SPANYOLHON.
SPANYOLHON.
Madridban a’ csend a’ máj. 20-kán tartott zajos ülés után még mindeddig nem zavartatott meg. Valósult azok véleménye, kik a’ cortesgyülés elhalasztását csak a’ végeloszlatás előzményének tarták. A’ kamrák máj. 26-kán végkép eloszlattak ’s aug. 26-kára hivattak össze. 1840-ki sep. 1-jétől kezdve minden néven nevezendő politicai bűnökre, mellyekre már végitélet mondatott, teljes amnestia adatott. Választmány neveztetett ki, mellynek meghagyaték, hogy három hónap alatt a’ gyapotneműk iránt törvényjavaslatot készitsen. Ezeken kivül az országos főhivatalokban is lényeges változások történtek. Butron tábornok, ki csak néhány nap előtt nevezteték ki Catalonia főkapitányává, lemondott, ’s helyette Cortinez Catalonia, Seoane Arragonia, Hoyos – kit a’ hadministerségben Nogueras ideiglen vált fel – a’ bask tartományok főkapitányaivá neveztettek ki. Aleson tábornok a’ gyalogság felügyelésével bizatott meg, ’s a’ tartományi őrseregekével Linage, kiben eddig e’ két hivatal egyesítve vala. Ezeken kivül a’ pénzügyminister (Mendizabal) által a’ hadi adó fejében fizetett hárommillió Barcelonának visszafizettetni rendeltetett. E’ változások, főleg pedig a’ törvényhozó test eloszlatása iszonyu izgást idézett elő. A’ csend, miként már mondók, mindeddig nem zavartatott meg, de a’ hazatérő követek kétségkivül tehetségök szerint fogják szítni a’ tüzet. A’ Journal des Débats félelmes hireket közöl Barcelonából. Saragossából ’s Tarragonából követek érkeztek, a’ teendő rendszabályok iránt tanácskozandók a’ barcelonai hatósággal. Egyelőre a’ cortesek által meg nem szavazott adó megtagadásáról vala szó. A’ montjuichi őrsereg szaporíttatott ’s Madridból zsoldpénz érkezett számára. Több gazdagcsaládok kivándorolni készülnek. Némi Barcelonából érkező utasok állitása szerint, Saragossában mozgalom ütött ki, mellynek következtében a’ helyhatóság, nemzeti őrsereg és sorkatonaság abban egyezett meg, hogy Lopez ministeriumának helyreállitása sürgettessék. Hallomás szerint Arragoniában ’s Cataloniában általában az a’ szándék, hogy Espartero regenssége közvetlenül megszüntnek ’s a’ királyné teljeskorunak nyilatkoztassék. Spanyolországnak minden kitünőbb városai e’ részben egyetértenek. Ha e’ hirek, mellyek hitelességeért eddigelé semmi tényleges adat nem kezeskedik, nem lennének nagyitva, ugy Spanyolországot kétségkivül olly rázkodás érhetné, mellynek kimenetelét a’ legügyesb ’s legavatottabb szem sem láthatja előre. Saragossából indulna ki a’ jeladás, mellyet rögtön követne Barcelona, hl la hadi főtisztek közrehatására is, vagy legalább elnézésére számolnak. Cortinez tábornok futár által Madridból parancsot kapott a’ Barcelonában fölvett renkivüli hadi adót, a’ rendes adóra szóló jegyekben visszatérítni, ’s nappali ’s éjjeli őrcsapatokat az első alcalde parancsa alá rendelé, hihetőleg a’ jóegyetértés megerősitése végett. Emez azonban egy néptolongás alkalmával akkép nyilatkozott az üsszegyült néphez: miszerint Prim cataloniai követ ’s más hazafiak e’ perczben az ország jogainak védelmére 40,000 emberből álló had létesitésével foglalkoznak; ő azonban tanácsolja, hogy Barcelonában senki se mozduljon, ’s ki fegyvert akar ragadni, menjen ki a’ városból, hogy a’ városban a’ lakosok és katonák közötti jó egyetértés fenmaradhasson. Emlékezteté hallgatóit arra, hogy Barcelonában még mind eddig egy mozgás sem sikerült, kivevén azt, mellynek 1840-ben ő maga volt vezére; rágatmazónak nevezi azt, ki őt Espartero emberének állitja, ’s ő megbizonyitandja, hogy ő teljességgel nem az többé. Igy csitítgatá több helyen az összefutott népcsoportokat, csendességre ’s Prim utasitásainak bevárására szólitván fel őket. Illy aggasztó szinben tünteti elő a’ J. des Débats a’ spanyol ügyeket, ’s mindezek véteksúlyát nem annyira Esparterora, mint inkább az Ayacuchokra a’ cadizi cortesek értetlen maradványira, az 1812-ki radicálokra háritja, kik a’ regenst vakítják, ’s egyfelől rá másfelől Angliára támaszkodnak, ’s ezekkel az említett franczia doctrinair-lap ellentétbe hozza a’ spanyol nemzetet, mellyet ők elgyengiteni ’s kényök szerint zsarnokolhatni remélnek. „Frankhonra nézve – mond a’ J. des Débats – „hála istennek! nem léteznek 1812-ki hazafiak, nem léteznek ayacuchok. Frankhonnak minden vágyai, minden rokonszenvei a’ fiatal Spanyolhonért, a’ monarchia és alkotmány ügyeért hevűlnek. Vajha II. Izabella trónja megerősödjék! Vajha az alkotmány tiszteletben tartassék! Vajha Spanyolhon élvezhesse ama’ szabadságot, mellyet olly igen megérdemel, ’s melly annyi áldozataiba kerűlt! Vajha ismét elfoglalja ama’ polczot, melly őt Europa állodalmai közt illeti! Vajha erős és boldog legyen! Mi nem ohajtunk egyebet, ’s a’ hajdani frigyesünk fölött emelkedő viharok szemléleténél egész lelkünkből ismételjük ama’ hazafiui felkiáltást, melly a’ cortesgyülésben (Olozaga ur által) mondatott: „Az isten őrizze meg a’ királynét és az alkotmányt! az isten őrizze meg Spanyolországot!” Bármi nagyitva legyenek is azonban a’ tartományokban készülő viharokról terjesztett hirek, az aggodalom és félelem mindazáltal közönséges, ’s a’ barcelonai helyhatóság kijelenté a’ polgároknak, miképen a’ legujabb ministerváltozást mély fájdalommal értette, ’s késznek nyilatkozott az országos alaptörvényt, a’ szabadságot és függetlenséget mindennemű ellenségek ellen védelmezni. – Mig a’ tartományokban illy óriási viharok készülnek, mellyek Esparterot nem csekély veszélylyel fenyegetik, addig ő Madridban váltig muzsikáltatja magát. – A’ fenemlített zajos ülés után az ellenzéki párt fényes éji zenével tisztelé meg Olozaga és Lopez urakat. Erre azonnal Espartero számára is éji zene rendeltetett. A’ nemzeti őrsereg és a’ Madridban lévő katonaság hangászakarai, az Espoartero-dal zengése közt számos tisztek ’s népcsoportok kiséretében a’ renges lakása elébe ment, ki erkélyéről következő beszédet mondott: „Nemzetiőrök! Senki sem értette meg jobban akaratomat, mint ti: mit ti akartok, azt akarom én is, ’s mit én akarok azt akarjátok ti is. Fiatal, ártatlan királynénk trónja, ’s nemzeti függetlenségünk megoltalmazása – ez czélja törekvéseimnek. Mint régens, mint katona és polgár, veletek együtt védendem alkotmányunkat, függetlenségünket, szabadságunkat. Katonák! Éljen a’ királyné! éljen az alkotmány éljenek a’ vitéz nemzeti őrök és derék bajtársaik, a’ hadsereg hősei!” Harsány éljenek követék e’ beszédet, ’s a’ regens, Ferraz, Linage, Gurrea, Becerra, Mendizabal, Hoyos – mint megannyi honmentők – egekig magasztaltattak. Az el patriota ezt fényes demonstrationak tartja a’ coalitio ellen. De bezzeg más nótát danol az Eco del Comercio, melly ekkép szól: „Nép! te meg vagy csalva, feláldozva, letiporva, elárulva. Ha még kegyesen megkérdeztetel akaratod iránt, ez csak formaságból történik, hogy azt annyival inkább elnyomni megvetni, lábbal tapodni lehessen. Egy országos hatalom, melly hűtlen ’s áruló tanácsadók által törvényes felelőségimentességben tartatik, minden erőködéseidet gyengíti, szenvedéseikből kegyetlenjátékot űz, egy nyomoru coteria sugallatai szerint téged majd ide, majd amoda dob, kifáraszt, lealacsonyit, mig végre minden hit és meggyőződés kihalván belőled, a’ leghallatlanabb törvénytelenségeket helybenhagyod, és a’ legveteműltebb zsarnokság büntársa leszesz. Istenre! illy szégyenletes bántalmat castiliai szivek nem fognak elviselni akarni; annál inkább nem, mert ama’ férfiutól ered, ki egy szerencsétlen órában megbizatott, hogy az állodalmat alkotmányszerűleg kormányozza, nem pedig személyes hajlamai és egy csekélyes camarilla szellem érdekében. Mi tudjuk, mit mondunk, ’s készek vagyunk szavaink következéseivel daczolni, mert szilárdul vagyunk eltökélve, az igazat himezetlenűl kimondani.” Nem tudjuk, leend e módja ama’ férfiunak ki Bezgarában a’ béke hőse vala, harczi dicsőségéről pedig győzelem herczegének nevezteték, ki egy trónkövelőt ’s egy királynét száműzött Spanyolhonból, nem tudjuk – ismételjük – leend e módja e’ férfiunak megkérlelni ama’ vihart, mellyet olly könnyelműleg költe föl, csak azért hogy hiuságát kielégithesse, ’s némelly jó barátokat a’ haza fölébe helyezhessen.
