Csongrád.
Csongrád.
Csongrádból, jun. 24. Azon hó 19-kén tartott évnegyedes közgyülésünket rendszerinti alispánunk a’ megye állapotát tárgyazó jelentésével nyitá meg, mellyben fájdalmasan emlité a’ rablások és tolvajlások ujabb időkbeni sűrülését; mi abból kitetszik, hogy a’ legközelebb mult törvénykezés alatt 350 rab vala börtöneinkben. Ezek közül rövid uton elitéltetett 130. – A’ bűnperek közül pedig, mellyek száma, a’ nemesieken kivül 115-re megy csupán 2 végeztethetett el. Jelenté egyszersmind, hogy hátralévő adóbeli tartozásunk 18,800 ft 39 krra rug. Végre, hogy egészségi tekintetben a’ sűrü ’s gyakori hidegleléseken kivül, semmi veszélyes betegség nem uralkodik. – Ezután föispáni helytartó urnak felolvasott hivatalos levele folytán, az igazság minél gyorsabb kiszolgáltathatása tekintetéből elhatároztaték: hogy a’ bűnperekbeni tiszti fölperesség – mit eddigelé jobbára csak a’ tiszti főügyész gyakorolt – az ügyészi hivatal valamennyi egyénei között osztassék föl. Ugyan e’ fentérintettem adóbeli maradék is sürgettetvén, a’ szolgabirók végzésileg odautasittattak: hogy az illetőket tartozásaik lefizetésére – ha egyébkint nem lehetne, végrehajtás utján is szoritsák. – Az országgyülési követek tudósitása nyomán fölolvasott kegy. királyi előadások, ő felségét „éljen”-ező fölkiáltásokkal fogadtatván, az első pont alatt érintett országos választmányi munkálatok tárgyalására küldöttség nevezetetett. Továbbá, a’ második pontra nézve – bizván a’ RR. követeink ismert lelkes hazafiságában – általános utasitásul adák: hogy e’ pontnak országgyülési tárgyalásakor követ urnak, helyhatósági jogaink fentartását megóvni igyekezznek. – Többi pontokat illetőleg pedig már levén utasitásuk követeinknek, magokat továbbá is ahhoz tartsák. – A’ 8-ik pontban érintett k. kincstári követelésre nézve megjegyeztetett ugyan: hogy e’ követelésnek mindaddig alkotmányszerüleg eleget nem tehetni, mig valamennyi országos jövedelmek ’s kiadásokról részletes számadás nem terjesztetik az ország elejébe; ’s csak akkor lehetne a’ kincstár követeléseit kielégiteni, ha minden országos jövedelmek elégteleneknek találtatnának az ország összes kiadásainak födözésére: – azonban a’ többség azon szempontból indula ki, hogy az anyautasitás értelme ezen előterjesztéssel megegyez, minthogy mind ezen érintett közjövedelmeket egy országos pénztárba összíttetni, ’s a’ kincstári kölcsönt ebből lerovatni kivánja. Mire nézve bővebb utasitásadásnak szüksége nem találtatott. – Többi e’ gyülésen előfordult tárgyak közül megemlitésre méltó, H. M. Vásárhely városa előljáróságának panaszos folyamodása, mellyben az illető uradalom által a’ közös legelőn mintegy 130 ölnyi térségre épitett urasági juhszin lerontását kéri. Miután a’ törvényes bizonyságnak e’ tárgybani jelentése föntebbi tényt csakugyan valósitá, többen, – minthogy törvény szerint a’ közlegelők egyesek által nem bitoroltathatnak, ’s igy azokon bármi szín alatt épiteni nem szabad – emlitett juhszint rögtön elpusztittatni kivánták. A’ panaszlott uradalom ügyésze ugyan ünnepélyesen nyilvánitá: mikép az uradalom nem foglalási szándékból, hanem csupán „haszon ’s természetes kényelmi czélból” épité azt; kéri tehát a’ RRket, hogy a’ panaszló községet jelen gyülésből kinevezendő küldöttség közbenjárása által megnyugtatni méltóztassanak. Voltak még, kik az uradalom ’s község közt olly módon kivántak egyességet eszközöltetni: miszerint az uradalom saját földjéből hason nagyságu föld részt adjon a’ közlegelőhöz, mint a’ millyet az uradalmi épület ezen elfoglal. Azonban a’ többség a’ felpanaszlott uradalmat törvényesen megintetni határozá, hogy a’ közlegelőn törvény ellen emelt épületét 30 nap alatt lerontsa; mit ha elmulasztana, kénytelen lesz a’ megye azt erőhatalommal elpusztittatni. – Végre, a’ marhahus eddigi árában, 12 krban meghagyatván, a’ juhhusé 8 krra szállitatott. –
Osztróvszky.
