FÖLDBIRTOKRA ZÁLOGLEVELEKKEL KÖLCSÖNZŐ TÁRSASÁG.
FÖLDBIRTOKRA ZÁLOGLEVELEKKEL KÖLCSÖNZŐ TÁRSASÁG.
Mutuum date nihil inde sperantes.
A’ közjólét főkép két alapon nyugszik: t. i. a’ föld- és műipar-tulajdonon. Mindkettőnek elevenitéséhez tőkepénzre van szükség. A’ czélirányos vagy czélellenes pénzfelosztástól függ tehát a’ földmüvelés és műipar előmenetele vagy enyészete.
Már pedig egy országban sincs olly aránytalanul felosztva a’ készpénz, mint épen szegény hazánkban; mert itt többnyire csak pénzszükséggel küzdő földbirtokosra ’s iparmüvesre és dúsgazdag uzsoráskodókra találhatunk. A’ hon csaknem minden pengő pénze ez utóbbiak kezei közt forog, ’s alig marad földmüvelésre és műiparra egy kis öszveg, ámbár készpénzt a’ földbirtokosnak legsikeresebben adhatnánk. És ime itt állunk az uzsoráskodás themájánál. Sokan felfogják már polgártársaink közül századunk ezen legborzasztóbb rákfenéjének rettenetes befolyását a’ mindennapi életre. Az uzsoráskodás valódi kútfeje Pesten van; itt fűtik azon kemenczét, mellyben a’ szegény kölcsönvevő tűzre vettetik, megpirittatik, kiaszaltatik, mig majdan minden vagyonából kivetköztetve, aszott mumiakint utczára dobatik, hogy ott kétségbe essék. Országunk legfertelmesebb baja az uzsoráskodás, melly rövid idő alatt szörnyü nyereséget nyujt, ugy hogy systematice űzve, egy-két év alatt, ezeret ezerekre növeszt. Ezen gyalázatos rablás nemcsak száz meg száz családot dönt sirba, hanem az erényt, hitet, polgári békét is megrontja, ’s a’ szivből minden gyöngédebb érzést kiirt. A’ jólelkü hitelezőt kijátszani, a’ hálóba kerített földbirtokost, miután megkopaszták, rangeirozás ürügye alatt minden vagyonából kivetköztetni, ’s erre semmi utat, módot eléggé rosznak nem vélni: ez az, a’ mi nálunk rövid idő alatt tömérdek nyereségre vezet, de olly nyereségre, melly száz meg százakat keserves nyomorba döntött, ’s rémületes progressiobani romlást árasztott az egész hazára. Az uzsoráskodás tehát financialis tekintetben a’ legnagyobb baj hazánkban, ’s ezen halálos betegségen csak ugy segithetendünk, ha pénzünket hitel által szaporitjuk. Van még egy más hiba is a’ dologban, mellyen csak a’ törvényhozás segíthet. Ugyanis miért vonakodnak külföldi tőkepénzesek a’ termékeny magyarhoni földbirtokra illendő kamattal kölcsönözni? minden bizonynyal azért, mivel az ingatlan hypotheca viszonyait szabályzó törvényekben megannyi hálót vél észrevenni a’ hitelező. És valóban nagyrészt csak ezen törvényeknek köszönhetjük, hogy olly megfoghatlan bizalmatlanság uralkodik földbirtokosaink iránt. Hiába keressük törvényeink tömkegelében azon törvényes biztositást, melly a’ nagy öszvegü kölcsönzéseknél megnyugtatásul szolgálhatna, ’s ez okozza főkép azon roszlelkü kéteskedést, mellyet a’ telhetetlen tőkepénzesek iszonyu kamatok szedésére használnak. Tehát módositsuk földbirtoki törvényeinket, ’s szaporitsuk hitel utján az ország pénzöszvegét.
Mi ezen utóbbi pontot kivánjuk annyival inkább tisztán kifejteni, mivel axiomának hiszszük: hogy nekünk magyarokul, hacsak lehet, azon kell iparkodnunk, hogy saját hitelünkkel, nem pedig külföldi kölcsönökkel teremtsünk pénzt.
Lássuk csak egy kissé, mit müvelt a’ hitel ereje egyéneknél ugy, valamint statusokban. Midőn Napoleon Nagybritanniát meglátni akará, mi szabadítá ki Angolhont e’ szörnyü zavarból? Néhány ezer font sterling, mit az ország papirban hitelezett a’ kormánynak, ’s mire mirmidonokkint keletkeztek a’ hadi seregek Frankhon ellen. Mikép gazdagodott meg a’ Rothschild ház? szerencséjére erős hite volt a’ restauratio iránt, ’s a’ régi hitelpapirokat bevásárlotta. Végre sok zavar után a’ restauratio csakugyan elkövetkezett, ’s minthogy az ember pénzzel pénzt teremt, a’ hitel pedig annyi mint készpénz, Rothschild egy generalis kölcsöneszközlővé lön, ’s mondhatnók, csaknem hogy egy uj Aeoluskint kezében tartja a’ szenvedelmek barlangjának kulcsát; – ki hinné mindazáltal, hogy Rothschild mindazon öszvegnek birtokosa, melly kölcsönadási lajstromán előfordul? Mondhatjuk e hogy az angol aristocratia egyedül saját erejéből adhatott 800 millió font sterlinget kölcsön a’ nemzetnek? Isten mentsen! hiszen nincs a’ földkerekségen és a’ földgyomrában olly tömérdek arany és ezüst, melly mindezen kölcsönöket fedezhetné. A’ hitel többet teremt mint a’ természet.
A’ nyájas olvasó tudja, hogy ezen öszveg csak papirból áll, ’s hogy a’ társulati hit nagy titkainak tudatlansága az avatatlan emberiség Pandora-szelenczéje? Kell e még vagy egy példát idéznünk? Emlékezzünk az egyesült amerikai Maine status és Uj-Brunswik angol gyarmat közt fenforgott határkérdési viszálkodásokra. Maine status lakosai segitséget kérvén a’ congressustól, az következő határozatot intézett a’ köztársaság elnökéhez? Elnök ur! Ha az angolok Maine status lakosait nyugtalanítanák, használja kegyed ezen darab papirt a’ háború költségeinek fedezésére. Lám, uraim! egy darab rongyból készitett papir 12 millió dollárt érhet.
Organizálják hát a’ hitelt ugy, hogy kiterjedt értelemben használhassuk, hogy kicsapongásait, elfajulását kikerülhessük, és becsüljük azt készpénz gyanánt; mert csak annak mindenható erejénél fogva lehet az ország anyagilag virágzóvá.
Mig a’ törvényhozás bölcseségétől elháritását várnók az akadályoknak, miszerint földbirtokos képessé legyen birtokát, bizonyos formalitások mellett, a’ név egyszerü megváltoztatásával mobilizálni: legyen nekünk szabad földbirtokrai hitelező bank iránt a’ hitel terjedt alapján olly tervet ajánlanunk, melly a’ nálunk igen is érezhetö pénzszüke és sajátságos viszonyaink mellett, gyakorlatilag talán legczélszerűbb; mert ismételjük, mi kiváltképen olly financialis ietezeteket tartunk hazankban kivihetőknek ’s czélirányosoknak, mellyeknek megalapitása végett nem kényszerittetünk a’ külfoldnek vagy egyes tőkepénzeseknek kamatot fizetni, azaz mellyek jól biztosított hitelen nem pedig heverő vagy csak egyes dúsgazdag által használható alaptőkén nyugszanak. Törüljétek el a’ hitel bizalmát csak egyetlenegy napra is a’ földről: minden társadalmi kötelék meg fog ugyanaz nap szakadni. Miért nem használnók hát azt teljes bizodalommal pénzforgalmunk élénkitésére is, a’ minek hatalmát társas viszonyaink minden ágában naponkint jótékonynak tapasztaljuk? Az amerikai statusok nem kölcsönöztek külföldről készpénzt, ámbár ebben ép ugy szükolködtek mint mi, és mégis rögtön emelkedett nálok a’ közvagyon; miért? mert a’ hirtel büverejét ismerik, és akármikép sopánkodjanak is a’ pseudo-gazdaságirók, mégis egyedül a’ kibocsátott 505papírpénz által emelék az amerikaiak jolétüket, ’s csakugyan több jót mint roszat müvelt nálok a’ hitel terjedelmes használata. Ámbár tehát az amerikai crisisek, valamint azok is, mellyek Angolhonban némellykor előfordulnak, a’ hitel organismusától elválaszthatlanok volnának is, az europai nemzetek mégis csakugyan elismerik; hogy jobb ollykor az egészség szerfelettisége miatt mint örökös aszkórban szenvedni.
Nem lehet ugyan kétségbe vonni, hogy a’ hitel mérséktelensége sok kereskedelmi crisiseket okozott, de nincs is semmi a’ földön, mellyel visszaélni nem lehetne. Azonban az amerikai crisisek sem tartottak sok ideig, az akadályok csakhamar eltüntek és a’ munkálatok ujra megkezdődtek. Egyébiránt okuljunk mások példáján, ’s tűzzük ki magunknak minden financialis tervezetnél föladatul, hogy a’ hitelt akkint organisáljuk, miszerint azt ugy a’ status mint az egyének is csak kellő mérséklettel használhassák. Mi két hitelintézetet gondolunk okvetlenül hazánkban szükségesnek, ’s ezen két intézet: egy nemzeti bank, és egy földbirtokra kölcsönöző intézet. Mindkettőnek a’ törvényhozástól kellene származnia. Az elsőt egyenesen csak az ország kezelné az egész haza javára, a’ másodikat az ország ellenőrsége alatt egy külön igazgatóság. De mindkettőnél az associatio eszméje lenne alkalmazandó a’ szó legterjedelmesebb értelmében. A’ nemzeti bank egyenlő jegyeket bocsátana ki, és előmozdítaná az ipart, kereskedést ’stb; – a’ földbirtokra kölcsönöző intézet pedig előlegezne a’ földbirtokosnak és emelné az által gazdaságunk főalapját. De különösen azért kivánnók e két segedelmező intézetet fölállittatni, mert kiki tudja, hogy a’ földbirtokra kiadott pénzek csak hosszabb időre gyümölcsözhetnek és fizettethetnek vissza, mi egészen más munkálati rendszert föltételez, mint közönséges jegybanknál, melly a’ pénzt rövid időközökben forgatja. Ez bank, amaz pedig csak kölcsönző intézet lenne, mellynek nem levén más föladata, mint hitellel vagy papirpénzzel előlegezéseket adni, zavar nélkül könnyen megfelelne czéljának. A’ bank készpénzt bocsátna ki pairjegyekben, a’ hitelező intézet kötelezvényeket adna ki forgó pénzül, mellyek szintugy kelnének, mint jelenleg a’ részvények. És itt fekszik a’ különbség, ezen fenéklik egyszersmind a’ közbiztosság és a’ munkálódás szilárdsága.
Ha igaz, hogy az ember már természeti ösztöneinél fogva is élete kellemsbitésére hajlandó, és hogy ez által a’ közgazdaság is gyarapul: miért ne kereshetnénk társadalmi javitást anyagi érdekeink előmozditásában? Az egyesült statusok, Anglia és Hollandia lakosai meggazdagultak, mert a’ hitelrendszert jól tudák alkalmazni. Az angol-amerikaiak megismerték a’ nemzeti és egyéni hitel roppant hatalmát, és ez szolgált országukban a’ vagyonnövekedésnek alapul. De a’ szabadelmü europaiak csak a’ hitel hatására, nem pedig egyszersmind okaira is figyelmezvén, a’ democratiát tekinték azon irigylésre méltó jólét kútforrásának, mellyhez az amerikaiak olly könnyü áron jutottak. Az alkotmányos szabadság és jogok egyenlőségének ellenségei ellenben, a’ helyett hogy ezen rendkivüli tüneményt, t. i. az olly rögtön emelkedett általános jólétet ’s ennek okait, közelebb vizsgálatra méltatták volna, azzal gondolák az europai népek ellenszenvét az amerikai köztársaság ellen fölébreszthetni, ha az amerikai financialis crisisek káros következményeit egyenesen a’ democratiának tulajdonitják. És igy mind a’ két fél hiányosan fogta föl az amerikai köztársaság gazdálkodási rendszerét, ’s mi csoda akkor, ha baljoslók csak a’ crisisekre mutatgatnak!
Ha egyébiránt a’ hitel csakugyan hit, melly nekünk az anyagi jólét titkait fölfedezi; ’s ha ezen hit (minek minden vallás alá van vetve) babonává fajulván, a’ jobblátásuakban kétség támad iránta: ez esetben a’ másik tulságba t. i. teljes hitetlenségbe esni épen olly megbocsáthatlan hiba lenne, mint a’ minő balgaság volna vakhitüleg babonához ragaszkodni; hanem ekkor az ész és érdek azt javasolja, hogy a’ hitet babonáiból kitisztitsuk, ’s azt ismerjük el jónak, mi legtöbb jót müvel, vagy legtöbb kárt elhárít.
Meggyőződésünk és tapasztalás szerint tehát a’ hitel főrugonya a’ nemzeti érdekek előmenetelének. ’S valóban nem tapasztaljuk e, hogy a’ pengő pénznek épen ugy csak conventionalis értéke van, mint a’ papirpénznek? csakhogy az elsőnek a’ másik fölött még azon elsőbbsége is van, hogy a’ conventionalis értékén túl, még bizonyos belértéket is foglal magában, minélfogva kiadása már a’ dolog természetinél fogva korlátoztatik. Ezen kibocsátás mindenkor megállapodik, ha annyira megy, hogy egy darab vert pénz kevesebbet ér, mint ugyanazon darab, ha csupán ércznek vétetik. Ez esetben az érczpénznek egy része szükségkép aranyrudakra változik át.
Mindazáltal az érczpénznek ezen felsőbbsége a’ papirpénz fölött egészen elenyésznék olly rendszer mellett, melly a’ közönséget minden fölcsigázott kibocsátás ellen megóvná. És ez azon rendszabály, mellyet mi a’ szerfölött elterjedt hitelnek bizonyos határok közé szoritása alatt értünk.
Ujra meg ujra ismételjük, hogy körülményeink közt nem pénzzel, hanem hitellel kell magunkon segitenünk.
Különben akármi merésznek látszassék is themánk, mint a’ Franklin-féle rendszernél, ugy itt is gyakorlati példákra hivatkozunk; mert mi csak egy már fenállott rendszert ajánlunk hazánk földbirtokosainak, melly létezett is gyümölcsözött is.
1826-ik évben, Lengyelholban, egy igen tökéletesen rendezett statusbankon kivül állittatott egy környéki (territorialis) társaság, melly a’ telekhitelnek egész a’ forradalmig igen erős és tág alapot nyujtott. A’ földbirtok Lengyelhonban ugy mint nálunk, adóssággal vala terhelve, ’s ez eladósult állapot megszüntetésére létesittetett az emlitett környéki vagy territorialis társaság, mellynek főigazgatósága a’ fővárosban ült a’ kormány ellenőrsége alatt. Ez intézet müvezete (mechanismus) épen olly egyszerű mint elmés volt. Birtokosak társulatából állott, kik egymásnak, azaz: az egész társaságnak elzálogosíták az alapszabályok értelme szerint földbirtokaikat, a’ nélkül hogy azok kezeléséről ’stb. lemondanának. Az intézet 4 századbérért és két % törlesztő dijért (amortissement) zálogleveleket adott ki olly formán, hogy a’ társaság adósbirtokosai ne fizessenek többet 6%-nél 28 év alatt. Ez idő alatt az adósság végkép lerovatott. Másfelől meg a’ birtokosak záloglevelekkel elégiték ki hitelezőiket, kiknek a’ törvényhozás kötelességökké tette, hogy az uj jegyeket hitelezéseikért cserébe elvegyék. (Illy törvény mellett uzsoráskodóink bizonyosan nem vonakodnának azokat elfogadni.) Ezen jegyek száztól négyet kamatozának a’ hitelezőnek, és sorshuzás által évenkint a’ törlesztő 2% összegyült öszvegével váltatának be. A’ jegyek 20,000, 5000, 1000, 500 és 200 forintra szólának. A’ kezelési költségek különösen fizettettek minden száz forinttól mindjárt a’ hölcsönvétel alkalmával, és az egész munkálodásnál nyerészkedésről szó sincs.
Röviden: mi a’ nyomtatásban megjelent alapszabályokat elmés és remekmunkának találtuk, ’s mindjárt szegény hazánkra gondolánk, mellynek épen arra volna szüksége mint Lengyelhonnak, tudnillik: hitellel pénzt teremteni az ország kebelében, a’ nélkül, hogy külföldre folyamodnánk segedelmezésért, vagy egyes dúsgazdagoknak ajánlanánk nyereségi forrást minrovásunkra.
És, hála a’ status czélszerű közbenjárásának, a’ lengyel záloglevelek legnagyobb könnyüséggel forogtak, és a’ rendszer végeredménye az volt: hogy 270 millió lengyel forintot bocsátván ki jegyekben vagyis inkább kötelezvényekben, 800 millióra menő hypothecált hitelezések eltörlését eszközölte.
Hasonlitsuk most ezen tág és hatalmas hitelintézet organisatióját a’ részvényekre alapitott ’s jelenleg Bajor-, Würtemberga és más országokban létező társaságokéhoz?
Mikép támogatja kereskedelmi bankunk iparunkat és kereskedésünket ’s földmüvelésünket?
És ki nem tudja földbirtokosaink közül, hogy lassankint el kell veszniök az uzsora belpoklosságának halálos mardosásai közt? És milly nyomorult körben látjuk tengődni csekély iparunkat és kereskedésünket, melly minden támasz nélkül csak mától holnapig viszi szánandó életét?
Sürgetőleg szükség tehát már illy törvényekről gondoskodni, mert bizony már botránkoztató látni, miképen nálunk a’ hitel csak a’ gazdagok hasznára, de a’ földbirtokosak elnyomoritására létezik. Ez az ész, igazság, és egy józan gazdálkodási politica fogalmával és szellemével egyaránt ellenkezik.
Vegyük tehát, honfiak, hazánkra át a’ hitel büvös hatását! Állitsunk egy nemzeti jegybankot és egy földbirtokra kölcsönző intézetet, az associatio és hitel legterjedelmesb alapjára, és javitsunk az ősiséget illető törvényeken, mi nélkül földbirtokosnak hitelezni nem lehet. Ugyde az ausztriai bank...... Értem. ’S ismétlem, hogy mi az ausztriai bankban akadályt nem látunk jegybankunkra nézve; e’ hitelező intézetre pedig már ő felsége maga utalt kegyelmes királyi előterjesztéseiben. Szivesen kidolgozzuk a’ tervet, ha honfeleinknél rendszerünk viszhangra talál.
Ifj. Szabó Pál.
