Nyitra.
Nyitra.
Nyitrából. (Vége.) Jöttek ezután a’ kir. előadásoknak többi pontjai, mellyeknek részletes vitatásától hogy a’ választmány minél könnyebben menekülhessen, erővel csak anyautasitásunknak az előadásokra vonatkozó pontjait olvastatta fel, ’s ezeknek igen általános,mitsem jelentő tartalmában elegendő választ talált az előadásokra is. Látszott, hogy a’ többi pontok mély fejtegetésébe nem akart a’ választmány ereszkedni; mert igen sokan javasolgatták, hogy csak várjuk be az országgyülésen kinevezett kerületi választmányok munkálatait, ’s majd azután adjunk pótló utasitást. V– P. táblabiró itt is igen jelesen mondá: hogy lennénk már egyszer mi is originalisok és ne csak mindig copiák, azaz értsük meg azon alkotmányos életelvet, hogy a’ hongyülés minden factorának, minden megyének meg kell lenni legalább elvileg kitűzött véleményének minden tárgyra nézve; mert különben utasitási rendszerünk üres hazugság lenne. Ámde ezen megjegyzés a’ választmányt komoly kitürésre nem serkentette. – Mind e’ mellett, hacsak legalább mindazon jó, mit választmányilag a’ második propositionalis pontra kifejtettünk, jelen közgyülésünkön le nem intelligentiáztatott volna. De most láttuk át, hogy a’ szegény nemesség csak gyönge erőtlen tömeg, míg az eszével visszaélő értelmiség, a’ valódi nyers erő. Commentálni a’ dolgot csak akkor fognók, ha meg nem értenék. – A’ mint tehát fönebb érintettük, jelen közgyülésünk első napján szőnyegre jött ezen leirt választmányi munkálat. Mindenek előtt azon vitatkoztunk, valljon megvitassuk e gyülésileg bővebben is a’ választmányi dolgozatot, avvagy egy hatalmas maradjonnal bezárván minden discussiót, ugy a’ mint van, felküldjük követeinknek? Bár tettük volna ezen utóbbit! Legalább a’ jó mag nem pergett volna el rostálás közben. Azonban a’ gyülés elhatározta, hogy a’ mult alkalommal saját kebléből kinevezett választmányának dolgozatát bővebb revisio nélkül Pozsonyba küldenie sem nem illik, sem nem tanácsos. – Elkezdődvén ekkép a’ debatte, ismét felmelegittetett a’ mult gyülési inditvány, t. i. a’ közmegvetés és az eskü. Ezen másodikat sok oldalról méltányoltuk, és ideiglenesen ellenszerül pártoltuk is. De egyszersmind éreztük, hogy az az eskü rettenetes moschus lenne sok nemes orr alá, kik nem igen tulságosak a’ loyalitásban; a’ titkos voks már magában is fölötte sokakat foszt meg holmi restaurationalis reménytől; hátha még esküt is kellene tenni nyilván azon nobilis populus előtt, mellyet ha ezután nem is, eddig legalább bizton csábitgattunk. Hogy tehát némi bájos kinézések meg ne hiusuljanak, meg kellett bukni mind a’ titkos szavazásnak, mind az eskünek – nem gondolván vele, ha mindjárt Nyitra egyedül maradna is széles Magyarországban a’ nyilvános voksolás mellett. – Ha igenis hű rajzolók akarnánk lenni, még elmondanók: milly szép tűnemény vala, az eskü és titkos voks ellenségeit egymás után voksolni, ’s általuk a’ választmányi tervet megbuktatva látni. – A’ büntetések eszméje, mint utolsó remedium a’ corteskedés ellen, itt a’ gyülésen is ujra fölhozatott. És nem érintette senki, hogy a’ terrorismus korszaka már lejárt, – hogy a’ szelidebb idő inkább büngátló 487módokat követel, mint criminalis szigort, ’s hogy a’ büntetések részint nem elegendők a’ czélra, részint veszedelmesek; mert ha kicsiny a’ büntetés, eredménye semmi, ha nagy, kegyetlenné válik; ’s az imputatio igen bajos levén az ismeretes kihágásoknál, mindig vagy igen kicsiny, vagy igen nagy, lesz a’ megrovás. És ezen aránytalanság az, mi a’ javasolt büntetési rendszert e’ tárgyban népszerütlenné teendi. Aztán nem lesz e majd minden kihágásnál érdekelve azon biró is, ki a’ büntető-törvényt bűnösökre alkalmazandja? Általában, igaz eme latin mondás: „systema..... quod tantum poenae et lictores sustinent, in se ipso nullum est.” – A’ képviseletet védelmezőleg, érintetett, hogy midőn az egyesek korlátlan szabadságát amugy lengyelesen pártfogoljuk, tulajdonkép csak azon olygarchák kezére játszunk, kik a’ tömegeket vezérelni hatalommal birnak; ’s hogy midőn egyesek szabadalmát fentartani törekszünk, ugyanakkor a’ status közszabadságát ássuk alá. És ebben talán van egy kis igazság. – A’ választmányi munkálatból csupán némi forgácsokat hagyott meg a’ közgyülés az előadások II-ik pontjára nézve. A’ közmegvetést, az esküt és titkos szavazást szépen kirostáltuk, ’s igy a’ mi belőle megmaradt, t. i. a’ szigorú büntetések száraz csontváza, nem igen fog követeinknek jó étvágyat szerezni. – Másod napon az előadások többi pontjait revideáltuk, a’ vájasztmányi dolgozat után. Városokra nézve, akkor végzendünk, ha elébb Pozsonyban a’ kerületi választmányok végeztek. A’ kereskedés, utépités, bankalapitás, mind igen szép és igen nagy dolgok, mellyek iránt azonban szinte bevárjuk az országgyülési előmunkálatokat. A’ végrehajtások és birói zálogok kérdése fölött sokat csépeltünk. Egy valaki azt találta mondani, hogy a’ ki egyszer birói árverés utján megvette a’ jószágot, tartsa meg örökre; mert – ugy mond – egy örökkévalóság csak jobban biztositja a’ vevőt, sőt jobban felel meg az adós érdekének is, mint tizenhat, 6 vagy különösen 1 rövid évig tartó birtoklás, mikint ezt többen javaslák; bővebb okokkal is támogatta a’ szóló az örökre birhatás czélszerűségét, de sokan megértvén, hogy ez indirecte a’ kedves ősiség eltörlése lenne, – a’ szó elhangzott, ha mindjárt Pozsonyban hatalmas viszhangra találand is. – Harmad és negyed napon tiszti jelentések, magányfolyamodások, brachuimok, sequestrumok, ’s nehány megyei körlevelek intéztettek el, ezen utóbbiak különösen választmányhoz utasittatván. – Gyülésünk utóján követeinknek pótló utasitást adtunk néhány vallási kérdésben. Hittük egyelőre, hogy a’ tárgy körül érdekes viták fejlenek ki; de biz azok szépen elmaradtak. A’ reversalisokat egyedül jövőre kivánjuk megszüntettetni. A’ vallásfelekezeti viszonyosságra nézve kimondtuk: hogy a’ felekezetek jogai, ünnepei viszonyos tiszteletben tartassanak. Egy ifju ember a’ viszonyosságot értelmezvén, ’s mondván hogy az nem állhat egyébből, mint azon keresztény elvnek szoros követéséből: „quod tibi non vis ut faciant alii, nec tu fac illis” kérte a’ RRket, mondanák ki javaslatképen, mikep egyik felekezet ünnepein, a’ másik szabadon folytathassa munkáit; minthogy a’ munkánál szentebb és kedvesebb imádság isten előtt nincsen. És valóban, ha a’ törvények értelmesen, pontosan megmagyaráztatnának az egész nép előtt, az állitólagos botrány nem lenne a’ szabad munkának következése. A’ kérelem azonban csak a’ jobbak szivében talált pártolást. A’ szabad átmenetre nézve nem azt határoztuk: hogy a’ 6 heti oktatás eltöröltessék, hanem inkább, hogy a’ protestansok is jogosittassanak lelkismeretöket 6 hétig próbakőre kitenni, az áttérni kivánás esetében. – Gyülés alatt egyik szolgabiránk ellen ünnepélyes vádlevél adatott be, hogy egy tiszti ügyvédet, mint nemes embert, bizonyos irományok ki nem adásaért börtönbe-záratással fenyegetni merészlett. Még más vádak is hozattak ellene szőnyegre – nem kis pathoszszal. A’ dolog igen nagy sensatiót szült; kivált az ügyvédi kar ollyforma sértést látott benne, mint midőn az atya csupán azért pirongatja le nyilvánosan egyik gyermekét, hogy a’ másik is remegjen. És csakugyan lett volna harcz és háború, ha a’ vádlott ellen tiszti vizsgálat első alispáni vezérlet alatt nem rendeltetik, ’s eredményének bejelentése elintézés végett a’ jövő évnegyedes közgyülés első napjára nem halasztatik.
