi által az egész törvényjavaslat nem csak tetemes változtatást, hanem teljes felforgatást szenveden. Az inditvány nagy többséggel férevettetett. Ezt követé Worsley lordnak hasonértelmü inditványa, mellynek nem vala jobb eredménye, mire a’ törvényjavaslat 218 szavazattal 137 ellen végkép elfogadtatott. Ez ülésben Irlandra nézve megint sok szóváltásra nyujtott alkalmat az irlandi szegénységi törvény meghányása. Clcments lord az irlandi yeomanry elbocsátására vonatkozó ’s 1830 óta kiadott parancsokat ’s folytatott levelezéseket másolatban előterjesztetni kivánta; Elliot lord némi észrevételeire azonban inditványától elállott. O’Connell Morgan ur kérdésére a’ belminister kijelenté, hogy O’Connell Dániel és French lord békebirói hivatalaiból csakugyan elmozdittattak, ’s hogy a’ ministerium a’ repealügy pártolóira ’s részeseire nézve e’ sinórmértéket ezentul is követendi. Erre O’Connell Morgan ur kijelenté, hogy 29-kén az irlandi lordkanczellár és a’ két tisztviselő között folytatott levelezés előterjesztését inditványozandja. Fox Lane ur, ama’ félelmes ember, ki a’ minap O’Connellhez egy dörgedelmes epistolát intézett a’ repeal miatt, a’ ház hangos nevetése közt jelenté, miképen ő Pünkösd után inditványt teend, oly értelmüt, miszerint a’ reformatio elveivel ellenkezik, hogy katholicusok parliamenti tagok lehessenek.
Az angol kormány komoly lépéseket tesz az irlandi repealügy elnyomására; az Irlandban levő hadsereg és pattantyúság folyvást szaporittatik, ’s ámbár O’Connell kijelentése szerint az izgatás törvényes korlátok közt kiván maradni, mindazáltal a’ dolognak olly szín adatik, mintha minden alkotmányos és polgári kötelék megszakadt volna, régi elkoptatott fegyvere a’ torysmusnak, mellyel azonban ma még Irlandban sem víhatni ki olly diadalt, minőt régebben a’ vallási fanatismustól elősegitett orangismus nyere. ’S valóban O’Connell legkevesbbé sem gondolva a’ ministeri fenyegetésekkel, hadi készületekkel ’s hivatalának elvesztésével, csüggedetlenül folytatja izgatását Irlandban, hogy négy-ötszázezerenkint gyűl össze a’ nép, szabaditója szózatát hallandó. Igaz ugyan, hogy a’ corki kath. püspők dr. Murphy, ki az O’Connell tiszteletére adott lakomára lett meghivatását nem fogadta el, válaszában a’ dublini kath. érsek nyilatkozatával hasonértelmű választ adott, de egészben véve a’ kath. egyházi rend mégis élénk részt vesz a’ repealügyben. O’Connell maj. 22-kén Corkban egy repealgyülés alkalmával ezeket mondá: „Hadd támadjanak meg bennünket; ha megcselekszik, mi következése leend? mivé lenne a’ köz vagyon? Ám, ők megtámadnak bennünket; ’s most egy pénzetlen irlandi meztelen lábakkal gőzösön Manchesterbe érkezik, ott egy csoport szegény földit összecsődit, ’s ha ujságot kérdeznek tőle a’ hazából, majd igy mesél nekiek: „a te apádat egy dragonyos levágta, – a’ te anyádat egy rendőr agyonlőtte, – a’ te nővéredet – nem – nem mondhatom el mi lett belőle.” ’S ha ezt a’ körülállóknak elbeszélte, ám, akkor Peel lássa, hányfelé fog tűz támadni az angol gyárokban. Nem; ők nem merészlendenek bennünket lekonczolni; a’ bóhér meg fog csalódni; ők kénytelenek lesznek bennünket kihallgatni, ’s az ügyet velünk jogszerüleg elintézni.” Illy beszédek természetesen roppant benyomást tesznek. Ehhez járul, hogy hir szerint a’ repeal a’ katonaságnál is el kezd harapózni, ugy hogy az utólsó dublini repealgyülésben nyilván kimondatott, miképen az utólsó heti repeal-kamat (7030 p.for.) katonák közt gyült össze. E’ mozgalmakkal t. i. összefüggésbe hozatik egy minapi katonai verekedés Manchesterben, melly alkalommal az ott levő irlandi köznép a’ katonákat a’ rendőrség ellen védelmezé. Az utczalázadásnak hamar vége lőn ugyan nagyobb fegyveres erő és a’ hatósági személyek közbejöttével; de általános a’ gyanú, hogy 15-ik ezred katonáinak és a’ Manchesterben lakó irlandiaknak összetartása nem egészen történetes, sőt hogy az egész ezred ebe volt vonva a’ chartisták összeesküvésébe, ’s hogy a’ tervezett kitörést szerencsére épen csak ama’ manchesteri verekedés előzte meg. Mikép éreznek pedig a’ chartisták az irlandi repealügyre nézve, kitetszik O’Connor Feargos szavaiból, mellyet maj. 15-kén a’ londoni chartisták gyülésében mondott. Ő t. i. kijelenté, hogy azon esetben, ha a’ harcz kutyáit a’ szegény ártatlan irlandi népre uszitják, ugy a’ chartisták, nem maradhatnak henye ácsorgók. A’ repealválasztmány felhivást intézend az angol munkásokhoz, 394’s olly választ nyerend, melly bizonyára minden irlandinak nagy örömére leend; egyébiránt ő gondoskodni fog, ne hogy az angol chartisták éretlen beavatkozásukkal ártsanak Irland ügyének. A’ szónok beszéde végén legmelegebb ohajtásait fejezé ki az irlandi repealmozgás sikerüléseért.
