Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
A’ sánta ördög 4-ik levele. Sötétséges ur! Mindenek előtt bocsánatot kell kérnem huzamos hallgatásomért; de ennek oka – a’ pokol csikorgó kapuira esküszöm – nem hanyagság, sőt inkább igen is buzgó szorgalmam vala. Ezen élénk városban annyira elmerülék lélektani buvárkodásaimba, ’s ezek eredménye, a’ mód t. i. sötétséged terjedt birodalmait népesíteni sokkal fontosabb munkának tetszék előttem, mint sem az időközbeni irkálást, időpazarlásnak ne tartottam volna. Most azonban már tisztában levén tervemmel, tudósitom sötétségedet, bocsánatát azért is remélve, mert maga tudja, hogy az ép lábu ördög is hátul marad, hát még én szegény sánta! Emlitett tervem abból áll, hogy megvetve a’ nagy bünösöket az apró vétkesek seregére iparkodom befolyást szerezni, ’s ezt politicai és pokolbeli status gazdaságból teszem. Mert nagy vétkesek által sok baj, kevés haszon háramlik a’ pokolra, korunkban nagy erények és nagy bünök egyiránt ritkulván, az illyen nagyszerü bünös szinte becsültetni kivánja magát, ’s kifárasztja az ördögöt, ki lelke után ólálkodik, ’s országunk általa végre is egyetlen individuumot nyer. De az apró bünösök, ezeknek száma legio, ezek az én kedves hiveim, kiknek elfogására hálóm szinte szük, de se baj, mert ők a’ háló után is elballagnak. Ezekkel telve a’ föld, ’s követségemet végezvén csak innen is roppant sereget remélhetek sötétséged birodalmába vezetni. De hogy mielőtt leérkeznénk a’ pokol lángoló fenekére, már ismerhesse sötétséged jövő jobbágyait, bátorkodom őket röviden jellemzeni. Ezen nagy tömegben első helyen állanak az arszlánok, ’s a’ többi divatállatok, kiket a’ Honderű fedezett fel ’s osztályozott; mellettök állanak ’s őket segitőleg az uzsorások, mint az elsőknek a’ divat üres bohóságai, ugy ezeknek pénz a’ szivök, mellynek dobbanása körülmények szerint 60. vagy 120 nem perczenkint, hanem percent, ezekután jőnek a’ zenekórosok, helyesebben zeneférgek, kik éven át holmi hegedű-tokokban lappanganak, de ha hires olasz énekesné vagy virtuoz jő a’ városba, napfényre másznak, ’s a’ világhoz még nem szokván nevetséges szökdelésekkel fejeiket minden szeglethez ütik, annyira hogy a’ nagy kongás elárulja azok ürességét, dunnyognak, ’s összeverik sovány első lábaikat, ’s a’ hosszu alvásban álmodtak is arany koszorút, de ez csak álom marad, ’s a’ szegény férgecskék fő-fő szerencsének tartanák, ha az énekesné őket felfalná, mert hiszen a’ csalogány is férgekből él. Ezekhez divatból ollykor az arszlánok is csatolják magokat, ’s bőgnek a’ fülemile után, ezeket ismét az uzsorások követik, kik leginkább az arszlánok hulladékából élnek, csakhogy végre rendesen az egész arszlán hulladékká válik, ’s a’ természet rende ellen felfalatik az uzsorás által, még pedig törvényesen. Ezek tehát, sötétséges ur! az én embereim, kikkel néhány puszta kemenczéjét a’ pokolnak népesitendem, birodalmunk annál nagyobb hasznára, mert ezen szegény párák saját kemenczét sem kivánnak, százankint elférnek egyben, baj sem lesz rendben tartásokkal, mert minden kemenczébe csak egy olasz énekesnét, vagy hegedüst dugunk, ’s ha ezek kótára jajgatnak a’ többi sereg kinjában is tapsol. Hogy pedig mindezeket pokolba viszem, arról jót merek állani sötétségednek; mert ők magukról is annyira feledkeznek a’ divat, pénz és olasz opera mellett, hogy ha uj szabásu frakban, aranyat csörgetve, egy olasz primadonna karján előttök sántikálok, utánam nyakrafőre omlanak a’ pokol torkába. De mivel már rólok van szó, – el nem mulaszthatom, sötétséged birodalmának e’ földön egy nagy gyarapitóját megemliteni, ő az emlitett sereg budapesti főnőke, ’s ezen bűnös had rendbeszedése és szaporitása által annyi érdemet szerzett magának birodalmunk körül, hogy őt sötétségednek megjutalmazásra ajánlani bátorkodom; ne féljen sötétséged, hogy őt, ha egyszer megkaptuk, ismét elszalasztandjuk, mert csak egy Lázár támadt fel a’ sirból, de ő mindenestül Lethe vizébe merül. Méltóztassék őt azért belső udvari manójának kinevezni, és a’ piszkafa renddel megtisztelni, az illető oklevelet és rendjelt, ha sötétséged hozzám utasitandja, kezébe szolgáltatandom. A’ legmélyebb hódolattal maradok sötétségednek leghomályosabb szolgája, Asmodi a’ sánta ördög. – – A’ szerencsétlenségeknek az idén fővárosunkban egész borzasztón bő lajstromát lehetne vinni, alig mulik el hét, hogy hasonlót jelentenünk nem lehetne. Néhány nap előtt egy fiatal ember, mesterségére borbély, a’ városligetben, mint mondják szerelemből, pistolylyal végzé életét. Egy hat éves leányka pedig Pesten felső emeleti ablakból kiesvén legottan meghalt, uj például szolgálandó gondatlan szülőknek, milly bűnös és veszedelmes, gyermekeiket rosz vagy semmi felvigyázat nélkül hagyni, ez esetben annál kárhoztathatóbb, mivel ki Pest főrészeiben első emeletben lakhatik, bizonyosan elég móddal bir, gyermekére gondot viselni, vagy ha már maga nem akarna, gondot viseltetni. Mult szerdán Budán a’ császárfördő körül két ember a’ Dunába halt, a’ nélkül, hogy, bár ezen tájon a’ Duna teli molnársajkákkal, valaki segitségökre sietett volna. Ezen hanyagság annál inkább érdemel megrovást, mert vajmi gyakran történik, ’s mivel a’ polgári társaság első feladata a’ társaság tagjai életének biztositása, nem léphetne e illy hanyagság esetében büntetőleg is felaz illető hatóság? ’s nem volna e tanácsos, más országok példájára, az életmentésre rendszeres jutalommal is serkenteni a’ közellevőket? mert a’ mit nem tesz meg mindig az emberiség érzete, azt gyakran végrehajtatja az auri sacra fames. Gyönyörü dolog volt görög istennek lenni, irigyeljük sorsukat, mi szegény halandók, ha Homer és mások szép verseit, és Zeus számtalan szerelemkalandjait olvassuk; nektárt ittak, felhőkben utaztak, ’s Horácz sem tud szebbet mondani Apolloról mint „nube candenti humeros 493amictus.” Ezen dicsőséget, t. i. a’ felhőben utazást, akarák lánczhidunk épitőji a’ budai épületi udvarnál velünk éreztetni, azért késziték a’ régi katonai szénatár feletti uj utat olly meggázolhatatlan porral, vagy vele egy néhány hold chanaani földet saharai sivataggá lehetne változtatni, ’s az átmenő annyira burkoltatik fejér porfelhőkbe, hogy igen csekély phantasiával görög istennek képzelheti magát, ’s mire keresztül ment, ruhái, mint a’ költő mondja „ezüstös fellegek” ’s isten marad, még Apolloságából ki nem kefélik. Valóban nagy köszönettel tartozunk az illetőknek, hogy ezen isteni elvet izelteték velünk, de kénytelenek vagyunk megvallani, hogy ezen magos éldeletet emberi gyakorlóságunk meg nem birja, ’s ezen fellegek atomjai tüdőink- és szemeinkre igen károsak, ’s azért hagyjanak bennünket emberileg utazni, ’s ha másképen segiteni nem lehet, locsolják fel a’ porfelhőket a’ közel Duna szőke hullámaival, hogy előbbi apotheosisunk minél hamarább csak édes emlékezetünkben létezzék. – Ehrenreich rézmetsző magyar történeti képeinek 3-ik (a’ pozsonyi csata) és 4-ik (a’ sz. István keresztelése) darabja is megjelent, mellyek közül az elsőt, különösen az ábrázolat gazdagsága, ’s az alakok ereje, az utolsót a’ kivitel finomsága ’s rajta elömlő vallási buzgóság jelleme tüntettetik ki annyira, hogy el nem mulaszthatjuk a’ közönséget e’ maga nemében egyetlen hazai vállalat pártolására felszólitani, annál is inkább, mert illy olcsón – egy kép ára magyarázattal 1 ft. ’s ez is csak az átvételkor fizettetik – aligha ismerünk illy tökéletes művet. – Szinházunknak az országgyülés által gyérült közönségén darab ideje némelly emberek bitor uralkodást kezdenek, vagy is akarnak gyakorolni, a’ néző sereg nem csekély bosszúságára; nem elég hogy oktalan és alaptalanul rovaték meg általok a’ közönség egy része viselete miatt, most már oskolamesterkedni kezdenek a’ közönség felett, és corteskedni kegyelteik részére, ’s az mutatja ezen urak sympathiáit, hogy ezen kegyeltjeik nem is a’ magyar szinház tagjai; azonban nevezetes tünemény, hogy a’ corteskedést és bunkocratiát egyszerre akarják némelly salonfiak fővárosunkban divatba hozni, ’s hogy ez meg ne történhessék, kötelességünknek tartjuk lépteikre vigyázni, ’s a’ közönséget időről időre viseletök felől tudósitani. Minap egy illyen kis fekete daemunculus az olasz énekesnek taps-ellenőre és virágöntő bőség-szarva kihajolván helyéről jó előre felszólitá a’ közönséget: hogy N ... karmestert méltó tapssal fogadja, különben a’ magyar nemzet bizonyosan meg lenne gyalázva a’ külföld előtt. Ezen urnak egy satellesse pedig olly fenhangon gondolkozik, vagy inkább mondja el criticáit a’ játszó személyek felett, hogy mellette maradni háboritás nélkül nem lehet; azért igen kérjük őt; hallgasson el, hiszen criticai gyarlóságát bebizonyitani elég tért nyujtanak egy bizonyos folyóirás hasábjai. Hagyjanak felezen urak minden leczkézgetéssel, mert senki sem fizet beléptidíjt a’ szinházba azért, hogy ő arszláni kedvöket teljesitse. –
