Szatmár.
Szatmár.
Junius 8-kán. Eljövénk a’ megyegyülésre, melly azért volt előre kijelentve, hogy a’ kor. előadások követeink által megküldetvén, azok felett tanácsot tartsunk, és utasitást adjunk. Olvastuk már ezeket még gyülés előtt a’ hirlapokban;’s örömteli szivvel kiáltottunk fel: nincs ellenzék többé. És ugy volt nálunk, hogy azok, kik pártjoknak ama’ nevet adák, megnyugovással néztek a’ kir. székre, és több másokkal, kiknek szíve a’ közboldogságért lüktetett, de ama’ név alatt ismertetni vonakodtak, egyesülve magasztalmakkal áraszták el kormányunkat, mig más részről figyelmesek voltak soknak viseletére, kik délig azon gondolkoztak, hogy délután mit fontolgassanak. A’ következés megmutatá, hogy ezeknek fontosabb dolgaik voltak, mint az előadások gondjai . . . Egy olvasó azt jegyzé meg Szigligeti drámáiiban, hogy ha két magyar összejön, már pártról beszél, és közvéleményről, ’s mindjárt restaurál. – És ebben a’ magyar jellem tökéletesen találva van. Összehivattunk közgyülésre, elhagytuk ekéinket, és jöttünk; előttünk feküdt az előadások szép sora, hogy tanácskozzunk lélekben és igazságban, mig az idő reánk várakozik. És eljöve egy párt, választó tömegnek seregével, ’s azt kérdé a’ drága időben: ki a’ követ? Ugy történt. – – Megnyilt a’ terem ajtaja; ’s mindnyájan, kik gyüléseinket gyakorolni szokták, mindenik szinezetből jelen voltak és elfoglalták helyeiket. A’ terem közét nemesek állták be, épen azok, kiket mi már régóta ismerünk, ’s kik közelebbi közgyülésünkben követeink visszahívására vezéreltettek. Főispánunk maga volt az elnök, ’s üdvezlő beszéde után mellyel a’ gyülést kinyitotta, követeink tudósitásai vétettek föl, mellyekhez zárva voltak a’ kir előadások ’s az ország nagyainak beszédei. – ezek olvastattak elébb, ’s hallottuk az előadásokat latinul elébb, az után magyarul a’ Pesti Hirlapból. – A’ főispán szólt először, mikép utasitanók követeinket ezen előterjesztvények tárgyalására; utána K.– L.– nyilatkozék hasonló értelemben; ’s épen a’ sorozatra tért, midőn a’ csendet, mellyel szavait hallgattuk, egyszerre Tyukod és Gencs kiáltása! „nincs követünk” megszakasztja, és a’ szóló elnémul. A’ zaj mindinkább növekedék; és a’ nemes sereg folyvást kiáltotta, hogy vissza kell hívni a’ követeket. – Sziveinket méltó boszankodás töltötte el e’ jelenetnél, melly nem vala első kisérlet már. – Néhány percz mulva G.– F.– táblabiró szólott: mikép nyugalomra van szükségünk; és sem helye sem ideje most e’ kiabálásoknak. Mult gyülésen ő fölsége elébe terjeszték követválasztáskori sérelmeiket, várják most onnan az orvoslást. (Zaj. Nincs követünk; a’ követeket vissza kell hívni.) – Ismét néhány percz telt el, mialatt senki fel nem szólalt, csak a’ nemesség; és figyelmesek valánk, ugyan ki leszen e tömeg szónoka. És felált tisztviselőnk egyike: azt beszélte – ugy mond – az előtte szóló, hogy nyugalom 411kell. Azt mondja ő is, hogy nyugalom kell. De ez máskép nem lesz, mint ha követek visszahivatnak; a’ mit ő ezennel kiván is. Következék G.– K.– tbiró uj inditványnyal, miszerint a’ követeket ugyan mi magunk vissza nem hivhatjuk már, miután a’ választási ügyet a’ fölség elébe terjesztettük; hanem sürgessük erre a’ választ; és utasitást nem küljünk mindaddig, mig más követeink nem lesznek. – N.– J.– Nagy nyomoruság a’ tömeg részecskéjét felbiztatni, ide vezérleni, hogy követeinket hivja vissza. Hiszen ha kedvünk volna, holnap még többen, mint a’ mostani kiáltók száma, dörgő tetszéssel nyilatkoztatnák ki e’ teremben, hogy követeinkkel meg vagynak elégedve. (Többek: nekünk sincs a’ személyek ellen kifogásunk). Folytatá a’ szóló: igy a’ dolog ki van forgatva rendéből, és ha a’ megye az elégületlenek zajára mindenkoron épít, ugy soha se lesz követje. Megtanítom én a’ KK. és RRet, mikép kell a’ követet visszahívni. Lessék el a’ pillanatot, mellyben kötelességöket nem teljesítik; vagy ha ezt megunták várni, és csakugyan haragban vagynak tüzzenek ki egy napot, mellyre a’ tanácskozók épen azért hivassanak össze; és ha akkor a’ megjelenő többség akarja, a’ KK. kivánsága teljesülve leszen. – Ismét szünet lőn; mert szóló nem iratta fel magát, ’s e’ szünet alatt csak a’ nemesek lármáztak. Végre a’ főispán inté a’ karokat, hogy renddel hallgassuk meg a’ nyilatkozókat; ő nem leszen a’ többségnek elrontója; csak renddel tanácskozzunk. F.– L.– tb. Az ujságokban sok szemtelen hazugságot irtak a’ követválasztásról, azért is igazolni kell a’ RR-nek magokat és hívják vissza a’ követeket. K.– L.– táblabiró nem szól a’ követségről, mert a’ dolgok mostani állapotában, midőn a’ haladás elvei királyi székből hangoznak felénk, nekie mindegy, akárki legyen követ; nem szól azokkoz, kik balul értenek és nem tudják, mit cselekesznek; hanem szól az értelmes félhez, azokkoz, kiknek kezében a’ vezérlet van. Ezeket hívja meg, hogy erkölcsi erejök minden sulyát öszpontositsák a’ veszély elen, melly illy megtámadásokban fenyegeti a’ helyhatóságot, miben a’ szabadság kincse van. Ez a’ szónok, kinek arczán jellemi vonás a’ derültség, most komor vala és elborult; ’s fájdalomteli szavaira csend következék. A’ vezérletet, mellyhez szavait intézé, alispánaink magokra érték, és szabadkozni kezdtek; miután azonban kinyilatkoztatta, hogy a’ nép vezetőit értette, szót emelt egy a’ tisztviselők közül, hogy tehát a’ felhivás neki szól. És ő – ki, mint mondá, követben nem kiván többet, mint hogy irni és olvasni tudjon – ujolag a’ visszahivást sürgette. Tartós helyeslés és zaj között fogadá a’ tömeg beszédét. R. I. tb. Falra ugyan nem szeret borsót hányni, de érzetét kimondani polgári kötelesség. Követet visszahívni ingerültségből nem lehet; arra ok kell, nem lárma. Követeink apr. 20-kán megválasztattak; apr. 21-kén fényes közgyülésünk volt. Ha a’ rR. a’ választást törvényesnek nem tarták, szabadságokban volt követeinket föl nem bocsátani. Volt is erről akkor vita; de a’ közgyülés Ujfalussy Miklóst és Kovács Agostont követeknek elismeré és credentionalist adott. Ezért a’ nemes urak egy része majus 15-ki közgyülésünkre ellenmondásokat küldött, és itten a’ választás megsemmisitésére inditvány téteték. Azonban figyelmessé tétettek, hogy a’ helyhatóság e’ megsemmisítést nem teheti credentionaisa ellenére, ’s mindnyájan megegyeztek abn, hogy a’ tárgy ő fölsége elébe terjesztessék. Hallgassanak azért a’ RR. és várjanak onnan. Adjunk e utasitást? az a’ másik kérdés. (Ne adjunk.) Valljon kit fognak a’ rendek büntetni? bizonyára önmagokat; (Lárma.) mert legtündöklőbb jogukról, a’ törvényhozásbani részvétről mondanak le. (Zaj, kiáltások s tömegben. Vissza kell hívni a’ követeket; nem, nem adunk utasitást). K.– G.– és B.– F.– nyilatkoztak még a’ visszahivás ellen; azután E.– M.– tbiró, ki a’ credentionalis kiadását, ’s a’ mult gyülési és mostani kisérleteket összeállitva mutogatá, hogy a’ megye mennyire nemtud számolni tetteiről. – Feleletül adatott erre, mikép a’ megye nem számol, hanem teszen a’ körülményekhez képest. Valamint – ugy mond – az apr. 21-ki közgyülés nem számol arról, miért ismeré törvényesnek a’ választást és miért adott credentionalist; ’s nem számol ismét a’ majus 15-ki közönség arról, miért marasztotta ott a’ követeket: ugy ha a’ követek mai napon visszahivatnak, mi sem tartozunk arról számolni. És ezt tehetnők; de mivel a’ felség válasza még nem késett, várjuk azt a’ jövő gyülésig; tartsuk fen jogainkat e’ tárgyra; addig pedig legyenek Pozsonyban a’ követek, de mi utasitást ne adjunk. 10 órakor gyültünk össze, és délután 2 óra felé voltunk már, olly hosszas vala a’ visszahivás zaja, mellyében a’ vissza nem hívók nyilatkozatai hangzottak el. Egyes beszédeket rajzoltunk le, mik az eredményre hatást gyakoroltak. Több egyedek szavait, kik egyszerűen a’ tömeg kivánsága ellen nyilatkoztak, nem emlitjük, minthogy illy szavak a’ zöld asztal körül általánosan hangoztak. Csak két táblabirákról szólunk még; Z.– G.– és U.– B.–ról, kik épen a’ tanácskozás végén egymás után nyilatkoztak. – Mind ketten a’ felség választá bevárni, és követeinket utasitással ellátni javaslák. Egyik se mondott többet a’ másiknál; és mig az elsőnek szavait zugás és nem tetszés követte, addig másikra dörgő zajjal kiáltotta éljenét a’ tömeg. És ne szóljunk aztán vezérletről?! Végzés lőn: a’ követek maradnak, és utasitással elláttatnak. Ő fölségéhez pedig a’ majus 15-ki felirat nyomán njabb kérést terjesztünk, hogy ama’ feliratra minél elébb küldje végzeményét, melly mihelyt megérkezik, az elnök 15 napra közgyülést hirdessen, hogy a’ megyei rendek a’ végzemény felett tanácskozhassanak. És ez volt a’ nap sikere. – A’ következő napokról jövő számban adandjuk levelünket. –
