NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
A parliament, jelesűl pedig az alsóház, most igen gyakran, sőt néha majdnem kirekesztőleg foglalkozik Irland ügyeivel; természetesen, nem azon kérdéssel, mikép kellene a’ fellázadt viharokat lecsillapitani és Irland régi alapos panaszait és sérelmeit orvosolni; hanem inkább mikép lehessen a’ különben is engesztelhetlen irlandi kedélyeket még inkább felháboritani, a’ gyúlanyagot szaporitani ’s a’ békülést Irland és Anglia közt lehetlenné tenni. A’ ministeriumnak Irland ellenébeni magaviselete a’ már elaludtnak hitt, de folyvást létező orangismus szinté viseli. Alkotmányos jogok tettleges korlátozásával kezdé meg tactikáját, ’s ha ez ösvényen még tovább is előre halad – pedig az eddigi készületek után itélve igen hihető, hogy egyhamar nem fog megállapodni – ugy, mint O’Connell mondja, senki a’ világon a’ repealügyet inkább elő nem mozditotta mint épen a’ ministerium. Május 29-kén az alsóházban Redington ur tudni olhajtá: kapott e az irlandi lordkancellár hivatalos közleményt királyné ő felségének a’ repeal meggátlása iránti határzatáról? ’s ha kapott, értésökre adá e azt az irlandi grófságok tisztviselőinek? E’ kérdés French lord és O’Connell uraknak békebirói hivatalukról lett elmozditásukra vonatkozott. Sir Jon Graham belminister azt válaszolá: miképen a’ mostani ministerium mindjárt keletkezésekor érezé szükségét annak, hogy egész törvény- és alkotmányszerű hatalmát Irland elszakadásának megakadályozására forditsa; ’s későbbi esetek következtében az első minister által ő felsége nevében e’ házban ki is jelentetett – ’s e’ nyilatkozatért a’ többi ministerek is felelősek – hogy minden törvény és alkotmányszerű eszközök az unio-bontási törekvések sikeretlenitésére fognak fordittatni. Minélfogva a’ szóló tétovázás nélkül meri mondani, hogy ezen általános utasitások, jelesűl pedig az első minister nyilatkozata következtében az irlandi lordkanczellár French lordnak előleges értesitést küldött, ámbár e’ közlés nem vala hivatalos. Redington e’ választ nem találá kielégitőnek, ’s csodálkozását jelenté ki, hogy az irlandi lordkancellár valóságos hivatalos közlés nélkül, csupán csak parliamenti vitatkozások nyomán French lordot és O’Connellt letehette. Több kérdések tétettek még, jelesül Wyse ur által: szabad e irlandi tisztviselőket letenni azért: mert olly lakomában vettek részt, mellyen békerontástól legkevesbbé sem lehete tartani, ’s hol legfőlebb a’ repeal-kérdés vala szőnyegre hozandó? Vivian kapitány által pedig: igaz e hogy a’ kormány minden repealgyülést el akar nyomni, és hogy a’ dublini vár védelmi karba tétetett? De mind az első mind az utóbbi kérdés felelt nélkül maradt. – Ezután Szerbiát tárgyazólag a’ Stambulban lévő angol követ és a’ Szerbiában lévő angol főconsul közötti levelezésekből kivonatok sürgettettek a’ ház elébe terjesztetni, miután a’ szerb (talán orosz-török?) szerződvény és az 1843-ki hattiseriff már előterjesztetett. Ez inditvány Palmerston lord által azért tétetett, hogy tudathassék ki, ha volt e Oroszországnak Cserny Sándor választása következtében alapos oka Szerbia ügyeibe avatkozni? Peel az angol főconsul jelentéséből és sürgönyeiből a’ szükséges kivonatok közlését megigérte az angol követ levelezéseinek közlését ellenben megtagadta.
A rabkereskedésre vonatkozó papirok hihetőleg mintegy hat hét mulva fognak előterjesztetni. – Ugyan ez ülésben a’ belminister rendelést tőn, hogy a’ skot papok elszakadási oklevelének másolata a’ ház elébe terjesztessék. Erre az irlandi fegyverbill fölött folyt a’ tanácskozás, melly a’ 30-kai ülést is elfoglalta. E’ törvényjavaslat arra van irányozva, hogy Irlandban a’ fegyverek adása vevése ’s tartása korlátoztassék; és igy e’ bill hátterén nem lappang ama’ nyomorult tory tervnél, hogy Irlandban a’ személyes szabadság lassankint megapróztatván, a’ legkisebb alkotmányos mozgás is lázadássá bélyegeztethessék, ’s a’ dublini várba gyüjtött ágyuk segitségével a’ torysmus és országos egyház hajdani határtalanuralma helyreállitassék. Ez természetesen ellenkezik IV. Vilmos királynak azon üzenetével, mellyben a’ repeal gátoltatni de egyszersmind Irlandnak minden sérelme orvosoltatni határoztatott; ellenkezik magának Peelnek minapi nyilatkozatával: miszerint a’ kormány mindent elkövetend a’ kölcsönös engesztelődés előmozditására. De a’ torysmus eredendő bűnei közé a’ feledékenység és következettességhiány is tartozik. A’ fegyverbillre visszatérőleg, a’ vita eleven és metsző volt. Shiel, irlandi kathol. tag beszéde a’ ministeri törvényjavaslat ellen gyönge volt a’ tanácskozásnak. Ő azon állitással kezdé beszédét, hogy Irland némelly vidékein urlakodó sajnálatos társadalmi és erkölcsi javitásának eszközét nem a’ fegyverbillben, hanem a’ nyilvános igazság-szolgáltatás reformjában kell keresni. Minő belátást és igazságot lehet olly koronaügyvédektől várni, kik – mint p. o. a’ Leinster-kerületbeliek törvényes absentisták, vagy olly eskütt biráktól, kik szégyenletesnek tartják az esküttszékeken megjelenni, hacsak az Altorney general nincsen jelen, ’s hivatalukat rendszerint más alsóbb embereknek engedik? E’ hiányos törvényszolgáltatás miatt bízza el magát a’ gonosztevő, ’s 10–20 ftnyi birság miatt – kivált ott hol a’ gyilkolás keresetág – nem gátoltatja magát tilos fegyverek hordozásában. De a’ javaslott törvény főhibája abban áll, hogy Anglia és Irland közt ismét törvényes különbséget csinál, ama’ boldogtalan politicán alapulót, miszerint Irlandot csak provincialis függeléknek, nem pedig a’ birodalom valóságos és kiegészitő részének ’s tagjának kelljen tekinteni. „Benneteket” – mond a’ szónok – „bizonyos neme az uralkodási ösztönnek hajt, mellyet eszetek rendkivűli megerőtetése nélkül nem vagytok képesek legyőzni. Az angolok illyen törvényjavaslatot bizonyára nem fognának eltűrni. Midőn Anglia 1819-ben fölötte veszélyes állapotban volt, ’s e’ miatt a’ parliamentben angol fegyverbill inditványoztaték – melly azonban hasonlithatlanul szelidebb vala a’ szőnyegenforgó irlandinál –, Grey lord a’ felső-, Brougham Henry pedig az alsóházban, a’ legkeményebb kifejezésekkel tiltakoztak ellene, sőt maga Castlereagh lord is – ámbár Irlandban végzé tanuló éveit, ’s ott szétszeldelt, mielőtt még Angliában gyógyitani kezdett volna – tanácsosbnak tartá illy törvényjavaslatot vitatkozás tárgyává tenni.” Erre a’ szónok az Irlandi bill előzményeinek fejtegetésébe bocsátkozik, ’s Elliot Lordnak azon ellenvetésére, miképen az első irlandi fegyverbill 1807-ben sir Arthur Wellesley (Wellington hg.) által adatott ki – megjegyzi: „Sir Arthur Wellesley! A’ dublini vár akkori parancsnoka és ama’ hős közt, kinek hadi dicsősége ma az egész világon 403elterjedt, nincsen nagyobb különbség, mint minőt hazája mutat (Wellington herczeg köztudatúl irlandi), a’ megigázott ’s méltatlanul legázolt Irland, és felszabaditott, emancipált Irland közt, melly szűk bilincseiteknek már igen nagyra, igen oriásira nőtt.” A’ szónok egy levelet olvas fel, mellyet Russell lord 1837-ben a’ királyné nevében Normanby marquisnak (ki akkor Mulgrave lord névalatt Irland főhelytartója vala), irt, ’s melly a’ főhelytartó pártatlan bölcs kormányára vonatkozólag azon kérelemmel végződik, hogy a’ nemes lord ő fölsége irlandi jobbágyait részrehajlatlan ótalmáról biztossá tegye. „Midőn mult kedden (máj. 23 kán) – mond a’ szónok Peelhez és a’ ministeriumhoz fordulva – azon elveket általatok fejtegettetni hallám, mellyek szerint jövendőben Canadát kormányozni akarjátok, – Canadát, hol ama’ férfiak, kik még kevéssel ez előtt halálra üldöztetének, most a’ kormányzó tanácsában ülnek ’s a’ nekiek ajándékozott bizodalomnak teljesen megfelelnek – önkénytelen felkiálték: Oh vajha Irland hasonló módon kormányoztatnék! Ez ohajtást most is ismétlem. Siessetek Irlanddal hasonlag cselekedni, – de siessetek, hogy cselekvésteket lázadás meg ne előzze. Adjatok nekünk igazságot! Bocsássátok el tanácsotokból ama’ pártot, mellynek véleménye minden rá támaszkodó kormánynak sirja lett. Bocsássatok el minden orangistákat, bár mit tettetik ’s rejtegetik is magokat. A’ katholicusok emancipatiojának nagy rendszabályát mellynek keletkezése nektek szerencsét hozott – következetesen tovább fejleszteni, legyen dicsőségtek. Hozzátok az irlandiakat érintkezésbe magatokkal, de nem ellenségeskedésbe. Reformáljátok egyházatokat! Engeszteljétek ki a’ kat. pagságot – ’s illy rendszabályokkal ragadjátok ki kezeinkből fegyvereinket, de nem mellyek ellen e’ szánatra méltó silány törvény van intézve, hanem azokat, mellyeket az ész nyujt nekünk az örök igazság nagy fegyvertárából. Oh tegyétek ezt, ’s higyjetek nekem, ’s ti végtelenül többet teendetek Irland csendjének biztositására, ’s az ország diszének – mely iránt nemes lelkek nem lehetnek közönyösek – fentartására, mintha csak olly kényszeritő rendszabályokkal, a’ minő e’ fegyverbill, ’s a’ minő egész zsarnokrendszeretek, akarnátok egy szinleges, hamis és csalékony csendet fentartani, melly a’ világtörténetek bizonyitása szerint előbb vagy utóbb szükségkép nagyobb szerencsétlenségeket vonand maga után, mint minőre e’ bill keletkezett.” (Vége követk.)
A fegyverbill fölötti tanácskozás maj. 31-ikéig tartott, ’s ekkor az ellene vetett fontos okok és a’ rendszabály népszerűtlensége daczára 270 szavazattal 105 ellen másodszor olvastatott. – Maj. 30-kán az irlandi fegyverbillen kivül a’ Sandwich szigetek hozattak szóba. Hibernia gőzös t. i. 9 napos utazás után (e’ gyorsaságnak nincsen a’ történetekben példája) azt a’ hirt hozá Amerikából, hogy Paulet G. lord Carysford nevű fregatte parancsnoka az említett szigeteket Victoria királyné nevében elfoglalta. E’ hir a’ franczia lapoknak heves polemiára szolgált anyagul, ’s az említett szigetek kirányának III. Tamahamehának Párisban levő követei, Timoteo Haalalió és Richards Vilmos e’ nemzetjogellenes tett ellen a’ Moniteur Parisienben tiltakoznak, minthogy ama’ szigetek függetlensége mind az egyesült statusok mind Anglia által 1842-ben elismertetett. Hindley ur tőn e’ hir iránt kérdést, mellyre Peel a’ kérdéses foglalást határozottan költöttnek ’s valótlannak nyilatkoztatá. – A’ felsőházban Clanricarda marquis inditványt tőn az irlandi repealizgatásban részt vett békebirák elbocsátására vonatkozó oklevelek előterjesztése iránt, melly a’ kormány felsőházi tagjai által nem elleneztetvén, el is fogadtatott.
French lord és O’Connell elmozditását 11 békebiró letétele követte. Ez azonban legkevesbbé sem csüggeszti a’ repealereket, sőt a’ parliamentben egymást követik a’ demonstratiók. Igy p. o. Browne ur, parliamenti tag és irlandi békebiró, önkényt adá be lemondását, hogy a’ nyilvános tanácskozás jogát háboritatlanul élvezhesse. Sir D. Roche, hasonlag békebiró és alsóházi tag szinte lemondott, minthogy – mikint gúnyosan megjegyzé – egy repeal-lakomában részt vett. Az izgatás szakadatlanul halad előre, ’s O’Connellt, Irland szabaditóját, hazája jogainak fiatal lelkületű ősz bajnokát, ki harmadízig látta már nemét szaporodni, ’s kinek nevét a’ cath. papság mindjárt a’ királyné neve után szövi imádságaiba, a’ nép mindenütt, hol megjelenik, diadallal fogadja, minőnek a’ legdicsőbb, legnagyobb római imperatorok sem örülhettek. Három-négy-százezrenkint tódul össze Irland népe, lelkészeinek ünnepélyes vezérlete alatt, zászlók ’s lobogókkal, hogy az öreget hallhassa. A’ Times és más torylapok a’ dublini czímzetes cath. érsek minapi nyilatkozatából olly kővetkeztetést vonnak, mintha O’Connell és a’ clerus közt meghasonlás támadt volna; de a’ papság, püspökök és kisebb rendűek hatalmasan czáfolják ama’ hamis következtetéseket. Honnan veend a’ toryministerium erőt ez iszonyú zivatar lecsillapitására? nem tudhatni; mert O’Connell nem az az ember, ki törvényszegé által fegyvert adna a’ toryk kezébe.
