Vezérczikk. (Pótlék.)
Vezérczikk. (Pótlék.)
Azon vigasztaló reménynyel fejeztem be a’ megyei botrányokról szóló utóbbi czikkemet: miszerint a’ jó isten e’ csapást javunkra bocsátotta reánk; ’s hogy azon események, bárminő gyászosak, ’s bármennyi veszélylyel fenyegetők is, de ha eszünk ’s akaratunk helyén lesz, azok honunkra örvendetes és szerencsés eredményüek leendnek. – E’ remény valósulása kezdetének tekintem kormányunk azon bölcs lépését, miszerint azon botrányos ügyét a’ kir. előadások közé tette. – E’ lépés méltán jogosit azon hitre, hogy országgyülésen kivül is meg fog a’ baj orvoslására mindent, mi törvényes hatalmában fekszik, tenni. És ez – mint már mondottam – a’ baj orvoslását ’s megujulásainak gátlását már magában is nem kis mértékben eszközlendi.
Adja az ég, hogy a’ remény, mellyet e’ tekintetben az ország rendeiben ’s főkint a’ megyékben helyeztem, ’s velem olly sok barátja a’ rendnek ’s az azzal párosult szabadságnak helyezett ’s helyez, teljes mértékben valósuljon.
Nehéz, – mondhatni – kétes a’ feladat, melly most az ország rendeinek jutott; csak a’ megyék közremunkálása ’s hozzájárulta által oldhatja azt meg becsületet ’s üdvöt egyenlőn szülőleg. Nemcsak süker nélküli maradna, sőt veszélyes következésü lehetne az ország rendeinek legjobb igyekezete is, hogyha a’ megyék a’ történtek botrányos, káros ’s mérhetlen veszélylyel fenyegető voltát nem találnák teljesen felfogni; ha nem lépnének fel azon szilárdsággal, melly erkölcsi testületnek mulhatlan kötelessége akkor, midőn a’ rendnek, mint a’ szabadságot becsessé tenni ’s biztositani egyedül képes nemtőnek érdeke forog kérdésben; ’s annyival inkább akkor, midőn már nem kevesebbről van szó, mint azon nemtőt, mellyet botrányok ’s vétkek helyenkint szentségtörőleg elűztek, ’s melly sértve, magát bosszulandó, az egésztőli távozással fenyeget, visszahelyzeni jótévő trónjára, ’s azoni üdvös maradását biztosítani. Ez böjtöt és imát érdemlő, ’s azt követelő tárgy és alkalom. Az erre, sükeres és illő bőjt és ima, az akár általunk, akár mások által elkövetett hibák ’s történt botrányok teljes elismerésében, szívbőli megbánásában, ’s a’ javulásnak férfias és állandó elhatározásában, és olly bölcs intézetekben áll, mellyek az ujabb vétkezést gátolják, az arrai alkalmat zárván el, ’s annak csábját enyésztetvén. Igy, és csak igy leend a’ könyörgésnek sükere, ’s meg fog hallgattatni a’ „ne vígy minket kisértetbe, és szabadits meg a’ gonosztól.” Ha – mondom – a’ megyék az ima és javulás mind olly sürgető mind sebesen repülő óráit elmulasztanák, ’s a’ féketlenség elleni, törvénynyel ’s törvényes szabadsággal megegyező minden lépések tételére ’s tétetésére egész készséggel nem lennének: – ezen gyászos esetben az ország rendeinek munkássága bénítva lenne, ’s legnemesb törekvéseik is czélra nem, vagy talán attól épen elvezetnének, – azoknak, vagyis inkább a’ nemzetnek örök gyalázatjára, ’s vérünk veszélyére. Adja az ég, hogy a’ törvényhatóságok átlássák, mikint követeik e’ kérdés megoldására nézve olly kényes és kétes helyzetben vannak, millyenbe ha nem az események kénytelensége ’s az azáltal előidézett királyi szó állitotta volna: illy helyeztetésöket valóban csak a’ legellenségesebb szándéknak ’s rosz akaratnak lehetne tulajdonitani. Az ország rendei ugyanis szirt és örvény közt kénytelenek e’ feladat megoldásában evezni. Ha a’ rend helyreállitására ’s fentartására szigorú módokat igyekeznek határozni: a’ megyei többségek kárhoztatását vonhatják magokra; ’s az azon szigort pártolók, azok, kik bizonynyal a’ hon leghűbb fiai, ’s a’ józan előhaladás legfőbb előmozditói, népszerüségöket ’s ezzel befolyásukat, ’s attól függő használhatási körüket vesztendik: azok javára lépvén le róla, ’s azoknak engedvén azt át, részint kik épen azon rendbontásoknak ’s botrányoknak voltak közvetlen és közvetett, de fő okai, részint pedig a’ tespedésnek ’s vérünk ez által okozandó okvetlen enyésztének emberei. Ha pedig másfelől gyengének látszó ’s szelid módokat lesznek az ország rendei javaslandók: ugy bel- és külföldi elleneinknek, azoknak, kik ugy is rend iránti közönyösségről vádolnak, ’s kik általában a’ szabadságot ’s főkint a’ törvényhatósági rendszert a’ jó renddel megegyezőnek lenni tagadják, ’s ezen rendszer mellett sükeres és békes kormányzást lehetlennek állitanak: éles fegyvert adnának kezökbe, olly fegyvert, melly nemzeti becsületünket nem kevesebbé sebezné, mint törvényes szabadlétünket. E’ szirt és örvényközti helyzetből az ország rendeit egyedül a’ megyék segíthetik ki: egyfelől az által, ha előre ’s magok erején tesznek meg a’ rend helyreállitására ’s biztositására vezető, ’s hatásuk köre közt nem kis számban létező minden lépéseket; mi által mind a’ törvényhozás teendőit könnyitik ’s kevesitik, mind pedig ezt a’ beldolgaikbai elegyedés kénytelensége alól legalább egy részben feloldják, ’s önállásukat fentartják ’s biztositják; – másfelől pedig az által menthetik ki a’ megyék a’ KKat és RRet kétes és terhes állásukból, ’s az által eszközölhetik e’ kérdés becsületünknek ’s civilizált állomány igényeinek megfelelő, ’s honunkat veszélytől mentő ’s azt boldogitó megfejtését, ha olly utasitásokat adandnak e’ tárgyban, mellyek a’ törvényes; de csak rend mellett és által létezhető szabadságot, ’s a’ törvényhatósági rendszer lényegét szem előtt tartván, a’ rend helyreállitása ’s tartós megalapitása iránti elszánt akaratot, ’s annak eszközlését irányzó őszinte és buzgó szándékot lehellenek.
Adja az ég, hogy ármánynak ne sükerüljön tévutravezetési, már eddig is olly sok roszat szült gonosz mivét tovább folytatni. Adja az ég, hogy senki is, ’s főkint köznemességünk, ne engedje magát csábitók által elámittatni. Bár sükerülne gyenge szavamnak többeket megóvni ’s felvilágositani. ’S bár sükerülne a’ jók intő ’s felvilágositó szavainak meggyőzni a’ nemesség többségét az iránt, hogy kik a’ jó rend biztositására vezető ’s szükséges szigorú intézetek tétele ’s illy értelmü utasitások adása ellen izgatják, nemesi szabadsága iránti féltékenységét ébresztvén fel, ’s azt használván palástul: azok legnagyobb ellenségei, ’s azok ép azon szabadságának bizonyos vesztét okozandják.
Nem fognak bizonynyal ez alkalommal is a’ gonoszok hiányozni; lesznek csábitók és ámitók. Azok, kik alkotmány-mentés, ’s nemesi szabadság-őrzés sézp czímeinek örve alatt, mellékes czélaiknak zavarosban halászva hódoltak; gyalázatos mesterségöket koronázandók, nem mulasztandják el ugyanazon örvök alatt az előbb elcsábitottakat még inkább magokhoz édesgetni; aljas czélaikra eszközül használni, ’s a’ zavart még nagyobbá ’s a’ rendetlenséget még borzasztóbbá lenni. – Lesznek, kik a’ rend biztositása pártolóit, azokat, kik e’ czélra szükséges ’s illő szoros szabályokat fognak mind törvényhatóságokban, mind országgyülésen javallani ’s követelni, gyanusitani fogják, mint ollyakat, kik a’ nemesi szabadságot megnyirni ’s megrontani kivánják; a’ javalt szabályokat pedig, mint a’ törvényhatósági önállás ’s a’ nemesi szabadság veszélyére czélzott merényeket fogják festeni, ’s mint ollyak ellen a’ lárma-harangot megkonditani. Mondani fogják az álapostolok: „Vigyázzatok, nemes atyafiak, meg akarnak fosztani választási jogaitoktól; ’s ezt tevén, ’s a’ czélzott rendszabályok alá vetvén titeket, oda lesz a’ köznemességnek minden szabadsága, ’s azon bánásmód azt a’ parasztsággal egy sorba helyzendi.” Fognak találkozni ollyak is, kik valamint az adófizetéstőli megrögzött idegenkedést magoknak pártcsinálásra, ’s a’ rend felforgatására olly gyászos sükerrel tudták felhasználni: a’ jelen kérdést is nem kevesebb ügyességgel fogják pártjok erősitésére, érdekeik vadászására, ’s azon zavar fentartására ’s terjesztésére, mellyet kedvelnek, ’s mellytől remélnek, felhasználni. És ármányos ügyességgel e’ kérdést egybe szövendik a’ józan haladás általok megtámadott azon kérdéseivel, mellyeknek egy része ellen sok helyt sükerrel, más része ellen pedig – hála az égnek! – nagyobbára süker nélkül vívtak. Mondandják: „Imhol az újítók adó alá akarának vetni; de ez a’ mi derék ellenszegülésünk miatt nem sükerülhetvén: hogy ezen ellenszegüléstől meneküljenek, ’s magoknak országgyülésen eldöntő pártot, ’s megyékben túlsúlyt alakitsanak, ott a’ városoknak akarnak szavazatot adni, itt pedig meg akarnak benneteket szavazó jogotoktól fosztani, ’s ki akarnak a’ közdolgokbani részvétből zárni. Igen, azon veszélyes ujitók az ősiség eltörlése által a’ főnemességet akarván tönkre tenni, titeket pedig választások és tanácskozásokból kirekesztvén, csak ők akarnak uralkodni; ezek az ősi alkotmányt ’s a’ nemesi szabadságot támadják meg, ’s tudva és nem tudva, a’ kormány kezére játszanak, ’s azzal együtt fogják mind az ősi alkotmányt, mind a’ nemesi szabadságot sirba dönteni.” Illyek, ’s illyekhez hasonlók lesznek az ármány szavai; ’s a’ gonosz azon alakban jelenend meg, melly legcsábitóbb, mert érdekhez, haszonhoz ’s féltékenyül őrzött jogokhozi ragaszkodáshoz szól, mellyek bárkinek is természet szerinti gyenge oldalai; ’s mert ősi alkotmány védelmének zászlóját tűzi ki, melly alá ösztönileg sereglik minden, kiben magyar nemes vér foly.
Mázsás sulyú életkérdések, a’ haladás vagy sülyedés és enyészet föltételei a’ törvényhatóságok gyüléseit az utóbbi időkben a’ megpróbáltatás mezejévé tették; de a’ megpróbáltatás fő ’s eldöntő szaka most leend; most, midőn a’ rendbontások ’s rendetlenség kórságának orvoslása jövend szőnyegre, ’s annak kell kiviláglani: vagyunk e vagy nem vagyunk igazi szabadság birására méltók ’s képesek; ’s azon kérdés lesz eldöntendő: lehet e békesen és sükerrel törvényhatósági rendszerünk mellett kormányozni vagy nem. Eme’ lét felett határozó kérdések eldöntésének pillanatában minden hű polgárnak szent kötelessége: résen állani, csábitások ellen polgártársait óvni, ’s a’ dolog állása ’s valódi érdekeik felől azokat felvilágositani.
Már mondott ’s eléggé ismert igazságok ismétlése ’s ez általi untatás vétségét, ’s a’ józan eszüek belátása elleni bünt követnék el, ha az emlitett ármányok ’s ámitások ujabbi czáfolásába elegyedném, ’s ujra is mutogatnám, miszerint nemhogy polgári alkotmányunkat, törvényhatósági rendszerünket ’s nemesi szabadságunkat sértené ’s veszélyeztetné mindaz, mit a’ törvényes rend biztositására tenni lehet és kell; hanem hogy egyedül ezen rendbiztositás az, mi polgári alkotmányunkat, törvényhatósági rendszerünket, ’s nemesi szabadságunkat fentarthatja, ’s bizonyos veszélytől ótalmazhatja. Azon hitben tehát, miszerint ez igazságot józan eszü mindenki átlátja, ’s minden igaz honfi a’ törvényes rend helyreállitását ’s biztositását szintolly őszintén kivánja, mint szilárdon előmozditja; ezen hitben – mondom – csak azon forró ohajtásomat fejezem ki: miszerint minden ármány daczára, ’s törvényhatósági rendszerünk dicsőségére, a’ történtek orvoslását ’s a’ béke és rend biztositását a’ megyék keblökben magok, önként eszközöljék; az egészre nézve pedig követeiket olly utasitásokkal lássák el, mellyek mellett azok ezen szintugy becsületben járó, mint alkotmányunk fen- vagy fen-nem-maradhatása felett határozó kérdésben szabad nemzethez méltót, és sükert szülendőt határozhassanak.
A’ törvényhozás jelen nagy feladatát illetőleg azon meggyőződésemben – remélem – a’ józaneszüek nagy többsége osztozand: miszerint most a’ megyék teljes elrendezésébe elegyedni nem kell, ’s nem lehet*. – Arra – bármi szükséges lenne is – több és sok előzmények kellenek. Annak ideje még nem jött el; azt most rögtönözni: csak ronthatna. Azon dicső épitmény tovább épitése ’s bevégzése előtt, előbb alapját kell szilárditani ’s szélesiteni; most, mig ez történendhetik ’s történendik, támogatni kell a’ létező épületet, ’s kijavitgatni rázkodás okozta sérüléseit, oltani a’ kitört tüzet, ’s ujabb gyuladástól mentesiteni. És épen, mivel ez a’ haladékot nem nem türő teendő, azért ha a’ megyék rendszeres elrendezésére minden előkészületek meglennének is, még sem lehetne most ahhoz kezdeni; mert az nagyobb ’s hosszabb időt kivánó munka, mint a’ mennyi alatt okvetlen meg kell történni annak, mi a’ jelen ’s fenyegető bajokon segitsen.
Ezt hála istennek – egyetemes meggyőződésnek mondhatjuk. – Szerk.
Nem kell tehát most a’ megyék teljes rendezésébe ereszkedni. De hát mit kell tenni? Bár olly könnyü lenne ennek megfejtése, mint annak, mit nem kell tenni; ’s bár szint olly könnyen egyeztethetők lennének az ez iránti nézetek ’s vélemények.
Igénytelen véleményem szerint az ország rendeinek mindenek előtt egy tisztelet ’s bizodalomteljes feliratban kérniök kellene ő felségét, hogy kegyeskedjék minden törvényhatóságok- ’s minden kormány- ’s törvényszékekhez bocsátandó intézvényében mindennemü ’s bármi czélrai pártcsinálást, vagyis ugynevezett corteskedést elhatározottan kárhoztatván, azt, ’s annyival inkább annak ámitások-, vendéglések-, vagy épen vesztegetések általi eszközlését, legfelsőbb roszalás, kegyvesztés, ’s a’ bün aránya szerint más törvényes kemény büntetések által fenyitendőnek nyilatkoztatni; a’ megyéket azonban kegyesen felszólitani méltóztassék; hogy azok, hol a’ rend megzavartatott, annak helyreállitására, és mindenütt annak biztositására törvényes hatásuk körét meg nem haladó czélszerü szabályokat hozzanak ’s létesitsenek; másfelől kegyeskedjék a’ megyék kormányzóinak megparancsolni: miszerint mind választásokban a’ kijelelések által pártokat ’s pártoskodást előidézni, vagy arra alkalmat adni ovakodjanak; mind pedig – és annyival inkább – bármi alkalmi, vagy akármi iránybani pártoskodástól, vagy pártoskodás előmozditásától őrizkedjenek; és mindent, mi a’ jó rend és közcsend megháboritását okozhatja, minden törvényesen hatalmukban levő módokkal ’s eszközökkel meggátoljanak. – Ugyanezen felirat által lenne ő felsége 476megkérendő: miszerint a’ történt botrányokra nézve, – mellyeket az ország rendei szintolly mélyen fájlalnak, mint nyilván kárhoztatnak – rögtöni ’s szigorú vizsgálatokat tétessen, ’s a’ vétkeseket érdemök szerint ’s példásan büntettesse. – Továbbá törvényjavaslat lenne ő felsége elébe terjesztendő, melly elhatározottan, de általánosan fejezné ki: miszerint „csak jó rend lévén a’ valódi szabadságnak igazi biztositása, ezt fentartani a’ törvényhatóságoknak legszorosabb kötelessége ’s legnemesebb tiszte; ennek pedig háboritói, mind a’ törvényhatóságok létezését, mind az egész polgári alkotmányt, ’s igy a’ hont veszélyeztetik: – mire nézve ő felsége ’s az ország rendei, valamint a’ közelebbi rendbontó megyei eseményeket szigorúan kárhoztatják; ugy minden azokhoz hasonló tettet, ’s minden rendbontásra vezető ámitást, ingerlést, vendéglést, ’s minden vesztegetést ’s lélekvásárlást olly polgári bünnek nyilvánitának, melly az azokat elkövetőkre a’ szégyennek leggyalázóbb ’s becstelenitőbb bélyegét süti. – Egyébiránt ő felsége ’s az ország rendei, az ország minden törvényhatóságainak szoros kötelességökké teszik: mind a’ választásokra, mind a’ tanácskozásokra nézve törvénynyel ’s a’ törvényhatóságok önállásával megegyező olly szabályokat hozni ’s létesiteni, mellyek a’ törvényes rendet, valamint a’ személyes jogoknak minden azzal felruházott által, más hasonlóan jogositottnak megszoritása, ’s az egésznek kára nélküli szabad gyakorlatát minél jobban biztositsák. – Ő felsége ’s az ország rendei bizton remélvén, hogy a’ törvényhatóságok ezen megbizásban hatásuk köre ’s meghivatásuk legnemesbikére ’s a’ honra nézve legüdvösebbre ismerendnek, ’s vetélkedni fognak abban minél czélszerübben ’s szilárdabban eljárni. – Ezen szabályok sükere, ’s gyakorlati eredményei a’ közelebbi országgyülésnek irányul szolgálandanak: a’ törvényes rend- és szabadságnak megyei gyülésekben, ’s ottani választások- ’s tanácskozásokbani teljes biztositására hozandó törvény alkotásánál.”
Ennyi az – hitem szerint – mennyit a’ jelen országgyülés tehet; de ennyit kell is tennie.
Ha a’ kormány a’ főnebb említetteket megteendi – miben kétkedni bün lenne – ’s ha azokat az ország rendeinek az érintett nyilatkozat melletti kérésére teendi; ’s ha másfelől a’ megyék a’ törvényhozás által lesznek felszólitva, ’s e’ felszólitás nemes becsületérzésökhöz ’s hív honszeretetökhöz lesz intézve: fel sem tehető, hogy a’ rend fentartására ’s biztositására mindent el ne követnének. És e’ két részrőli igyekezet kezeskedik arról, hogy a’ jövő országgyülésig, midőn illő előkészület, ’s tett tapasztalás után fog e’ tárgyban törvény hozattathatni, ujabb rendbontások nem, vagy legalább nagy mértékben ’s gyakran előfordulni nem fognak; csak hogy azon két részrőli igyekezet egyenlőn őszinte és szilárd legyen; ebben pedig távol sem kételkedhetik senki is, ki jelen kormányunk bizalmat érdemlő nemes irányát hódoló tisztelettel látja, ’s ki a’ magyar nemesség azon valódi nemes jellemét ösmeri: miszerint becsületérzete ’s honszeretete bizalommal még soha is süker nélkül fel nem szólittatott.
B. Wesselényi Miklós.
