Nyitra.
Nyitra.
Nyitrából, jun. 15. Jun. 10-kén volt elseje azon közgyüléseinknek, mellyek a’ Pozsonyból érkezendő követjelentések megvizsgálására, és pótló utasitások adása végett minden hónap elején tartatni határoztattak. A’ kir. előterjesztvények, ’s a’ hongyülésen eddig történtekről leküldött tudósitás rendben felolvastattak. Csend volt a’ teremben és komoly figyelem homlokainkon. A’ szép számmal megjelent közönség megyénknek választottait foglalá magában; csupán T. K. kell vala még, hogy reményünk, ’s örömünk teljes lehessen. De ő, ki B. – I–nal egyedül képes némi egyensúlyt tartani körünkben, kétszeresen hijányzott! – A’ felolvasás után táblabiró B. Á. kezdé meg a’ vitát; beszédje kellő súlylyal birt; de tárgya nem volt szerencsésen választva, ’s ezen botlás a’ gyülést tökéletesen derangirozta. Ő tudhatá, hogy minden dolognak őrlelke a’ rend; ’s mégis, mielőtt akár az elnök alispán, akár ő maga kitüzte volna a’ felveendő tárgyaknak bizonyos logikai egymásutánját, a’ korteskedés ellen emelt szót, noha ezen tárgy az előterjesztvényekben is csak második pontul van kitűzve. A’ lélekvásárlók és szegény nemességünk jellemének megmérgezői ellen közmegvetést inditványozott orvosszerül. Hiszen a’ többi közt ez is elmehet. Utána T. T. táblabiró nyilatkozott, saját elveinek mintegy megczáfolására. Ő ugyanis – ki megyénkben a’ szatmári pontoknak ha nem egyedüli, bizonyosan legfőbb megdöntője volt – most a’ kir. előadásokért, mint honunk üdvének előmozditására czélzó eszközökért a’ kormánynak hálás köszönetet inditványozott kifejeztetni. Azaz: meg akarja köszönni, hogy a’ kormány utakra ’stb. adót kér a’ nemzettől, adót, mi ellen a’ tisztelt táblabiró olly hatalmasan küzdött augusztusi közgyülésünkön. Inditványa azonban nem pártoltatott, mivel egy részt a’ legnagyobb következetlenség volna megyénktől, most megköszönnie azt, a’ mit nem rég olly nagy buzgalommal üldözött, és a’ mi ellen anyautasitásunk merő antipathiát lehel. A’ fenemlitett inditvány után következett egy tárgy, melly gyülésünknek szörnyü ütközésköve lőn. Tudniillik: annak elhatározása: valljon bele egyezzünk e azon inditványba, hogy az országgyülésen sérelmek és előterjesztvények együtt tárgyaltassanak? Mert mi azt adtuk anyautasitásul követeinknek, 454hogy a’ sérelmek orvoslása előtt semmi esetre fel ne vétessenek a’ propositiók. A’ junctim kérdése tehát egy bástya lőn, mellyet délutáni 3 óráig szünet nélkül ostromoltunk. Minden szónok másról beszélt ugyan, és pedig hossz-a-d-al-ma-san; de mivel mindnyáján szerettünk volna egy kicsit politizálni; ’s mivel féltünk, hogy ha a’ juuctim hamar el lesz határozva, az ugy is Szombat napon tartott közgyülés a’ többi tárgyak kidolgozását majd választmányra bizandja, ez okbul tehát mindenki csak hozzá szólott többnyire a’ jnnctim-hoz is; de ez nem volt talán senkinek sem fő themája, hanem inditványozgattunk mindenfélét; jót is és ollyat is, a’ mi nem jó. A’ legüresb constifutiót is kibélelhetnénk azon roppant sok materialéval, a’ mi összehordatott. Ki követ, ki téglát rakott egymás fölibe; de az egész épitmény mindjárt összedőlt, mivel agyaglábra állittatott, az az, mivel a’ régótai lélekvásárlások, bujtogatások, izgatások miatt elmulasztatott letétetni egy erős állandó ismeret-alap, melly megbirná a’ terhesebb superaedificatumokat. Igy boszulja meg magát a’ bün! Megyénkben még igen soká jőn el az idő, midőn a’ közértelem nagyszerü, szilárd müvekben nyilatkozandik: mi lebilincseltük a’ szellemet, ’s a’ rab megkedvelé lánczait, és a’ jobbak nem csak kevesebbségben, de még igen sokáig egyedüliségben fognak maradni. Isten adja, hogy jósszavunk legyen maradni. Isten adja, hogy jósszavunk legyen – hazugság. V. A. sz.biró látván, hogy a’ sokféle inditványok gyülésünket kitüzött czéljától messze távolitják, ’s hogy szellemerőnket eredmény- és sükertelen vitákban emésztjük fel, kérte a’ RRet, tárgyalnák a’ propositiókat és követjelentéseket pontonkint, hogy a’ mi kevesebb vitatással is bevégezhető, fejeztetnék be még a’ gyülésen, ’s ne kellessék minden tárgyat választmányi sírba eltemetni. Kérelmét egy ügyvéd avval is támogatta, hogy az az örökös választmányozás – kivált ha benne semmi sem történik – koránsem szolgál megyei közgyüléseinknek dicsőségére. De e megjegyzésére viszhang nem érkezett, ’s a’ discussióknak előbbi rapsodicus menete tovább folytattaték, sőt végre olly zürzavarrá nőtt, minőben, világteremtés előtt egy nappal, tán az atomok sem usztak. – Igaz ugyan, hogy még azelőtt G–y Á. sz.biró előadása minden hosszusága miatt is több méltánylást érdemelt, mint mennyiben részesült; de mivel üdvös inditványainak általánoság, és nem kis határozatlanság volt főjellemvonása, olly alakban természetesen a’ gyülés kijelelt czéljával sem össze nem fértek, sem abba eszközök gyanánt belé nem illettek. Azonban legalább illy őszinte, férfias, és korszerü nyilatkozatokat hallhattunk volna sokat! Tiz jeles pontban – mellyek közt belkormányzatunk javitása, népnevelés, adó, ősiségeltörlés, királyunk honbani lakása, népképviselet, mint főbb kérdések tündököltek – fejezte ki az emlitett sz.biró politicai hitvallását, mire egy pár hang azt mondá neki, hogy éljen! Utána többen fel valának irva: de a’ szólásszabadság helyett kezdődött a’ zajszabadosság. Rendet ugyan mindnyájan követeltünk, midőn mi beszéltünk; de aztán ......... ah! aztán másoknak kellett azt tőlünk visszakövetelni. A’ kortesség ellen többen is szólának; de a’ mint e’ gyülésből észrevettem, itt nálunk az a’ közvélemény, hogy aligha lehetend rajta segíteni. A’ junctim iránt végre csakugyan capituláltunk. De bezzeg már most az volt a’ bökkenő: mikép szerkeztessék a’ végzés? A’ félig öncomponált, félig toll alá mondott végzés olly igen is sokat demonstrált, hogy annak elébb fejét (elejét egy bizonyos pontig), azután lábait (egy más ponttal kezdve, végig) kellett le metélnünk, ’s a’ mi megmaradt, t. i. a’ törzsököt felküldtük Pozsony városába, megegyezésünk zálogául, hogy a’ sérelmeknek és előterjesztvényeknek junctim tárgyalása most az egyszer megtörténhessék, nulla tamen ex hinc nectenda consequentia pro futuris casibus. Már egy óra lehetett, és még ezen, kinok közt született determinatión kivül semmit sem tevénk azon tárgyakkal, mellyeknek elintézése jelen gyülésünknek egyedüli czélja volt. Miután a’ rendetlen szólás, összeszólás, beleszólás, ellenszólás nem engedett valami határozott pontban egyesülni; miután drága lélekzetünket nagy részt kierőtettük, végre megérkezett a’ salvator azon második végzés képében, hogy most mi ne bibelődjünk tovább a’ propositiók és követjelentésekkel, hanem majd ha a’ választmány kész opiniót adand be, rá nyomjuk a’ szokott sanctiót. – Borsiczkyt ismételve kértük: lenne tagja ezen uj kiküldöttségnek, de ő el nem fogadta buzgó ohajtásunkat, mondván, hogy még a’ táblabiróságtól is felakarná mentetni magát. A’ választmány tehát első alispáni elnöklet alatt akkép neveztetett ki, hogy abba megyénk intelligentiájának legnagyobb része – Borsiczkyn, mint mondánk, és Tarnóczyn kivül – öszpontosittatott. Az ottani szavazat eldöntő és tanácskozóra különböztetett, melly utolsó minden nemesnek, teljes nyilvány mellett megengedtetik. Mondaték, hogy e’ különböztetés czéliránytalan; mivel ha valaki a’ legjobb véleményt adja, kétségkivül többsége lesz annak ugyis, habár eldöntő voksra a’ választmányban nem érdemesittetnék – és ekkor a’ tanácskozó szavazat, minden megkülönböztetés daczára, igenis eldöntővé lesz. De hiába! – Ügyvéd V. P. vezérelvekről is tőn emlitést, mellyek a’ választmány eljárásában némi zsinormértékül szolgáljanak, megakarván ez által menteni a’ közgyülésnek azon alkotmányszerű jogát, miszerint ha valamelly tárgynak részleteit ki nem dolgozta is, legalább e’ dolgozásnak főbb alapelveit maga tűzze ki. Mert nem csak igen különös, de fölötte gúnyos is az értelmes nemesség egyetemére nézve, hogy helyette öt-hat ember szabja ki még azt is, mi a’ philosophok nyelvén: norma et regula actionum nostrarumnak neveztetik. – ’S mind e’ mellett csalatkoznék, a’ ki hinné, hogy azon közönség, melly gyülésünkön jelen volt, bármelly politicai kérdésnek legfönségesb igazságait nem volna képes napfényre hozni. Megyénknek olly dús intelligentiája van, minővel nem minden megyét áldá meg a’ magyarnak istene. De tetterő- és akaratban tán utolsók vagyunk. – Ha valakit azt kérdené tőlünk: mi volt eme közgyülésünknek valódi typusa? nem felelnénk, hanem azt mondanók elszomorodva: talán csak álom volt, és nem is valóság! – Választmányunk mindjárt holnapután összeülend. Munkálatának eredménye, remélem, érdekes lesz. Évnegyedes közgyülésünk még e’ hó 19-kén kezdődik, mellynek első napja a’ választmányi dolgozat megbirálására van kitűzve. –
