Pest.
Pest.
A’ jun. 7-kén kezdődött közgyülés azon részére, melly a’ kir. előadások iránti követutasitással foglalatoskodott, nem tartandók szükségesnek visszatérni, ha a’ Jelenkorban a’ következő csudálatos sorokat nem olvasnók: „K. L. a’ némelly megyékben történt kicsapongások megszüntetését illető pontnál nagy részt tulajdoníttott a’ kormánynak is, min a’ legtulzóbb ellenzékiek is méltán megütköztek, ’s megütközhetik bárki, midőn lát valakit azon egy embertől egy helyen a’ beavatkozás, más helyen ismét be nem avatkozás miatt vádoltatni. Tiszteljük ’s hódolattal fogadjuk kormányunk példás loyalitását, miszerint az, megyei tanácskozások ’s választásokba legtávolabbról se avatkozék.” – Igy ir a’ Jelenkor, ’s pedig egy helybeli közgyülésről, mire nézve már csak hitelességet méltán lehetne követelni, mivel erről nem levelezés, hanem szerkesztőségének saját hallomása ’s tapasztalása után tesz tudósitást. Hahogy a’ nem-avatkozás roszalásáról csak egyetlen hang, de csak a’ hangnak egy távol nesze is hallatszott volna az egész gyülés alatt; a’ Jelenkor fonák tudósitását lehetséges tévedésnek názve, gyarlóságnak tulajdonitnók, ’s nem vennők rosz néven tiszteletének, hódolatának, loyalitásának más rovására szétterjengetését, ’s hozzá neki még sok szerencsét is kivánnánk; de igy a’ mint a’ dolog áll, el kell a’ Jelenkor által olly szörnyű loyalis szellemben birálgatott előadást mondanunk: „A mi a’ némelly megyékben közbejött kicsapongásokat illeti: kötelességünk férfias őszinteséggel elismerni a’ nemzetnek e’ részbeni nehéz bűneit, ’s közredolgozni, hogy azoknak alkotmányos létünk palladiumát, megyei szerkezetünket felbomlásra vezethető ismételése szigorú és szigorúan végrehajtandó büntetőtörvények által meggátoltassék; de tagadni azt sem lehet, hogy ezen kicsapongások eredetében nem hibátlan a’ kormány is. Először ugyanis figyelembe kell venni, hogy ezen kicsapongások, a’ mennyiben már a’ köztanácskozások méltóságát, ’s azokban a’ szólás szabadságát és személyes bátorlétet is megzavarák, koránsem teszik e’ kórállapotnak legelső stadiumát, hanem inkább akkint tünnek elő mint tovább harapódzásai azon bajnak, melly legelőször a’ tisztválasztásoknál kezdődött. És bátran állithatjuk – mert a’ dolgok köztudomásra vannak – hogy ha minden megyék olly törvényes eljárásu ’s minden pártoskodáson felülemelkedett főkormányzókat voltak volna szerencsések a’ közelebb lefolyt 25 év alatt birni, minőkkel Pest vmegye méltán büszkélkedhetik, a’ baj ennyire soha sem nőtt volna; ámde hány megyét tudnánk időzni, hol a’ bajnak keletkezésére egyenesen az adott első alkalmat, hogy a’ főkormányzók a’ kijelölési joggal nem a’ szabad választásnak renddel párositott vezetésére élve, hanem mellékes politicai czélokra visszaélve, itt ollyan egyéneket akartak a’ RR-nek ugy szólván nyakukra tolni, kik iránt semmi, vagy igen kevés rokonszenv mutatkozott; másutt pedig ollyanoknak megválaszthatását akadályozák, kik iránt a’ többség, vagy legalább a’ választóknak egy nevezetes töredéke bizodalmat mutatott, ’s hogy kiknek minden szembetünő vélemény töredéknek szabad nyilatkozást engedve, a’ pártok fölött kellett volna állaniok, magokat pártfőnökökké veték föl, ’s igy lőn, hogy az erőszakoltatás szenvedelmes kitöréseket idézett elő, ’s a’ kicsapongások immár a’ köztanácskozásokra is elharapóztak. Második az, hogy a’ kormány a’ jobbágytelket ülő nemesek adóztatását rendelő 1836: XI törvénynek az illető megyék általi végrehajtására annyi erőt ’s energiát nem fordított, a’ mennyi hatalmában állott; mert ha jól megfontoljuk a’ dolgot, észre kell vennünk, hogy a’ kormány korán sincs a’ végrehajtó hatalom szükséges eszközeinek törvényes dologban ’s a’ törvényesség mezején annyira szűkében, mint azt némellyek emlegetni szeretik. Már pedig tagadni nem lehet, hogy ha az 1836: XI tcz.nyomban az 1836-ki orsz.gyülés után kellő szigorusággal foganatba vétetni eszközöltetett volna; nem mondom: hogy minden kicsapongások, de legalább azoknak nagy ’s talán legborzasztóbb része, amott a’ tiszai megyékben kétségtelenül elmaradt volna. – De hiszen a’ tek. RR. követeiket a’ részben már ellátták utasitással, hogy a’ törvények teljesitését minden részről számon kérjék; itt tehát e’ pontra nézve csak az látszik szükségesnek utasitásul adatni, hogy követ urak ezen sajnálatos kicsapongásoknak eredetét minden oldalról tisztába hozzák, okaikat elháritani, a’ törvények szentségét helyreállitani ügyekezzenek; egyszersmind pedig – a’ mennyire a’ megyei szerkezet tárgyalása nélkül történhetik – a’ bajnak meggátlásáról is gondoskodjanak. Én ugyan erősen meg vagyok győződve, hogy e’ részben gyökeresen csak a’ képviseleti rendszer behozatala fog segíthetni, és azt tartom: Pest megyéhez, mellynek azon szerencse jutott, hogy a’ szabad földbirtokos nép képviseletének némi romait századok viszonytagságai közt fentarthatá, igen illenék országgyülésen inditványozni, hogy a’ szabados községek népességök aránya szerint választandó küldötteik által a’ megye közdolgaiban részt vehessenek; azonban a’ mint egy részről e’ tekintetben is elláták már a’ megye RRei körülmény szerint követeiket utasitással: ugy más részt ünnepélyesen kijelentem, hogy a’ képviseleti rendszer behozatalára a’ népnek politicai jogokban részesitését egyedüli ’s nélkülözhetlen alapnak hiszem; e’ nélkül azonban, vagyis a’ nemességre szoritkozva, a’ nemességnek köztanácskozásokbai személyes befolyását képviselők befolyására akarni szorítani a’ legnagyobb oligarchiai képtelenség. Az említett szükséges előzménynek tekintetéből tehát a’ megyei szerkezet rendszeres tárgyalását nemcsak korszerűnek ’s kellőleg előkészitettnek nem, hanem inkább olly gyógyszernek tartván, melly a’ bajnál veszélyesbbé válhatnék, a’ mondó vagyok, hogy jelenleg a’ megyei sajnálatos kicsapongások körül csupán politialis ’s repressiv büntetőintézkedésekre kell ’s lehet terjeszkedni.” – Ez volt e’ lapok szerkesztőjének előadása, hogy szó szerint ekképen volt volna mondva, arról olly beszédeknél, mellyek nem papirosról letanult dictiók, gyorsirók nélkül nem lehet jót állani; de hogy e’ tárgyról sem egy eszmével több, sem kevesebb, sem egy szeme, máskép mondva nem volt, ’s az egész illy rendben, illy logicai szerkezetben ’s körülbelől illy kifejezésekben volt mondva, arra nézve Pest megye jelenvolt közönsége élő bizonyság. – ’S most kérdjük a’ Jelenkort: ugyan hol ’s mikor álmodá, hogy K. L. Pest megyének jun. 7-kei közgyülésén a’ kormányt be nem avatkozásról vádolá? – Tartson – kérjük – magának jobb közgyülési referenst, és ne provocálgasson a’ be- vagy nem-avatkozás historiai taglalására; mert miután e’ honban ép szemmel is sok ember bir, és sokan is tudják, hol ’s mi történt, az ő tisztelete ’s hódolata az igazán loyalis kormánynak illy provocatiókkal nem a’ legbölcsebb szolgálatot tehetné. – Ez azonban nem a’ mi gondunk. – Átmegyünk a’ közgyülésnek még némelly részeire. Egy kanonok ur a’ káptalanok orsz.gyülési szavazatának a’ törvény értelmébeni rendezését utasitásba adatni kivánta. Két egyházi tag által pártoltatott. Az inditvány támogatására a’ káptalanoknak orsz.gyülési joga nemcsak az 1608: 1 tcz., hanem sokkal régibb törvényekből mutogattatott; figyelmeztettek a’ RR., hogy azon jogszerüség, melly a’ kir. városok orsz.gyülési szavazatának rendezését utasitásba adatá, a’ káptalanok, mint első országrendi testületek mellett, ugy a’ törvénynek, mint törvényhozási historiának még bővebb okaival harczol; ’s azon remény fejeztetett ki, hogy midőn a’ RR. még ollyanoknak is jogokat akarnak adni, kik azokkal ekkorig nem birtak, következetlenség nélkül nem foszthatják meg jogaiktól azokat, kik már jogokat birtak. – Ezekre feleletül adatott, hogy senki sincs, kik a’ káptalanokat orsz.gyülési joguktól, mikint annak birtokában vannak, megfosztani akarná; az e’ részbeni panasz tehát magában megszűnik; de a’ mennyiben ez ügyet a’ kir. városokéval kivánják az inditványozók parificálni; meg kell mégis ismerniök, hogy ugy a’ dolog érdemére, mint a’ kérdés sürgetőségére nézve a’ kettő között nagy a’ különbség. A’ városok önálló törv.-hatóságot képeznek, a’ káptalanok a’ megyéknek teljesjogú tagjai, a’ városok 600 ezernyi lakossága, mint a’ dolog most áll, a’ törvényhozásbai minden befolyásból ki van zárva, az egyházi rend ellenbe a’ megyékben személyenkint szavazati joggal bir, választásokba, tanácskozásokba, követutasitásokba igen igen hathatósan befolyik, ’s ha valaki, bizonyosan az egyházi rend van Magyarországon legkevesbbé azon állapotban, hogy kevés politicai jog, kevés politicai befolyás fölött panaszkodhatnék; ’s igy a’ káptalanok orsz.gyülési állásának rendezése semmi tekintetben sem olly sürgetős és előleges, miszerint a’ sok coordinatióknak egymásra halmozásával az orsz.gyülés sükeres folyama nehezittessék, nevezetesen pedig azon kir. előadások eredménye is gátoltassék, mellyekre nézve ép az inditványozó urak szavaztak oda kevés percz előtt, hogy azoknak fölvétele még csak az előleges sérelmek hozzákötésével se hátráltassék. Egyébiránt a’ mi magát a’ káptalanok orsz.gyülési szavazatának törvényszerinti állását illeti, megjegyeztetett, mikint azt soha sem fogja tudni senki törvényből megmutatni, hogy az orsz.gyülés tagjainak egymás irányában minő szavazattal kellene birniok; mert erről a’ törvény még minálunk soha sem határozott; törvény által csak az van elhatározva, kik tagjai az országgyülésnek? de azoknak egymás iránti arányát csak az élet, csak a’ körülmények, csak a’ kor szükségeiből kifejlett ’s a’ szerint változott szokás rendezgeté. – Már a’ XVII-ik század elején érezték az ország RRei ezen rendezetlenségnek hibáját, ’s azért egy békekötésben egyenesen meg is határozák, hogy az orsz.gyülési RR. szavazatainak aránya a’ legközelebbi diaetán szabályoztassék; ámde harmadfél század folyt azóta le, ’s a’ szavazatokat törvény maiglan sem, hanem csak az élet szabályozá. Egy azonban bizonyos a’ törvényekből: az, hogy az orsz.gyülési jog az ország-védelmi kötelességgel mindig viszonyban állott; innen magyarázhatni a’ fontosság emelkedését ’s csökkenését, mellyen egyes RR. orsz.gyülési joga keresztülment. Volt idő, midőn a’ városok, mint falazott erősségek, az ország védelmi rendszerben igen fontos szerepet játszottak, ’s akkor bizonynyal orsz.gyülési állásuk is más karban volt; ámde idő ’s körülmények ama’ szerep fontosságát megcsökkentették, ’s csökkent és mindig csökkent orsz.gyülési állásuk fontossága is, mindaddig, mig most ujolag változott körülmények szerint az ipar és kereskedés érdeke igényeiknek ujabb emeltyűt ad. – Minő anomaliának látszik ma, hogy egyes magnások követeket küldjenek a’ diaetára, pedig a’ dolog nem mindig volt illy képtelen; mert a’ magyar közjog azon zászlós urakat értette a’ magnások neve alatt, kik hivatalaiknál vagy birtokaiknál fogva nem katonáskodtak a’ megyék zászlói alatt, hanem saját zászlójuk alatt vezetéktáborba hadaikat; ’s hogy ezek távollétükben követeket küldének az országgyülésre, igenhelyes volt; mert az országrendi jog a’ honvédelmi kötelességgel viszonyban állt, ’s illy zászlós urak követei tehát birhattak ’s birtak is kétségtelenül nyomatékos szót az orsz.gyülésen; ámde az állandó katonaság behozatala a’ zászlós urak országvédelmi fontosságát megcsökkentette, sőt lassankint el is enyésztette, ugy hogy már e’ rendszert elméletben is alig ismernők, és ime követeik is elveszték orsz.gyülési szavazatukat; pedig nem törvény, nem erőszak, nem hatalomcsapás, nem a’ többi tagok zsarnoksága által, – senki sem tudná megmondani, mellyik perczben vesztették el; hanem elveszték az élet ’s az idő hatalma által, melly állásuk talapzatát lábaik alól kisöprötte. – Igy ment orsz.gyülésünk historiai fejleménye, erőszak ’s jogfosztás fölött itt senki sem panaszkodhatik; hiszen még csak az sem törvény parancsa vagy diaetalis végzés következtében jött be, hogy a’ nemesség személyenkint ne vehessen részt az orsz.gyülésen; a’ mint az sem a’ többi RR. erőszakoskodása által történt, hogy a’ káptalanok nem birnak olly tulnyomó sulylyal a’ követek között, minővel egykor talán birtanak, hanem történt az időnek azon mindenható hatalma által, melly eszközlé, hogy ma már nem az egyházi férfiak az egyedüli irástudók, ’s hogy főpapok nem vezetik hadba a’ seregeket, mint hajdan hol győzelemre, hol veszedelembe vezeték. A’ ki közjogi állapotunknak ezen fejleményét szem előtt tartja, jogfosztásról nem fog panaszkodhatni; mert annak momentumát soha sem leend képes kimutatni; még kevesbé kivánhatja pedig, hogy az orsz.gyülési jogot igenis, de szavazatarányt teljességgel nem határozó régi törvények nyomán szemelvényes coordinatiókkal emészszenek föl az ország RRei időt ’s alkalmat, hol arra szükség ’s az életben alap teljességgel nincs. Ez a’ roppant különbség a’ kir. városok ’s szabad kerületek és a’ káptalanok ügye közt. – Maradjanak tehát a’ káptalanok jelen állásukban mindaddig, mig egykor az országgyülés rendszeresitése sorra kerülend, akkoron bizonynyal jogot ’s igazságot és méltányosságot semaz ország, sem ezen megye irántuk sem felejtend. – Ezen észrevételek nyomán az inditvány elmellőztetett. – Ezután még több törvényhatóságok levelei ’s egyes folyamodások nyomán több rendbeli pótló-utasitások adattak, mellyekről a’ jövő számban.
