Nyitra.
Nyitra.
Nyitrából. Évnegyedes közgyülésünk jun. 19-kén kezdődött ’s 23-káig tartott. Mindenek előtt kérjük a’ tisztelt olvasó közönséget, ne vegye rosz néven, hogy ezen közgyülekezetnek hajszál-hű rajzát adni idegenkedünk. Isten őrizzen, hogy municipalis életünket megvetés tárgyává tegyük. Sokan vannak ugynevezett primae informationis emberek, kik ha mind leirva látánk jelen gyülésünknek árnyoldalait, talán kétségbe esnénekmegyénk jövendő átalakulása fölött. Pedig a’ reményvesztés idő előtti és káros is lehetne. Ez okból csak olly tényeket közlendünk, mellyekért fejünk talán megfájulni nem fog. – Első napon szőnyegre jött: munkálata azon választmánynak, mellyet az előadások megrostalására mult közgyülésünkből kineveztünk. – Nem ártand itt ezen választmánynak kimeritőbb ismertetése. Összeült az egy héttel a’ jelen közgyülés előtt, és első alispáni elnöklet alatt legszebb renddel kezdé meg tanácskozásait. Az előadások első pontjától fázott ugyan, és ezért csakhamar tuladott rajta; de a’ második pont, vagyis az ismeretes nemzeti kórállapot körül két délután egész estig vitázott, és e vitát megyénkben fölötte ritkán tapasztalható ünnepélyes komolyság fűszerezte. Főügyvédünk felszólitására K. J. előterjeszté, hogy a’ rendnek és szabadságnak összeegyeztetése az, mi alkotmányos életünk jelen viszályai közt legelső teendő, ’s hogy ezen összeegyeztetés szilárdul soha nem eszközölhető máskép, mint ha a’ választási személyes jognak meghagyásával, köztanácskozási jogát képviseletileg gyakorolja a’ nemesség. – Ugyancsak K. J. a’ titkos voksolást is inditványba hozta, kifejtvén, hogy ha ezen rendszernek üdvös természete választóinknak kellőleg megmagyaráztatik, már maga ezen titkos voksolási rendszer képes a’ csábitásoknak sükerét meghiúsitani; ’s minthogy a’ titkot kiki csak keblében viselvén azzal senkit nem ingerel, egyszersmind a’ választások körüli surlódásoknak ösztönét elzsibbasztani. Ezen egész inditvány szokatlan figyelemmel kihallgattatott, de egyszersmind szokatlan hévvel megtámadtatott. A képviseleti egyszerü tervnek részletes czáfolatába ugyan senki nem bocsátkozott; mert azt egyenes fegyverrel ostromolni nem is olly könnyü, – hanem azon tág megjegyzés mellett, hogy a’ képviselet honunk jelen viszályai között még kivihetetlen, a’ negationak nem kevés golyói szórattak ellene. Mi azonban, bár mennyire depopularisáltassék is a’ képviselet, épen azok által, kik azt sajtó utján honunkban is megismertették; bármennyiszer tulajdonittassék is annak a’ rögtöni kivihetlenség praedicatuma, mégis szilárdul ragaszkodunk ahhoz, mint az igazi alkotmányos rend és szabadságnak olly közvetitőjéhez, mellynél jobbat feltalálni, magyar elme épen a’ jelen viszonyok közt képtelen. Mondogatták sokan, hogy a’ képviselet radical reform, és ez okból talán ingerlő lehetne annak rögtöni behozatala. Sokat tudnánk felelni ezen csintalan objectióra; de az idő szüke csak annyit enged megjegyeznünk, hogy kár a’ legüdvösb eszmét, megtestülése előtt, rémnek kiáltani, ’s ekkép czáfolat helyett elnépszerütlenitni. Még nagyobb kár volt a’ választmányban azt említeni, hogy a’ képviselet által megfosztatnék nemességünk egyéni jogától; mert ha nem lehetne is a’ képviseletet akkint alkalmazni, hogy bizonyos időszakonkint minden független ember részesülhessen a’ köztanácskozási jogban, annyi igaz, hogy a’ képviselet ezen jogot tizszerte nagyobb fontosságra emelné, midőn az most – boldognak boldogtalannak csáki szálmájakint adatván – egész becsét elveszti. – Attól is félnek itt némellyek a’ választmány tagjai közül, hogy ha csak képviselők folyhatnának be a’ köztanácskozásokba, ők azokból ki lennének netalán zárva. De ezen félelemnek sincs megállható alapja; mert 1) olly nagy számát tüzhetné ki törvény a’ megyei képviselőknek, mellyből felette kevés miveltebb egyén maradna ki, minthogy a’ szegényebbek ugy sem hagyhatván el hosszu időre öndolgaikat, mindenesetre a’ tanult osztályból választanák képviselőiket. De 2) megyei választmányokba, mint már nem annyira diplomaticai jellemüekbe, a’ képviselők többsége ollyanokat is meghíhatván, kik elismert talentumok daczára meg nem választattak, – ekkép panaszra nem sokaknak leendne alkalmuk. – Meg kellene ezenfelül a’ törvénynek határozni, hogy megyei végzések hozatalára, a’ képviselőkből hányan tartozzanak okvetlenül jelenlenni közgyüléseken? Ezen meghatározásnak hiányát jelen helyzetünkben is szörnyen érezzük; – mert nem merünk, kivált itt Nyitra vmegyében, ugy szólván semmi fontosabb végzést hozni gyüléseinken, mihelyt a’ közönség száma szokottnál kevesebbre olvad. – A’ titkos voks, nagyobb egyenes ostromot álla ki, mint a’ képviselet, ’s legalább 3 óráig gyakorlá rajta szellemi erejét a’ választmány. Találkozott hatalmas ellenzője is Tarnóczy Kázmérban, ki, noha tudja a’ titkos voksolásnak országos többségét, azt önrészéről mégis kárhoztatta, mint az elfajulásnak egyik eszközét. Mindazáltal kimutattatván, hogy talán inkább a’ nyilvános szavazás vezet elfajulásra, épen mivel a’ belső meggyőződés szabad nyilvánitását felette gátolja, – a’ választmányi többség csakugyan a’ titkos szavazat elvéhez szegődött. – Felemlittetvén, hogy a’ mi jelen válásztóinknak egy része éretlen gyermekekből, más része elcsábitott vak eszközökből van gyakran összeparancsolva, ezen absurdumnak jövendőbeni mellőzése végett választmányi határozatba látszott menni azon javaslat is, hogy csak bizonyos kortól p. o. 20 évestől kezdve, és csak ollyanok lehessenek választók, kik soha bűnperben elmarasztalva nem valának. – Ekkép a’ választási joggal csak tisztába jött a’ választmány; de hátra volt még a’ nehezebb rész, t. i. a’ köztanácskozási joggyakorlatnak mikénti biztositása, ’s általában a’ kicsapongásoknak fékezése. A’ nagy elvet könnyedén kimondtuk, hogy nem fogadván el a’ képviseletet, a’ jelen személyes joggyakorlat mellett tovább is maradni kivánunk. Egyik választmányi tag most a’ büntetések eszméjére jött, ’s szigorú fenyitéket javasolt törvényleg határoztatni a’ rend- és békezavarók ellen. Mások, nagyobb termet, galleriát, rendezett ülhelyeket, még zártszékeket is törvénybilleztek, ’s már nem csupán a’ választások körüli kihágásokról, sem egyedül a’ köztanácskozás rendezéséről vala szó, hanem összevissza tervezgettünk mindenfélét. Többi közt a’ szigorú büntetések eszméje igen nagy viszhangra talált; ’s nem gondolván meg, hogy már maga a’ beszámitás elve el lenne tévesztve, ha irgalom nélkül minden kihágást, főleg a’ szegény megvesztegetett nemességnek tulajdonitnánk; továbbá nem gondolván meg, hogy az ismeretes kihágások nem is annyira criminalitások, mint inkább politialis vétkek; nem gondolván meg végre, hogy ezen kihágásokat inkább meggátolni mint megbüntetni kell, – csak neki rohantunk a’ szigorú büntetések javaslatának. Mi már eszmében egész codexét láttuk a’ szörnyü büntetéseknek. Mondatott, mikép a’ képviseleti rendszer már e’ tekintetből is elsőséggel bir, minthogy a’ kicsapongásokat általában megelőzni törekedvén, nem hozná a’ megyéket azon szomorú kénytelenségbe, hogy vagy a’ korlátlan kicsapongások, vagy az örökös fenyitékezés közt válaszszanak. És ne feledjük, hogy minél finomabb büntető törvényeket alkot e’ tárgyban a’ jelen országgyülés, annál inkább elősegitendi ezúton is a’ közelfajulást; mert a’ csábitások, megvesztegetések minden legkisebb apróságait meghatározni sem kedve sem ideje nem lehetvén a’ törvényhozásnak, igen sokan lesznek, kik mesterséget űzendnek a’ törvény betűértelmének elcsavarásából, ’s agyvelejök a’ legfinomabb megvesztegetési cselszövényeknek fog lenni ügyes takácsa. Igen jól mondta ezokból V– Pál táblabiránk, hogy a’ titkos voksolásban olly eszköz rejtezvén, melly a’ lélekvásárlóktól épen azon bizonyosságot rabolja el, mellyel azok a’ nyilvános szavazatnál vétkök sükerére számitanak, ez okból a’ titkos voksolás közvetve nagyobb hasznuvá lesz a’ korteskedés megszüntetésére, mint a’ legszigorubb büntetés. Ekkint van a’ képviselettel is: közvetve jobban megalapitja ez a’ törvényes rendet ’s szabadságot, mint minden közvetlen intézkedés. ’S aztán nem látjuk e világosan, hogy maga az élet ujjal mutat a’ képviselet behozatalának könnyüségére. Hiszen a’ szegény nemesség, ha csak be nem csábittatik, magától soha meg nem jelen közgyüléseinken. Ez nyilvános jele annak, hogy a’ nemesség, köztanácskozási személyes jogának képviseletivé átalakitását mintegy tacite követeli, nem hogy még az ellen berzenkedni kivánna. Hanem a’ bokorban más nyul rejtezik, ezt el ne felejtsük. A’ mai világ ugyanis a’ bokrok és nyulak világa. – És ha a’ képviselet – miként itt emlitteték – gyökeres javitás lenne is; ez annak behozatala ellen talán csak nem argumentum? Mi erősen hiszszük, hogy a’ foltozó reform hasonlithatlannl jobban ingerel, mint a’ leggyökeresebb; mert amaz bizalmatlanságot szül mindenkinél, a’ ki látja, hogy a’ törvény soha be nem fejeztetik, hanem azt még örökké iszkábálni kell. – ’S a’ lépcsönkinti javitás sem abban áll, hogy valamelly polgári institutionak először egyik, majd azután másik lyukát dugjuk be; hanem hogy ma egyik, holnap a’ másik szükséges alapot és erőt teremtsük elő. Választmányunknak az előadások II-ik pontjára hozott végzése általában oda irányult, hogy ugy választás mint köztanácskozásoknál a’ személyes joggyakorlat még most épen hagyatván, a’ kicsapongások, rendzavarások megszüntetése végett hathatós büntetések alkottassanak. Különösen pedig javasoltatott, hogy közmegvetés érje mindazokat, kik bárminemü megvesztegetés utján jutottak hivatalra. És másodszor, esküt tévén le minden megválasztott egyén, hogy sem ő maga, sem az ő részére senki, másokat meg nem vesztegetett, – érje szigorú büntetés a’ hamisan esküvőket. (Vége követ.) –
