Válaszszó Zalából.
Válaszszó Zalából.
Csány, jun. 8. A’ Világ 39-ik számának, H. betűvel jelelt czikkében, ama’ fontos kérdésre; van e remény az adót elvállalására Zalában? a’ kérdező tagadólag válaszol; és bizonyos egyéneket, kiknek összeségét majd rohanó, majd uralkodó pártnak nevezi, mint erőszakoskodókat, bűnkutatókat, személyeskedőket, mutat be a’ világ közönségének, és a’ házi adó elbukását megyénkben, multban és jövőben, azok erőszakoskodásának, túlbuzgóságának, ’s élre állitott üldözésének tulajdonitja. – Jóllehet nem gondolnók, hogy a’ vádlón, és annak hívebb barátin kivül, találkozzék valaki, ki körülményeinket ismervén, a’ felhozott vádak alaptalagságáról meg ne legyen győződve; – még is, jövendőnk tekintetéből, a’ nagy közönség felvilágositására szükségesnek tartom: azokra, nem ugyan védelmileg, sem visszatorláskint vádlólag, hanem egyedül czáfolólag felelni. – Multra nézve H, a’ házi adó elbukását, a’ tulbuzgóság élesztette erőszakoskodásnak tulajdonitván, – felhivom őt, mutasson elő a’ vádlottak részéről, csak egyetlen egy erőszakos lépést is, a’ kérdés körül tettet, ugy én leszek első, ki a’ vádló igazság szeretetének hódolni fogok; ellenkező esetben kérem H. urat, ne tegye epelázas ingerültsége tárgyává azokat, kik közt tán még is lehetnek némellyek, kik csillapultabb óráiban, ha szeretetet nem is, de becsülést H. urtól is megérdemlenek. – Nem erőszak, uram, hanem okokkal támogatott felvilágositás, kérés és nyugalmas figyelmeztetés a’ ránk sulyosodott időkre, volt mindaz, mit az ellenünk felzaklatott nemesség indulatának lecsillapitására tevénk, ’s tevénk még akkor is, midőn az izgatók által lángra tüzelt szenvedélyek, néhol személyeink biztosságát is veszélyezteték; igy cselekszenek – nem a’ reményökben megcsalt, hanem a’ különféle faju ’s nemű ármánykodásokkal tévutra vezetett sokaságnak engedni kénytelen vezérkedők ma is, és igy fognak cselekedni azok, akár mint vezérkedők, akár ha H. urnakés barátinak tetszendik, mint vezérlettek ezentúl is mert ismervén működésök terét, elég okosak és erényesek arra, hogy a’ meggyőződésök előtt szükségessé vált változtatásokat, mennyire hatalmokban áll, mindenkor és egyedül békes uton igyekezzenek eszközölni. Nem kevésbbé igaztalan a’ vádnak másodika is; mert azon ifju egyénnek felszólalása, „éljen az értelmesség nincs jelen a’ szemetje” nem csak helyeslést nem nyert – sőt az elnöklött alispán által az meg is rovatott, miről, ha azt H. ur a’ terembe lépett Deák F. elébe harsogott éljenek miatt talán nem hallhatta, nem lett volna felesleges, elővigyázat tekintetéből, mielőtt egy egész közönség ellen vádra kelt, magának tudomást szerezni. – Azon állítás pedig, miszerint a’ kehidai szerencsétlen esemény jelentésénél D. F. bölcsessége nélkül F. G. ellen boszura fakadnak a’ gyülés egyénei, mint praesumption alapult, igenis hirtelen; mert jóllehet a’ gonoszul legyilkoltnak ártatlan vére, kedélyeinket a’ szokottnál ingerültebb állapotba tevé, még is, a’ mint F. G. személyét illető más esetben is történt, ugy erősen hiszem, hogy a’ surlódások folyama alatt akkor is tanácskozásunknak a’ kellő irányt vissza tudtuk volna szerezni. – A’ 4-ik vádra miszerint időközben, a’ követválasztásra kitüzött gyülés napjáig készül egy gyanusitgatás, hogy H. K. B. L. F. K. H. J. G. J., kik független állásban egymáshoz szomszédok és tántorithatlanul hű barátok, hihetőleg, mivel a’ túlzókhóz tulságokban soha sem csatlakoztak, alattomosan az adó el nem vállalására izgatnak, nyilván pedig a’ nemesi pénztár alakitására szavaznak. H. K. felől pedig, hogy adott szava ellenére. D. F. nélkül is elvállalja a’ kövétséget, kerestetnek ezekre bebizonyítások;” – e vádra kötelességemnek érzem ez uttal a’ hallgatást, örömreménynyel várván az egymáshoz jó szomszéd és hű barát uraktól, hogy valamint H. K. egyszer már a’ követség el nem vállalására adott szavát tetleg bebizonyitá: ugy minden egyéb gyanusitásokra nézve azzal együtt ők is az előttünk álló alkalmat használva, szent ügyekezetünk sükeresitésére forditandó lelkes közremunkálásuk által, meg fogják a’ gyanusitókat szégyeniteni. „De – folytatja a’ közlő – mivel ezen férfiaknak csak characteres állásukra akadnak, módok találtatnak személyök és becsületők megtámadására, mit sem tudván az illy törekvésekről, H. K. B. L. F. K. a’ követválasztási gyülést megelőző estvén H. J. kamarás szállására térnek látogatás végett, – hölgyek, és urak ültek itt thea-asztalnál, – a’ belépöket a’ házi ur fogadásra sem méltatva ott hagyja, – C. L. b. P. J. még is szó-váltásra méltatják, ’s ezektől egy más szobába hivatnak, itt találják a’ házi urat, többen mások társaságában, élénk öszhangzó szemrehányásokkal illettetnek. – ezen felhozott eset egy jelenet H. J. kamarás szállásán, – először thea asztalnál hölgyek, – utóbb mellék szobában férfiak társaságában, tehát egy jelenet, házi szoros körben; – már most, kérdem, hová jutunk, ha házunk falai közti scenákkal, és társalkodási viszonyaink rajzával lépünk fel, a’ közönségnek mulatságára, vagy botrányára, a’ nyilvánosság mezejére; – bár legalább e’ részben tanulnánk más országoktól, ollyanoktól, mellyekben a’ sajtó szabad és elénk, és még is hasonló események nyelvre, nem tollra bizvák, mennyire szükségesebb nálunk az óvatosság, hol a’ sajtó csak most kezd szabadabban mozogni. Egyébiránt is a’ felhozott esettel mint váddal fellépni mindenkor gyengédtelenség, mert nézetem szerint a’ történt szemrehányásoknak és gyanusitásoknak, természetöknél fogva, nem vád alakot kelle magukra ölteni, hanem a’ szemrehányókkal és gyanusitókkal szócserét következtetni. Én megvallom azon esti nyilatkozatok után nem gyengédtelen vádat, nem szeretetlenséget várék, annál kevesbé várék haragra, gyülölségre uj ingert, – sőt miután a’ véletlen alkalmat nyujta egymásiránti véleményünknek kijelentésére, azt reménylém, hogy midőn megyénk compromitált állása, ’s ezzel mindnyájunknak ügye, erő-összesitést követel, – az eddig szét daraboltak egybeszövődünk, ’s végre visszatérend közünkbe a’ már olly rég óta száműzött béke angyala. A’ czikknek hátra lévő része neheztelést, kérdést, szomoritó jóslatot, és termidori napokkali fenyegetőzést foglal magában; – neheztelést, miért a’ háromszori morajt okozó vallomások szavai tisztában nem adattak a’ Világba, és P. Hirlapba; kérdés: miért kelle a’ kehidai vérengzés vizsgálatra H. K. nevét, mint egy hajánál fogva hurczoli? – neheztelését illetőleg, a’ felelet a’ közlőket illeti; de kérdésére egyszerű válaszom az: mert a’ letartóztatottak, a’ vérengző eseményt megelőző körülmények elbeszélésébe H. K. nevét is bele foglalták; a’ vallást ugy kell venni, a’ mint az adatik, és a’ vizsgálódó biróságnak, ha az eljárását hiven akarja teljesiteni, nem szabad semmit elhallgatni, mi a’ vizsgálathoz tartozó tárgygyal, bármi körülménynél fogva is, kapcsolatban van; – egyébkint ha lenne még más oka is H. I. neve ott állásának, arról feleljen az, kit a’ kérdés közvetlen illethet. Gyászos jövőnk feletti jóslata imigy szól: „Ha megyénk dicső szölötte D. F. isten ajándékozta ész és elme tehetségével, hafiui buzgó lelkesedésével, a’ mostani országgyülésen a’ közjólét és boldogságért, munkás nem lehetend, nem nyers erő, sem személyek annyira, mint a’ rohanó párt erőszakoskodása, a’ tulbuzgóság elhibázott módja lesznek valóságos okai, és ha a’ zalai uralkodó párt, élére állitott üldöztetések terveivel föl nem hágy, ’s actióval annyi reactiót idéz elő, mellynek elleneben eddig csak gironde-szerepüek állottak, várhatják, hogy párthiveik közt mutatkozott terrorismus hőseivel, szembe-szállás és termidori napok is idéztethetnek elő.” – E’ gyászos jóslat és fenyegetődzés megkivánja, hogy előbb tudjuk meg H. urtól és hozzá tartozandóitól, mellyik a’ rohanó, mellyik az uralkodó párt Zalában? kik az üldözöttek? különben a’ közönség velünk tisztába soha nem jöhet. – Fogalmam szerint szavak „minők rohanó párt” szükségkép föltételeznek egy vagy több más pártokat is, – mellyek tespedjenek vagy menjenek, a’ megyét politikai felekezetekre osztják; és hogy azoknak egyikéről, vagy másikáról roszalva, vagy helyeselve szólhassunk, – okvetlen megkivántatik, hogy életben létöket, életjeleikből tudjuk; ezek pedig politikai tekintetben egyedül gyülésekben a’ nézetek nyilvánitásának pályáján láthatók; – már pedig Zalánk, évek és évek óta egy és oszthatatlan volt, oszthatatlan annyira, – hogy a’ vegyes házassági ügyet ide nem értve, 1834-ik évi anyautasitásainkat. H. K. urnak elnöklete alatt, ’s annak nyomatékos segitségével alkalmazánk a’ bekövetkezett kornak kivánatihoz, – ugy a’ mint azok lényegileg maig is állanak, egyedül a’ házi adó kérdése szenvedvén a’ különféle elemeknek tarka vegyületén hajótörést. – Ebből tehát kiviláglik, hogy vagy nem igaz, hogy nálunk rohanó párt van, vagy rohanók ők is; és vagy nem igaz hogy politikailag tulbuzgók léteznek, vagy tulságosak ők is, és a’ tulságosokban H. is, társai is azokhoz csatlakoztanak; mert utasitásainkat soha sem roszalák, sőt H. K. szerintök a’ megyét már két izben képviselé is; eddig, még nem jutott senkinek komolyan eszébe Zalát politikai felekezetekre, tespedőkre, haladókra, vagy rohanókra osztani; mi történend velünk ezután? ez a’ jövendő titka; de még most ha rohanunk, mindnyájan rohanunk és, a’ fizetéseket kivéve, egyértelemmel, küzdelem nélkül alkotott utasításainknál most sem találkozott egyetlen egy is, ki rohanásunk nyakszegő veszedelmére bennünket figyelmeztetett volna, – mi eléggé bizonyitja, hogy eddig Zalára, a’ politikai osztályozatok alkalmazása helytelen; igy teremt magának a’ szenvedély képeket, mellyeknek tárgyai a’ valóságban nem létezvén, inkább a’ manchai hősnek, mint egy zalai polgárnak agyába illenek. Nem áll különben a’ dolog az uralkodó párttal, és annak üldözőivel is, – az uralkodás cselekvőleg lévén gyakorolható, mondja meg H. ur, mellyek a’ tények, mik uralkodásunkat tanusitják; Üldözések, igaz, borzasztó tanúi lehetnek az uralkodásnak, de üldözésekről, hála az égnek! Zalában mi mitsem tudunk; hisz üldözésnek a’ kehidai vérengzés vizsgálatát tán csak H. ur sem tartja, – valamint üldözésnek vagy bűnkutatásnak nem tarthatja azt sem, ha nyilvános tanácskozásban fölfedezett ollyan tényekre is kiterjesztetik a’ vizsgálat, mellyek némi összefüggésben lehetnek a’ vérengzéssel; mi azt hinnők, hogy az érdeklett félnek, ha jelenvala, magának kelle követelni 418a’ vizsgálatnak kiterjesztését személyre is. Üldözés!!! vajha e’ borzasztó ige megtestesülni minden szivben olly kevéssé legyen képes, mint azokéban, kikre H. urnak czikkje vonatkozik: – vagy ha még is léteznék közöttünk, kinek lelkében az emberi tökéletlenségnek e’ szörnyetege tanyát vert, hozza ki H. a’ nyilvánosság napfényére, hogy minden jó érzésü emberbartá utálattal fordulhasson el tőle; ha pedig ezt nem teheti, ugy türje a’ közönség itéletét, mi részére ez érdemben kedvező nem leend. – Urak, urak! hova ragad benneteket az irántunki harag, szeretetlenség, gyülölség? És mégis mi vagyunk az erőszakoskodók – kik erőszakot soha nem gyakoroltunk – mi vagyunk az uralkodók, kiknek részéről az uralkodás sulyát soha senki nem érezte. Ha vádolni akartok, vádoljátok önmagatokat, kik a’ tisztválasztási nyomorult győzelmeinket megbocsátani nekünk nem tudjátok, és ellenünk kebleitekben boszút ápolva, a’ már több izben lelkünk lelkéből nyujtott békekezünket hidegen visszataszitátok, – és mégis ti vagytok a’ Gironde másai? Ti? kik ránk olly vétkeket akartok erőszakolni, miket lelkünk felfogni soha sem bírna. Bizony bizony mondom, mennyire az óriási jellemű Gironde párt előttem ismeretes, ti az eredeti képhez olly kevésvé hasonlitatok, mint mi en comparaison felhozott terrorismus vérszopó ördögeihez; – Termidori napok rémképéit állitjátok előnkbe? Ne játszatok könnyelmüleg a’ jövendővel, melly ránk nézve ugyis kéjtelen; lehetnek tárgyak ma csak távcsőn láthatók, mellyeket a’ holnapi nap közelünkbe teremthet, miktől, .-val mondom, isten őrizz. – Hosszura nyult feleletem, igaz, és mégis egy rövidke ideig még H. urtól elválni nem tudok, egy kéréssel járulok végezetül, hozzá és felekezetéhez, – kéréssel, szivből eredettel és szivhez intézettel, vajha annak mint égi villámtűznek, gyujtó lenne hatása: –!– fogadjátok el egyesülés eszközlésére, az ezennel ismételve nyujtot baráti béke-kezünket, – ne engedjétek lelkünkben támadott azon keserű meggyőződést érlelésre jutni, hogy hiában hangzik felétek a’ hon javáért hevülő keblünknek meleg szózata, – megelégedvén a’ hosszu éjjellel, mellyet megyénk szellemének temetése felett nyugtalanul átvirasztottunk, – használjátok velünk együtt a’ komolyan intő időt, és a’ már szétküldött értekezésünk szellemének nyomán magyarázzátok meg velünk együtt nemességünk azon osztályának, melly értelmi tekintetben velünk egy fokra nem juthatott, a’ házi adónak, vagy is a’ beligazgatási költségeknek szükségét; magyarázzátok meg velünk együtt annak azt: hogy 1-ször a’ nemesség jogai eddig sem feküdtek a’ nem-fizetésben; 2-or hogy beligazgatási költségek fizetése a’ nemességnek is hasznokat hozand; 3-or hogy azoknak elvállasása igazságos. 4-er hogy azoknak nemfizetéséből a’ nemességre, sőt az egész hazára bizonyos veszedelem háruland, – és ezzel oszlassuk el a’ sziveikben ellenségeink által táplált bizodalmatlanságot, eddigi veszélyünknek magkövét. Tőletek függ most, hogy az april. 4-ki bánatos napnak bűnei elvonuljanak láthatárunkról, – és megyénkre ismét a’ békének és örömnek bájos napja viruljon; mert tőletek függ, hogy szétbomlott viszonyainkba összehangzás füzessék, és a’ rég ohajtott egybeforrás létre jöhessen. Előttünk hevernek a’ királyi előterjesztések, – nagy jövendőnknek rejlenek azokban magvai; egünkön tündöklik a’ nap, melly azokat édes, hasznos gyümölcscsé érlelné, – és mi, nyomorú fénytelen csillagocskák álljunk e’ utjában? felfogva melegét, hogy azzal jótékony hatását meg ne tehesse? Nem lehet ember hazájához hű, ki azt boldognak látni ne ohajtaná; figyelve fügnek rajtunk közanyánknak – hazánknak szemei; a’ magyar mindenség égető átkának sulya fogja nyomni azt, ki most a’ cselekvés szorgos óráiban csak szóval, és nem tettel áll eszközül nemzeti jobblétünk alapitására; ne legyünk féltékenyek népszerűségünkre, mi ugyis aljas vágy, ha nem üdvös czélra irányoztatik; – legyünk egymásiránt engedékenyek, legyünk hizodalmasok, a’ kölcsönös szeretet, a’ kölcsönös bizalom szülte egybeolvadás elvezet bennünket a’ czélhoz, mellyet szétszaggató utakon keresve el nem érheténk, ’s ezzel erőnk összesitése sikert szerez a’ józan szándéknak, mi által újultan száll a’ magasba megyénk hajdani fényében, onnét áldást árasztva nagy fiában, a’ jövendő ivadék millióira. –
Csányi László.
